Bollywood és az indiai mozi közé sokan egyenlőségjelet vonnak, pedig valójában egy hatalmas filmes ökoszisztéma része, amelyről megannyi tévhit kering. Cikkünkben az indiai filmipar egyik legdominánsabb és leghíresebb központját mutatjuk be.
A köztudatban Bollywood egyet jelent az indiai filmiparral, pedig valójában csak egy szelete az évente nagyjából 27 000 filmet kitermelő indiai szórakoztatóiparnak, amely tükrözi a szubkontinens regionális, nyelvi és kulturális sokszínűségét. Andhra Pradesh tagállamban székel a telugu nyelvű filmipar, Tamil Naduban található a tamil nyelvű filmipar, Kerala központtal működik a malajálam filmipar, de még megannyi regionális filmgyártó központ működik az ország területén.
„Az indiai Hollywood”
Az ország északi részén működő filmes hotspot hindi (és részben angol) nyelvű filmeket gyárt, amelyeket egész India területén forgalmaznak és mondhatni, a „nemzeti mozi” szerepét töltik be. Ugyanis az ország lingua francája a hindi nyelv, amit a lakosság fele anyanyelvének vall. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Bollywood lenne a nemzet filmipara, India ehhez kulturálisan, vallásilag, társadalmilag és gazdaságilag is túl összetett.
A Szenvedélyes nők megidéz egy fájóan pusztító érát, amit már nagyon kihevernénk – Kritika
2025.11.27 10:09
Nyugaton kialakult az a nézet is, miszerint Bollywood „indiai szájízre szabott Hollywood”, pedig valójában az amerikaitól teljesen eltérő esztétikai és üzleti elvek szerint működik. Ráadásul az 1896-ra visszavezethető, Mumbai (az egykori Bombay, ami az elnevezést is adja) központtal működő szórakoztatóipari konglomerátum már régen meghaladta az amerikai filmipar termékenységét. Hírnevét nemcsak a kulturális sajátosságoknak, hanem annak is köszönheti, hogy az indiai szórakoztatóipar legjelentősebb entitása, amely magába foglalja a filmgyártás mellett a filmzenét, reklámokat, TV-műsorokat, online és offline platformokat és az influenszer-celeb marketinget.
Bizony, a bollywoodi színészeknek elképesztő rajongótábora van, de mind közül a legkörülrajongottabb Shah Rukh Khan, akinek születésnapját szinte nemzeti ünnepként tartják számon.
View this post on Instagram
Milyen egy bollywoodi film?
Az indiai, és azon belül a bollywoodi filmek nem arattak akkora globális sikert, mint a K-drámák vagy az animék, annak is köszönhetőn, hogy a készítők nem a nyugati, hanem az indiai nézők igényeit szeretnék kielégíteni. A filmek általában 2,5–3 órásak, a képi világuk elképesztően részletgazdag és színes, ráadásul tele van a cselekményben gyakran fontos zenés-énekes jelenetekkel, ami rögtön elijesztheti a musicaliszonytól szenvedőket. Ráadásul a bollywoodi filmek meglehetősen sematikusak, az eredetiség és az innováció csak az elmúlt években kezdett megjelenni a cselekményekben.
A jól bevált filmes formulát a fűszerkeverék után mászálának nevezik, mivel több különböző érzés és műfaj keveredik benne, így mindenki megtalálja a saját ízlésének megfelelő részeket. Van egy nagyon visszafogott szerelmi szál, egy humorfaktorként funkcionáló karakter, átlalában hat dal csendül fel, és szinte mindig happy enddel kell zárulnia a történetnek, méghozzá úgy, hogy a főhős visszaállítja a (társadalmi) rendet. Az explicit intimitás, például a csókolózás vagy az erőszak szinte teljesen hiányzik a bollywoodi filmekből, így minden korszotály megtalálhatja benne azt, ami számára vonzó. (Persze, kivételek akadnak.)
Ettől függetlenül minden korszaknak voltak kedvelt toposzai: az 1950-es években a szétszakított testvérek, az 1970-es években a haragvó fiatal, aki saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást, majd az 1990-es években a tengerentúlon meggazdagodó, sikeres, származásukat büszkén vállaló indiai családok váltak kedvelt szereplőkké.
Tehát a bollywoodi filmeknek nincsenek nyugati értelemben vett műfajai, mert széles réteget kell megszólítaniuk, a nagyvárosi értelmiségtől kezdve a vidéken élő írástudatlanokig (akiknek többsége nő). A műfaji keveredés a családbarátság mellett azért is fontos, mert így a néző legalább egy érzelemmel vagy hangulattal tud azonosulni.
