Mi van akkor, ha a hétköznapok biztonsága korlátozóvá válik? Amikor a rutin már nem megnyugtat, hanem fojtogat, sokan elkezdenek más utakat keresni. Cikksorozatunkban bemutatunk három olyan fiatalt, akik mást választottak a klasszikus munkaidő helyett.
Milyen a „normális élet”?
Még néhány évtizeddel ezelőtt is meglehetősen egyértelmű volt a válasz erre a kérdésre: iskola, diploma, munka, karrier, család aztán jöhetnek a nyugdíjas évek. A felnőtté válás útja kiszámítható volt és viszonylag szűk keretek között mozgott, a társadalmi elvárások pedig gondosan őrizték ezt a rendet. Az ettől eltérő életutak atipikusnak, sokszor különcnek számítottak, és inkább kivételként, mintsem lehetőségként jelentek meg a kollektív képzeletben.
Ma azonban egyre több ember, különösen a fiatalabb generációk tagjai, megkérdőjelezik ezt a rendet. Már nem feltétlenül a stabil munkahely és a saját ingatlan jelenti a siker csúcsát, hanem egyre inkább olyan fogalmak kerülnek előtérbe, mint a szabadság, önrendelkezés, mentális jólét, rugalmasság vagy épp az élményalapú élet.
Ennek a változásnak része, hogy teljesen átalakult az is, hogy mit látunk elérhetőnek. Míg korábban a médián keresztül főként mainstream sikertörténeteket ismertünk, addig ma már bárki bepillantást nyerhet olyan emberek életébe, akik egy távoli tengerpartról dolgoznak laptopról, épp sátrat vernek egy erdő szélén vagy közösségi gazdaságot építenek valahol vidéken. Az Instagram, a YouTube vagy a TikTok képei és videói révén az alternatív utak is normalizálódnak: már nem „eltévedtekként”, hanem inkább az „úttörőkként” látjuk őket.
@thruhikers The best feeling in the world is the total freedom that comes with being a couple of months into a thruhike. At this point, we've completely adjusted to trail life -- the miles, sleeping on the ground, eating TONS of food every day, being constantly filthy, having no schedule except the sun, and on and on. But, the end isn't yet in sight. It feels like we'll be out forever and never have to return to the hustle and bustle of "regular life". It's hard to depict how amazing this is, but trust us... it's worth walking 3,000 miles to find it! #thruhike #freedom #outside #wilderness #backpacking #cdt #pct #pnt #pnc #columbiarivergorge ♬ august - Taylor Swift
A @thruhikers TikTok csatorna egy amerikai pár mindennapjait mutatja be, akik hónapokon át sátorban élnek és túráznak.
Ugyanakkor nemcsak a média nyitott új világokat, maga a rendszer is egyre több kérdést vet fel. A klasszikus 9-től 5-ig tartó munkarend és a karrier köré szerveződő életforma ma már sokak számára nem csupán korlátozónak, hanem pszichésen is kimerítőnek tűnik. A stabilitás ára gyakran a bérmunka egyhangúsága, az önkifejezés lehetőségeinek hiánya, az elidegenedés érzése.
A szabadság látszata és a kiégés valósága
Byung-Chul Han dél-koreai-német filozófus A kiégés társadalma című könyvében azt írja: a modern ember már nem a feletteseitől vagy a hatalomtól szenved, hanem saját magát hajszolja bele a kiégésbe. A külső kényszer helyét a belső teljesítménykényszer vette át: „lehetsz, aki csak akarsz”, de csak ha elég ügyes, produktív, motivált vagy. A pozitív pszichológia, a személyes márkaépítés, a „hustle culture” mind azt üzenik, hogy a siker a te kezedben van és ha nem sikerül, az is a te hibád.
Quiet quitting és career cushioning: kiszótáraztunk 11 gyakori kifejezést a munka világából, amit lehet, hogy eddig nem ismertél
2 nappal ezelőtt
Han szerint ez az új típusú kizsákmányolás alattomosabb, mert belülről épül: az ember a saját projektjévé válik. Minden pillanat produktív kell legyen, és a pihenés is célirányos önfejlesztés. Ennek következménye a krónikus fáradtság, az elmélyült figyelem és motiváció elvesztése, a kiégés és a depresszió, ráadásul mindezt a szabadság illúziója alatt éljük meg.
Hasonló kritikát fogalmazott meg David Graeber antropológus, amikor a bullshit munkákról beszélt, vagyis olyan állásokról, amelyeknek az érintettek szerint sincs valódi értelmük. Zygmunt Bauman lengyel filozófus pedig a folyékony modernitás koncepciójával írta le, hogyan vesztettük el a stabil kapaszkodókat: modern világunkban nincs biztos pálya, nincsenek tartós struktúrák, minden ideiglenes és újratervezendő.
