„Mi történne, ha csak úgy lelökném a főnököm a lépcsőről?“, „de szép ez a srác, bár tuti kicsi a f*sza.“, „fixen nem zártam be az ajtót, betörnek hozzám, este meg megölnek“ – az intruzív, azaz a kéretlen gondolatok a mindennapi élet természetes velejárói.
Még október elején egy lagzi hajnali óráiban - amikor az ember lelke akaratlanul is megnyílik és hirtelen kristálytisztán érti a világ komplex működését - mesélte nekem legjobb barátnőm férje, hogy miután megszületett legdrágább kincsük, csodálatos kislányuk, az apasággal és a felelősségvállalással együtt sunyin, teljesen váratlanul nagyon fura gondolatok kezdtek a fejébe kúszni.
És tudod, ott vagyok a gangon, megyek a lakáshoz, viszem a kislányt kézben, de hirtelen lenézek a harmadikról és csak arra tudok gondolni, hogy le fogom dobni a gyereket, le fogom dobni a gyereket, pedig tudom én jól: nem fogom ledobni a gyereket!
– vallott a férj, akit egyébként semmilyen szinten nem lehetne megvádolni azzal, hogy szociopata, netán hogy rossz apa lenne.
A baráti empátián túl is azonnal átéreztem, miről beszél, hisz számomra sem ismeretlenek ezek a furcsa, sötét sarkokból bekúszó gondolatok, de előtte valamiért azt hittem, hogy „csupán“ a kezdeti fiatalkori kiégés jeleit tapasztalom magamon. Egyedül pedig nem is tudtam jól szavakba önteni a „problémát“.
January Blues: Miért januárban vagyunk a legszomorúbbak, és mihez kezdjünk az állandó levertséggel?
2026.1.18 8:59
Az est hátralevő részében is sokat gondolkoztam a hallottakon, így az esküvőt követő másnaposságban azonnal utána is néztem, hogy vajon csak ez a jó barátom és én vagyunk ennyire megborulva a világgazdaság közepén, vagy netán egy lélektani jelenségről lehet szó.
Így találkoztam először az intruzív gondolatok kifejezéssel.
Mi van? „Intruzív gondolatok“ – azok meg micsodák?
Lévén, hogy átlagosan az emberek 80%-a tapasztalja meg a mindennapokban ezeket a képzeteket, egy teljesen hétköznapi kognitív állapotról van szó, egészen addig, amíg nem veszélyeztetik az egyén és mások mentális és fizikai egészségét.
A viszonylag szelíd „biztosan leég a lakás, mivel fixen nem húztam ki a vasalót“ és „mindjárt belenyomom az unokahúgom fejét a szülinapi tortájába“-tól az „ez a szőke pultos csaj tuti szereti a f*szt“ elmélkedésekkel bezárólag rendkívül széles a skála, melyen az intruzív gondolatok mozoghatnak.
Különös történések a Szépművészetiben – nálunk premierezik Csalogány legújabb klipje
2026.1.12 15:00
Bár az intruzív gondolatok rendkívül gyakoriak, mégsem mondhatni, hogy teljességében veszélytelenek, hiszen még ha tudjuk is, hogy amit gondolunk, az egyáltalában nem valós, viszont természetes, annyira undorítónak tűnhet egy-egy gondolat, hogy azonnal azt feltételezhetjük, velünk van a probléma. Félünk, ha a környezetünk megtudná, min is jár eszünk, kiderül, hogy szörnyetegek, rettenetes emberek vagyunk, ez pedig még súlyosabb következményekkel járhat azoknál, akik kényszerbetegséggel vagy szorongásos zavarokkal küzdenek – az ő esetükben az intruzív gondolatok még a szokásosnál is intenzívebbek lehetnek.
@kallmekris What are yours?🫢
♬ original sound - Kris HC
Több hipotézis is létezik, hogy mi vezethet ezekhez a tévképzetekhez. A legtöbb esetben nem is kell bármiféle különös okra gyanakodnunk: a gondolatok csak úgy maguktól, véletlenszerűen törnek felszínre, legtöbbször kontextuálisan, vagyis a környezeti behatásokra reflektálva, s amilyen gyorsan jönnek, olyan hamar el is tűnnek.
Ismét hódít a „sadboi aesthetic" a mozivásznon – Miért jött el újra a szomorú férfiak aranykora?
