Miért nehéz új nyelveket elsajátítani? Mi okozza a nyelvi önbizalomhiányt és hogyan lehet ezt feloldani? Segít-e az AI? Varga Klaudia angolnyelv-tanárral beszélgettünk.
Varga Klaudiának évekkel ezelőtt egy divatkiegészítőkre fókuszáló márkája volt (ekkor ismertem meg), ma pedig már a gyermekkori szenvedélyét hivatássá formálva angolnyelv-tanárként tevékenykedik mintegy két és fél évtizede. Jelenleg Rómában él, online angolórákat tart, közben olaszt tanul, én pedig a nyári „nyelverősítő” sessionjeim előtt feltettem neki néhány kérdést, főleg a nyelvtanulási nehézségekre összpontosítva, saját dilemmáimat is beemelve.
Az elmúlt években vettem észre magamon, hogy noha nagyon is vonzanak egyes külföldi nyelvek és kultúrák, nem könnyű magam rávenni a nyelvtanulásra… Tapasztalataid szerint miért érzik sokan úgy manapság, hogy nehéz új nyelvet megtanulni?
24 éves angolnyelv-tanári tapasztalatom azt mutatja, hogy ez korcsoportérzékeny téma. 9 éves kortól tanítok gyerekeket, ők például roppant lelkesek és érdeklődőek. Rengeteg tinit is átviszek a nyelvvizsgán és érettségin, számukra élvezet és örömforrás a nyelvtanulás, mert fel tudják mérni, hogy a jövőben sok ajtót ki fog nyitni számukra az angoltudás, és ez az egyetemi felvételiknél is húsos többletpontokat jelent.
A pápa nyelve: 10 latin kifejezés, amit mindenképpen hallani a konklávé alatt, de csak kevesen értenek
2025.5.6 15:07
A huszonéves korosztályban már sokan dolgoznak is, és itt tör be az időfaktorpara. Továbbá általában a saját anyanyelvünkből indulunk ki, amiben sok logikát fellelni, valljuk be, igen nehéz. Minden új skill elsajátítása folytonosságot és megfelelő formában való gyakorlást igényel.
30 felett sokan a munkahelyi követelmények miatt adják a fejüket a nyelvtanulásra, jellemzően a már meglévő angolnyelv-tudásuk feltornázására, jobb fizetés reményében és a karrierépítés céljából. Évtizedekig tanítottam nívós mamutcégeknél felsővezetőket üzleti angolra kiközvetített nyelvi trénerként, viszont a munkamenetük miatt nem mindig tudtak az órákon részt venni, frusztráltak voltak. Sajnos tendencia, hogy sűrűn változnak a nyelvkönyvek is, egyszerűen nincs meg a linearitás. Hab a tortán, hogy kvázi ugyanazokra a témakörökre és szófordulatokra korlátozódik az irodai közegben a nyelvhasználatuk, így a tudásuk nagyon steril marad.
Szóval általában az időszűke és a megfelelési kényszer teremti meg a gátat a nyelvtanulásban?
Igen, többek között ezek nyomják rá billogot a nyelvtanulási folyamatra 30 felett, illetve az, hogy sokan nem gondoskodnak arról, hogy organikusan, hús-vér emberekkel vegyüljenek, és beszéddel tartsák frissen a tudásukat. Így elkopik, mint az izom, amit nem edzünk…
Ezzel együtt több mit 3000 diákom volt az elmúlt 24 évben, és örömmel tapasztalom, hogy az idősebb korosztály is belevág a nyelvtanulásba – általában külföldi családtagok, vakációk, hobbik és kedvtelések miatt, vagy a szellemi frissen tartás igényével. Ez egy remek jelenség.
Korosztálytól függetlenül, ami még bizonytalanságot tud okozni, az a „jaj, milyen a kiejtésem?”-féle dilemma. Ha nem vagy biztos a kiejtésedben, érdemes írott angol szövegeket bedobni egy AI-ba, ami brit vagy amerikai akcentussal felolvassa azt neked, és így utánozhatod a kiejtést.
Mint amikor kicsiként az anyanyelvedet tanultad. Lehet tükör előtt gyakorolni, elmondani az adott szöveget, vagy fel tudod venni magad videóra, amint angolul beszélsz. Ezzel duplán nyersz: legyőzöd a negatív hangot az agyadban, mert emléket gyártasz neki arról, amint szép kiejtéssel angolul nyilvánulsz meg, illetve archív anyagot is gyártasz egyben, amit tök jól vissza lehet hallgatni háttérzajként is. Így szépen vésődik be a tudás és helyes kiejtés.
