Négy év telt el az orosz-ukrán háború kitörése óta, ezért olyan ukrán fiatalokat kérdeztünk a háborúról, az elmúlt időszakról, a mindennapjaikról, és a legnagyobb nehézségeikről, akik a mai napig az országban élnek.
Maria most 22 éves, gyerekkora óta klarinétozik, több zenekarban is játszott már. 2025 szeptemberében költözött Kijevbe, hogy pszichológiát tanuljon, hosszas keresés ellenére viszont azóta sem talált új zenekart, ahová csatlakozhatna. Kropivnickijben nőtt fel, két évvel ezelőtt kezdte a biológia szakot Lviv-ben. Egy év után végül ott hagyta, majd dolgozott önkéntesként Lengyelországban is, jelenleg munkát keres egyetemi tanulmányai mellé.
Sztaniszlava 21 éves, a dnyiproi Oles Honchar Egyetem média szakos hallgatója. Elsőéves egyetemistaként egy évet élt a városban, de a kollégiumi életet nem igazán tudta megszokni, ezért hazaköltözött szülővárosába, Zaporizzsjába. A két város elmondása alapján másfél órányi buszútra van egymástól, viszont többnyire otthonról, online keretek között tanul. Emellett szintén online, magánórákat tart angolból olyan külföldre menekült ukránoknak, akik nem beszélnek semmilyen idegennyelven. Amikor csak teheti, utazik. Többször járt már Prágában, Varsóban, Krakkóban, Pozsonyban, tavaly nyáron még Barcelonába is sikerült kijutnia.
Bár máshol élnek, más az érdeklődési körük, a hobbijuk, mást tanulnak és dolgoznak, az összeköti őket, hogy mindketten ukrán fiatalok, akik Ukrajnában nőttek fel, és az orosz-ukrán háború kirobbanása óta, továbbra is az országban élnek. Velük beszélgettünk az elmúlt négy év háborús tapasztalatairól, saját élményeikről, mindennapjaikról, arról, hogy mi jelenti számukra a legnagyobb nehézséget, és mi tölti el őket a legnagyobb boldogsággal.
A háború előzményei
A 2022-ben kirobbant háború előzményei 1991-ig nyúlnak vissza. Ekkor szakadt szét a Szovjetunió 15 különböző országra, és ekkor vált Ukrajna is újra függetlenné Oroszországtól. 1994-ben NATO-partnerré váltak, vagyis közelebb kerültek annak lehetőségéhez, hogy felvételt nyerjenek a szervezetbe, amelynek célja, hogy politikai és katonai eszközökkel garantálja szövetséges tagállamainak biztonságát. Szintén ebben az évben született meg a budapesti memorandum, amelynek aláírásával az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Oroszország garantálta Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsztán politikai függetlenségét, szuverenitását, valamint a három ország határainak tiszteletben tartását.
Külföldön élsz? Mutatjuk, hogyan szavazhatsz a 2026-os országgyűlési választásokon magyarként
2026.2.19 16:11
A 1990-es évektől egészen a 2010-es évekig Nyugat-, illetve oroszpárti kormányok váltották egymást Ukrajnában. 2010-ben ismét egy oroszpárti elnök, Viktor Janukovics került hatalomra. 2013-ban az ukrán parlament megszavazta az Európai Unióval közös társulási megállapodást, amely a potenciális csatlakozás első mérföldkövét jelentette. Janukovics a parlament döntésének ellentmondva mégsem írta ezt alá, Oroszországgal szoros gazdasági szövetséget preferálta. Döntését egy hatalmas EU-párti tüntetéshullám követte, ukrán emberek százezrei követelték a megállapodás aláírását. A tüntetések során több, mint száz ember vesztette életét a rendőri brutalitás következtében, ami a tüntetések eszkalációjához és a regnáló ukrán kormány bukásához vezetett.
A belpolitikai káoszt kihasználva Putyin 2014-ben megszállta az ország déli részén található Krím-félszigetet, majd még abban az évben egy megkérdőjelezhető hitelességű népszavazást tartottak, amelynek eredményeként a félszigeten működő autonóm, de közigazgatásilag Ukrajnához tartozó köztársaság az Oroszországi Föderációhoz csatlakozott. Legalábbis az orosz vezetés és Putyin szerint, aki alá is írta a csatlakozási nyilatkozatot. De ezt egyetlen más ország sem ismerte el, a Krím-félsziget hivatalosan 2014 óta orosz megszállás alatt áll.