2025.11.5 18:43
Viszont előfordulhat, hogy a munkahelyi, magánéleti stresszen és szorongáson túl különböző mentális betegségek állnak a háttérben, mint a kényszerbetegség (OCD), a poszttraumás stressz zavar (PTSD), de akár egészségügyi problémák tüneteiként is jelentkezhetnek.
Ha osztályozni kellene az intruzív gondolatokat gyakoriságuk szerint, az alábbi csoportosítást állíthatnánk fel:
- önmarcangoló intruzív gondolatok,
- intruzív gondolatok magunk fizikai bántalmazásáról,
- intruzív gondolatok mások fizikai bántalmazásáról,
- szexuális jellegű intruzív gondolatok,
- betegségekkel kapcsolatos intruzív gondolatok.
Hogy minél pontosabb képet kapjunk elménk legsötétebb vízióiról, beszéljünk hát ezekről a kategóriákról, hogyan is jellemezhetjük őket és milyen tipikus gondolatok társulnak hozzájuk.
1. „Mi van, ha igazából mindenki csak hazudik nekem és senki sem szeret?“
Az ebbe a kategóriába eső gondolatok az ember önbizalomhiányára apellálnak és gyakorlatilag az egyén teljes magánéletére kiterjednek: iskola, munka, szerelem – nincs olyan intim mezsgye életünkben, ahova ne hatolnának be saját démonjaink.
Ha önmarcangolásról van szó, olyan mondatokkal ostorozhatjuk magunkat, mint:
- „Mi van, ha nem is vagyok olyan okos, mint mindenki gondolja?“
- „Nem is értek igazán ahhoz, amit csinálok. Mi van, ha erre rájönnek? Mi van, ha kirúg a főnököm?“
- „Mi van, ha hazaérek és azt látom, hogy a barátnőm mással szexszel?“
- „Vajon mi történne, ha kirúgnának a suliból? Apám agyonverne?“
- „Mi van, ha ezt is elszúrom?“
2. „Mi lenne, ha hasba szúrnám magam?“
Az önmagunk fizikai bántalmazásáról való gondolatok azért is tűnhetnek rendkívül ijesztőnek, mivel általuk azonnal az öngyilkosságra asszociálhatunk. Azonban a szuicid és az intruzív gondolatok közötti legfontosabb különbség, hogy az utóbbiak mögött nincs szándék. Akármennyire is ijesztőnek hangzik, gyakran pusztán kíváncsiságból fantáziálunk arról, hogy megcsonkítjuk testünket, fájdalmat okozunk magunknak – a következményesség érdekel bennünket.
- „Mi lenne, ha leugranék a Szabadság-hídról?“
- „Mi lenne, ha felkapnám ezt a kést és felvágnám az ereimet?“
- „Mi lenne, ha az árokba hajtanék?“
- „Hiányoznék valakinek, ha most beledobnám fürdés közben a hajszárítót a kádba?“
- „Nagyon fájna ha az arcomat hozzányomnám a forró főzőlapnak?“
Ameddig az intruzív gondolat ténylegesen csak gondolat marad és nem veszélyezteti fizikai épségünket, nincs okunk pánikra. Azonban, amint érezzük, hogy a gondolat cselekedetté válhat, forduljunk azonnal szakemberhez.
Ne feledjük: terápiára járni, segítséget kérni nem ciki!
3. „Mi lenne ha kilökném ezt a csávót a metró elé?“
A mások fizikai bántalmazásának gondolata nem feltétlenül jelenti, hogy mizantróp (embergyűlölő) szadista lennél – ezek az intruzív gondolatok inkább pont azzal a jelenséggel játszanak, amit már az előző kategóriában is említettünk: milyen következményekkel találkoznánk, ha tényleg bántanánk a körülöttünk lévőket?
- „Lelököm ezt a csajt a lépcsőn.“
- „Mi történne, ha felpofoznám anyámat, akit mindennél jobban szeretek?“
- „Mi van, ha igazából egy szociopata vagyok és egyszer mindenkit megölök magam körül?“
- „Mindjárt leborítom a mászókáról azt a gyereket.“
- „Vajon mi történne, ha arcon köpném ezt a pasit velem szemben?“
Talán meglepő, de az ebbe a kategóriába eső legtöbb gondolat elsődlegesen az újonnan vált szülőket érinti. Félünk, hogy bántani fogjuk, összenyomjuk, elejtjük a kisbabát. Félünk, hogy nem megfelelően gondoskodunk róla, hogy rosszul bánunk vele. Az új szituáció okozta stressz miatt a szülők közel fele találkozik hasonló félelmetes gondolatokkal, melyeknek hátterében, a nők esetében, elsődlegesen a szülés utáni depresszió (postpartum depresszió) áll.
