Mit szeret a hazafi? A nemzetét, az országát, netalán az államát? Egyáltalán mi a különbség és az átfedés e fogalmak között? Ennek járunk utána.
Az utóbbi időben a magyar politikai diskurzusban egyre többször merül fel a patrióta – magyarul a hazafi – fogalma. Ez a jelző lett a jelenlegi magyar kormány identitásának egyik sarokköve. Ezért itt az ideje, hogy arról beszéljünk, mihez ragaszkodik a hazafi: országához, nyelvéhez, szűkebb vagy tágabb társadalmi közegéhez, illetve államához. A kormány mintha ez utóbbit sulykolná, azonban ez nem biztos, hogy így van. A patriotizmus nem feltétlenül az államhoz való hűséget jelenti, sőt, előfordulhat, hogy bizonyos szituációkban annak ellenkezőjeként is értelmezhető.
Haza, ország, nemzet, állam – mi micsoda?
Ha a hazafi kifejezésből indulunk ki, először tekintsük át a haza fogalmát. A haza egy absztrakt, megfoghatatlan, mondhatni „költői” kifejezés, melyet pontosan behatárolni lehetetlen, mivel jelentéstartalma az egyének szubjektív érzelmeitől függ. A haza az a hely, ahol otthon érzed magad, függetlenül a nemzeti hovatartozásodtól (vagy éppen annak hiányától), a beszélt nyelvedtől vagy a felmenőid nemzetiségétől. Hazádként tekinthetsz akár az egész országra, de az is elképzelhető, hogy csak egy kisebb területet azonosítasz így: lehet, hogy most éppen Pesten élsz, de attól még Zala, a Dunakanyar vagy a Hajdúság a hazád. A haza tájak, ízek, illatok sokasága: amikor a féléves, imádott párizsi Erasmus után hazajössz, és rántott húsos szendvicset majszolsz a családoddal a Balaton-parton, akkor érzed, hogy itthon vagy. A haza tehát nehezen behatárolható és megfogható.
A nemzet ugyan eggyel egzaktabb fogalomnak tűnhet, pontos jelentéstartalma szintén nehezen meghatározható. A neves történész, Mary Fulbrook ugyan megpróbálja definiálni a nemzethez tartozás aspektusait A német nemzeti identitás a holokauszt után című könyvében, de ő is arra jut, hogy ez csaknem lehetetlen feladat. Ugyanakkor a nemzet létezik, és meghatározó jelentősége van: ez az egyik olyan közösség, amelyben mindennap létezünk és mozgunk, és amelynek örömében, bánatában, szabályaiban és korlátaiban osztozunk. Az azonban, hogy ki tartozik a nemzethez, vita tárgya lehet. Az állampolgárság ugyan jó markernek tűnik, de bizonyos esetekben ez sem mérvadó: mi a helyzet például egy külföldi születésű személlyel, aki gyermekkora óta Magyarországon él, beszéli a nyelvet, szerves része a kultúrának, mégsem rendelkezik állampolgársággal? A nyelvvel kapcsolatban is hasonló kérdések merülnek fel: bár Magyarország jelenleg nagyrészt egynyelvű állam, Belgiumban vagy Svájcban például nyelv alapján sem lehet meghatározni a nemzeti hovatartozást, nem is beszélve az Egyesült Államokról, ahol csupán idén március óta van hivatalos nyelv (az angol).
Képzelt közösség
A nacionalizmustanulmányokban ismert „képzelt közösség” kifejezést Benedict Anderson ír politológus alkotta meg 1983-ban: szerinte a nemzet egy képzelt közösség, melynek tagjai társadalmi szocializációjuk nyomán egy csoportba tartozónak tartják magukat olyan egyénekkel, akiket nem ismernek személyesen, és akikkel soha nem is fognak találkozni. Anderson szerint tehát a nemzet teljesen fiktív, és gyakorlatilag csak a fejünkben létezik. Egy másik filozófus, Ernest Gellner szerint azonban a nemzet nem csupán a képzelet szüleménye, azonban nem is teljesen a valóságban gyökeredzik: ő középutas meghatározás mellett érvel. Az azonban biztos, hogy mivel a nemzet fogalma nem meghatározható, és folyamatosan változik, ez lehetőséget ad egyes egyének vagy csoportok kizárására a nemzeti egységből – erre később visszatérünk.
Az állam azonban egzakt, működő entitás: egy bizonyos, földrajzilag behatárolt területen élő emberek társadalmi szervezete, ami adott feladatokkal rendelkezik, illetve szolgáltatásokat biztosít. Ez tehát azt jelenti, hogy az állam működésében mindenki részt vesz, aki ezen a helyszínen él.