Összeesküvés-elméletből hétköznapi zaklatás a transznemű emberek kárára: mi az a transvestigation?
2026.1.5 15:07
A 2013-as, Európai Unióval közös megállapodás meghiúsulását az EU-párti tüntetések mellett Ukrajna keleti és dél-keleti részén, ahol nagy számban élnek orosz nemzetiségűek, EU-ellenes, oroszbarát ellentüntetések szerveződtek 2014-ben. Ukrajna Donecki és Luhanszki (Dombász) régiójában ezek az ellentüntetések fegyveres konfliktusokba torkolltak, ahol a területen élő szakadárok jelentős orosz támogatással nagy területeket vontak irányításuk alá, és kikiáltották a Donyecki, illetve a Luganszki Népköztársaságot. Az ukrán kormány erre válaszul bevetette a hadsereget és ellentámadást indított a szakadárok ellen, aminek eredményeként bizonyos területeket vissza is tudtak foglalni. A majdnem egy évig tartó kelet-ukrajnai háború a 2015-ös, második minszki egyezménnyel elcsendesedett, amely tűzszünetet hirdetett a két önjelölt köztársaság, illetve az ukrán vezetés között.
Az újabb fordulópontot 2021 tavasza jelentette, amikor az orosz-ukrán határ három különböző részén, illetve a Krím-félszigeten orosz fegyveres erők jelentek meg, több ezer katonával és katonai felszereléssel (tankokkal, rakétákkal, fegyverekkel). Az orosz vezetés majdnem egy éven keresztül tagadta, hogy Ukrajna megtámadását terveznék, 2021 decemberéig mégis 100 ezer orosz katona gyűlt össze a területeken. Szintén ebben a hónapban Putyin kormánya egy szerződéstervezetet gyújtott be a NATO-nak, amelyben arra szólította fel a szervezetet, tegyen ígéretet arra, hogy Ukrajna nem csatlakozhat a szövetségbe, illetve a NATO-nak azt is garantálnia kell, hogy a Kelet-Európában állomásozó egységeit csökkenti. Ez akkor elutasításra került.
Bizarr törvények Európában, amelyekről nem akarjuk elhinni, hogy még léteznek
2025.12.10 15:11
2022. február 21-én Putyin bejelentette, hogy elismeri a két szakadár terület, a Donyecki és a Luganszki Népköztársaságot autonóm államként, elrendelte az orosz hadsereg bevonulását az orosz régióba, 22-én pedig érvénytelennek nyilvánította a 2015-ös minszki megállapodást.
Mindössze két nappal később, 2022. február 24-én Putyin kihirdette, hogy „különleges katonai műveletet” indít Kelet-Ukrajnába, ezzel hivatalosan megkezdődött Ukrajna megszállása. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök még aznap bejelentette a hadi állapotokat és elrendelte az általános mozgósítást.
Az első napok
A háború első napjairól vegyes emlékei vannak a lányoknak. Sztaniszlava elmondta, 2022-ben még gimnazista volt. Február 24-én éppen egy nehéz töri dolgozatot írtak volna, és az azt megelőző este arra készült gőzerővel, hogy a lehető legjobban sikerüljön. Akkoriban szinte egyáltalán nem olvasott híreket, ezért őt nagyon váratlanul érték az események.
„Reggel, mikor felébredtem, azt vettem észre, hogy senki nem keltett fel engem és a húgomat az iskola miatt, és a szüleim sem voltak otthon. Gyorsan elővettem a telefonomat, elkezdtem böngészni a Telegramot, láttam a híreket és akkor lassan realizálódott bennem, hogy mi történik éppen az országban. Azonnal bekapcsoltam a TV-t, és ahogy váltogattam a csatornákat, mindegyik műsorban arról beszéltek, hogy Putyin megtámadta az országunkat. Elkezdtem iszonyatosan pánikolni, főleg azért, mert a szüleim sem voltak otthon, és nem is vették fel a telefont. Amikor nagy nehezen elértem őket, akkor mondták ők is, hogy mi történt. Mikor anyukám visszahívott, elmondta, hogy egy bevásárlóközpont előtt áll sorba órák óta, hogy élelmiszert tudjon venni, apukám pedig a benzinkúton várakozott. Miután hazaértek, egész nap a konyhában ültünk és vártuk a legújabb híreket.”