4. „Vajon szőrös lehet a tanárnő puncija?“
Személyiségünk fontos eleme szexualitásunk, így gyakran, amint túlléptünk saját testünkön, a körülöttünk lévők kötik le figyelmünket. Egy szép dekoltázsnak, pólón átfeszülő bicepsznek, domború fenéknek és szexi borostának köszönhetően könnyen csúszhatunk fantáziálgatásokba, sőt, néha igazán illetlen és mocskos víziókba.
Itt a legnagyobb frusztrációt a társadalom mindenkori szexualitáshoz való viszonya adja és a félelem, hogy a közmegegyezés értelmében szexuális ragadozókká válhatunk.
- „Fu, de megdugnám azt a csajt!“
- „Neki vajon mekkora lehet a f*sza?“
- „Na, ő biztos nagyon hangos az ágyban!“
- „De meglovagolnám!“
- „Vajon milyen arca lehet orgazmus közben?“
5. „Mi van, ha HIV-es vagyok?“
Az ötödik kategóriát érintő gondolatok kapcsán célirányosan beszélhetünk a hipochondriáról is.
Talán az egészségünket érintő intruzív gondolatok még jótékony hatásúak is lehetnek, hiszen általuk sokkal tudatosabban figyelhetünk testünkre: fontossá válnak a szűrő vizsgálatok, a rendszeres sport, a megfelelő táplálkozás és pihenés.
Azonban itt is akkor beszélhetünk problémáról, ha már képtelenek vagyunk kordában tartani tévképzeteinket.
A hipochondria a leggyakrabban „csupán“ szorongást okoz, ám súlyosabb esetekben a hipochondriában szenvedő beteg állandó orvosi felügyeletre és folyamatos gondoskodásra is igényt tarthat, noha maga is tisztában van vele, hogy egészséges.
A hipochondriára jellemző intruzív gondolatok egyértelműen az egészségi állapotra reflektálnak, gyakran specifikus betegségeket emlegetve:
- „Ugye nem vagyok rákos?“
- „Ugye nem kapok szívinfarktust?“
- „Mi van ha tüdőembóliám lesz?“
- „Mi van, ha most halok meg?“
- „Ugye nincs daganatom?“
Mit tehetünk az intruzív gondolatok ellen?
Az első és talán a legfontosabb dolog, amit nem szabad elfelejtenünk az intruzív gondolatokkal kapcsolatban, hogy egyáltalában nem minősítenek minket. Szögezzük le még egyszer: a legtöbb embert gyakran kísértik ezek a nem kívánatos, sokszor állatiasan illetlen vagy agresszív gondolatok. A dolog kulcsa azonban abban rejlik, hogy hogyan is reagálsz rájuk.
Bár könnyebb mondani, mint csinálni, de még így is a leghatásosabb módszer ellenük, ha megpróbáljuk kizárni őket, hiszen minél jobban koncentrálunk egy rossz gondolatra, annál mélyebben véssük emlékezetünkbe.
A kényszerbetegség kezelésére szakosodott terapeuták gyakran alkalmaznak expozíciós terápiát, melynek lényege egy-egy intruzív gondolat környezetének megteremtése. Tehát például, ha egy kliens gyakran fantáziál azzal, hogy valakit lelök a lépcsőn, a szakember maga, saját akaratából vállalja a lehetséges áldozati szerepet. A gondolat a környezeti feltételeknek köszönhetően valószínűleg ismét felbukkan, viszont ahogy az expozíciós terápia is rámutat: nem történik semmi.
Mégis nem tudjuk eleget hangsúlyozni: ha úgy érzed, hogy ezek a nem kívánt gondolatok kezdik megzavarni a mindennapjaid szabad folyását, a magánéleted, kihatnak a tanulmányaidra, a munkád minőségére, mindenképpen fordulj szakemberhez! A Pszichológus Kereső nagy segítségedre lehet, hogy mindenképpen a számodra megfelelő terapeutával kezd meg a közös munkát!
