Hová menjünk, miket nézzünk novemberben? Szerfüggőségből merítő tárlatot és Mary Ellen Mark világhírű szociofotóit is ajánljuk

Női sorsok 

A Mai Manó Ház idén ősszel különleges tárlattal tiszteleg a 20. század egyik legnagyobb dokumentarista fotográfusa előtt: október 16-án nyílt meg Budapesten a Mary Ellen Mark: Női sorsok című kiállítás, amely először Magyarországon látható.

Az amerikai fotográfus mestere volt annak, hogy érzékenyen ábrázolja a társadalom peremére szorult nők és női közösségek életét, törekedve a minél részletesebb személyiségábrázolásra. A tárlat főleg fotókat, filmeket és dokumentumokat vonultat fel, köztük a Ward 81 pszichiátriai intézet – a Száll a kakukk fészkére című film forgatási helyszíne – női pácienseit bemutató sorozatot, vagy a képet, amin Teréz anya egy haldokló férfit etet. 

Mary Ellen Mark öt évtizeden át utazta a világot, hogy elkészítse ikonikus dokumentarista sorozatait. Humanista látásmódja és a női tapasztalatok iránti elkötelezettsége generációkon átívelő hatást gyakorolt, és a munkássága megelőzte a #MeToo és más mozgalmak által felerősített társadalmi figyelmet a nők bántalmazására és szenvedéseire. Az amerikai művész a 20. század egyik legelismertebb fotográfusává vált, munkái a LIFE, The New York Times Magazine, The New Yorker, Rolling Stone és Vanity Fair hasábjain is megjelentek. 

Vallomás a függőségről

Tombor Zoltán fotográfus LOST & FOUND című egyéni kiállítása egy őszinte vizuális memoár, személyes vallomás szenvedélyről, szégyenről és felépülésről. A tárlat szöveges elemekkel – önsegítő könyvek, esettanulmányok vagy személyes sztorik – átszőtt műveken, alkalmazott, illetve kifejezetten erre az alkalomra készült munkákon keresztül mesél a kokain- és alkoholfüggőség éveiről, arról, hogy a művész hogyan veszett el, és hogyan talált vissza önmagához.

„A fényképek elsődleges célja az volt, hogy kifényképezzem magamból azt a rengeteg élményt, amit az addikcióm révén éltem meg, és képként tekintve rá értelmezhetőbbé váljon számomra is. Kettős világ ez, tele borzalommal és gyönyörrel, olyan örvénylő valóság, ahol egyrészt lassan elveszítettem a kapcsolatot azzal az emberrel, aki inni és drogozni kezdett, másrészt kiépült egy új és minden addiginál erősebb szövetség az anyag és köztem. Erről a küzdelemről, örömről és bánatról, extázisról és halálfélelemről, sóvárgásról és megbocsátásról szóló sorozat intim közelségből mesél a függés sokrétűségéről” – meséli az alkotó a tárlatról, amelynek kurátora Mucsi Emese. 

Tombor Zoltán Budapesten élő és alkotó fotográfus. Nemzetközi pályafutását 2003-ban kezdte Milánóban, majd több éven keresztül New Yorkból dolgozott, ahol divatfotósként piacvezető magazinokkal és márkákkal működött együtt. Munkái számos hazai és külföldi kiadványban – többek között a New York Times, a Time, a Vogue és a Harper’s Bazaar magazinokban –, kampányban és kiállításon szerepeltek.. 

Ahol találkozik a köztér és az egyéni tér

Októberben nyílt meg Maruša Sagadin első budapesti egyéni tárlata, ami a köztér és a privát tér határait és találkozását vizsgálja, arra keresve a választ, hogy miként válhatnak a pihenés, a kikapcsolódás és a közösségi kommunikáció elemei funkcionális, ugyanakkor esztétikai értékkel bíró tárgyakká. 

A Bécsben élő szlovén művész szobrai és installációi az építészet, az iparművészet, valamint a hiphop- és technókultúra inspirációiból táplálkoznak. Sagadin számára a divat, az öltözködés vagy a zene nemcsak esztétikai, hanem társadalmi forrás is – emiatt alkotásai egyszerre politikusak és játékosak, ünnepelve a fiatalok szabadságvágyát és kreativitását. 

Kiemelt tartalom

Hová menjünk, miket nézzünk októberben? A World Press Photo mellett Bukta Imre és Renyagyár kiállításait is ajánljuk 2025.9.27 10:55

A színes kiállítás szimbolikus térélménnyel operál: a művész mindennapi tárgyakat beemelve úgy rendezte be a kiállítótermet, mintha az egy lakás lenne, ráerősítve a privát tér és köztér összemosódására. 

Éjszakai kiállítás

A Longtermhandstand székhelye Budán található, azonban Palazzo névre keresztelt új helyszínük Budapest első éjszakai kortárs galériájaként mutatkozik be. A projektnek az egykori Fészek Művészklub impozáns tereiben megnyitott Palazzo Permanens ad helyet, ami eddig egy elég ígéretes vállalás, és úgy kellett a budapesti klubéletnek, mint egy falat kenyér. A Palazzo nyitókiállításán Lőrincz Áron legújabb munkájával találkozhat a közönség.

El Kazovszkij 

A következő két hétben még elcsíphetjük El Kazovszkij kiállítását a szpot. kávézó emeletén a Godot Galériában. Az orosz származású Kossuth-díjas magyar festőművész a korszak egyik meghatározó alkotója volt, akinek a művészetében keveredtek a határterületek: az irodalom állt hozzá a legközelebb, majd pályája a hetvenes évek végén performanszokkal indult, ahol a performatív előadásmód – zene, szöveg és mozgás – összekapcsolódott a festészet és szobrászat klasszikus szemléletével.  

Kiemelt tartalom

Hová menjünk, miket nézzünk szeptemberben? Ezeket a kiállításokat ajánljuk a berobbanó ősz első heteire 2025.8.30 11:08

Kedvelte a klasszikus mitológiát, és műveiben visszatérő motívumokként jelent meg a kutyaalak is, de toposzává vált a halálhoz való személyes viszonyulás, valamint foglalkoztatták a nemi identitás és önazonosság kérdéskörei is. El Kazovszkij egyébként transzszexuális volt – ezt egy ideig titkolta környezete elől, majd felvállalta nemi identitását, ami a nyolcvanas évek Magyarországán szinte példátlan volt. 

A Bálványállítás című tárlaton a sajnos nem túl hosszú, de annál színesebb életmű különböző szakaszait láthatjuk: korai rézmetszetek, kollázsok, lírai művek és installációk, és vele készült interjúrészletek is láthatók.