Elmondása szerint mindenki sokkos állapotban volt. Az előző hetekben hallott arról a szüleitől, hogy egy lehetséges háború készül, de senki nem akarta elhinni, hogy valóban megtörténhet.
A mai naptól kezdve a nők mintha nem kapnának fizetést az év végéig, 2026-tól viszont fordulat jöhet a bérkülönbségekben
2025.10.27 13:17
Maria, aki 2022-ben szintén középiskolás volt, hasonló élményekről számolt be. „A háború kirobbanása előtt egy héttel már mindenki erről beszélt. De az az igazság, hogy nem vettük túl komolyan. Emlékszem, ültünk az órán, és erről poénkodtunk. Senki nem akarta elhinni, hogy ez meg fog történni. Amikor megtörtént, akkor hatalmas káosz lett.”
Azt is hozzátette, hogy amiatt, mert a szülővárosa Ukrajna közepén, egy biztonságosabb részen helyezkedik el, az első időszakban nagyon sokan érkeztek hozzájuk a háború sújtotta területekről, főleg a dél-keleti országrészből, ezért sok önkéntes munkát vállalt abban az időben.
Oroszország terve az volt, hogy rövid időn belül megszállják Kijevet, az első hetek és hónapok törekvései elsődlegesen az ukrán főváros elfoglalására irányultak, de emellett Ukrajna keleti határainál és a déli részeknél is nagy területeket foglaltak el, egészen Herszonig. Északon Harkivot és a déli kikötővárost, Mariupolt is bombázták.
Európa legkreatívabb hostelei, amik már nem zsúfolt hálótermekkel, hanem felejthetetlen élményekkel várnak
2025.9.22 14:44
Az orosz csapatokat váratlanul érintette Kijev kitartó ellenállása, és mivel hónapok alatt sem sikerült bevenni a fővárost, 2022 őszén teljesen kivonultak Ukrajna északi területéről, az ukrán erők még a déli Herszon városát is visszafoglalták, azóta a háború többnyire az ország keleti részén, a donyecki és luhanszki, és attól még inkább délre, a herszoni és zaporizzsjai régióban zajlik, amik továbbra is az orosz erők megszállása alatt vannak.
Amikor kitört a háború, Zelenszkij megtiltotta a 18 és 60 év közötti férfiaknak, hogy elhagyják az országot, és elrendelte az általános besorozást is. Mariat és Sztaniszlavát arról is kérdeztem, hogy ez a besorozás hogyan néz ki a mindennapokban. Válaszukban elmondták, hogy a 18 és 60 év közötti férfiaknak csak az első, nagyjából fél évben kellett kötelezően bevonulni, amennyiben nem voltak büntetett előéletűek és átmentek az egészségügyi vizsgálatokon.
Egy fél évvel később ezt enyhítették, a 25 és 60 év közöttieknek kell kötelezően bevonulni, viszont 23 év felett nem hagyhatják el az országot. 2022-ben az enyhítések után rengeteg 25 év alatti ukrán férfi menekült el az országból, a lányok tudomása szerint jelenleg a 25 és 60 közötti férfiak nagyjából felét már besorozták, viszont a másik fele mindent megtesz azért, hogy elrejtőzzön.
Mutatunk 8 országot, ahol szinte lehetetlen állampolgárságot szerezni
2025.8.20 8:34
Azt is hozzátették, hogy vannak olyan szakmát végző férfiak, mint például az orvosok, tanárok vagy gyári munkások kiemelt iparágakban, karbantartók, vagy több más foglalkozású ember, akiknek a munkájára kiemelten szükség van, ők egy speciális igazolványt kapnak munkáltatójuktól, ami igazolja státuszukat, és nemcsak bevonulniuk nem kell, de az országon belül, és akár külföldre is szabadon utazhatnak. Illetve azok az ukrán családapák, akik legalább 3 gyermeket nevelnek, szintén mentességet kaphatnak.
