Te is állandóan a #brutalism, #brutalist és #brutalistarchitecture hashtageket látod az Instán? A bizarr és disztópikus atmoszférát sugárzó épületeknek megvan a bája, és megvan a maga története is – ez utóbbiba avatunk most be titeket.
Miért éppen brutalizmus?
A brutalizmus kifejezés etimológiája nem teljesen tisztázott, egyrészt sokak szerint a brutalizmus a brutális szóhoz köthető és az 1950-ben épült svéd Villa Göth ironikus jellemzésére használta Hans Asplund az „új brutalizmus” kifejezést, amit később a brit Reyner Banham tett igazán népszerűvé 1955-ös esszéjével és 1969-es New Brutalism: Ethic or Aesthetic? című munkájával. Egy másik megközelítés szerint pedig a brutalizmus valójában a francia béton brut vagyis nyers beton kifejezéséből ered, (amely szintén megjelenik Banham említett könyvében) és alapvetően túlmutat az anyaghasználaton, sokkal inkább egy irányzatot jelöl, ahol a beton reprezentációs eszközzé, kifejezési formává válik.
A stílus jellemzői
A brutalizmus legfontosabb célkitűzése az volt, hogy a korábbi, háború előtti esztétikákhoz képest egy teljesen más irányból közelítse meg az építészetet. A fő hangsúly a letisztultságra, és monumentalitásra helyeződött, amely nélkülöz mindenféle díszítettséget, az egyszerű vonalvezetést és geometrikus formák alkalmazását preferálja, anyaghasználatát tekintve pedig a műfajt domináló betonon túl az acél, az üveg és a kő, belső berendezések esetében ezeken túl még a fa kerül nyomatékba.
Az irányzat története
Sokan a szocialista építészettel azonosítják, pedig valójában nyugatról jött a stílus, ami leginkább Angliában és Amerikában volt elterjedt. Nem véletlen, hogy a legtöbb, még jó állapotú épület ezekben a régiókban található. Fénykora a 1950-es és 1970-es évek közé tehető, amikor is rengeteg középület vagy éppen lakópark tervezését bízták az irányzatot követő mérnökökre, így épülhettek meg olyan ikonikus alkotások, mint a magyar származású Goldfinger Ernő által megálmodott londoni Trellick-torony, a pécsi születésű Marcel Breuer tervei alapján elkészült 945 Madison Avenue vagy éppen az 1600 fő lakhatását kiszolgáló marseille-i Cité Radieuse, Le Corbusier munkája nyomán, amelyet azóta már a UNESCO is a világörökség részévé is választott.
Dacára az egyre jobban szaporodó brutalista épületeknek, a stílus mindig is megosztó volt az emberek körében, rengetegen tiltakoztak a további építések ellen, sőt, petíciók is indultak egy-egy ilyen építmény lebontását kezdeményezve, arra hivatkozva, hogy ezek a középületek és lakóparkok ridegséget és elidegenedettséget közvetítenek, diszkomfortot okoznak a használók számára és még a város összképén is rontanak.
Az angolszász országokban a stílus – többek között ezen kritikák hatására – végül hanyatlásnak is indult a 80-as években, és az azt követő évtizedre a brutalista építészetet felváltotta a posztmodern.
Fából faragott Sziklák: ilyen a Hello Wood kicsekkolós élménye testközelből, a természet közepén
2024.7.11 9:52
Nálunk, Közép- (de inkább) Kelet-Európában a brutalista építészethez való viszony természetesen jóval túlmutat a polgári ízlésvilágon. A korabeli kommunista-szocialista országokban a regnáló rezsimek meghatározó védjegyeivé váltak a brutalista stílusú építmények, amelyek sajátosságaiknak köszönhetően megfelelő szimbólumai lettek a totalitárius rendszereknek.
A Szovjetunió összeomlása után az épületek továbbra is magukban hordozzák azokat a konnotációkat, amik meghatározzák a viszonyunkat a brutalizmushoz és a vasbeton esztétikájához, ezért számunkra, illetve a rendszerben élt generációk számára ezeknek a betontömböknek egy olyan erős politikai töltete van, ami megnehezíti a művészetről szóló diskurzusokat. Az sem meglepő, hogy a rendszerváltozással az épületek jelentősége is megszűnt, a természet átvette felettük az uralmat, így az egykor lenini-sztálini dicsfényben úszó betonmonstrumok ma már rosszabbik arcukat mutatják az arra látogatóknak.
