Te is érezted már magadon, hogy ha más nyelven szólalsz meg, az olyan, mintha a személyiséged is teljesen más volna? Az érzés valódi, most pedig az is kiderül, milyen tudományos és pszichológiai háttere van.
Egészen érdekes belegondolni, hogy a világ népességének több mint fele kettő vagy több nyelvet használ a mindennapjai során. Ennek többféle oka lehet a bevándorlástól kezdve a családi, magánéleti viszonyokig – tehát a globalizált társadalomban ez már egyáltalán nem ritka. Mindez viszont messzebbre mutat annál, mint hogy valaki az iskolában mondjuk angolul, otthon pedig spanyolul szólal meg.
A pszicholingvisztika, a kognitív pszichológia és a nyelvi antropológia számos tanulmánya egyetért abban, hogy a nyelv több mint puszta kommunikációs eszköz. Sokkal inkább olyasvalami, ami képes formálni a környezetünkről és az önmagunkról alkotott képet.
Sőt: néhány friss kutatás egészen odáig merészkedik, hogy azt mondja: az egyes nyelvek képesek alakítani a beszélőik valóságérzékelését, így az emberek önmagukon is észrevehetnek változásokat, amikor egyik nyelvről a másikra váltanak. Ezt már korábban is alátámasztották vizsgálatokkal, amelyek rámutattak, hogy a kétnyelvű emberek különböző módokon viselkedtek attól függően, hogy éppen melyik nyelvet használták. De nemcsak maguk a beszélők, hanem a környezetük is észreveszi ezt: akik az egyik nyelven kommunikálnak velük, eltérően érzékelik őket, mint azok, akik a másikat beszélve ismerik őket.
@hellofrenchnyc Language & personality: how do they affect each other? I am not an authority on the subject (there are many fascinating studies about this), but a subject and a curious mind. My studies in linguistics/Romance languages and experience as a multilingual woman have led me to think deeply about how I act and feel in the three languages I speak - French being my native language, English my second language, and Spanish the third one (both learned as an adult). I think differently in these three languages and therefore speak & behave slightly differently too. It’s not so much my personality at the core that changes, but it is my cognitive, behavioral, and emotional responses that vary based on a different cultural & social contexts associated with a language. How I view each language and the associations I make with them influence how I feel when interacting in that language. Do you speak more than one language fluently? (Or various dialects?) How do you feel when you speak these languages/dialects? Share your experience, as I’m fascinated by this topic and want to know more about you! Firm Cover Photo by @j_ambrojo . . . #french#linguistics#languages#frenchwords#learnfrench#french#paris#nyc#languagelearning#frenchlife#venezuela♬ Wes Anderson-esque Cute Acoustic - Kenji Ueda
A különböző nyelvek használata tehát nagymértékben befolyásolhat minket a leghétköznapibb helyzetekben is: másként fogjuk leszúrni a magyar anyanyelvű barátnőnket, miután az ígéretei ellenére megint írt az exének, mint ahogy másként vitázunk a holland származású, magyarul nem beszélő párunkkal arról, hogy milyen filmet nézzünk meg este. És ez csak a jéghegy csúcsa.
Így érzünk különböző nyelveken
Ha több nyelvet beszélünk, az érzelmeket meghatározó vagy leíró szavakat másképp dolgozzuk fel attól függően, hogy az anyanyelvet vagy egy második nyelvet használunk, amit akár az iskolában, akár organikusan sajátítottunk el. Ez nem meglepő, hiszen amit gyermekként tanulunk meg, az uralja a gondolkodásunkat, illetve a beszédünket.
Az is logikus, hogy az anyanyelv alapvetően érzelmileg intenzívebb a második nyelvnél. A kettő vagy többnyelvű emberek erősebb érzelmi intenzitást tapasztalhatnak, amikor ezt használják – és ez különösen igaz azokra az esetekre, amikor olyan élményeket idéznek fel, amelyeket ezen a nyelven éltek át. Ez magyarként talán még inkább igaz lehet ránk, hiszen a nyelvünk színessége, íze és változatossága bőven lehetőséget ad erre. És nem, itt nem csak arra gondolok, hogy a magyarok hosszú perceken át tudnak úgy káromkodni, hogy ne legyen benne szóismétlés.
Nem téli picsogás, hanem mentális betegség: beszéljünk a szezonális depresszióról az év legszomorúbb napján
2025.1.20 11:48
A második nyelv ugyanakkor egyfajta érzelmi távolságot teremthet. Ez elsőre nem feltétlenül hangzik pozitívnak, pedig valójában lehet haszna is. Ezáltal ugyanis lehetővé teheti, hogy kevésbé érezzünk szorongást vagy szégyent, amikor valamilyen érzelmileg bonyolult helyzetben – például düh kifejezésekor vagy bocsánatkéréskor – kell beszélnünk.