Említetted az AI-t. Mit gondolsz a mesterséges intelligenciáról és a nyelvtanuló appokról? Lehet valódi tudást elérni ezekkel?
Az AI egy remek dolog! Például a tanulókártya-gyártó appok ki tudják váltani a füzet fölött görnyedve magolós-olvasós, sehová nem vezető, elavult módszert. Az olyan appok, mint az AnkiDroid, azért is hasznosak, mert be tudod táplálni saját, újonnan tanult szavaidat és mondataidat, és holtidőben tudod őket pörgetni. A ChatGPT is kiváló, beütöd a héten tanult szavakat es megkéred, hogy írjon velük neked angol mondatokat, vagy gyártson mondatkiegészítős feladatokat, és máris gyakorlatba helyezve tanulsz.
Tényleg megváltozik a személyiségünk, amikor nem magyarul szólalunk meg? A tudomány szerint a válasz egyértelmű
2025.1.31 13:16
Ott van még a SpeakPal AI is, ahol ki tudod választani a „beszélgetőtárs” nemét, akcentusát, és tudsz vele párbeszédet indítani. Arra is megkérheted például, hogy ha grafikus pozícióra jelentkezel, gyakorolja veled az állásinterjús kérdéseket. A Duolingo szintén szuper, de a tényleg haladós verzió fizetős, amúgy csak „a cica éhes”-féle mondatot gyakoroltatja veled hónapokig, nagyon apránként bedobva egy-egy új tudásmorzsát.
100% nyelvtani helyességet ne várj ezektől az eszközöktől, viszont a nyelvtudás sutba vágása helyett még ezek is sokkal jobbak. A lelkedet ezek nem fogják ápolni, sem 100%-ban kijavítani, sem motiválni, sem az ad-hoc kérdéseidet megválaszolni, sem összefüggéseket láttatni. Kognitív szintű logikai rálátást vagy élményt sem kapsz tőlük. Pszichológiai szinten megnyugtatást biztosan adnak, színesek, vidámak, afféle mentális cukorkák. És ha valaki éhes, minden falatnak örül.
Mit gondolsz, a nyelvtanulási nehézségek inkább kognitív vagy pszichológiai természetűek?
Amikor én tanítok, nagy hangsúlyt fektetek a kognitív vonalra, azaz az összefüggések felfedezésére, mert az azokra való rálátások kellenek az agynak, hogy legyenek kapaszkodói, megértse a ritmusát a nyelvnek és felfedezze az analógiákat. Szerintem a nyelv is egy képletrendszer, csakúgy, mint a fizika vagy a kémia, egyszer kell elcsípni a fonalat és egy életre megmaradnak a logikai miértek.
Számomra a tanítás 99% pszichológia és 1% tananyag. Segítő szakmának tartom az angol nyelv átadását, ezáltal nagy felelősség az oktatás. Nemhiába az egyetemen, az angol mint idegennyelv-tanár szakon a tantárgyaim 60%-a pszichológiát, fejlődés- és neveléslélektant fedett le. Alapvetően lelkekkel dolgozom – ha nincs meg a tisztelet, a humor, a következetesség, ott megeshet, hogy valakinek egy életre elmegy a kedve a nyelvtől. Feladatom felülírni a korábbi tanulási traumákat is, nyelvi önbizalmat önteni az emberekbe, amit a stabil tudás és beszédközpontú mentorálással tudunk kimaxolni. Afféle nyelvi terápia ez. Ha pedig valamiben pengévé válunk, az az élet más területén is magabiztosságot fog hozni.
Mi a helyzet a társadalmi, (szocio)kulturális tényezőkkel? Hogyan hatnak ezek a nyelvtanulásra?
Tény, hogy a mai világban kiváltság a nyelvtanulás lehetősége. Pláne, ha közoktatási intézményen kívül van erre lehetősége a tanulni vágyónak. Viszont a gyerekek, fiatalok lelkesedése társadalmi rétegtől eltekintve is nagyon lélekemelő. Anno a 8. és 12. kerületben is volt diplomázás előtt tanítási szakmai gyakorlatom. Sosem felejtem el a 9. kerületben a kis tanulóimat, akiknek éppen a „fine” szót tanítottam, erre mondták: „aha, akkor ez ‘fain’”.
