Bocsánatkéréssel írt nyílt levelet Vidnyánszky Attila az Index szerkesztőségének a Színház- és Filmművészeti Egyetem elfoglalásának évfordulója alkalmából.
Vidnyánszky Attila Bocsánatkérés címmel írt nyílt levelet juttatott el az Index szerkesztőségéhez, melynek témája november 11-éhez, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) 2020-as modellváltásának hatodik évfordulójához köthető. A színházigazgató azt követően érezte fontosnak megszólalni, hogy az Ódry Színpadon megemlékezést tartottak az átalakítás elleni 71 napos blokádjáról.
A Nemzeti Színház igazgatója, az SZFE szeptemberben leváltott kuratóriumi elnöke gúnyosan számolt be a megemlékezésről, sérelmezve, hogy a rendezvény szervezői az egyetemfoglalással kapcsolatos videók beküldésére ösztönözték a „színházi társulatokat és – ami igazán fájdalmas és elgondolkoztató – az egyetemi osztályokat“. Vidnyánszky felidézte Bodó Viktor rendező Telexnek adott nyilatkozatát, aki az előadás kapcsán arról beszélt, hogy a hat évvel ezelőtti események felelősei azóta sem kértek bocsánatot, és közülük többen ma is pozícióban vannak az egyetemen. Vidnyánszky úgy érezte, őt is megszólították a kijelentések, ezért azt írta:
„Bocsánatot kérek a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány korábbi elnökeként, amiért munkatársaimmal erőfeszítéseket tettünk a következő eredmények elérésére...”, majd felsorolja az általa elért következő eredményeket:
- „A ránk bízott épületeket felújítottuk, a nem létező vagy leromlott állapotú stúdiókat modern technikával szereltük fel.”
- „Csak a tavalyi évben negyvennégy neves külföldi oktató volt nálunk.”
- „A hallgatók korábban különböző okokból aránytalan mértékben a »független« szcéna felé fordultak. Ezzel szemben – és talán ezt hangsúlyoznám leginkább – az általunk indított osztályok olyan magas arányban tudtak elhelyezkedni kőszínházaknál, amire joggal lehetünk büszkék.”
- „Fő célkitűzésünk az volt, hogy ne örökítsük tovább azt az igazodási kényszert, ami korábban meghatározta az egyetemet. Több mint ötven kulturális intézménnyel alakítottunk ki kapcsolatot, s ezek az intézményi megállapodásainknak megfelelően aktívak.”
Fő célkitűzésünk az volt, hogy ne örökítsük tovább azt az igazodási kényszert, ami korábban meghatározta az egyetemet
– írta.
Bár Vidnyánszky levelében felsorolja, milyen fejlesztéseken esett át az iskola az új épületek megnyitásától kezdve a LED-falas stúdión át az új akciórendező szakig, arról nem beszélt, miért is alakítottak ki blokádot hat évvel ezelőtt a diákok vagy arról, hogy a függelten színházi szcénának milyen nehéz helyzeteken kellett átmennie az elmúlt években a támogatások hiánya miatt.
A rendező kitért a Vas utcai Ódry színpadra is, ami a mostani megemlékezésnek adott helyet. Ezt az épületet az egyetem az alapítványi átalakítás után eladta a református egyháznak, hogy azt később a Károli Gáspár Református Egyetem használhassa. Erre végül nem került sor, mert az SZFE-nek továbbra is szüksége volt az ingatlanra.
Reméli, marad a szellemiség
Vidnyánszky levelében állítja, az elmúlt években a hallgatók, az oktatók és a munkatársak közös erőfeszítésével olyan egyetemet építettek, amely nem csupán szakmai tudást és fesztiváldíjakat ad, hanem szabad, önálló véleményüket bátran vállaló művészeket nevel, akik munkájukkal elsősorban a magyar közönséget szolgálják. Bírálta az általa „periferikusnak és a közönség számára érdektelennek”, illetve „indoktrináltnak” nevezett filmfesztiválokat is.
A rendező reméli, hogy azok az oktatók, akik korábban megkezdték egy-egy osztály képzését, most is végigkísérhetik a hallgatókat, és a jövőben sem a világnézeti hovatartozásuk határozza majd meg szakmai megítélésüket vagy intézményi helyzetüket.
A modellváltásról úgy nyilatkozott, ők nem küldték el az oktatókat, azok maguktól távoztak. Állítása szerint csak olyan emberektől váltak meg, akik „módszeresen lejáratták és akadályozták az egyetem munkáját”.
2020-ban egy üres kasszájú, leromlott állapotú intézményt vettünk át, és a hatalmas médiakampány ellenére, kiemelkedő hallgatói érdeklődés mellett egy akkreditált, nemzetközileg is beágyazott, a felelős gazdálkodásnak köszönhetően hat és fél milliárd forinttal rendelkező intézmény vezetéséről kellett leköszönnünk.
Levelének végén azt írja, arra kéri a „gyűlölködő, személyeskedő véleményformálókat”, hogy az egyetem jó híre és a hallgatók nyugodt munkavégzése érdekében lépjenek túl politikai elfogultságukon, és vegyék figyelembe a tényeket.