Sztaniszlava elmondása alapján a lakóházakban a rendőrség nem keresheti a férfiakat, viszont ha a rendőrök igazoltatják őket az utcán, és kiderül, hogy 25 év felettiek, akkor kényszerbesorozást hajthatnak végre. Ezért rengeteg férfi, köztük Stanislava férfi ismerősei nem mernek kockáztatni, és elhagyni az otthonukat. Sokan azért is költöztek az ország nyugati felére, hogy a regionális, keleti hatóságok nehezebben találják meg őket.
Maria úgy fogalmazott, hogy az ő 25 feletti férfi ismerősei mind más-más rejtőzködési stratégiákat választanak, hogy elkerüljék a besorozást. Van olyan ismerőse, aki informatikus végzettségű, és félállásban elment informatikatanárnak egy iskolába, hogy ő is megkapja ezt a különleges, mentesítő jogosítványt, vannak ismerősei, akik külföldre menekültek, főleg Németországba, ahol méltó támogatást kapnak egy életkezdéshez, és olyanok is, akik átképezik magukat és próbálnak olyan munkákat vállalni, amivel otthonról is kereshetnek pénzt.
Az elmúlt négy év
Sztaniszlava és Maria az elmúlt négy év megéléséről is őszintén beszélt, ahogyan arról is, mi volt számukra a legnehezebb, leginkább megterhelő ebben az időszakban. Maria szülei évekkel ezelőtt elváltak. A háború kitörése után fél évvel az öccse a barátnőjének családjával együtt Németországba költözött. A testvére és a barátnője is magas szinten űzik a kerékpársportot, Németországban éppen egy versenyre utaztak ki, és úgy döntöttek, jobb lenne nem visszajönni.
Az állam nem a barátod – Hogyan tehetsz különbséget haza, nemzet és állam között?
2025.7.25 10:28
Az édesanyja nem sokkal rá Kijevbe költözött a párjához, az édesapját pedig besorozták egy évvel a háború kitörése után. Elmondása szerint lelkileg nagyon megterhelő volt számára ez az időszak. Először az ország nyugati felébe, Lviv-be költözött, hogy ott tanulhasson, később sok időt töltött Erasmuson külföldön, próbált minden lehetőséget kihasználni az utazásra, végül anyagi okokból úgy döntött, hogy visszatér Ukrajnába, és Kijevben folytatja az életét.
Maria szerint az elmúlt négy évből az első időszak volt a leginkább megterhelő.
„Az elején nem tudod, hogy mire számíts, és azt sem, hogy mi fog történni. Nagyon félsz, miközben azt érzed, hogy minden stabilitás, ami korábban volt az életedben, megszűnt. Minden kiszámíthatatlannak tűnik, és azt érzed, nincs befolyásod az eseményekre. Az első három hónap volt a legrosszabb, mert akkor jössz rá, hogy a háború tönkretette az életed, és fogalmad sincs, hogy hogyan tervezd a jövőt. De az első egy-két évben még mindenki optimista volt, és azt gondolta, hogy igen, mi ezt meg tudjuk csinálni, vissza tudjuk venni a határainkat, de ez most már lehetetlennek tűnik.”
„Mindenki azt mondta, hogy biztosan véget ér majd egy-két hónap alatt, talán egy félév alatt, rosszabb esetben egy-két év. És aztán évről évre rájöttünk, hogy ez talán mégsem fog véget érni egy hamar. Én személy szerint az első vagy a második év után kezdtem el azt érezni, hogy ez sosem fog véget érni. Egy ideig várod, hátha véget ér, de előbb-utóbb vissza kell térned a hétköznapok a valóságába, és ezzel együtt élni tovább” – fogalmazott Sztaniszlava.
Csupasz női mellek, amikor politikai tiltakozásra használják őket – A Femen mozgalom és Okszana Sacsko története
2025.7.11 11:07
Hozzátette, őt kifejezetten zavarja az, hogy nem járhat be az óráira, és többnyire online kell tanulnia, ami nagyon sokat elvesz az képzés élvezhetőségéből. Elmondása szerint ez nem az eleje óta van így, az elmúlt egy évben változott meg a helyzet. Ennek az az oka, hogy az a terület, ahol ő él és tanul, a dél-keleti határnál fekszik, és egyike azoknak a régióknak, ahol a háború aktívan zajlik.
