Az acélöklű orosz politikus a leningrádi utcáról, patkányok közül küzdötte fel magát az orosz oligarchák sorába. Ám ki is ő pontosan, és milyen intézkedések jellemzik politikáját?
Idén márciusban Oroszország döntött: Vlagyimir Putyin marad az orosz elnöki székben. A politikus az elnökválasztások történetében, vagyis 1991 óta a legtöbb voksot, több mint 58 millió szavazatot sepert be a háromnapos választás alatt, ami az idei részvételi ráta mintegy 87 százaléka – ezzel Putyin hivatalosan is megkezdheti ötödik elnöki mandátumát. Az orosz kormánypárti Rosszijszkaja Gazeta (Российская Газета) a „legmeggyőzőbb győzelemnek“ nevezte az eredményeket, míg a független Meduza (Медуза) a 2024-es választásokat az orosz politika legnagyobb csalásai közé sorolja.
Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Putyin a 21. század legmeghatározóbb politikai személyisége:
- nevéhez köthető a század első, és eddig egyetlen, területgyarapítás miatt indított háborúja – a Krím annektálása 2014-ben, majd 2022-től az orosz-ukrán háború;
- 1999 és 2009 között háborúzott a csecsenekkel, 2008. augusztusában pedig a grúzokkal;
- elnöksége alatt Oroszország több külföldi háborús konfliktusba is beavatkozott, többek között Szíriában, Közép-afrikai Köztársaságban, Maliban és Burkina Fasóban;
- 2007-ben a Time magazin Az év emberének választotta, több politikai elemző szerint a világ legbefolyásosabb embere;
- 2023-ban a legtöbb keresőszóval rendelkező politikus volt a Google-n;
- neveztek el róla hegyet a Tien-sanban, utcát Csecsenföldön, tíz egyetemen (az orosz-ukrán háború kitörése után már csak hét) tiszteletbeli doktori címmel bír;
- Joe Biden szerint „gyilkos“, Angela Merkel úgy gondolja, hogy „csak a hatalom számít neki“, Gyurcsány Ferenc pedig úgy emlékezett vissza a politikusra 2006-os magyarországi látogatása alatt mint „egy demokratikus Oroszország ígérete“.
Ám ki is pontosan Vlagyimir Putyin? Ki az az államférfi, aki hatalmában egy olyan Oroszországot épített ki, amiről Orbán Viktor csak „álmodik“? Ki az a politikus, aki polarizált világunk egyik végpontján trónol, és aki Sztálin óta a leghosszabb ideje hatalomban levő orosz vezető és Lukasenka, Fehéroroszország diktátora után a második leghosszabb ideje hivatalban lévő európai elnök?
Nagy Vologya és kis Vologya
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin 1952. október 7-én született Leningrádban (Szentpétervár). Munkáscsalád gyermeke volt. Édesanyja, Marija Putyina (született: Selomova) gyári munkásként kereste a betevőt, édesapja, az idősebb Vlagyimir Putyin pedig az 1930-as évek elején a szovjet haditengerészet tengeralattjáró-flottájában szolgált – de más források szerint egy szerszámkészítő üzemben robotolt rossz lábával. Nagyapja, Szpiridon Putyin állítólag szakácsként dolgozott Lenin gorkiban található dácsájában (orosz vidéki ház), s többször főzött Sztálinnak is.
Szegénységben éltek, az elnök visszaemlékezései szerint két másik családdal osztozkodtak egy kis közösségi lakáson, mely hemzsegett a patkányoktól – ezeknek befogása, leölése Putyin feladata volt. Egy nevét elhallgatni kívánó, magát Putyin gyerekkori barátjának valló forrás szerint az ifjú Vlagyimir mindig azt mondta, „soha ne szorítsunk be egy patkányt a sarokba“ – ezt egyébként maga a politikus is felidézi saját memoárjában. Volt két idősebb testvére, ők azonban ideje korán meghaltak, így Putyin egyke maradt, akinek érkezésére egyébként szülei nem is számítottak – késői gyerek volt, édesanyja 41 éves volt, amikor életet adott a fiúnak. Fiatalon mindig is arról álmodozott, hogy kém lehessen, és ez a vágya később teljesült is. Az utca nevelte, 2015-ben így emlékezett vissza a leningrádi kamaszkorára:
Még 50 évvel ezelőtt a leningrádi utcák megtanítottak egy szabályra: ha elkerülhetetlen a harc, neked kell először ütnöd.