Ebben az egyre inkább elbizonytalanodott és túlterhelt világban egyre többen keresnek alternatív választ, nemcsak elméletben, hanem a saját életük újraépítésével is. Megjelenik egy újfajta válaszreakció: kilépni a rendszerből. Olyan utakat választani, amelyek kiszámíthatatlanabbak, gyakran anyagilag is kockázatosabbak, mégis valami olyasmit adnak, amit a rigid struktúrák nem tudnak: valódi tapasztalatot, mozgásteret, csendet, időt és autonómiát.
Mit választ egy fiatal a 9-5 helyett?
Cikksorozatunkban három olyan fiatal történetét mutatjuk be, akik, ezeket, a sokakban felmerülő és gyakran nyugtalanító gondolatokat cselekvéssé formálták, és valóban mást választottak a klasszikus, 40 órás munkarend és egy, a karrier köré szerveződő élet helyett.
Már a Vogue is meghajolt az AI előtt: veszélybe került a divat jövője?
2025.8.2 9:14
Lili a városon belül hozta létre a saját, rendszeren kívüli, alternatív világát. Sári digitális nomádként járja a világot és egyre tudatosabban halad a saját pénzügyi szabadsága felé. Roland pedig a spanyol El Camino mentén él a természet ritmusához igazodva, a fogyasztói logikától szinte teljesen függetlenül.
Mindhármuk története más, de közös bennük, hogy nem elégedtek meg azzal, amit „készen” kaptak. És bár az út, amit választottak, sokszor bizonytalan és kiszámíthatatlan, mégis úgy tűnik: itt kezdődik az igazi szabadság.
Egy hely a városban, ahol máshogy telnek a mindennapok
Lilivel a Népszínház utcában működő Átalakító Térben találkoztam a magyar túlfogyasztás napján. Ez az a nap, amikor az adott évben feléljük a Föld erőforrásainak azt a mennyiségét, amelyet bolygónk egy év alatt természetes módon képes lenne megújítani. Ettől a naptól kezdve az emberiség túlfogyaszt: több erőforrást használunk fel, mint amennyi hosszú távon fenntartható lenne. Nem véletlen, hogy az Átér csapata pont erre a napra szervezett Szomszédünnepet: kiváló alkalom ez felhívni az emberek figyelmét arra, hogy milyen hatalmas problémát jelent a mértéktelen fogyasztás és emellett arra is, hogy fenntartható, zöld alternatívákat mutassanak a betérőknek.
Az Átalakító Tér egy kísérleti kezdeményezés: egyszerre közösségi konyha, életmentő pont és programhelyszín. „A baráti társaságunkban mindenki foglalkozik ételmentéssel. Innen jött az ötlet, hogy mennyire jó lenne, ha nem mindig egyedül kellene csinálni ezt, mindig máshol, hanem lenne egy közös konyhánk meg nappalink, ahol ezt lehetne mind együtt.” Az Átér csapata régóta foglalkozik az élelmiszerpazarlás problémájával: eddig főleg egyénileg vagy csoportosan kukáztak, mentették meg az áruházláncok által kidobott, de még felhasználható élelmiszert. Egy sikeres pályázat tette lehetővé, hogy létrehozzák az Átalakító teret, ami az élelmiszermentés és tudásmegosztás bázisává vált.
Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen? Utánajártunk, megbízható-e a csalással vádolt Gotogate utazási ügynökség
2025.6.8 9:15
Bár az Átérhez kapcsolódó tevékenység nem nevezhető hagyományos értelemben “munkának”, mivel a projektben dolgozók nem kapnak azért fizetést, Lili életében most ez tölti be azt a központi szerepet, amit a legtöbbek számára általában az iskola vagy a munkahely jelent. “Kb heti 20 órát dolgozom az Átérben, ez most a fő projekt az életemben.”