Mindez tehát azt jelenti, hogy az érzelmi kifejezés az anyanyelven intenzívebb – függetlenül attól, hogy az adott érzelem pozitív vagy negatív. Így mi, magyarként azt tapasztalhatjuk, hogy magyarul gazdagabb, intenzívebb érzelmekkel kommunikálunk, míg például angolul kevésbé vagyunk kifejezőek, ugyanakkor képesek vagyunk nagyon is gyakorlatiasan a szolgálatunkba állítani a nyelvet.
A személyiségünk is alakulhat
Az, hogy milyen nyelven szólalunk meg, nemcsak az érzelmeinkre lehet hatással, hanem a magunkról és másokról alkotott percepcióinkra is – legalábbis a tudomány ezt állítja. Emiatt pedig egy adott nyelv használata hatással lehet a diskurzus felépítésére, valamint feltárhatja az adott nyelvi közösségekre jellemző kulturális és társadalmi aspektusokat. Na, de mit értenek ezalatt?
Egy amerikai tanulmány, amiben kínai-angol kétnyelvűeket kérdeztek erről a jelenségről, remekül bemutatja az elképzelést. A kutatás során a résztvevők arról számoltak be, hogy a második nyelvükön (angol) könnyebben fejezték ki az érzelmeiket, mert az kevesebb társadalmi-kulturális korlátozással jár, mint az anyanyelvük, a mandarin. Például: kínaiul nem illik egy beszélgetésben olyan kínos politikai-társadalmi témákat feszegetni, mint Tibet helyzete vagy az országuk vezetésének ügye, de a négyes számot sem illik felhozni – ennek a kiejtése ugyanis hasonlít a halál szavukéra, így babonából inkább kerülik. Kétlem, hogy ez azt jelenti, hogy angol nyelven bármelyik kínai ember szabadon bírálja Hszi Csin-ping hazai vagy nemzetközi politikai döntéseit, de a négyes számot legalább nem kell kerülgetniük. Emellett a felmérés során a megkérdezettek arról is beszámoltak, hogy az anyanyelvükön képesek voltak nagyobb érzelmi intenzitást megélni – tehát ha panaszkodhatnának például a kommunista rezsimre, akkor azt sokkal nagyobb beleéléssel tudnák megtenni, mint angolul.
„Az érintettek szabadsága eldönteni, hogy állapot, zavar, vagy szupererő” – A neurodivergencia identitásképző szerepe
2024.12.7 9:56
Ebből az is következik, hogy a második nyelv használata akár még előnyökkel is járhat, ha a beszélők érzelmi távolságot szeretnének tartani – akár személyes, akár szociokulturális okokból. Azzal például, ha egy olyan nyelven fejezzük ki magunkat, ami alapvetően kevésbé érzelmes, könnyen csökkenthetjük a személyes érintettséget, bevonódást. Ilyen például a német, aminek a nyelvezete kifejezetten tárgyilagos, emellett a precíz grammatikai és lexikai rendszere is hozzájárul ahhoz, hogy tényszerűen és pontosan kommunikálhassunk általa.
@alessiaoprea_ Do you also change voices and personalities?😂❤️ #languages#polyglot#accents#language#learnlanguages#polyglotcheck#poliglotta#polyglotte#bilingual#trilingual#studentabroad#foreigner♬ Monkeys Spinning Monkeys - Kevin MacLeod & Kevin The Monkey
A magyarral pedig ilyen téren szerencsénk van: eléggé árnyalt és gazdag ahhoz, hogy sokféleképpen fejezzük ki magunkat – akár érzelmekkel, akár azok nélkül. Szeretett nyelvünk természetéből fakadóan színes és sok réteget kínál az érzelemkifejezésre, ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy érzelemmentesen, tényszerűen kommunikáljunk.
Nyelvtudás és környezet
Az sem mindegy az ilyen helyzetekben, hogy milyen szinten beszélünk egy-egy nyelvet. Például: a szülők általában az anyanyelvüket részesítik előnyben az érzelmeik kifejezésére, amikor a gyerekeikkel beszélnek – például, amikor megdorgálják őket –, akkor is, ha a család többnyelvű. Ez ugyanis az a nyelv, aminek a segítségével a legegyszerűbben és a legérthetőbben ki tudják fejezni magukat. (Itt persze számos más példát is hozhatnék még.)