Tanulmányait 1960-ban kezdte meg a Baskov utcai 193-as számú iskolában, majd innen felvételt nyert az igencsak exkluzívnak számító, a Szentpétervári Állami Műszaki Intézet „kiképző táborának“ számító 281-es számú leningrádi elit középiskolába. Szorgalmas diák volt, s annak ellenére, hogy kémiából, fizikából, algebrából és geometriából „csak“ hármas tanuló volt (egyébként ezek a tárgyak voltak az iskola fő specializációi), tanárai már korán észrevették benne az éleseszű, ambíciózus fiút, de a magatartása mégiscsak hagyott némi kivetnivaló maga után. Egykori tanára és mentora, Vera Dmitrijevna Gurevics szerint „a fiatal Vologya [a Vlagyimir becéző formája] állandóan verekedésekbe keveredett, mindig belekarmolt a többiekbe úgy, hogy teljes súlyával rájuk akaszkodott, megragadta őket, és úgy küzdött, mint egy bulldog“.
12 éves korában kezdett szambózni és dzsúdózni, továbbá szabadidejében szívesen olvasta Karl Marx, Friedrich Engels és Lenin műveit. Az iskolában kiválóan megtanult németül és angolul.
A középiskola után 1970-ben felvételt nyert a Leningrádi Állami Egyetemre (ma Szentpétervári Állami Egyetem), ahol nemzetközi jogot hallgatott. Diplomát 1975-ben szerzett, szakdolgozatának témája a legnagyobb kedvezmény elve a nemzetközi jogban volt. 1997-ben, politikai karrierje kezdetén a Szentpétervári Bányászati Intézetben Vlagyimir Litvinyenko rektor vezetésével (aki azóta felkerült a Forbes milliárdoslistájára is) Putyin megvédte doktori disszertációját – erről azonban később kiderült, hogy egy amerikai tankönyvből plagizálták, s szerzője nagy valószínűséggel nem is Putyin, hanem maga Litvinyenko volt.
1983-ben feleségül vette Ljudmila Skrebnyeva légiutaskísérőt, akitől két lánya is született, Marija és Katyerina. A nőtől 2013-ban vált el, ám akkor azt mondta, hogy addig nem házasodik újra, amíg Skrebnyevára nem talál újra szerelem – ezt az ígéretét a pletykák szerint nem tartotta be, de erről majd később.
A kém
Putyin 1975-ben lépett be az állambiztonsági bizottságba, vagyis a KGB-be (oroszul: Komityet goszudarsztvennoj bezopasznosztyi), és a 401-es számú KGB-iskolában, a leningradi Ohtában képezték ki. A későbbiekben a kémelhárításért felelős Második Főigazgatóságon dolgozott, majd innen áthelyezték az Első Főigazgatóságra, ahol külföldieket és konzuli tisztviselőket figyelt meg Leningrádban.
Több jelentés szerint Putyint a KGB küldte Új-Zélandra is, amit helyi szemtanúk beszámolói és kormányzati feljegyzések támasztanak alá. Ezt az orosz biztonsági szolgálatok soha nem erősítették meg, ám Bob Harvey, Waitākere város korábbi polgármestere és David Lange, Új-Zéland egykori miniszterelnöke 2021-ben azt állította, hogy Putyin Wellingtonban és Aucklandben is szolgálhatott cipőárusnak álcázva magát.
Ami viszont bizonyos, hogy 1985 és 1990 között a kelet-németországi Drezdában állomásozott fordítónak kiadva magát. Drezdai kiküldetése alatt Putyin a KGB egyik összekötő tisztjeként dolgozott a Stasi (a Német Demokratikus Köztársaság állambiztonságért felelős központi államigazgatási szerve) titkosrendőrséggel. Masha Gessen 2012-es, The Man Without a Face: The Unlikely Rise of Vladimir Putin (magyarul: Az arc nélküli ember: Vlagyimir Putyin valószínűtlen felemelkedése) című munkájában azt írja, hogy Putyin és kollegái tulajdonképpen csupán „haszontalan“, papírtologatós munkákat végeztek itt, hiszen a nyugati kémhálózat csak kevéssé volt jelen Drezdában.
