Banksy több mint három évtizede keveri a street artot régi mesterek és nagy filozófusok örökségével, ami talán elsőre nem is szúr szemet. Öt ikonikus művén keresztül mutatjuk meg, hogyan provokál, gondolkodtat el és szórakoztat egyszerre egy-egy műve.
Banksy több mint harminc éve a kortárs művészet egyik legrejtélyesebb és legprovokatívabb alakja. Ikonikus alkotásai – a szív alakú lufi után reménytelenül nyúló kislánytól a virágcsokrot dobáló álarcos lázadóig – nemcsak vizuális élményt nyújtanak, hanem referenciák régi mesterekre, Michelangelótól Monet-ig, Vermeer-től Van Gogh-ig. A rejtélyes alkotások mögött nem csupán művészettörténeti műveltség rejlik, rendszerint emeli be vagy forgatja ki legnagyobb filozófusaink gondolatait, és feszegeti műveiben a társadalmi normák, az igazság természetének vagy a szabadság határainak kérdéskörét. A művei mögött meghúzódó megfejtéseket Kelly Grovier művészettörténész szedte össze a BBC platformján.
Világítótorony Marseilles-ben, 2025
Banksy egyik legújabb falfestménye egy csendes marseille-i utcában látható, rozsdás oszlopok között. Az alkotás ezen oszlopok festett árnyéka, amely nem a tárgy formáját követi, hanem egy világítótornyot rajzol ki. A fény és útmutatás jelképe így nem a valóság vetülete, hanem maga az „árnyék” – ezzel a mű kifordítja Platón barlanghasonlatát, ahol az árnyék pusztán illúzió.
Hová menjünk, miket nézzünk szeptemberben? – 5 kiállítás, hogy tartalmasan induljon az ősz
2024.9.1 9:31
Platón elméletében a barlangba láncolt emberek az árnyékokat hiszik valóságnak, mert soha nem látták a forrásukat. Banksynél azonban fordított a helyzet: a tárgy – a kopott oszlop – nem önmagát vetíti ki, hanem valami nemesebbet, a világítótornyot, amely a fényt, a reményt és a tájékozódást szimbolizálja.
A sziluetten olvasható mondat – „Az akarok lenni, amit te láttál bennem” – a valóság és illúzió határát feszegeti, és arra emlékeztet, hogy mindannyian küzdünk azért, hogy megfeleljünk annak a jobb változatnak, amelyet mások képzelnek el rólunk. Banksy így nem a valóságból vezet ki az illúzióba, hanem az illúziót emeli a valóság rangjára, reményt adva, hogy a vágyott kép talán egyszer valóban azzá válhat, akik vagyunk.
Lány léggömbbel, 2002
Banksy Marseille-ben készült falfestménye nem az első olyan alkotása, amely kapcsolódik az eszmetörténet nagy kérdéseihez. Az egyik legismertebb munkája, a Lány léggömbbel 2002-ben jelent meg először London különböző pontjain, például a South Bankon. A falfestményen egy gyermek látható, amint egy tőle elszálló, szív alakú léggömb után nyúl, a kép mellett pedig ez a felirat olvasható: „Mindig van remény.”
Az Arena Mallban most te is megnézheted, hogyan készül el egy 100 négyzetméteres falfestmény
2024.7.25 15:39
Ez az üzenet – a reménybe vetett hit, még akkor is, ha az elérhetetlennek tűnik – párhuzamot von Arthur Schopenhauer német filozófus gondolataival: szerinte az emberi létezést egy kielégíthetetlen, irracionális „akarat” mozgatja, amely örök vágyakozásra és küzdelemre ítéli az embert.
Ezt a gondolatot Banksy 2018-ban egy újabb művészi gesztussal mélyítette tovább. Amikor a Lány léggömbbel című képe egy aukción árverésre került, a mű beépített keretéből előbukkant egy távirányítású iratmegsemmisítő, amely a festmény egy részét az árverés résztvevőinek szeme láttára semmisítette meg. Az aktus nem csupán a művészeti piac kritikája volt, hanem Schopenhauer pesszimista világképének látványos újraértelmezése is: ha vágy van, akkor a pusztulás és küzdelem is jelen van.
Virágdobáló (vagy A szerelem a levegőben), 2003
Banksy 2003-as falfestménye, a Virágdobáló első pillantásra a békés ellenállás és a pacifizmus jelképe, amin egy álarcos férfi bomba helyett virágcsokrot készül eldobni. A kép Mahatma Gandhi erőszakmentességre épülő, 1919-ben megfogalmazott filozófiáját idézi, ugyanakkor ellentmondásos, mert a férfi egy dühös lázadó képében jelenik meg. A virág itt nem a pacifizmus vagy béke, hanem az indulat szimbóluma, egy szép eszmény, amely szintén könnyen fegyverré válhat, ha nem jóra használják.
Egy nemzet CCTV alatt (One Nation Under CCTV), 2007
Banksy marseille-i falfestménye úgy emeli ki művét a városi térből, hogy az vizuálisan és gondolatilag is feltűnő legyen. Ezt a technikát már 2007-ben is használta egy londoni falfestményén, ahol egy fiú egy magas létráról festi fel a One Nation Under CCTV feliratot, miközben őt egy rendőr és kutyája szemléli, felettük pedig egy valódi térfigyelő kamera van jelen, amely az egész jelenetet figyeli.
Banksy műve a megfigyelés önmagába csavarodó rendszerét mutatja, ami elől senki sem menekülhet. Ez a rétegezettség rezonál Michel Foucault panoptikusság-koncepciójára, amit Felügyelet és büntetés című könyvében fogalmazott meg, eszerint a modern társadalom egy mindent látó, láthatatlan kontroll alatt él. Foucault a hatalom erejét nemcsak arra vezeti vissza, hogy ténylegesen megbüntetnek minket, hanem az egyének hatalommal szembeni engedelmességére is. A dinamika leglátványosabb működésére a Jeremy Bentham által tervezett, Panoptikonnak nevezett börtönt hozza fel példának, amelybe – építészeti struktúrája miatt – elég egyetlen őrt elhelyezni ahhoz, hogy a teljes épületet belássa. Foucault szerint a rabok a láthatóság csapdájába esnek: mivel folyamatosan azt feltételezik, hogy figyelik őket, olyan magatartást fognak tanúsítani, amiről úgy gondolják, elvárják tőlük, és saját maguk tartják fenn a rájuk kényszerített hatalmi struktúrát.
Mobil szeretők (Mobile Lovers), 2014
A Mobile Lovers egy ölelkező párt ábrázol, akik tekintetüket nem egymásra, hanem telefonjaik fényére szegezik. Banksy szellemes, mégis nyugtalanító képe a digitális korban elhidegült emberi kapcsolatokra mutat rá. Simone de Beauvoir, bár nem élte meg az okostelefonok korát, már 1947-ben, Az ambivalencia etikája című művében figyelmeztetett: a valódi szabadsághoz mély figyelemmel kell lenni egymás iránt, enélkül az élet halványan megvilágított, értelmetlen előadás marad.
