Nicolas Cage masszív tálentuma kétségbevonhatatlan, karrierje során azonban számos guilty pleasure-klasszikussal, örökzöld mémmé vált pillanattal ajándékozott meg minket - ezen filmjeiből szemezgetünk most.
Ó, Nicolas Kim Coppola. Akarom mondani, Nicolas Cage - előbbi a születési neve, meglepő, ugye? Ha belegondolunk, a felvett Cage tökéletesen jelképezi pályafutását, alakításait: kissé mesterkélt, de nagybetűs filmsztár-alapanyag. A nepotizmus vádját szerette volna elkerülni névváltoztatásával egyébként, hiszen a legendás rendező, Francis Ford Coppola unokaöccse.
A 61 éves amerikai színész életműve hasonlóan tarkabarka és széles spektrumon mozgó, mint M. Night Shyamalan rendezőé. Az magaslati csúcsokon, az Oscar-díjon (a Las Vegas, végállomás című 1995-ös filmért ugyanis aranyszobrot kapott) és David Lynch klasszikusán (Veszett a világ, 1990) át az orbitális mélységekig ível.
Szerencsénkre, a hullámvölgyes próbálkozásai nagyrészt kimerítik a guilty pleasure, vagyis a bűnös élvezet fogalmát. Némelyik hihetetlenül szórakoztató, köszönhetően a blőd dialógoknak, és Cage túljátszásának, amiknek nem egy sírva röhögős, mémmé vált pillanatot köszönhetnek a filmrajongók. Ezekből csemegézünk most, a szintén ígéretesnek tűnő új pszicho-thrillere, A szörfös megjelenése előtt. A listán szereplő mozgóképes alkotások ideálisak baráti sörözéshez, ivós játékhoz, ugyanis garantált velük a felhőtlen krindzselés.
A vámpír csókja (1988)
Egyből fejest ugrunk az őrületben, ugyanis A vámpír csókja frenetikus Cage-momentumokkal tarkított. Korai, ám annál epikusabb zsengéje. Peter Loew kiadóigazgatót alakítja, akit egy szép napon "megkóstol" egy gyönyörű vámpírcsaj. Úgy érzi, hogy ő is vérszívóvá válik, aminek következtében egyre kiszámíthatatlanabbul kezd viselkedni. A cselekmény a hallucináció és a valóság határán táncol, a fiatal Cage pedig tanúbizonyságot tesz arról, hogy bizony nem megy a szomszédba azért, hogy túlspilázza a szerepét. Az annyira rossz, hogy már jó ékes példája, igazi ínyencség, ha bírod a röhejes B-filmeket és a vámpírsztorikat.
Con Air – A fegyencjárat (1997)
Teljesen korrekt akciófilmről van szó, ami a szórakoztatás oltárán, kedve szerint rugaszkodik el a realizmustól. Bátran vállalja bűnös élvezeti mivoltát, Nicolas Cage pedig lubickol a szerepében. Nyolc év börtön után, frissen szabadult fegyencet alakít, aki életfogytiglanra ítélt bűnözőkkel utazik egy repülőgépen, amelyet nem nehéz kitalálni: eltérítenek. Az utasok átveszik az irányítást, majd kezdetét veszi a móka és kacagás. Poe-nak nincs más választása, mint hogy átvegye az irányítást, ha épségben haza szeretne térni a családjához. Egyáltalán nem veszi komolyan magát a Con Air, ami csodálatosan áll neki. Szándékosan giccses akció-zsánerfilm, már Cage lobogó sörénye miatt is megéri megnézni.
Ál/Arc (1997)
Ismeretes, hogy John Travoltától sem áll távol a túltolás művészete, az Ál/Arcban ő és Cage is nagyot hasít. Archer FBI-ügynök (John Travolta) műtéti úton cserél arcot ellenségével, a kómába esett Castor Troyjal (Nicolas Cage). Azt hiszem, már ennyiből is sejthető, mennyire vehető komolyan a sztori. Az ügynök így próbálja kiszedni terrorista öccséből, hová rejtették a várost fenyegető bombát. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor Troy magához tér, és Archer arcával a buksiján bosszúhadjáratra indul. Lebilincselő, minőségi bűnös élvezet-film, talán a legjobb a listánkon, peak Travoltával és az olykor teljesen elszabadult Cage-dzsel.