A politikus hivatalos önéletrajza szerint a berlini fal leomlásakor igazi hősies tettet hajtott végre, amikor is megmentette a Szovjet Kulturális Központ (Barátság Háza) és a drezdai KGB-villa aktáit a leendő egyesült Németország hatóságai számára, hogy ezzel megakadályozza, hogy a tüntetők, valamint a KGB és a Stasi ügynökei megszerezzék azokat. Ám a KGB-aktákat végül elégette, vagyis csak egy részüket, mert a nagy szelekció közepette „felrobbant a kemence“.
Emlékszem, Vologya milyen fájdalommal és felháborodással beszélt arról, hogy népünk feladta minden intelligenciáját Németországban. Azt mondta: »Egyáltalán nem tehetik ezt! Hogyan lehetséges? Azt megértem, hogy én tévedhetek, de hogyan tévedhetnek azok, akiket a legnagyobb szakembereknek tartunk?«. Nagyon csalódott volt. Azt mondtam neki: »Tudod, Vologya, ezért ne engem cseszegess«. Ő meg erre: »Otthagyom a KGB-t«. Mire én azt mondtam neki: »Olyan nincs, hogy valaki régen kém volt, most pedig már nem az«
– nyilatkozta Putyin egyik közeli barátja, Szergej Roldugin a 2000-ben megjelent Egyes szám első személyből: Beszélgetések Vlagyimir Putyinnal (От первого лица: Разговоры с Владимиром Путиным) című könyvben a berlini fal leomlását követően a szovjet területi behatások instabilizációjáról. Putyin szerint a Szovjetunió felbomlása a 20. század „legnagyobb geopolitikai katasztrófája“ volt. Visszatért Oroszországba és 1991-ben kilépett a KGB-ből.
Putyin politikai pályára lép
1990. májusában Putyint Anatolij Szobcsak, egykori egyetemi tanára, Szentpétervár első demokratikusan választott polgármestere a nemzetközi kapcsolatok bizottságának elnökévé nevezte ki. Azért, hogy egy kis pluszpénzhez jusson, néha fusizni kényszerült, és magántaxisofőrként dolgozott. Egy évvel később a Polgármesteri Hivatal Külkapcsolati Bizottságának vezetője lett, amelynek feladata a nemzetközi kapcsolatok és a külföldi befektetések előmozdítása, valamint az üzleti vállalkozások nyilvántartásba vétele volt.
Az alpolgármesteri pozíción túl 1995-ben ő irányította a liberális nézeteiről ismeretes Otthonunk – Oroszország (Наш дом – Россия; НДР) párt választási kampányát. Bár 1996-ban Szobcsakot nem választották újra polgármesterré, Putyin politikai renoméja mégiscsak emelkedett: Moszkvába hívták, hogy csatlakozzon Borisz Jelcin elnöki stábjához, 1998-ban kinevezték a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) igazgatójának, majd 1999-ben az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsa titkárának is.
Prezigyent Rássziji
1999. augusztus 9-én Oroszország első demokratikusan választott elnöke, Borisz Jelcin televíziós nyilatkozatban Vlagyimir Putyint bízta meg az elnöki teendőkkel, miniszterelnöknek nevezte ki, s egyúttal jobb színben tűntette fel a férfit, előregondolva és megalapozva így a 2000-ben tartandó orosz választások hangulatát.
Elmegyek. Mindent megtettem, amit tudtam. Ám nem az egészségi állapotom, hanem a feltornyosult problémák összessége miatt teszem ezt. Egy új generáció veszi át a helyemet, azon emberek generációja, akik többet és jobban tudnak cselekedni. Az alkotmánnyal összhangban, mivel nyugdíjba vonulok, aláírtam egy rendeletet, amely Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint bízza az orosz elnöki feladatokkal
– mondta Borisz Jelcin, akinek döntésében a Jurij Szkuratov főügyész körüli fiaskó is közrejátszott. Szkuratov informálisan jelentett Jelcin politikai ellenfeleinek az elnök környezetéről, ám a főügyészt Putyin egy videófelvétellel képes volt lebuktatni, így megnyerve Jelcin teljes bizalmát. Augusztus 16-án az Állami Duma (az orosz parlament alsóháza) 233 igennel (84 ellenszavazattal, 17 tartózkodással) jóváhagyta Putyin miniszterelnöki kinevezését. Hivatalba lépésekor kevesen számítottak arra, hogy a nagyközönség számára gyakorlatilag ismeretlen Putyin hosszabb ideig marad, mint elődei.