Személyesen azt tapasztalta, hogy a városban, Zaporizzsjában az előző egy, de inkább fél évben vált intenzívebbé a háborús fenyegetettség, ahogyan közelebb került feléjük a frontvonal. Ettől az időszaktól kezdve egyre gyakrabban lát drónokat, a robbantások pedig napi szintűvé váltak a város külterületein.
Bár a frontvonal 2022 őszéhez képest nem változott jelentősen, a háború továbbra is tart, és még mindig nem látni a végét az eseményeknek. Területi kérdésekben az orosz és ukrán álláspont továbbra is távol áll egymástól, az orosz vezetés a teljes dél-keleti régiót, és a Krím-félszigetet szeretné irányítása alá tudni, Ukrajna erről viszont hallani sem akar, így a tűzszünet továbbra sem elképzelhető rövid- vagy középtávon.
Így működik az arcfelismerő rendszer, amivel beazonosíthatnak a Budapest Pride-on
2025.6.26 13:38
Ahogyan az elmúlt években, úgy 2026. januárjában is, Oroszország többször mért csapásokat az ukrán infrastruktúrára, különösen az energiaellátást biztosító állomásokra. Ukrajna-szerte több tízezer ember szenvedett súlyos áramkimaradásokat, vagy maradt folyóvíz és fűtés nélkül a leghidegebb hónapokban.
A nyílt háború 2022-es kirobbanása óta legalább 55 ezer ukrán katona veszítette életét, erről maga Zelenszkij nyilatkozott februárban, az ENSZ jelentése szerint pedig több, mint 15 ezer civil vált a háború halálos áldozatává, a BBC szerint az orosz áldozatok 240 és 350 ezer közé tehetőek. Szintén az ENSZ adatai szerint több, mint hatmillió ukrán menekült külföldre a háború kitörtése óta, és közel négymillió ember kényszerült belföldön lakhelyet változtatni.
Miért maradtak?
Azt is szerettem volna megérteni, hogy miért maradtak mindketten az országban, volt-e tervben bármikor, hogy akár egyedül, akár a családjukkal elköltöznek.
Atomnagyhatalmak a háború szélén: mi történik Kasmírban India és Pakisztán között?
2025.5.25 9:02
Sztaniszlava szerint, a családjához hasonlóan, sokan azért maradtak az országban hosszú évek után is, mert nem lenne hová menniük, akár még belföldön belül sem. Oda köti őket a munkájuk, a családjuk, az otthonuk, és nem álltak arra készen, hogy mindent otthagyjanak. Még most is nehéznek tartja, azzal együtt, hogy az említett egy évben egyre kevésbé biztonságos a városban élni.
Mások tapasztalatai után úgy látja, a külföldi költözés nem garancia egy jobb életre. Több barátja, ismerőse döntött úgy a háború elején, hogy elhagyják az országot, megpróbáltak új életet kezdeni Nyugat-Európában, később mégis inkább visszatértek. „Nehéz más országban új alapokról kezdeni minden, mert valójában senkit nem érdekelsz ott, senki nem fog törődni veled. Nagyon nehéz munkát találni, lakóhelyet bérelni.” Szerinte azok tudtak jobban boldogulni külföldön, és alkalmazkodni a körülményekhez, akiket nem kötött igazán semmi az anyaországhoz, illetve szerencsés helyzetben olyanok, akiknek külföldön volt valamilyen kapaszkodójuk, rokonok, barátok, bárki.
Maria úgy fogalmazott, minden nap gondol arra, hogy elköltözzön Kijevből, vagy akár Ukrajnából is. „Ez egy hatalmas kérdőjel bennem, amire nem tudok válaszolni. Azt érzem, hogy szeretnék is elköltözni, de minden nap próbálom arról meggyőzni magam, hogy maradjak. Őszintén, fogalmam sincs.”
