73 éves korában, otthonában hunyt el Martin Parr, a dokumentarista fotózás egyik legmeghatározóbb alakja. A hírt a Martin Parr Alapítvány tette közzé, amely azt is megerősítette, hogy a fotóst 2021 májusában diagnosztizálták rákkal.
Martin Parr neve összeforrt a brit társadalom sajátosságainak kiforgatásával: a kispolgári szokásoktól az osztályrendszerig mindent képes volt úgy lencsevégre kapni, hogy képei egyszerre nevettessenek és zavarba ejtsenek.
Élénk színei, túlzó közelképei és harsány vizuális világa egyszerre volt kritika és szeretetteli portré: a brit valóság olyan lenyomata, amelyet kevesen láttak ennyire élesen.
A nyolcvanas években Parr új korszakot nyitott, amikor fekete-fehér képeit színes filmre cserélte. Ezzel együtt témái is kitágultak: a Thatcher-korszak eltűnő figurái, a munkásosztály mindennapjai, a középosztály növekvő fogyasztói világa, majd később a globális turizmus robbanása mind-mind ikonikus sorozatokban jelentek meg.
Az áttörést az 1986-os The Last Resort hozta meg, amelyet a Liverpool melletti New Brighton tengerpartján készített. A strandoló brit családok, a naptej színű nosztalgia és a giccs határát súroló vizuális humor Parr stílusát végérvényesen bebetonozta a kortárs fotográfia élvonalába.
Parrt gyakran idézték arról, hogy fotói „komolyak, csak éppen szórakoztatásnak álcázzák magukat”. Munkáiban ugyanis egyszerre volt jelen a dokumentarista hagyomány, a társadalmi kommentár és az a finoman groteszk humor, amely a világ hétköznapi furcsaságait tette láthatóvá.
Pályája során több mint száz fotóalbumot publikált, harminc könyvet szerkesztett, és két nagy nemzetközi fotófesztivál is őt választotta főkurátornak (Arles, 2004; Brighton Photo Biennale, 2010). A Barbican Centre 2016-os Strange and Familiar kiállítása, amelyet Parr válogatott és rendezett, új szintre emelte szerepét mint kulturális „tolmács”, aki mások munkáin keresztül is képes volt értelmezni az Egyesült Királyság társadalmi valóságát.
1994-től a Magnum ügynökség tagja, 2013 és 2017 között elnöke volt, 2017-ben pedig létrehozta a Martin Parr Alapítványt, amely a brit dokumentarista fotográfia támogatását és megőrzését tűzte ki célul.
Parr munkái ma a világ legfontosabb gyűjteményeiben találhatók meg: a Tate-ben, a Pompidou Központban és a New York-i MoMA-ban is.
A fotós nemcsak a brit társadalom lenyomatait hagyta ránk, hanem egy olyan vizuális nyelvet is, amely mer újítani, játszani és kérdéseket feltenni.
