Mennyi idő kivárni a sort, hogy néz ki belül, milyen a hazai klubokhoz képest, és tényleg rászolgál-e a hájpra? Cikkünkben két magyar lányt, Fannit és Szandrát kérdeztük arról, milyen tapasztalatokat szereztek Berlin kultikus klubjában, a Berghainban.
A Berghain a világ egyik leghíresebb technó klubja, egy hatalmas, indusztriális betonépület Berlin Friedrichshain kerületében. A 2004-es nyitás óta a hájp hatalmasra nőtt körülötte, és ma már a világ minden tájáról érkeznek bulizni vágyók az egykor hőerőműként funkcionáló épületbe. A kultikus szórakozóhely meghatározó darabja a város technó klubtörténelmének, amely a kilencvenes évek elején pincékben és üres gyárépületekben kezdődött. A berlini fal leomlása után főleg az egykori Kelet-Berlin épületei váltak az elektronikus zenei események színhelyeivé, ahol az emberek vad és izzasztó technóra buliztak.
Találgatások sora övezi, milyen kritériumoknak kell megfelelni, hogy beengedjenek a Berghainba. Cikkünkben két magyart, Fannit és Szandrát kértük meg, hogy osszák meg velünk a klubbal kapcsolatos tapasztalataikat.
Dress code és bejutás
Bár számos YouTube-videó készült arról, hogyan csúszhatunk át sikeresen a Berghain face controllján, a teóriáik, melyek szerint csak tetőtől talpig feketében lehet bejutni, megdőlni látszanak. Fanni vasárnap délután ment, és kábé 15 perc alatt állta ki a sort. Bár sötét színű outfitben volt, és viselt néhány kiegészítőt, teljesen hétköznapi öltözetet választott.
Igazából már azt sem mondanám, hogy kötelező lenne tetőtől talpig feketébe öltözni, vagy hámot és nagyon hivalkodó ruházatot viselni. Láttam olyat, aki rózsaszín cowboykalapban jutott be.
Hasonló tapasztalatokat osztott meg Szandra is, aki a reggeli órákban érkezett Klubnacht-ra, a Berghain szombaton kezdődő bulisorozatára. Ő szintén simán és gyorsan ért át a security checken, és még annyira sem tartotta a talpig fekete dress code-ot.
„Olyan outfitben mentem, ami a klub kultúrájának és íratlan szabályainak megfelel, de mellette a saját stílusomtól sem idegen – szerettem volna magamhoz hű maradni és nem jelmezbe bújni egy buli kedvéért. Egy nagyon színes szettet választottam végül. A sorban állásnál az egyetlen dolog, amire figyeltem, hogy tisztelettudó legyek, és ne viselkedjek úgy, ami esetleg kéretlen figyelmet von rám.“
Felmerülhet a kérdés, hogy nem megy-e szembe a szigorú face controll az elfogadás elvével, amit a technó közösség a kezdetek óta hirdet. Fanni és Szandra is rávilágítottak, hogy a híresen szigorú ellenőrzés célja az, hogy védje a közösséget, és kiszűrje a bámészkodókat, az ítélkezőket vagy a beeső turistákat. A Berghainban bármi megtörténhet, és nem feltétlen való mindenkinek, az ember láthat nem mindennapi szituációkat, vagy kaphat bizarr felkéréseket.
„Úgy gondolom, hogy a Berghain nem a szó szoros értelmében befogadó. Elég érzékeny a közönségére, és inkább a törzsvendégei által képviselt mentalitásra, valamint az azt támogató közegre fókuszál. Engem semmilyen atrocitás nem ért, a visszautasítást pedig rögtön elfogadták. Az első kontroll ennek a kiszűrésére is szolgál, persze meredek azt állítani, hogy egy pár másodperces benyomás alapján ki lehet szelektálni, valójában ki illik az aznapi közönségbe, és ki nem“ – magyarázza Fanni.
Szandra szerint a face controll a queer emberek miatt különösen fontos, akik visszatérő vendégei a klubnak. A Berghain egyébként az ő közösségükből is indult, az alapítótagok, Norbert Thormann és Michael Teufele korábban házigazdái voltak a kizárólag férfiaknak szóló fétisesteknek, a Snax-nek. Ennek örökségét ma a Berghain alaksorában található, szintén férfiakat megcélzó Lab.oratory őrzi, ami Berlin legvadabb szexklubjaként híresült el.
A szigorú face controll megóvja a helyet a bámészkodóktól, és záloga annak, hogy bárki szabadon élhesse meg az önkifejezés extrém formáit. Aki a queer közösség tagja vagy támogatója, és nem a voyeurizmus (mások szexuális aktusának kukkolása – a szerk.) vezérli, szerintem megtalálja a módját, hogy bejusson. Habár a jó időzítés nagyban növelheti az esélyeket, a délelőtti órákban rövidebb sorok vannak, és nagyobb eséllyel lehet bejutni.
Megérdemelt-e a hájp?
A Berghain köré nagy kultusz épült, presztízs bejutni és sokaknak bakancslistás, ezért arról is kérdeztük Fannit és Szandrát, beteljesítette-e a hely a hozzáfűzött, igencsak nagy reményeket. Mindketten kiemelték: rég jártak olyan buliban, ahol ekkora energiával és átéléssel mozgott volna a közönség, akiknek a fókusza tényleg az előadókon és a zenén volt.