A közoktatás sajnos összességében nem ad elég terepet a diákoknak, hogy szóban is megerősödjön a nyelvhasználatuk, tekintve a tananyag mennyiségét és az osztály- vagy csoportlétszámot. Így manapság a használható nyelvtudás ritka kincs.
Megfigyeltem továbbá, hogy egyre több családos, vállalkozó nő keres fel, jellemzően újrakezdő szinten, gyermeknevelés vagy munka mellett. Vannak, akik a karrierjük miatt szeretnék felturbózni az angoljukat, vagy kedvtelésből, esetleg ismerkedési céllal.
Te hogy látod, mennyire meghatározó a belső motiváció a sikeres nyelvtanulásban? Hogyan lehet ezt fenntartani hosszú távon?
A motiváció szó latin eredetű, jelentése „mozgásba lendíteni, mozgatni, indítani”.
Ezt sokan egyedül nem képesek önmaguk felé meglépni, ilyenkor kell egy külső katalizátor. Sokakban a vágy, az álomkép megvan, csak a hogyant nem látják. Pont a motiváció volt a szakdolgozatom témája is. Egyébként a tanuláshoz nekem is kell egy külső mozgatórugó, valaki, aki „berúgja a motort”, illetve a külső visszacsatolás és megerősítés is szükséges. Aztán a varázslat a látványos fejlődés megtapasztalásából jön, ez a legnagyobb hajtóerő.
B*zizni vagy nem b*zizni? – Útmutató, mit és mit nem illik mondani, hogy ne légy egy tapló paraszt
2024.2.4 10:38
Én saját módszerrel adom át a tudásom, nem használok tankönyveket, pont azért, hogy flow-ban épüljön fel, vésődjön be a tudás, a beszédhasználatba ágyazva. Fontos megtalálni, hogy milyen témák érdeklik a nyelvtanulót, és azok köré szőni a hasznos tudnivalókat. Ez roppant nagy motivációlöket, pláne, ha lehetőségük van szabadon témát választani. Így nemcsak tájékozódnak, elmélyednek az érdeklődési körükben, de az angoljukat is építik ezek köré szőve. Ez a fajta szabadság szárnyakat ad a nyelvtanulásban. Az online tanulás során számos interaktív, beszédcentrikus téma és feladat áll rendelkezésre, és ezek könnyedén beemelhetők az órák menetébe.
Mivel nap mint nap a magyar nyelvvel dolgozom, gyakran átfut rajtam (és ezt másoktól is hallom), hogy sosem tudok ‘elég jó’ lenni egy másik, idegen nyelvből. Szerinted hogyan lehet feloldani ezt a belső gátat, a nyelvi önbizalomhiányt?
A perzsaszőnyegekben mindig direkt vétenek egy szövési hibát, hogy emlékeztessék az embereket, hogy nincs olyan, hogy „tökéletes”. Mindig önmagadhoz mérd magad. Az, ha valaki kimagaslóan jó valamiben – ha nem veleszületett képességről van szó –, az a belefeccölt idő és gyakorlás eredménye. Légy türelmes és könyörületes önmagaddal, ismerd meg a határaidat. Lassan járj, tovább érsz!
REFRESHER-KVÍZ: Neked mennyire jó az angolod?
2024.2.4 10:14
A pszichológia a „sosem leszek elég jó”-típusú mérgező belső monológokat „szadista belső hangnak” hívja. Sajnos sok esetben szülők, gondozók plántálják bele a gyerekekbe az efféle frusztrációkat. A sikerélmények és a kellemes nyelvtanulási folyamatok felül tudják írni ezeket a rossz kódolásokat. Ez lehet doppingoló erő is, sarkallhat arra is, hogy a kétkedőknek és leminősítőknek ellenmenve bebizonyítsd magadnak, hogy fejlődőképes vagy. A titok a lépésről lépésre elve és a csigavér. Ne bántsd magad, bánt eleget az élet.
Olyat még nem láttam a 24 éves oktatói pályám alatt, hogy valaki csinálja, és nem halad előre. A görcsök feloldáshoz jó az önismeret, vagy egy olyan szakképzett pedagógus, aki ért a lelkek nyelvén.
Biztos sokszor hallottad te is, hogy a „nyelvtan a mumusom”. Miért tartanak sokan ezektől a rendszerektől?
Az emberek mindig az ismeretlentől félnek. A nyelvtant sokan nem ismerik, így ódzkodnak tőle, mint egy idegentől a sötét utcán. Pedig a nyelvtani szabályok ritmusa ugyanolyan szép, mint a matematika vagy a művészet. Megismered és megérted az alap tetrisz formákat, majd szépen kirakod a saját pointillista festményedet belőlük. Közelről kell egyenként, alaposan megvizsgálgatni az építőelemeket, és ahogy időben haladunk előre, vagy az apró pöttyökből álló festménytől térben egyre távolabb, úgy áll össze a kép egy koherens egésszé.