A társadalmi szerződés
Az állam működése nem mindig festett úgy, mint ma. A modern államelmélet egyik alapja, ami jó kiindulópont a jelen államműködés vizsgálatához, a társadalmi szerződés: ez a fogalom arra utal, hogy az egyén bizonyos, veleszületett jogairól lemond az állam szolgáltatásaiért cserébe. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy az állampolgár nem tehet úgy, mintha a vadnyugaton élne: ha valaki betéved a kertjébe, nem puffanthatja le szó nélkül, hanem a rendőrséget kell ráhívnia birtokháborításért, hiszen elviekben az állam rendelkezik erőszakmonopóliummal.
Horoszkóp: mutatjuk, melyik magyar politikus illene hozzád a csillagjegyed szerint
2025.6.30 15:03
A társadalmi szerződés azonban az államot is kötelezi, mégpedig arra, hogy az általa vállalt szolgáltatásokat maradéktalanul biztosítsa a közösség részére, miközben helyettük gyakorolja a feladott jogokat (például önvédelem). Amennyiben ez nem valósul meg, az állampolgároknak joguk, illetve kötelességük számonkérni az államot, és adott esetben leváltani annak vezetőit.
Nemzet/állam: ez az alap?
Na de kit reprezentál az állam? Egyszerű válasz lenne, hogy a területén élőket, ez azonban nem mindig így van: vegyük például azokat a menekülteket, akik több évtizede érkeztek Magyarországra háború sújtotta területekről, a magyar állam azonban mégsem hajlandó megadni nekik az állampolgárságot, tehát nem képviseli őket. Ez nemcsak Magyarországon probléma, tekinthetünk példaként azokra az „illegális bevándorlókra” az Egyesült Államokban, akik ugyan évtizedek óta élnek és dolgoznak az országban, a Trump-kormányzat most százszámra toloncolja ki őket. Az állampolgárság tehát nem annyira egyszerű, hogy beteszem a lábam egy bizonyos országba, és ott állampolgári jogokkal rendelkezem.
Az európai államok a 19. századtól kezdve nemzetállamként definiálták magukat: ez azt jelenti, hogy elsősorban az identitásuk sarokkövét képző nemzetet képviselik. Németország tehát a németeké, Franciaország a franciáké, Jamaica a jamaicaiaké – még akkor is, ha azok külföldön élnek. Ez remek alapot szolgáltatott számos háborúhoz a 20. század során és azután is – lásd Oroszországot, melynek kormánya saját narratívája szerint azért indított offenzívát Ukrajna ellen 2022-ben, hogy megvédje az ott élő orosz kisebbség tagjait.
De ki a nemzet tagja, melyet az állam reprezentál? Mi történik azokkal a népcsoportokkal, akik egy nemzetállam területén élnek, de mégsem a domináns nemzet tagjai? Erre a kérdésre adott választ sokféle módon csűrhetjük-csavarhatjuk, mint ahogy az a történelem során többször is megtörtént – és itt lesznek a dolgok igazán sötétek és csúnyák.
Ki a nemzet része, és ki mondja meg?
Mint ahogy korábban láthattuk, szinte lehetetlen egyezményes választ adni arra, ki a nemzet tagja, és milyen tulajdonsága alapján. Az állam azonban időnként magára veszi a feladatot, hogy meghatározza a nemzethez tartozás kitételeit az éppen regnáló kormány szájíze szerint. Ez pedig rengeteg veszélyt tartogat magában.
Ékes példa erre a holokauszt, amikor a német állam regnáló kormánya úgy döntött, etnikai alapon határozza meg a nemzet tagjait: aki nem tiszta vérű német, az nem lehet a nemzet tagja, és a nemzet testének ki kell vetnie magából. Ennek eredménye volt a nemzethez nem tartozó egyének – a zsidók, cigányok, szlávok, homoszexuálisok, mentális betegek és politikai ellenfelek – deportálása és elpusztítása.
A nemzethez tartozás kérdése a magyar politikában régóta központi kérdés: az államot vezető kormánypárt tagjai többször kifejezték, hogy az az igaz magyar, aki velük ért egyet, mellettük áll ki és rájuk szavaz. Aki ennek a leírásnak nem felel meg, az már sokféle jelzőt kapott innen-onnan: Soros-ügynök, migránssimogató és poloska is volt az a magyar, aki nemtetszését fejezte ki a Fidesz politikájával kapcsolatban.
Fontos érteni azonban, hogy aki a kormányt kritizálja, az nem a nemzet ellensége, csupán állampolgári jogai nyomán kéri számon a regnáló államvezetést. Hiszen az állampolgár nem tartozik hűséggel az állam irányába, számonkéréssel viszont annál inkább: mi történik a feladott jogaival és anyagi javaival, melyekkel az állam rendelkezik? Tekinthetjük úgy is, hogy az államot kérdőre vonók a nemzetet védik az állam túlburjánzó hatalmától, tehát valójában a központi narratívával ellentétben példás hazafiként viselkednek.
Az állam tehát nem a barátod, a pártfogód vagy a közösséged: az állam egy társadalmi szervezet, melynek működése kritizálható, melynek vezetői számonkérhetők, illetve amely nem menthetetlen, hanem változtatható és javítható. Állampolgári kötelességünk, hogy ezt megtegyük.
