Pedro Pascal, Jórgosz Lánthimosz és Luca Guadagnino példáján keresztül vizsgáljuk, hogyan lehet túltolni a biciklit és elidegeníteni a nézőket Hollywoodban.
Filmes alkotóként kevés annál lehangolóbb forgatókönyv létezik, mint amikor a közönség nem reszponzív a legfrissebb projektre. Kétféleképpen lehet erre a sorsra jutni: ha a legutóbbi produktum annyira színvonaltalan, hogy amiatt kevesen kíváncsiak az újra, illetve ha túltolja a biciklit a művész.
Cikkünkben az utóbbiról lesz szó, habár bizonyos esetekben összefügg a kettő. A jelenség szemléltetéséhez két prominens hollywoodi rendező, Luca Guadagnino és Jórgosz Lánthimosz gazdag életművét vizsgáljuk, valamint közelebbről megnézzük a Pedro Pascal-fenomént is. Az amerikai színész néhány hónap leforgása alatt globális közönségkedvencből mémmé vált, hiszen úgy tűnik, manapság lehetetlen nélküle leforgatni egy mainstream produkciót.
Érzékeny topikról van szó, hiszen a művészek sok esetben évtizedeket küzdenek azért, hogy befussanak és nagyközönség elé kerüljenek. Amikor végre elérik a céljukat, pont akkor húznák be a féket? Az optimális arányérzék azonban a hosszú távú siker elengedhetetlen hozzávalója, hiszen ha a minőség helyett a mennyiség kerül előtérbe, villámgyorsan elillanhat a széles körű figyelem, illetve a bicikli túltolása kvalitás rovására is mehet.
A queer rendezőikon, Luca Guadagnino
Szorosan rajta tartom a popkultúra és a nagypályás filmgyártás pulzusán az ujjaim, mostanság mégis rendre megesik velem, hogy rácsodálkozom: Luca Guadagnino megint rendezett egy filmet?! Az olasz direktornak a 2017-es Szólíts a neveden hozta meg az áttörést – Oscar-díjra is jelölték Timothée Chalamet és Armie Hammer homoszexuális kapcsolatát feltáró felnövéstörténet-drámát.
Ahogy az lenni szokott, a fősodratú diadal kinyitotta a kapukat: egy évvel később remakelte Dario Argento 1977-es kultfilmjét, a Sóhajokat. Guadagnino feldolgozásához gyönyörű soundtracket írt a Radiohead frontembere, Thom Yorke, de a film meglehetősen steril lett, és minőségében elmaradt az eredetitől. Különböző rövidfilmek mellett 2019-ben egy legendás olasz hollywoodi cipészről, Salvatore Ferragamóról készített dokumentumfilmet. 2020 után eleresztette a gyeplőt: a pozitív értékeléseket kapó Akik mi vagyunk című tévésorozat után 2022-ben érkezett szintén Timothée Chalamet-vel a Csontok meg minden, majd 2024-ben a globális sikert hozó második kiemelkedő filmje: Zendaya, Josh O'Connor és Mike Faist erotikától túlfűtött drámája, a Challengers.
Csak szörnyek játszanak Istent – Kritikánk az új Frankenstein-filmről
2 nappal ezelőtt
Talán ezen a ponton kellett volna szusszannia egyett Guadagninónak, de ehelyett még ugyanebben az évben előállt a középszerű értékeléseket bezsebelő, Daniel Craig által fémjelzett Queerrel, és ez még nem minden, hiszen az idei Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon debütált a radar alatt érkező Vadászat után című filmje. A Julia Roberts és Andrew Garfield főszereplésével forgatott dráma egy #MeToo-történetet dolgoz fel, és amiatt kapott hírverést, hogy 43%-kal debütált a Rotten Tomatoes-on, amelyet azóta feltornászott 48%-ra.