De ahogyan a kirgizisztáni bölcsesség is tartja, természetesen semmi sem vész el, csak átalakul, így van ez a brutalista architektúrával is. A nyers és letisztult felületek továbbra is meghatározóak a tervezők körében, sőt a kortárs belső építészetnek ugyancsak jelentős elemei merítkeznek az irányzatból, gondoljunk csak például a méltán népszerű beltéri betonburkolatokra.
Látnivalók itthon és külföldön
Ha esetleg megjött a kedved ahhoz, hogy te magad is megcsodáld ezeket az izgalmas konstrukciókat, akkor van egy jó meg egy rossz hírünk.
A rossz hír az, hogy hazánkban alapvetően kevés „tisztán brutalista” épület található. A korabeli magyar építészetet inkább a modern, illetve a köztudatban szocreálként élő stílusok jellemezték, amelyek helyenként találkoztak, keveredtek brutalista jegyekkel. Két híres, brutalista épületet ennek ellenére még mindig felkereshetünk Budapesten.
Az egyik az 1971 és 73 között épült OKISZ (Országos Kisipari Szövetkezetek Szövetsége) székháza Mónus János tervei alapján, amely Zuglóban a Thököly út 58–60. szám alatt található.
A másik pedig a RADELKIS Elektrokémiai Műszergyártó Szövetkezet számára Csíkvári Antal által tervezett épület 1972-ből, ami ma is megtekinthető – távolról – Óbudán, a Laborc utca 1-3. alatt.
Ami pedig a jó hír, hogy nem kell messzire utaznunk azért, hogy felfedezzük a brutalista építészet ikonikus épületeit, hiszen Közép- és Kelet-Európában is szép számmal találunk látnivalót, így, ha esetleg nyaralás vagy kisebb kiruccanás közben arra jártok, a tradicionális nevezetességeken túl érdemes ezekhez is ellátogatni. Hoztunk is párat nektek.
Hová menjünk, miket nézzünk júniusban? – 7 kiállítás, amivel berúghatod a nyarat
2024.6.1 8:49
A Bécsben található brutalista templom 1974 és 1976 között épült Fritz Wotruba és Fritz G. Mayr tervei alapján, az előbbi elmondása szerint a legnagyobb inspirációt a chartres-i katedrális jelentette, amely az európai kultúra esszenciáját hordozza magában.
A déli szomszédunk igencsak bővelkedik brutalista épületekben, így az irányzat kedvelőinek elég, ha csak Belgrádig mennek. A szerb fővárosból hoztunk két példát.
Az avalai tévétorony 1965-ben épült meg Belgrádban, 205 méterével pedig egész Jugoszlávia legmagasabb épülete lett. A dél-szláv háború idején 1999-ben a bombázások miatt az épület megsemmisült, majd később lakossági kezdeményezésre megtörtént a torony ujjépítése, így azóta is megtekinthető.
A Genex-torony 1977-ben épült Belgrád nyugati részén, ezért nyugati városkapunak is hívják. A 117 méteres felhőkarcoló felsőbb részei lakóépületként, míg az alsóbbak üzleti központként funkcionálnak, a két épületet összekötő toronytetőn pedig panorámaétterem üzemel. A kezdeti közfelháborodás ellenére az épület a város ikonikus része lett.
Az igazán ínyenceknek pedig hagytunk egy különlegességet a végére. Az emlékmű egy 1891-es esemény előtt tiszteleg, amikor is Dimitar Blagoev vezetésével a Buzludzsa (Buzludzha) csúcsán kezdődtek meg az első titkos szocialista szervezkedések, amelyek letették az alapokat a Bolgár Szociáldemokrata Párt, a bolgár kommunista párt elődjének megalapításához.
A templom, amely Istent és a természetet ötvözi: több mint 140 év után végre megépülhet a Sagrada Familía
2024.4.17 19:16
A bolgár kormány megbízásából Georgi Stoilov tervezte, a megépítése pedig 1974 és 1981 között zajlott. A kommunista rendszer 1989-es összeomlása után az épületet magára hagyták, majd 2019-ben a Getty Alapítvány úgy döntött, hogy nem szeretné, ha ez az ikonikus „UFO-Colosseum” a természet martalékává válna, így 200 ezer euróval szálltak be az emlékmű rekonstrukciójának költségeibe.
Nektek melyik a kedvenc brutalista épületetek? Írjátok meg nekünk a közösségi médiában!