A háború napjai
Maria és Sztaniszlava a mindennapokról, a jelenlegi kihívásaikról, és jövőbeli terveikről is megosztotta gondolatait. Maria a Kijevben töltött elmúlt fél évéről úgy fogalmazott, hogy egyre nehezebb a fővárosban élni. A háború ugyan a dél-keleti régióra szűkült vissza, de Kijev infrastruktúráját, főleg az elektromos hálózatot rengeteg támadás éri az elmúlt időszakban, ami különösen a hideg téli heteken nehezítette meg az életét. Sokan el is költöztek a városból, főleg az olyan részekről, ahol a támadások miatt nem tudtak már fűteni a hidegben. Ez a tél sokkal több nehézséget okozott az országban, mint a korábbi telek.
A délszláv háború zenei kísérete ma is dübörög: egyszerre giccses és erőszakos a turbofolk
2025.5.2 9:18
Elmondása szerint az elmúlt két hónapban a buszok és villamosok sem jártak, csak a metró, ami sokkal körülményesebbé tette. „Amikor halljuk a riadót napközben az egyetemen, akkor lemegyünk az óvóhelyre, és ott folytatjuk az órát. De ugyanez a helyzet az egész városban. Kialakítottak olyan földalatti helyeket, ahová az emberek biztonsággal bemehetnek, sokan onnan dolgoznak. De amúgy azt vettem észre, hogy ha az emberek tehetik, inkább otthon maradnak, nem igazán járnak már sehova.”
Sztaniszlava azt mondja, hogy viszonylag komfortosan tud élni. Zaporizzsja a régió legnagyobb városa, 700 ezres lakossággal, és amellett, hogy sok támadás érte a környéket, még mindig elérhető az infrastruktúra, maradtak üzletláncok a városban. Szerinte a sok nehézség ellenére is jobb helyzetben vannak, mint a régió kisebb települései, amelyeknek jelentős része gyakorlatilag lakhatatlanná vált.
A jelenlegi életéről úgy fogalmazott:
„Ha a mindennapokról van szó, én ugyanúgy élem az életem. Csinálom az egyetemet, mellette dolgozok, amikor csak tudok, utazok. Most vagyok fiatal, szeretnék tapasztalatokat gyűjteni, felfedezni új helyeket. Nem szeretném hagyni, hogy a háborús helyzet minden lehetőségemet elvegye. Ha séta közben robbanást hallok, megállok egy pillanatra, de aztán sétálok tovább. Egyszerűen megszokja az ember. Ebből a helyzetből kell, és próbálom kihozni a legtöbbet. Nehéz ezt kimondani, de nem tudsz nagyon hosszú távokban gondolkodni, mert lehet, hogy a következő napod lesz az utolsó.”
A legnagyobb változás az életében, hogy szinte minden barátja elhagyta Ukrajnát. Sokan költöztek szomszédos országokba, főleg Lengyelországba, de a legtöbben Németországba mentek. A háború kitörése után a barátja is Pozsonyba menekült, aki most két diplomájával taxisofőrként dolgozik a szlovák fővárosban. Mariahoz hasonlóan ő is úgy fogalmazott, benne is sok kérdés merült fel az elköltözéssel kapcsolatban, de inkább afelé hajlik, hogy a barátjához költözzön Pozsonyba a közeljövőben, és ott folytassa tanulmányait is.
Színesek, illatosak, menők, és még a ciginél is mérgezőbbek az Elf Barok és társaik
2025.4.28 13:27
Sztaniszlava úgy fogalmazott, akkor döbbent rá, hogy mennyire megterhelte őt ez az időszak mentálisan, amikor a barátjánál, Pozsonyban töltötte a szilvesztert. „Ahogy meghallottam a tűzijátékot, nagyon megijedtem, mert egyből arra gondoltam, hogy valahol robbanás történt. Végül a barátom nyugtatott meg, mondta, hogy ott biztonságban vagyok.”
Mindkettőjük számára kiemelten fontosak a társas kapcsolatok, a legnehezebb helyzeteket szerintük ezek teszik elviselhetőbbé, ezek okoznak igazán örömöt. Maria azt is hozzátette, az elmúlt négy évnek volt pozitív hozadéka is. Azt tapasztalta, hogy az emberek többet segítenek a másiknak, szolidárisabbak, jobban számíthatnak egymásra, közösségként gondolkodnak, ezt nehéz lett volna elképzelni a háború előtt.