Érezhető tehát a minőségben lefelé ívelő tendencia, amelynek köze lehet Guadagnino feszített tempójához. A közeljövőben még négy új projektje várható: a Camera Seperate, amely romantikus dráma lesz, az Amerikai pszichó remake-je, amire valljuk be, nincs szükségünk, az Artificial című Sam Altman- és OpenAI-film, illetve kapaszkodjatok meg, de a Szólíts a neveden is folytatást kap. Titáni feladat figyelemmel követni Guadagnino egyre duzzadó diszkográfiáját, amely ha együtt jár a filmek nívójának csökkenésével, azt eredményezheti, ami a Vadászat után esetében is történt: észre sem vesszük, hogy friss Guadagnino-projekt került a piacra. Hiszen egyre kevésbé újdonság, és már nem megy eseményszámba – amiért nagy kár, hiszen hiánypótló, egyedi nyelvezettel bíró alkotóról van szó.
Az abszurd zseni, Jórgosz Lánthimosz
A görög filmrendező, Jórgosz Lánthimosz is azon filmesek közé tartozik, akik nem feltétlenül hisznek a hiátus étoszában. A nagyközönség a 2023-as, négyszeres Oscar-díjas Szegény párákról ismerheti őt, de jó néhány különleges kultfilm lelhető fel az életrajzában. A 2009-es Kutyafog és a 2011-es Alpok megalapozták a rendezői hangnemét, de az első nagy durranása a groteszk, fekete humorú társadalomkritikája, A homár volt 2015-ben, Colin Farrell és Rachel Weisz főszereplésével. 2017-ben az Egy szent szarvas meggyilkolásával ráduplázott a sikerre, méghozzá egyre jobban csengő nevekkel: Colin Farrell mellett Nicole Kidman és Barry Keoghan vitték a hátukon a filmet.
Kopaszra nyírt Emma Stone-nal közli a Bugonia, hogy megértünk a pusztulásra – Kritika
2025.11.6 14:25
A 2018-as A kedvenc során lelt rá Lánthimosz a kedvenc színésznőjére, Emma Stone-ra – a kétszeres Oscar-díjas színésznő nélkül 2018 óta nem született projektje. Érdekes módon 2018 és 2023 közt csupán egy rövidfilmet és egy reklámfilmet forgatott. A pihenő jót tett neki: a 2023-as Szegény párák messze a legjobb filmje. Csúcsra járatta a rendező fekete humorát, groteszk és abszurd mesevilágát, világklasszis színészek, Emma Stone mellett Mark Ruffalo és Willem Dafoe közreműködésével.
Sokakat meglepett anno, hogy rögvest munkához látott, és csupán egy évvel később előrukkolt A kegyelem fajtáival, amely produkcióját tekintve kisebb vállalás volt, és három bitang mód groteszk, de gondolatébresztő rövid történetet ölelt fel. A Szegény párák nimbuszának árnyékában eltűnt a süllyesztőben, pedig érdekfeszítő, pozitív értelemben felkavaró filmről volt szó, amely Lánthimosz korai drámáit idézte meg.
A 2025-ös Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon tartották a Bugonia című filmjének premierjét, amely többnyire pozitív fogadtatásban részesült: Rotten Tomatoes-on 91%-kal, Metascore-on 79%-kal startolt. Emma Stone kapcsán Oscar buzz-t rebesgetnek, és Jesse Plemons is hatalmasat alakít a filmben, akinek A kegyelem fajtái után ez már a második Lánthimosz-projektje. A filmről készült kritikánkat már olvashatjátok:
Kopaszra nyírt Emma Stone-nal közli a Bugonia, hogy megértünk a pusztulásra – Kritika
2025.11.6 14:25
A görög tehát három nagyfilmmel állt elő két év alatt, amely számottevő minőségromláshoz nem vezetett ugyan, de az új projektjeit körüllengő mérsékelt érdeklődés mindenképp tetten érhető – ha a Szegény párák utáni első filmjét várnánk, valószínűleg a teljes cinefiltársadalom lázban égne. A The Times Bugoniáról készült kritikája is jelzés értékű lehet: a cikk szerzője azt írja, hogy a görög olyan filmessé vált, akinek elfogyott a mondanivalója. Hivatalosan nem került bejelentésre a következő Lánthimosz-mű, de az ő nevét kötik a következő években elkészülő Fatale című bérgyilkos-thrillerhez.
Mi a módi a kortárs rendezőknél?
