A Michelin-csillag az egyik legrangosabb kitüntetés, amelyet egy étterem kaphat, és sokkal szerényebb gyökerekkel rendelkezik, mint amivé mára kinőtte magát. És nem, a gumiabroncsgyártó céggel való névegyezés sem a véletlen műve.
A nívós elismerés elődje, a Michelin Guide (Michelin-Kalauz) nem azzal a céllal indult, hogy a vendégeket magas színvonalú éttermekbe vezesse, leginkább egy gondosan összerakott reklámkampány volt: a turisták ösztönzésére irányult, hogy kocsival induljanak útnak az útikönyv segítségével.
A zsebméretű Michelin Guide
Andre és Edouard Michelin testvérek 1889-ben megalapították mára világhírűvé vált gumiabroncsgyártó vállalatukat egy francia kisvárosban, Clermont-Ferrand-ban, ami Párizstól négy órára feküdt délre. Akkoriban kevesebb mint 3000 autó volt az országban, és egyáltalán nem volt egyszerű feladat a kocsikázás kiterjedt úthálózat híján, és a benzinhez is jóval nehezebb volt hozzájutni.
A Michelin testvérek kitaláltak tehát egy rafkós tervet: hogy megkönnyítsék az autósok dolgát – vagyis ezáltal fellendítsék az autó- és gumiabroncs bizniszüket – készítettek egy kezdetben piros útikönyvet, a Michelin Guide-ot, ami számos hasznos információt tartalmazott a Franciaországban utazók számára, többek között instrukciókat arról, miként cseréljük vagy javítsunk meg egy gumiabroncsot. Az 1900-ban megjelent első kiadás előszavában kifejtették, az útikönyv célja, hogy
a sofőrnek minden szükséges információt megadjon a franciaországi utazáshoz: hol tankoljon, hol javítsa meg az autóját, valamint, hol találjon alvóhelyet és étkezdét.
Két évtizeden át ezek az információk ingyenesen álltak az emberek rendelkezésére, egészen addig az esetig, ami a mai napig kedvelt anekdota: Andre Michelin egy gumiabroncsboltba érkezve egyszer azzal szembesült, hogy szeretett útmutatóit egy munkapad támasztására használják. 1920-tól a kalauzban elhagyták a fizetős hirdetéseket, és hét frankért kezdték el árulni, mondván, „az ember csak azt tiszteli igazán, amiért fizet”.
Hogyan került fókuszba a gasztronómia?
A Michelin Guide-ban először 1920-ban szerepelt konkrét lista párizsi szállodákról és éttermekről, különböző kategóriák szerint. A testvérek hamar felismerték, hogy mekkora népszerűségnek örvend a kézikönyv étteremajánlós része, és egy titkos, vendéglátósokból álló csapatot toboroztak (ma „ellenőrök“), akik névtelenül látogatták és értékelték az éttermeket, amikről eldöntötték, megfelelnek-e a fine dining kritériumainak.
Ezek a legnépszerűbb reggelik a világon
2024.8.18 9:05
1926-ban az útikönyv elkezdte az arra méltó franciaországi éttermeket kezdetben csak egy csillaggal jutalmazni, majd az 1930-as években bevezették a ma is használt hármas osztályozási rendszert: egy csillag azt jelezte, hogy az étterem „megér egy megállót”, kettő, hogy „megér egy kitérőt”, három pedig, hogy „megér egy különleges utazást”.
Különleges díjak
1955-ben a Michelin előállt egy másik értékelési rendszerrel is, ami jobban tükrözte az akkori gazdasági helyzetet, és az olcsóbb, mégis kiváló minőségű éttermeket ismerte el – ez a minősítés 1997 óta Bib Gourmand név alatt fut.
2016-ban létrehozták a Michelin Plate, vagyis Michelin-tányér kitüntetést, ami tekinthető a Michelin-csillag előszobájának: az ellenőrök olyan éttermeknek ítélik oda, ahol jártak, és előterjesztésre alkalmasnak találták. 2020-ban pedig megszületett a Michelin Green Star díj, amellyel a világ legjobb fenntartható éttermeit jutalmazzák.
Nemzetközi terjeszkedés
1904-től a kalauz nemzetközivé kezdett válni: először Belgium, majd a rákövetkező években Olaszország, Svájc, Luxemburg, Hollandia és az Egyesült Királyság is elkezdte kiadni a helyi ajánlásokkal. A kis könyv a Tripadvisor és Google híján akkoriban betömött egy piaci rést, aminek köszönhetően a kor bestsellerévé vált – azóta több mint 30 millió példányt adtak el belőle –, és a mai napig él és virul: a Michelin Guide jelenleg 37 országot fed le három különböző kontinensen.
A kalauzzal szemben kritikaként szokták felhozni viszont, hogy még mindig szép számmal akad olyan kulinárisan gazdag régió és ország, ami nem kapott lefedettséget. Jó példa erre a fine dining fővárosainak számító New York és Tokió, melyek csak 2005-ben, illetve 2007-ben kerültek be az útikönyvbe.
Franciaország: 625
Japán: 414
Olaszország: 380
Németország: 328
Spanyolország: 248
Hogyan kap valaki Michelin-csillagot?
A Michelin Guide a kezdetekhez hasonlóan ellenőrök ezreit alkalmazza, hogy körbeutazzák a világot és megkóstolják a legfinomabb falatokat. A Michelin-ellenőrök különböző évszakokban és napszakokban látogatnak el az éttermekbe, mielőtt átfogó jelentést írnának tapasztalataikról és megtárgyalnák, érdemes-e egy-egy étterem a minősítésre. Időről időre felröppennek a találgatások, mi lehet egy Michelin-ellenőr ismérve, amiről számos TikTok-kontent is született.
Egy igazi Michelin-ellenőr valószínűleg soha nem hozna magával jegyzetfüzetet, sőt nagy erőfeszítéseket tesz személyazonossága elrejtése érdekében, hogy ne részesüljön különleges bánásmódban
– mondta el Gwendal Poullennec, a Michelin Guide nemzetközi igazgatója a CNN-nek.
Azt is talány övezi, hogy mik a minősítés pontos kritériumai, de az Elite Traveler szerint az összetevők minősége, a főzési technikák, az íz, állag és az ár-érték arány fontos szempontok, míg a kiszolgálás minőségét vagy a dekorációt az ellenőrök nem veszik figyelembe.