Lili egyébként portugált és szabadbölcsészetet tanult, filmelméletre szakosodott, de a diploma megszerzése után hamar világossá vált számára, hogy nem akar klasszikus karriert. Az egyetem után egy évet utazott: a Balkánon, Marokkóban és Portugáliában töltött több időt. Az utazásai során is sokat tanult arról, hogy hogyan lehet fenntartható életet élni a városban. Amikor hazajött, próbált állást keresni, de semmi olyat nem talált, ami valóban passzolt volna hozzá. Ekkor kezdett el más lehetőségek felé fordulni. Rájött, hogy hagyományos munka nélkül is (sőt talán inkább épp ezért) meg tudja teremteni magának azt az életet, amire vágyik. Az ételmentés mellett fitoterapeuta- és gombaszakellenőr-képzésre jár, amikor ideje engedi gyógynövényeket vagy gombákat gyűjt. A megélhetéshez szükséges bevételét alkalmi munkákból szerzi: most épp mozaikozik, de korábban dolgozott pultosként, bébiszitterkedett és francia szüretekre is járt. Bár az ételmentés nem fizet, élelmiszerre alig költ. “Az Átalakító Térben a fizetésem nem pénzben, hanem élelmiszerben mérhető. Havonta kb. 10.000 forintot költök kajára.”
Az alternatív életmód mögött világos értékválasztás húzódik. Nem arról van szó, hogy ez „kényszermegoldás” lenne, inkább kiállás azzal szemben, amit Lili a rendszer értékrendjeként ír le: „Szerintem ez egy tudatos elutasítása annak, hogy beilleszkedjek egy olyan rendszerbe, ami nem az én értékrendem szerint működik.” Ez a rendszer a folyamatos növekedés, az egyéni teljesítmény és a fogyasztás bűvöletében tartja az embert. A társadalmi siker gyakran az alapján mérődik, hogy mit birtoklunk, milyen karriert építünk, mennyit termelünk, nem pedig azon, hogy tudunk-e kapcsolódni másokhoz, harmóniában élni a természettel, vagy megélni a hétköznapokat úgy, ahogy valóban szeretnénk. A pazarlás, legyen szó időről, energiáról vagy ételről, beépült a működésünkbe. Ehhez képest Lili mindennapjaiban a fenntarthatóság, a közösség és a tudatos jelenlét nem elvont eszmények, gyakorlatként vannak jelen.
A teljes kivonulás viszont nem célja Lilinek, „nem akarom magam teljesen elvágni a társadalomtól, de nem is akarok a szabályai szerint élni.” A városban is lehet alternatív működéseket találni amire nemcsak az Átér, de Lili otthoni élete is tökéletes példa: „szeretem, hogy a lakásban mi például a szürke vízzel öntjük le a wc-t. Ezek pici dolgok, amiket közösségben tanulunk egymástól." Lili számára ez az életmód szabadságot ad: „bármikor el tudok menni a természetbe. Egy hétköznap is kirándulhatok a Dunakanyarba vagy csak kinn alhatok a természetben.” Úgy érzi, most olyan dolgokat csinál, amik „önazonosak, és amikben nem kell kompromisszumot kötni.”
A rendszerkritika gyakorlata
Az Átalakító Tér nem csak egy projekt: kísérlet arra, hogy mi történik, ha nem fogadjuk el automatikusan a gazdasági-társadalmi szabályokat, amelyek mentén élni „kell”. Az alternatív működésmód itt nem elméleti vita, hanem napi gyakorlat, spontán, kiszámíthatatlan és néha persze fárasztó.
7 megfizethető tengerparti desztináció, ha nem akarsz egy vagyont költeni
2025.5.20 16:04
Lili szerint azonban pont ebben rejlik a lehetőség: hogy máshogy is lehet. A projekt jövője még kérdéses, a pályázati időszak véges, és a rendszerbe való illesztése, legalizálása új kihívásokat vetne fel. „Ha nem a szemétből szednénk ki, hanem elkérnénk az üzletekből a megmaradt kaját, már más lenne, mert akkor ez egy kiemelt helyzet és valami, amit nem tud mindenki megtenni, már nem a közé a dolog.” Az ételmentés tehát nemcsak anyagi szükségszerűség, hanem politikai aktus is: a túlfogyasztás, a pazarlás, az egyenlőtlen hozzáférés kritikája.
Lili a jövőt vidéken képzeli el, de nem egyedül, hanem közösségben. A mostani tevékenység nemcsak jelen idejű boldogulás, hanem a jövő előkészítése is. „Néha megijeszt a keretek és a stabilitás hiánya, de összességében most jól vagyok ebben. Azt érzem, hogy ami most történik, az előkészíti a következő lépést egy stabilabb, de önazonos élet felé.” És ha ez a következő lépés egy közösségi tanyán valósul meg, az sem feltétlenül végcél, hanem újabb formája annak a keresésnek, amit egyre többen indítanak el magukban: hogyan lehet élni másként, nemcsak túlélni, hanem jól lenni, egymáshoz kapcsolódva, a világunk logikáját újraértelmezve.
Ha mélyebben is érdekel az ételmentés, látogass el az Átalakító tér weboldalára.