Természetesen nem lehet elvárás, hogy minden alkotó alkalmazkodjon a mainstream szempontokhoz, eljárásmódhoz és tempóhoz. Ha van releváns mondanivaló, annak bizony utat kell törnie a nagyvászonra – a probléma ott kezdődik, ha a stúdiók vegzálása és hajszolása miatt készítik futószalagon a filmeket a nagybecsű rendezők.
Ismét hódít a „sadboi aesthetic" a mozivásznon – Miért jött el újra a szomorú férfiak aranykora?
2025.11.5 18:43
Nem érdemes egy olyan popkulturális buldózert, mint Christopher Nolant egy niche, művészi nyelvezettel bíró, kisebb rétegeket megcélzó direktorhoz hasonlítani, de támpontként hasznos gyakorlat. Nolan 2014 óta szinte kivétel nélkül háromévente rendez, amelynek köszönhetően fenntartja a friss projektjeit körülvevő globális event-jelleget. A már-már szekta jellegű Nolan-istenítés nem mindenkinek van ínyére, de az tuti, hogy a filmjeinek nívója megbízható színvonalat képvisel – jövőre érkezik az új eposza, az Odüsszeia. Quentin Tarantino négy-ötévente rendez, de az utolsó filmje óta már hat esztendő telt el. James Cameron átlagban még ennél is ritkábban forgat, és lám-lám, a Titanic mellett az első két Avatar-filmje is rekorder lett.
A legendás Ridley Scott is újabban durván belehúzott, és érezhetően egyre összecsapottabbak, megúszósabbak a filmjei. Az utóbbi négy évben három alkotása, a Gucci-ház, a Napóleon és a Gladiátor II. is felejthető volt, ennek ellenére továbbra sem lassít le: nem kevesebb, mint öt projektje van készülőben. A maga idejében Steven Spielberg sem teketóriázott: a Schindler listája és a Jurassic Park egyaránt 1993-ban jelent meg, de mindkettő korszakos mestermű volt – Spielberg egyedülálló zsenialitása viszont nem fair mérce. A 2022-es A Fabelman-család után 2026-ban jön a következő Spielberg-mű.
Nemes Jeles László Árvája a szépiára festett, 20. századi magyar balsors – Kritika
2025.10.22 10:53
Ari Aster átlagban két-háromévente dirigál filmet, akárcsak Robert Eggers, Jordan Peele-nek pedig négy év kihagyás után debütál jövőre az új mozgóképes alkotása. A szeptember végén új DiCaprio-filmmel előrukkoló Paul Thomas Anderson szintén négy-ötévente rendez, valamint David Fincher is lelasított. Neki jövőre érkezik a Volt egyszer egy... Hollywood spin-offja, három év szünetet követően. Greta Gerwig most készíti a Narnia-remake-jét, de nem forgatott a 2023-as Barbie óta. Alejandro G. Iñárritu 2015 óta két filmmel állt elő, és még a brutálisan foglalkoztatott Denis Villeneuve-nek is csak három mozgóképes alkotása készült az elmúlt nyolc esztendőben – most viszont öt melója is tervben van, többek közt az új Dűne- és James Bond-film, valamint a Kleopátra is.
Ennél több csak a legendás Martin Scorsese-nek van zsákban: tíz filmje várat magára, a Jézus-filmen át a Frank Sinatra-biopicig, de amekkora korszakos géniuszról van szó, feltehetően egyikkel sem fog meggyűlni a baja.
Szegény Pedro Pascal...
Megesik, hogy a színészek is túlspilázzák a dolgot: napjaink égető popkulturális jelensége a Pedro Pascal-fatique. Olyan mennyiségű filmben és sorozatban szerepel már az egyébként szeretnivaló chilei származású amerikai színész, hogy ha meglátja az ember egy előzetesben, a szapora szívverést már szemforgatás és sóhaj váltja fel. Együtt érzünk vele, hiszen ő ténylegesen évtizedeket küzdött azért, hogy felkapaszkodjon Hollywood csúcsára. Nem is igazán lehet amiatt hibáztatni, hogy kíméletlenül learatja munkája gyümölcsét.
