Megnéztük a legújabb élőszereplős animeadaptációt, amiben Japán eldönti, minden áron övék lesz a következő szupersztár focista.
A japánok jók fociban. A válogatott csapat 1998 óta az összes világbajnokságon ott volt, négy alkalommal pedig egészen a legjobb 16 csapatig menetelt. Idén sem voltak ettől messze, hiszen sokáig vezettek Brazília ellen a Houstonban játszott meccsen, azonban végül Martinelli 90+5 perces góljának köszönhetően elbúcsúztak a tornától. Adott tehát egy csapat, ami bár a maga nemében sikeres, egyértelműen elmarad a világ élvonalától. Mi ilyenkor a teendő? Közpénzmilliárdok elégetése a futball oltárán? A Blue Lock - Csak egy maradhat című film egy másik megoldást kínál.
Mi az a Blue Lock?
A történet szerint Isagi Yoichi, egy középiskolás tanuló és ígéretes csatár, az önzetlensége miatt fájó vereséget szenved csapatával egy regionális tornán. Hazaérve egy meghívó várja a Japán Futballszövetségének legújabb „tehetséggondozó“ programjába, a Blue Lockba.
A Blue Lock egy edzőkomplexum, amit az ötletgazdája, Ego Jinpachi azért hozott létre, hogy kinevelje Japán (és a világ) legjobb támadójátékosát. A sok szempontból egy börtönre is hasonlító edzőtáborba 300 fiatalkorú csatár kapott meghívást, azonban csak egy lehet közülük, aki a végén talpon marad. Főhősünk a Blue Lockba érve egy öltözőben találja magát 11 másik csiszolatlan gyémánttal, és rögtön szembesül az első próbatétellel is – fogócskázniuk kell. A tétek gyorsan egyértelműek lesznek: aki az idő lejártakor utoljára ért hozzá a labdához, kiesik, el kell hagynia a Blue Lockot, és soha nem lehet a japán válogatott tagja.
Isagi túléli a fogócskát, sőt, kiejti egyetlen barátját, és ezzel megkezdődik a tréning. A film maradékán a Z-csapat 11 játékosát követjük, a Blue Lock legalacsonyabban rangsorolt csatárait, ahogy barátkoznak, fejlesztik a fizikumukat, és megpróbálnak rájönni, mik azok a képességeik a futball terén, amik elválasztják őket a többiektől. Mindeközben ott lebeg felettük a következő próbatétel, ami során egy csapatként kell együttműködniük, hogy versenyben maradhassanak a Blue Lockban, és ők legyenek a foci következő szupersztárjai.
A karakterek és a világ
A Z-csapat további játékosairól lehetne beszélni, de igazából fölösleges. Mindegyikük valamelyik klasszikus animés archetípus mézeskalácsformájába illeszkedik: van a hirtelenharagú, a csendes, de titkolózós, a mókamester, a kakukktojás, a kigyúrt és még sorolhatnám. Ezt azonban én nem érzem problémásnak. Egy kétórás film alatt amúgy sincs idő arra, hogy egy tucat tinédzser történetét és motivációját megismerjük – örülhetünk, ha a hajszínükről és a frizurájukról meg tudjuk őket különböztetni egymástól.
Az év magyar meglepetésfilmje keserédes elixír a reménytelennek tűnő hétköznapokra – Mommy Blue-kritika
tegnap 11:05 -kor
A Blue Lock cselekménye alapvetően nem egy szürreális dolog. Nagyon leegyszerűsítve, kisfiúk edzőtáboroznak, hogy jobban tudjanak focizni. A filmben elvétve vannak speciális effektek, látszik a színészeken, hogy valamennyire megtanultak focizni, és hihetően mozognak a pályán.
Emiatt azonban különösen zavaró, amikor egy szereplő hirtelen a fizika törvényeire fittyet hányva szinte repülni kezd, vagy amikor a focipálya egy Tsubasa kapitányos végtelen mezővé alakul, amin perceken keresztül lehet futni. Ezek a pillanatok engem minden alkalommal kiragadtak a film amúgy konzisztens hangulatából. Fontos, hogy ugyanez rajzfilmen egyáltalán nem zavart volna, azzal azonban, hogy egy élőszereplős alkotásról van szó, változnak a világ szabályai.
Emellett pár dolog a sztoriban is sántít, ami azért zavaró, mert a film sok szempontból tényleg próbál a realitás talaján maradni. Először is, a 300 focistára csak egy kétfős edzői stáb jut. Teljesen érthető lenne, ha valamilyen mesterséges intelligencia dolgozna közben a játékosok kiértékelésén, erről azonban nem tudunk meg semmit, maximum elmosódott képernyőket látunk Ego Jinpachi szobájának a hátterében. Sőt, magáról a fullkocka statisztikabúvár ifjú edzőtitánról sem tudunk meg semmit, ami magyarázná a motivációit.
Ez a legkeserűbb pirula, amit Tom Cruise valaha lenyomott a torkunkon – Digger-kritika
2026.10.3 9:19
Másrészt a fiaikért aggódó szülők még egy gondolat erejéig sem jelennek meg a filmben, miközben a gyerekük egy sportbörtönben tengeti az életét, és teljesen kiesik a közoktatásból. Ezek olyan hiányosságok, amik egy bő kétórás filmbe simán belefértek volna, így azonban a Blue Lock világa sokkal kevésbé marad hihető.
Összességében a Blue Lock – Csak egy maradhat egy izgalmas koncepciót dolgoz fel, de sok szempontból elbukik a vizuális világ problémáiban – tényleg rettentően nehéz egy animét élőszereplős változatban elkészíteni. Ettől még főleg gyerekeknek és kamaszoknak simán működhet a film, nekem pedig, ha más nem, annyira jó volt, hogy újra megjött a kedvem a focizáshoz.
A film premierje mellett először olvasható itthon a magyar nyelvű manga is a Vad Virágok Kiadó forgalmazásában.
