Az idei Sziget Fesztiválon is fellépő Brutalismus 3000 az európai nagyvárosi fiatalok egyik kultikus zenei produkciója lett. A titok, hogy úgy tudtak valami eredetit alkotni, hogy szellemi és zenei szinten is ügyesen ültek rá a Zeitgeistra.
Az ultimate Bumble-profil zenék egyike a Brutalismus 3000, ami az elmúlt években terjedő (és kommercializálódó) Berlin-életérzés egyik szimbólumává nőtte ki magát. A német duó technoalapú zenéjével tökéletesen bele tud simulni az európai fiatalok ízlésvilágába, amihez politikai üzenetrendszerük is illeszkedik. Victoria Vassiliki Daldas és Theo Zeitner párosa augusztus 11-én érkezik a Szigetre, úgyhogy megnéztük, miért lehetnek annyira népszerűek.
Jó sztorijuk van
2018-ban Zeitner épp bulizott, amikor pittyent a telefonja, és üzenetet kapott egy friss Tinder-meccsétől. Daldas volt az, aki megkérdezte, hogy nincs-e kedve egy spontán randira, mondjuk úgy most. A férfi belement, és hajnal kettőkor találkoztak Délkelet-Berlin egyik bárjában. A Rolling Stone-nak azt mesélték, hogy először angolul szóltak egymáshoz, mert mindketten azt gondolták a másikról, hogy külföldi.
„Aztán meghallottam, hogyan ejti ki a vodka-szóda kifejezést, és rögtön tudtam, hogy német”
– mesélte Daldas, aki görög apától és szlovák-német anyától származik, de Zeitner először azt hitte róla, hogy orosz.
Az első randijuk éjszakáját végigdumálták horrorfilmekről, és az is kiderült számukra, hogy mindketten szeretik a kemény elektronikus zenét, illetve elég nagy az átfedés az ízlésükben. Daldas már egy ideje csinálgatott zenéket (azért tanult meg minimal technót prodolni, hogy bizonyítsa a barátainak, mennyire buta műfaj), első randijuk után pár hónappal, 2019-ben ültek le először zenéket készíteni, majd egy évre rá, 2020-ban jelent meg debütáló daluk. Ez volt a Horíme. A cím szlovákul azt jelenti, hogy „égünk”.
Jól menő műfajokat ötvöznek
Azt senkinek nem kell hosszan fejtegetni, hogy az európai fővárosokban milyen kulturális tényező is volt a techno az utóbbi évtizedben. Berliniekként, nyilván magától értetődő, hogy hatással volt rájuk, bár a Brutalismus 3000 tagjai kicsit megrekedtnek érezték a műfajt, és mindenképpen csavarni akartak rajta, ami fontos komponense volt annak, hogy ki tudtak emelkedni a műfaji masszából. Alapvetően posztpunk/punk zenei projektként tekintenek a zenéjükre, ami instrumentális értelemben különböző elektronikus tánczenei műfajokból tevődik össze.

Látva olyan előadók népszerűségét, mint Artemas, a posztpunk is reneszánszát éli, így Daldas zajos, kiabáló énekperformansza is hozzájárulhat ahhoz, hogy ilyen jól pörögnek.
A techno mellett egyébként a gyorsütemű gabber (a hardcore egy alműfaja), a hardstyle, és talán az utóbbi évek hyperpop mozgalma is hatással van rájuk. Zenéjük zajos és kísérleti, de mégis könnyen befogadható, és ebből kifolyólag táncolható is.
Kiállnak a progresszív társadalmi értékek mellett
A népszerűségüket az is segíti, hogy a jelenlegi huszonéves európai generáció általános meggyőződésével hasonló elveket tűztek zászlajukra. Maguk a dalok is operálnak politikai üzenetekkel, elég, ha ránézünk olyan címekre, mint a No Sex With Cops vagy a Satan Was a Babyboomer. Tematizálják az anyagi egyenlőtlenségeket, a kisebbségek problémáit, az iparágban való navigálás nehézségeit, illetve kiállnak a szexuális kisebbségek mellett.
Mindezt jótékonysággal is kiegészítik, zenéjükből származó bevételeik részét olyan szervezeteknek ajánlották fel, akik transznemű embereknek nyújtanak segítséget.

Daldas egyébként a Good Girl című dalukban nyújtott énekperformanszát „feminista énekstílusként” írta le egy interjúban, ami szintén mutatja, hogy a politikai skála mely oldalán képzelik el magukat.
A berlini életérzést képviselik
Elég ránézni a nevükre, ami – ha nem is biztos, hogy tudatosan – elképesztő marketinges vénáról uralkodik, hiszen a 2020-as évek elején mással se lehetett találkozni az interneten, mint a különböző brutalista építészeti műremekekkel. Ennek a 20. század végén dívott építészeti irányzatnak Kelet-Németország és Kelet-Berlin az egyik legékesebb példája, és a reneszánszához nagyban hozzájárult a „berlini életérzés” elterjedése.
Nyilván Berlin és az ottani technokultúra is a könyökén jön már ki mindenkinek. Az elmúlt években, aki tehette, az elutazott oda, és az utóbbi évtizedben kétségtelenül a német lett Európa legfontosabb fővárosa kulturális szempontból.
A Brutalismus 3000 ezen csavart egyet úgy, hogy egyszerre élteti és kritizálja a jelenséget, miközben Berlin egyik legfontosabb könnyűzenei exportcikkévé vált.
Az európai életérzést képviselik
Az, hogy mit jelent berlini fiatalnak és európai nagyvárosi fiatalnak lenni, szinte teljesen lefedi egymást, legyen szó politikai beállítottságról, öltözködésről, kultúrafogyasztásról. Berlin a multikulturalizmus, a sokszínűség szimbolikus központja lett, olyan értékeknek a központja, amik az Európai Unió DNS-ébe is bele vannak kódolva.

Egy olyan, zeneileg is formabontó produkciónál, amiben egy görög-szlovák-német énekesnő gyakorlatilag megszámlálhatatlan különböző nyelven megszólal a dalokban, nem nagyon kell magától értetődőbb képviselet ezeknek a bizonyos európai értékeknek.
Nem véletlen tehát, hogy sokan tudnak azonosulni Európa-szerte azzal, amit a Brutalismus 3000 képvisel, és mindez a zenén túl is nagyon fontos összetevője a produkciónak, ami immár a világsztárság felé araszol.