2000-2004
Maga Putyin is tisztában volt azzal, hogy kénytelen nevét hazájának legeldugottabb pontjára is eljuttatni, ha tartósan hatalmon kíván maradni. Erre remek gumicsont volt az 1999. szeptemberi merényletsorozat, amikor két moszkvai és egy volgodonszki lakótelepi robbanás is történt. A hatóságok csecsen szeparatistákat neveztek meg felelősöknek, amire Putyin rendkívül kemény megtorlást ígért. A kaukázusi régió már alapvetően is egy forrongó puskaporos hordónak számított Jelcin dagesztáni háborúja óta, így Putyin keménykezű államfőként kívánt hadba vonulni, hogy megalapozza a későbbi cár atyuska imázsát – politikai aktivizmusa erőteljesen megnövelte népszerűségét.
1999. december 31-én Borisz Jelcin hivatalosan is lemondott, a 2000. márciusában tartott választásokon Putyin pedig zsebre vágta a szavazatok 52,9 százalékát így hivatalosan is Oroszország elnöke lett.
2004-2008
2004. március 14-én Putyin a szavazatok 71 százalékát megszerezve második elnöki ciklusát is megkezdte. Ezt az időszakot szintúgy több erőszakos társadalmi cselekmény szőtte át. Ekkor zajlott a beszláni iskolai túszdráma, ahol több mint 330 ember halt meg, köztük 186 gyermek. 2006. október 7-én, Putyin születésnapján lelőtték lakóházának előcsarnokában Anna Politkovszkaját, az orosz hadsereg korrupciós ügyeit és csecsenföldi eseményeket leleplező újságírót. Politkovszkaja halála erős nemzetközi visszhangot váltott ki, s a nyugati sajtó azzal a vádolta Putyint, hogy nem védte meg az ország új, független médiáját.
2007. januárjában Putyin vendégül látta fekete-tengeri rezidenciáján, Szocsiban, Angela Merkel német kancellárt két héttel azután, hogy Oroszország leállította a Németországba a kőolajszállítmányokat. A férfi egy ponton magához hívta fekete labradorját, Konyit. Ám Merkel köztudottan fél a kutyáktól, és láthatóan kényelmetlenül érezte magát az állat jelenlétében. Amikor a politikus 2016-ban interjút adott a Bildnek, a látogatásról is kérdezték, ám Putyin azt állította, hogy nem volt tisztában a kutyafóbiájával, és hozzátette: „Csak kedveskedni akartam. Amikor megtudtam, hogy nem szereti a kutyákat, természetesen bocsánatot kértem tőle.“ Merkel azonban 2014-ben ennél jóval élesebben bírálta az eseményeket: „Megértem, hogy miért kellett ezt megtennie: bizonyítani akarta, hogy férfi. Fél a saját gyengeségétől. Oroszországnak nincs semmije, nincs sikeres politikája vagy gazdasága. Csak ez van nekik.“
Erre az időszakra újabb hidegháborús megmozdulások datálhatók, 2007-ben Putyin, a Szovjetunió bukása óta először, atomfegyvereket és más típusú bombákat teszteltetett, például a Minden bombák apuját (Папа всех бомб; Пвб).
2008-ban az orosz alkotmánynak megfelelően Putyin nem tölthetett be egy újabb elnöki ciklust, így támogatására Dmitrij Medvegyev lett Oroszország elnöke, jómaga pedig miniszterelnökként dolgozott tovább. Amikor Medvegyev mandátuma lejárt, 2012-ben átvették egymás helyét.
2012-2018
Harmadik elnöki ciklusa hat évre hízott a négy helyett egy Medvegyev által elfogadott alkotmánymódosításnak köszönhetően. A 2012-es választásokat többen hamisnak vélték, így utcai zavargások törtek ki, ami módszeres bebörtönzésekbe torkollott.