Ezért vagyunk reménytelenül szerelmesek a mai napig az Annie Hallba, Diane Keaton és Woody Allen időtlen örökzöldjébe
2025.10.15 11:35
Szinte egyik napról a másikra vált ünnepelt sztárból akkora mémmé, hogy még Liam Neeson is élcelődött rajta egyet a Csupasz pisztoly promóciós turnéján: „a filmben nincsenek zombik vagy szuperhősök, ráadásul Pedro Pascal sem szerepel benne!". A Trónok harcában és a Narcosban a fél világ megismerkedett Pascal unikális karizmájával, amelyet olyan filmes szerepek követtek, mint A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya és a Wonder Woman 1984. A Mandalóri idején már közelített a hírneve tetőfokához, de a globális szupersztár-státuszt végül a The Last of Us és a Gladiátor folytatása hozták el neki.
Azóta nincs fék a Pascal-vonaton: a Gladiátor II. mellett szerepelt Ari Aster új filmjében, az Eddingtonban, Celine Song romkomjában, a Többesélyes szerelemben, a Fantasztikus 4-esben, a The Uninvitedben, a Szökevény csajokban, a Freaky Tales-ben, egy rövidfilmben és egy tévésorozatban is – a Pedro-kiégés fő oka, hogy ez a terjedelmes lajstrom csak két év termése. Hozzátéve, hogy 2027-ig legalább hat új kreditje lesz: az új Star Wars-filmtől elkezdve különböző Marvel-projektekig és az Andor kreátora, Tony Gilroy új filmjéig. Sőt, úgy tűnik, Todd Haynes új, De Noche című melegdrámájában is főszerepet kaphat Pascal – ez az a film, amelynek készítőit Joaquin Phoenix két héttel a forgatás megkezdése előtt hagyta faképnél.
13 közelgő Disney-folytatás, amit nem láttunk jönni: a Toy Story 5. és a Neveletlen hercegnő 3. csak a jéghegy csúcsa
2025.10.12 10:49
Ha ehhez képest rápillantunk néhány sztárszínész, mint például Leonardo DiCaprio, Brad Pitt, Scarlett Johansson, az idén visszatérő Daniel Day-Lewis vagy Michael B. Jordan menetrendjére, látható, hogy egy-két kivételtől eltekintve kizárólag azokat a projekteket vállalják el, amelyekben nagy potenciált éreznek. Ügyelnek arra, hogy ne tolják túl, és megmaradjon a nézőkben egyfajta illúzió, hogy ha megtekintik az új filmüket a nagyvásznon, akkor nem mindennapi, exkluzív élményben lesz részük. Ideillik Denzel Washington elhíresült mondása, amelyet Michael B. Jordanhez intézett: „Miért fizetnének azért, hogy a hétvégén lássanak, ha előtte egész héten téged néztek?"
Néhány évvel ezelőtt Bruce Willist érték Pedro Pascalhoz hasonló kritikák, amikor rengeteg szerepet vállalt Zs-kategóriás filmekben – pályafutásának utolsó három évében huszonöt kétes hírű alkotásban tűnt fel. Már akkoriban is sokan rebesgették, hogy súlyosan beteg lehet, de miután kiderült, hogy afáziát diagnosztizáltak nála, egyértelművé vált, hogy azért vállalta be az akkor még kínosnak tűnő cameók garmadáját, hogy anyagi biztonságban tudja a családját, mielőtt az állapota miatt munkára képtelenné válik.
Ilyen egy halálosan mérgező kapcsolat, amiből sosem léphetsz ki – Kritika az Együtt című filmről
2025.10.5 9:06
Pedro és a fent említett rendezők esetében a történet legfőbb tanulsága a mértékletesség és az arányérzék megtalálása, valamint annak a felismerése, hogy mikor kell lelassítani, az alkotások igényes színvonalának fenntartása érdekében megpihenni és engedni, hogy teljen egy kicsit az idő – ami irgalmatlanul nehéz lehet, ha hírnévben és felkérések tengerében fürdőzik az alkotó. Az viszont a művészet egyetemes étoszának és céljának rovására megy, amikor a kedvenc rendezőnk vagy színészünk sokadik futószalagon érkező filmjét inkább letudjuk, mintsem izgalommal várjuk. Mi mindenesetre itt leszünk, és továbbra is kendőzetlen őszinteséggel tudósítunk arról, hogyan sikerültek Luca Guadagnino, Jórgosz Lánthimosz és Pedro Pascal legfrissebb vállalásai.
