REFRESHER-KVÍZ ÚJRATÖLTVE: Te mennyit tudsz az idegen nyelvekről?

A tagalog nyelv a Fülöp-szigetek egyik legfontosabb nyelve, és alapja a hivatalos „filippínó” nyelvnek amelyet az ország alkotmánya is nemzeti és hivatalos nyelvként ismer el. A filippínó gyakorlatilag a tagalog sztenderdizált változata.

A khmer nyelvet több mint 16 millió ember beszéli Kambodzsában, és saját írásrendszerrel rendelkezik, amely az ősi bráhmi írásból származik. Fun fact: a világ egyik leghosszabb ábécéjével rendelkezik, több mint 70 írásjel van a teljes khmer ábécében, és a nyelvnek nincsenek ragozott igealakjai, mivel a múlt, jelen és jövő idejét inkább külön szavakkal vagy kontextussal fejezik ki.

Vannak, akik szerint inkább hat esettel dolgozik a latin, és a vocativust, vagyis a megszólító esetet is közéjük veszi. A magyar latin oktatásban elsődlegesen úgy tanítják, hogy öt eset, azaz casus létezik.

A dativus (részes eset) jelöli a latinban azt, akinek vagy aminek valamit adnak, mondanak vagy szánnak. Például: Librum puellae do = Könyvet adok a lánynak. A 'puellae' jelenti azt, hogy 'a lánynak'.

A baszk nyelv (euskara) a mai Spanyolország és Franciaország határvidékén, a Baszkföldön beszélt nyelv. Nem indoeurópai eredetű, és nincs ismert élő vagy kihalt rokon nyelve, ezért a baszkot nyelvi izolátumnak nevezik. Valószínűleg a baszk már az indoeurópai népek Európába érkezése előtt is létezett, így az egyik legrégebbi folyamatosan beszélt nyelv Európában.

Az optatív mód egy igeragozási mód, amely kívánságot, óhajt vagy reményt fejez ki. Például: „Bárcsak jönne!” vagy „Adná az ég, hogy sikerüljön!”. Külön igeragozási formaként megtalálható például az ógörög és a szanszkrit nyelvben. Sok mai nyelvben (pl. magyarban, angolban) már külön optatív mód nincs, de más eszközökkel fejezik ki ugyanazt a jelentést (pl. „bárcsak”, „may” szavakkal).

A török nyelv ránézésre felismerhető különös betűiről (ı, ç, ş, ğ), továbbá a sok ö és ü betűről.

A horvát nyelv szintén különös betűiről ismerhető fel: č, ć, š, ž, đ.

Fun fact: a hagyományos mongol írást fentről lefelé és balról jobbra írták, nem vízszintesen, mint a legtöbb nyelvnél! Ez az írás a régi ujgur írásból származik, ám a modern mongolban orosz behatásra már cirill betűket használnak.

A kakukktojást a lengyel nyelvben találjuk.

A lágyságjel (мягкий знак; kiejtve: mjágkij znák) nem hang, tehát nem tudjuk önmagában kiejteni. A szerepe az, hogy „lágyítja” az előtte álló mássalhangzót, vagyis palatalizálja azt – ez azt jelenti, hogy a mássalhangzót a nyelvhegy a szájpadláshoz közelebb kell kiejteni. Például: мать (máty) = anya; мат (mát) = csúnya szó/káromkodás. Kvázi ellentétje a keménységjel, a 'ъ' (твёрдый знак; kiejtve: tvjórdij znák).

A svédben két nyelvtani nem létezik: a semleges nem (neutrum) és közönséges nem (utrum). A svéd egyébként egyike azoknak a nyelveknek, amelyek egyszerűsítették a nyelvtani nemek rendszerét, valószínűleg a beszélt nyelv hatására. Régen még létezett három nem: hímnem, nőnem és semleges, de a hím- és nőnem végül összeolvadt, amiből később kialakult az utrum.

Az írásrendszert Nagy Szedzsong király és tudósai találták ki, hogy a koreai nép könnyebben tudjon írni és olvasni. A hangul egy alfabetikus írás, ahol a betűk szótagokat alkotva csoportosulnak és 24 alapjelet tartalmaz.

A koreai nyelvben a szórendi rugalmasság lehetséges, mert a mondat szerepeit partikulumok (nyelvtani ragok) jelölik, de az alapértelmezett rend mindig alany – tárgy – állítmány (SOV).

A 'temprano' spanyolul 'korán'-t jelent (időhatározó). Portugálul nincs ilyen szó, ott a megfelelője például a 'cedo'. A többi portugál szó jelentése: egér (rato), fiú (garoto), haj (cabelo).

Kis érdekesség: a litván az egyik legősibb élő indoeurópai nyelv, mind hangtanilag, mind nyelvtanilag nagyon közel áll a több ezer évvel ezelőtti indoeurópai alapnyelvhez. Egyes szavai szinte ugyanúgy hangzanak, mint a rekonstruált ősi formák.

Újabb fun fact: a román az egyetlen kelet-európai újlatin nyelv, sőt a román meg is őrizte a latin esetrendszer egy részét – míg a francia vagy spanyol szinte teljesen elhagyták a névszóragozásokat (deklináció), a románban még mindig van alanyeset–tárgyeset és birtokos–részes eset is.

Az aoristos (görögül: ἀόριστος) az ógörög nyelv egyik múlt idejű igealakja, amely nem a cselekvés folyamatára vagy befejezettségére, hanem magára a megtörtént tényre koncentrál. Olyan, mint egy „pillanatkép” a múltból – egy egyszeri, lezárt eseményt ír le, időhatározottság nélkül.

Az 'arobase' szó a régi kereskedelmi 'arroba' mértékegység nevéből ered, amit a @ jellel is jelöltek.

A lív nyelv egy finnugor nyelv volt, a balti-finn ág része, tehát távoli rokona a magyarnak, és a nyelvet beszélő lívek a mai Lettország nyugati partvidékén éltek. A középkorban még számos lív falu volt a Balti-tenger partján, ám az idők során asszimilálták őket a lettek, részben békés együttélés, részben háborúk és járványok hatására. A 20. századra már csak néhány száz lív anyanyelvű maradt, majd az utolsó anyanyelvi beszélője, Grizelda Kristiņa, 2013-ban halt meg, így pedig a nyelv hivatalosan is kihalt. Bár léteznek lív újjáélesztési projektek tanfolyamokkal, gyermekkönyvekkel, zenei produkciókkal.