Tabuk és politika
A jelenlegi jobboldali, hindu nacionalista kormány szócsöve Bollywood lett. Céljuk az egységes hindu társadalom megteremtése, ehhez pedig az ókori és a középkori Indiát dicsőítő történelmi filmek készítését szorgalmazzák, akárcsak az államhoz közelálló szervek. Ezek az alkotások azonban tele vannak ferdítésekkel, pontatlanságokkal, erősen muszlimellenesek és propagandisztikusak. India miniszterelnökéről, Narendra Modiról is készült mítoszteremtő film, de az ellenzéket lejárató produkciók is szép számmal akadnak. Ezek a Most vagy soha! jellegű filmek hiába érnek el széles közönséget, általában megbuknak a jegypénztárakban.
Indiában ma is a cenzori testület felel az alkotások erkölcsösségéért. A hazai és a nyugati filmeket egyaránt ellenőrzik, a szexhez és női szexualitáshoz hasonló tabutémákat feszegető alkotások bemutatását gyakran megakadályozzák. Hatalmas mérföldkőnek számított az indiai leszbikusok láthatóságában, ugyanakkor hatalmas negatív visszhangot is kiváltott Deepa Mehta 1996-as Tűz című filmje, amely először mutatta be explicit módon a leszbikus szerelmet. Két házas, de elhanyagolt sógornő kapcsolatát mutatja be, megkérdőjelezve nemcsak a heteronormatív társadalmi ideált, de a monogámiát is. Azonban a premiert követően a jobboldali hindu párt, a Shiv Sena tagjai Bombayben és Delhiben leállították a Tűz vetítéseit, és megrongálták azokat a mozikat, ahol a filmet játszották. Továbbá kijelentették, hogy a film „erkölcstelen“ és „rossz hatással van a fiatalokra“. A film forgalmazása ellen és az indiai értékvédelem érdekében a házasság, a család és a populáció veszélyeztetéséről szóló petíciókat indított a szélsőjobboldal, azonban erős ellenállásba ütköztek. 1996. december 6-án 32 szervezet szervezett békés tüntetést az Új-Delhiben található Regal mozi előtt, mely annyira sikeresnek bizonyult, hogy a korábban a moziműsorról eltávolított filmet újra bemutatták 1998-ban.
Musical?
Az indiai filmekben általánosságban a betétdalok a cselekmény integráns részét képezik, mivel sokszor a történetet is előrelendítik. A musicalekhez hasonlóan a szereplők adják elő a számot, táncolnak, de az énekhangot gyakran más előadók szolgáltatják. A filmdalokat általában már a premier előtt bemutatják, és (leginkább promóciós céllal) mindenféle platformon elkezdik játszani azokat.
Kinek szól?
A bollywoodi filmek nem egy globális közönségnek, hanem a hazai filmeken szocializálódott indiai társadalomnak szólnak, beleértve a világ számos pontján jelenlévő indiai diaszpóra tagjait. Egyébként a lakosság nem is nagyon fogyaszt nyugati popkulturális termékeket. Ezt jól példázza, hogy amikor 2016-ban a Netflix megjelent Indiában, új stratégiával kellett előrukkolniuk, mert a helyiek az ismerős, megszokott, indiai tartalmakat keresték az oldalon, ezek hiányában pedig kevesen voltak hajlandóak előfizetni a streamingszolgáltatásra.
Mivel a moziba járás társasági, különösen családi eseménynek számít, és a nézők többször újranézik a moziban ugyanazokat a filmeket, az indiai filmiparnak eddig nem volt szüksége a nemzetközi piacra a profithoz. A kultúraspecifikusság miatt a nyugati nézőben sok kérdőjel merülhet fel, amik messze túlmutatnak a nyelvi szakadékon. Az indiai filmek amolyan morális iránytűként is szolgálnak: nemcsak a társadalmi normákat, hanem az indiai állampolgárok jogait, kötelességeit közvetítik a hősök életén keresztül.
Népszerűségük pont abban rejlik, hogy a cél nem a teljes indiai társadalom hiteles reprezentációja, hanem a reményteli jövő felvillantása, az egyéni problémáktól való elvonatkoztatás és a kikapcsolódás. A bollywoodi, vagyis hindi filmek előnye, hogy nemtől, társadalmi osztálytól és iskolázottságtól függetlenül bárki élvezheti azokat, tehát a lakosság 23%-át jelentő analfabéták is.