„Zeneileg a lenti stage kifejezetten jó élmény volt, a Panorama Bar kevésbé az én
stílusom, legalábbis aznap este nem annyira nyűgözött le“ – tette hozzá Fanni.
Hogy néz ki belül, és milyen a hazai klubokhoz képest?
A régi gyár területén lévő, indusztriális, kívül viszonylag unalmas épület belső terei esztétikailag is számos meglepetést tartogatnak.
„Olyan nyers esztétikával rendelkezik belül, amit nem látsz minden nap. Hatalmas belső terei vannak, óriási belmagassággal. Nagyon rusztikus, minden nyers beton, talán csak az inotai hőerőművet tudnám hozzá hasonlítani, de itt jobban tagolt a tér. Az első emeleten lévő bár elképesztően szép. Nagyon más, mint a hazai átlag bulihelyek, az Arzenál és a Flashback is jóval kisebb“ – mondta el Fanni.
Szandra nem is tudott hasonló atmoszférájú helyet megnevezni hazai viszonylatban, ő a belső terek brutalista jellegét, a kevés, kis méretű ablakot, és a rengeteg eldugott zegzugot emelte ki. Elmondása szerint bent sokan viselik a fétis öltözet valamilyen formáját, vagy minimum nagyon kevés ruhát, de ha valaki csak jó zenére szeretne bulizni nyitott emberekkel, azt is lehet.
„A legtöbben a zenével voltak elfoglalva, de a különböző kis sarkokban voltak, akik inkább egymással. Ebben a közegben ennek is normalitása van, és senki sem bámul, kíváncsiskodik, sugdolózik. A rettentő kevés ruha ellenére nem közelednek kéretlenül vagy erőszakosan, ami a pesti éjszakában szerintem elkerülhetetlen“ – meséli, és megjegyzi: a berlini bulikultúra teljesen más, mint az itthoni, ami nekünk úttörő és vad, nekik az a normális.
„A kultúra sokszínűségéből fakadóan sokkal gyorsabb ütemben növekedett a német technó szcéna, ezért a külföldiek számára a Berghain mindig is egy izgalmas és különleges hely lesz.“
Napokig tartó rave és megzavarodott időérzék
A Berghainban könnyen szétfolyik az idő, a mesterséges világításon túl csak egy-két ablakot találni, ahol az ember kitekinthet kicsit a való világra.
A beszűrődő fény hiánya és a buli folyamatos intenzitása miatt bent nem lehet érzékelni, hogy milyen napszak van. Három-négy óránál nem voltam bent többet, és ez is nagyon gazdag és intenzív élmény volt
– mondta el Szandra.
Fanni 10-12 órát töltött bent, de mint mondja, ez nem számít soknak, van, aki napokon át rave-el.
„Főleg az lehet zavaró, hogy ide nem feltétlenül este érkezel. Mi délután mentünk, beléptünk és olyan érzés volt, mintha késő este lenne. Egyedül a felső szinten látsz napfényt, az alapján lehet tájékozódni az időben. Itt az emberek nem lógnak a mobiljukon, előfordult, hogy órákig rá sem néztem az időre“ – mesélte.
Milyen írott/íratlan szabályok vannak érvényben?
A szubkultúrának és a rave buliknak íratlan szabálya az elfogadás, a tolerancia és a diszkréció, ami által megélhetjük az önkifejezés teljes szabadságát
– meséli Fanni, és megjegyzi: ez egy összetartó közösség, ahol az emberek figyelnek egymásra és segítséget nyújtanak, ha szükséges. Ha valaki visszaél a közeget jellemző szabadsággal, bántja vagy megalázza a másikat, azt kizárják.
A belépéstől kezdve, és utána is rengeteg biztonsági intézkedés történik, a személyzet folyamatosan körbejár és figyeli, hogy történik-e határátlépés. Fotózni, vagy videót készíteni például a teljes területen tilos.
Miben rejlik a varázsa?
A kérdésre, hogy nem vesz-e el a popularitása az egykor kevésbé mainstream hely értékéből, Szandra azt válaszolta: szerinte a Berghain jelenlegi működése összhangban van azzal a koncepcióval, amiből anno kinőtte magát. „Ha valaki nem is érzi jól magát ebben a közegben, vitathatatlan, hogy a világ egyik legjobb hangtechnikája és legjobb előadói találhatók meg itt hétről hétre“ – mondja.
Fanni szerint nem törzsvendégként a hely szépsége pont a szigorú beengedésben rejlik,
ahogy fogalmaz,
ha bejutsz, az rögtön megdobja a dopaminszinted, és úgy érezheted, hogy Berlin egy pár órára befogadott.
„A berlini barátaim, akik a zeneiparban dolgoznak, nagyon eltérő véleménnyel
vannak róla. Van, aki rendszeresen jár ide, mert olyan neveket mutat fel, amit nem mindegyik klub tud, mások pedig sokkal jobban szeretik a kisebb helyek felhozatalát“ – zárta.