Továbbá érdemes megemlíteni Edward Snowden esetét, aki Oroszországban keresett menedéket 2013-ban, miután több NSA-dokumentumot szivárogtatott ki az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynökségétől (NSA) – az incidens csak tovább mélyítette Oroszország és az USA közötti diplomáciai feszültséget.
2018-2024
Putyin először 2018-ban nézett farkasszemet igazi riválisával, Alekszej Navalnijjal, a Jövő Oroszországa (Россия Будущего) párt vezetőjével.
Alekszej Navalnij megmérgezésén túl a negyedik elnöki ciklusra az orosz-ukrán háború vetett árnyékot.
Most hadd mondjak néhány fontos, nagyon fontos szót azok számára, akik esetleg kísértésbe esnek, hogy beavatkozzanak a folyamatban lévő eseményekbe. Aki megpróbál minket akadályozni, és még inkább veszélyt teremteni országunkra, népünkre, annak tudnia kell, hogy Oroszország válasza azonnali lesz, és olyan következményekkel jár majd, amilyeneket még soha nem tapasztaltak történelmükben. Készen állunk az események bármilyen alakulására. Minden szükséges döntést meghoztunk ezzel kapcsolatban. Remélem, hogy meghallgatnak
– jelentette be Vlagyimir Putyin az úgynevezett „különleges hadműveletet Ukrajnában“ (специальная военная операция на Украине) 2022. február 24-én, ezzel hivatalosan is is megkezdve az orosz-ukrán háborút.
Minden, amit soha nem akartál tudni a pedofíliáról, pedig fontos lenne
2024.2.21 20:01
A háború kitörését követően, akárcsak a Krím annektálásakor, azonnal szankciók alá vetették Oroszországot – erről tájékoztat minket az Európai Unió hivatalos közleménye is: „A szankciók közé célzott korlátozó intézkedések (egyéni szankciók), gazdasági szankciók, diplomáciai intézkedések és vízumintézkedések tartoznak. A gazdasági szankciók révén az EU azt akarja elérni, hogy Oroszország súlyos következményeket viseljen cselekményei miatt, illetve ténylegesen csökkenjenek az agresszió folytatására való képességei. Az egyéni szankciók az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó tevékenységek támogatásáért, finanszírozásáért vagy végrehajtásáért felelős, illetve azokból hasznot húzó személyekre irányulnak.“ A szankciókon túl a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) háborús bűncselekményekért viselt feltételezett felelőssége miatt elfogatóparancsot adott ki a politikus ellen.
Férj és apa
Vlagyimir Putyinnak két lánya született ex-feleségétől, Ljudmila Alekszandrovna Skrebnyevától. Marija Putyina Hollandiában él családjával és a Mása Voroncova nevet használja, míg Katyerina Putyina Oroszországban maradt – őt Katyerina Tyihonovaként ismerik, és vagyona körülbelül 2 milliárd dollárra tehető. Mindkettejükre vonatkoznak az uniós szankciók. Ám sokan úgy gondolják, hogy a valóságban sokkal több gyermeke lehet az orosz elnöknek. A Moszkovszkij Korreszpongyent (Московский корреспондент) lap, amit aztán egyik napról a másikra be is zárattak, éveken keresztül cikkezett Putyin szerelmi életéről, többek között nekik köszönhetően ismeretes, hogy a politikust gyengéd szálak fűzik az egykori olimpiai bajnokhoz, Alina Kabajevához. A nő 2009-ben kislányt, majd 2012-ben kisfiút szült Putyinnak – ekkor a politikus még együtt volt Skrebnyevával. 2015-ben svájci források arról számoltak be arról, hogy Kabajeva újabb gyermekkel örvendeztette meg Putyint egy magánklinikán, majd 2018-ban ikreket szült a nő, aztán állítólag 2022-ben is gyarapodott a család.
Vlagyimir Putyin mindig rendkívül diszkréten kezelte magánéletét – ez teljes mértékben politikai megfontolással magyarázható, egyszerűen nem szeretné, hogy zsarolhatóvá válljon. Kritikusai többször összemossák Adolf Hitler személyével, nem csupán a területgyarapítás miatt indított katonai terveivel, de többek között az Oroszországon belül történő kisebbségi integráló törvénykezéseknek is köszönhetően. Az orosz-ukrán háború kitörése óta számtalan politikai szakértő sejti, hogy nyilvános megjelenései alkalmával testdublőrt használ.