Rejtélyek szigete (2006)
Talán többen ismeritek a The Wicker Man-t eredeti címén. Kemény trip, Nicolas Cage vitathatatlanul legrosszabb filmje. Ennek ellenére kicsit sem bánjuk, hogy elvállalta, hiszen 10/10-es eleme a listánknak. Edward Malus, (Nick) nyugdíjazott seriff egy kislány után nyomoz, aki titokzatos körülmények közt tűnt el egy félreeső szigeten, melynek lakói gyanúsan zárkózottak. A baljós vibe egyre csak fokozódik, és egy szexuálisan túlfűtött szekta képe kezd kibontakozni. Totális mindfuck a film, röhejes forgatókönyvvel, dialógokkal és színészi játékkal - Cage kétségtelenül próbálkozik, és hű, de jól teszi! Ha szereted a The Roomhoz hasonló Zs-kategóriás, tragikomikus projekteket, akkor a Rejtélyek szigete fixen neked való.
A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya (2022)
Nicolas Cage öniróniájának csúcsán, A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlyában ugyanis saját maga felturbózott verzióját alakítja. A cselekmény során megidézi ikonikus filmkaraktereit, miközben egy CIA-maffiaügy kellős közepébe csöppen. Nem is spoilerezek el többet, ez az a film, amit mindenképp meg kell megtapasztalnod, ha Cage-fanatikus vagy. Pedro Pascal is óriásit megy, mindketten a túljátszás Jedi oldalán brillíroznak. Többek közt A vámpír csókja, az Ál/Arc és a Las Vegas, végállomás is előkerül. Pöpec szatirikus buddy komédia, egy kis akcióval megfűszerezve, két zseniális színész közreműködésében. Pedro lenti mosolya mindent elárul, amit tudnod kell a filmről.
Renfield (2023)
Renfieldről mindig Leslie Nielsen, Drakula halott és élvezi című klasszikusa jut eszembe, amely hangulatvilágát kétségtelenül megidézi Chris McKay 2023-as filmje. Cage Drakulaként tűnik fel, Nicholas Hoult pedig Renfieldet játssza – érdekesség, hogy utóbbi színész ugyanezt a karaktert formálta meg Eggers Nosferátujában (a Drakula abban a verziójában Thomas Hutter a neve). A film Drakula szárnysegédje, Renfield szemszögéből vizsgálja a történetet, jó adagnyi humorral, sötét komédiával megspékelve. Cage nagyon éli a szerepét, és bár a film nem alkot maradandót, a színészlegenda miatt megér egy misét.
Álmaid hőse (2023)
Cage legfrissebb megborulása, az Álmaid hőse szintén egy olyan projekt, amiben kedvére lubickol. Zseniális az alapsztori: egyik napról a másikra mindenki felismeri az utcán a kissé unalmas, szürke életet élő, slampos biológiaprofesszort, Pault. Méghozzá azért, mert egyre többen álmodnak vele, olyanok is, akikkel még sosem találkozott. A kezdetben imponáló szitu hamar pokoli, lidérces rémálommá válik, főhősünk pedig féktelenül szabadjára ereszti a lovakat. Cage-re szabták a karaktert, az egyik legjobb, legszínesebb alakítását nyújtja. A film amellett, hogy brutálisan vicces, true guilty pleasure-krindzsélmény, társadalomkritikai mondanivalóval is szolgál.
A május közepén mozikba érkező A szörfös is ínyenc falatnak tűnik, a jó öreg Nicolas ismét egy pszicho-thrillerben villanthatja meg gigantikus tehetségét. Annyit lehet tudni, hogy egy férfiről szól, aki visszatér gyermekkorának kedvenc helyszínére, hogy szörfözzön egy jót a fiával. Ekkor a helyi srácok egy csapata megszégyeníti őt, konfliktusba keveredik velük, miközben az idegtépő feszültség mellett a hőség is egyre fokozódik. Az előzetesből pedig úgy tűnik, hogy Cage karakterének szép lassan elborul az agya...