@hellofrenchnyc 🇫🇷 vs. 🇺🇸 Which parenting style do you think is best for children? I’ve noticed many differences between how French and American parents raise their kids. One salient difference is how American parents tend to encourage their children a lot and praise their accomplishments (even the tiny ones) while French parents are less congratulatory and have a more up-front approach. There are, of course, caveats when comparing these two parenting styles. Each country has many variations, and kids may receive very different upbringings. However, as a French native who grew up in Paris (raised by French parents) and spent her adult life in the US, I’ve realized that the kind of feedback kids receive from adults (not just parents, but also teachers, for example) is quite different in each country. I feel fortunate that my parents encouraged me and supported me in many ways (and did not shame mistakes or failures), but I’ve noticed that in the US, praising & confidence building is taken to another level. I’m not saying that one parenting style is better than the other. Maybe a mix of the two could actually be healthy. I know how parenting is personal and difficult. I’m not here to judge (I was a step-parent in my twenties and I understand the many challenges of raising a child). I’d love to know your thoughts about parenting and learn from your experiences! What other differences do you think exist between the French and American parenting styles? 📚If you’d like to learn French, check out my eBook to learn all the French essentials in a fun & interactive way. Available in the link in my bio or website: hellofrenchnyc.com/shop. If Paris is on your bucket list, make sure to get The Paris Bundle ✨ . . . . #french#learnfrench#frenchlanguage#education#frenchforkids#frenchparents#parenting#frencheducation#frenchlesson#frenchwords#nyc#paris♬ Jacob and the Stone - Emile Mosseri
A környezet, amiben a második nyelvet elsajátították, szintén fontos lehet. Azok, akik egy nyelvet formális környezetben, mondjuk egy nyelvsuliban tanulnak meg, szemben egy organikusabb közeggel – például egy Erasmus-félév alatt, külföldön élve –, gyakrabban számolnak be szorongásról a nyilvános kommunikáció során. Ez még akkor is igaz, ha technikailag egyébként jártasak a nyelvben.
Érzelem, identitás és nyelvtanulás
Mindezek mellett az élettapasztalataink, a használat kontextusa és az, hogy melyik életszakaszunkban tanultunk meg egy nyelvet, szintén befolyásolja, hogyan dolgozzuk fel és fejezzük ki érzelmeinket rajta. Ha megértjük ezeket a dinamikákat, azzal sokat javíthatunk az interkulturális kommunikációnkon, de még a más kultúrákból érkezők érzelmi megértésén is – ami az egyre globalizálódó világban nagy előny lehet. (Gondoljunk csak a holland származású, magyarul nem beszélő párunkra.)
Mi alapján válasszunk pszichológust?
2024.11.16 9:41
Kevésbé tűnik egyértelmű összefüggésnek, de egy (számunkra) új nyelvet beszélve akár az identitásunkat is kedvünk szerint alakíthatjuk. Például: ha egy nyelvtanulónak sikerül egy olyan képet konstruálnia magáról az első spanyol párbeszéde során, amivel elégedett, azzal elérheti, hogy kényelmesen érezze magát kommunikáció közben. Ehhez még hozzáadódik az új nyelvi környezet kommunikációs stílusa, társadalmi normái, sőt esetenként még a kultúra gondolkodásmódja is. Ebben egyébként a tanárok kiemelt szerepet kapnak, hiszen többféle módszerrel is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a tanulók kevésbé érezzék magukat idegennek az adott nyelvben.
@maddies_mundo How does your personality change in each language? #spanish#english#bilingual#bilingue#spain#europe#mexico#spain#chile#argentina#languagelearning#learnenglish#learnspanish#duolingo#babble#madrid#sevilla#latam#latino♬ LA FAMA - ROSALÍA & The Weeknd
De nem szabad lekicsinyelni a tanulók szerepét sem mindebben. A hozzáállásuk befolyásolja, hogyan értékelik a nyelvvel kapcsolatos élményeiket, ami pedig hatással van arra, hogyan néznek szembe a kihívásokkal, hogyan érzékelik önmagukat, és mit gondolnak arról, hogy mások hogyan látják őket a nyelv által befolyásolt szituációkban. Minél pozitívabb ez a hozzáállás, annál nagyobb az elégedettségük a tanulási folyamatban, és annál erősebb az érzelmi kapcsolatuk a nyelvvel. Ennek eredményeként erősebb identitást alakíthatnak ki az új nyelvet beszélve, ami mélyebb és hatékonyabb tanulást eredményez.
Nem mindenki egyforma
Persze nem minden nyelvtanuló szeretne behódolni ennek: vannak, akik szándékosan ellenállnak bizonyos anyanyelvi normák átvételének – ezt a jelenséget pragmatikai ellenállásnak nevezik. Ez az ellenállás pedig nem csupán arról szól, hogy valakinek nem szimpatikus egy adott norma, hanem gyakran az önazonosság és a személyes integritás megőrzéséről is. De olyanok is akadnak szép számmal, akik kíváncsiak, és a tanulási folyamatuk során akár több különféle társadalmi identitást is „felpróbálnak”.
„Nem arról van szó, hogy a kutya lefekszik a kanapéra és elmondja, mi a baj” – De akkor mivel foglalkozik egy kutyapszichológus?
2024.10.20 10:12
Ha valaki próbálta már ezt, jól tudja, hogy az, amikor különböző „maszkokat” viselhetünk, képes átalakítani egy potenciális szorongásforrást valami izgalmassá. És ez még nem minden: ha némi önreflexióval és tudatossággal váltogatunk az egyes nyelvek között, minden átmenet új felismeréseket nyithat meg számukra arról, hogy kik is vagyunk mi – vagy éppen kik lehetnénk.