Én annak a híve vagyok, hogy józan paraszti ésszel kell megérteni az angolt anyanyelvünk logikáját eszközül hívva. Soha nem képleteket magoltatok, sokkal inkább közösen ráeszmélünk a „hogyanokra” és „miértekre”, és egyből pakoljuk be szóbeli feladatokba a tudást. Gyakorlatilag vésnökök vagyunk, egy új autópályahuzalt építünk ki az agyban.
Nem láttam még olyan diákot, aki ne értette volna meg bármelyik nyelvtani modult, ha a „saját nyelvén” magyarázom neki. De itt fontos hozzátenni a tanár-diák kémia jelentőségét – ha valaki nem szimpatizál a tanárral, az tudat alatt el is zárkózik tőle, ellengátat emelve egyúttal a tudás beáramlásának is. Érdemes több szakembert kipróbálni, mint ahogy a boltban is megnézzük a termékek összetevőit. Ha szereted a tanárt, a nyelvet is szeretni fogod.
Mennyire befolyásolja az anyanyelvünk szerkezete egy új nyelv elsajátításának folyamatát? Vannak nyelvek, amiket bizonyos anyanyelvűek könnyebben tanulnak meg?
Meglátásom szerint, akinek a magyar az anyanyelve, az a magyarhoz képest csak egyszerűbb nyelveket tud tanulni. Ez lehet egy helyzetelőny. Továbbá, ha valakinek latin eredetű nyelv az anyanyelve, az nagy aduász.
Olaszországban élek 2 és fél éve, és itt döbbentem rá, hogy a szavaik kb. 60%-ban fedik az angol szavakat, mivel az angol nyelv szókincsének jelentős része latin eredetű szavakból áll, főleg a történelmi fejlődés miatt. Így mindenképpen tanácsos latint tanulni első körben, és utána nagyon sok nyelv elsajátítása jelentősen megkönnyebbül. Itt hadd hangsúlyozzam ki, hogy nemzetközi viszonylatban igen jó arányban beszélnek angolul a magyar anyanyelvűek, bátrak és vagányak is, az olaszok pl. nagyon kis aranyban birtokolják az angolt. Akik igen, jellemzően fiatalok, 30 feletti olasz korosztály esetében sok sikert, ha angolul akarsz velük kommunikálni. (Persze, mint mindenhol, kivételek ebben az esetben is vannak.)
Zárásképpen, mit mondanál annak, aki több év után újra belevágna a nyelvtanulásba? Hogyan kezdje el?
Hogy egy cipőben járunk, mert éppen akasztják a hóhért. 19 év után újra elkezdtem nyelvet tanulni, méghozzá az olaszt.
Fel kell szívni magunkat és kell, hogy egy kitűzött cél lebegjen a szemünk előtt. Én például szeretnék jobban integrálódni. Első lépésnek vettem egy nyelvkönyvet, és próbálok a tanítás mellett időt szakítani az olaszra. Fontos saját szabályokat felállítani, hogy mondjuk mindig ugyanabban a napszakban legyen meg a nyelvtanulási szeánsz. Én az erőnléti edzésem mellé háttérzajnak olasz nyelvleckéket hallgatok, kisgyerekként pedig az angol tankönyvek hanganyagára aludtam el mindig, mert érdekes detektívsztorik voltak bennük. Lehet az adott nyelven hallgatni podcastokat, filmeket nézni, olvasni, illetve elvegyülni a célnyelvet beszélő emberekkel. El lehet menni angol kirándulócsoportokba, vagy akár szervezni egy ilyet. A lényeg, hogy öleljen körbe a nyelv.
Csak úgy lehet legyőzni a félelmeidet, ha ellenük mész. A csinálás meghozza a teljesítménytudat érzését, az pedig lelkileg megnyugtat. Illetve fontos a „hogyan tanuljunk?” témakör is. Ennek is megvannak a fortélyai. Fontos a stratégia, a tanulási folyamat optimalizálása, valamint a folytonosság, a frissen tartás, az ismétlés és a konstans építkezés.
Ahogy egy bölcs kínai mondás tartja: „Ha hegyeket akarsz mozgatni, kezdj már ma el kavicsokat hordozgatni.”
