Álmunkban beszélni teljesen normális és átlagos dolognak minősül, az azonban már más kérdés, milyen vicces vagy éppen kellemetlen szituációkba kerülhetünk azáltal, hogy értelmetlenül hadoválunk össze mindenfélét. És tényleg, mindenfélét.
Nem sok előnye van annak, hogy (szinte) minden este rettentő nehezemre esik elaludni, és hozzá ráadásul még light sleeper is vagyok, de egy mindenképpen: így általában nem mások hallgatják azt, amit álmomban művelek, hanem fordítva. Már egészen kicsi koromtól hallottam, ahogy a nővérem értelmetlenül mormog mellettem, aztán 1-2 gyerekkori barátnőm, később pedig az ottalvós házibulikban tapasztaltam ilyesmit – bár ott nem volt egyértelmű, hogy alkoholmámoros gügyögésről vagy valóban álomban beszélésről van-e szó. Később, az egyetem alatt aztán annak is a fültanúja voltam, hogy a lakótársam azt a férfit emlegeti, aki akkortájt éppen a legtöbbet foglalkoztatta őt, ez pedig még érdekesebbé tette az egész jelenséget. (Plusz még nagyobbra értékeltem, hogy az eddigi jelentések szerint én nem beszélek álmomban.)
Az alvás közbeni beszéd, azaz somniloquia egyébként egy rendkívül gyakori fenomén, de általában csak elfogadjuk, és nem sokat foglalkozunk azzal, hogy mi okozza, hogy esetlegesen mit okozhat, illetve hogy mi minden állhat a hátterében.

Mi okozza a somniloquiát?
Kezdjük azzal, hogy elkeserítünk mindenkit: a legtöbb esetben nincs konkrét kiváltó oka annak, hogy valaki álmában beszél. Ez egyszerűen egy furcsa testi jelenség, kicsit olyan, mint a csuklás, az elalvás pillanata előtt jelentkező rángás vagy éppen a pisilés közben történő borzongás.

A kutatások szerint az emberek kétharmada élete során legalább egyszer beszél alvás közben. A leggyakoribb a gyermekek körében, aminek az oka az, hogy a kicsik agya kevésbé érett, így az ébrenlét és az alvás közötti váltás nem olyan zökkenőmentes, mint a felnőtteknél. Ráadásul több alvásra van szükségük, méghozzá megszakítás nélküli pihenésre, ami növeli a paraszomniák – köztük az alvás közbeni beszéd – előfordulásának esélyét.
„A babák, kisgyermekek és fiatalok alvásának nagyobb részét teszi ki a REM-fázis, és mivel a szomniloquia ehhez az alvásszakaszhoz kapcsolódik, teljesen természetes, hogy náluk gyakoribb”
– magyarázta June Seliber-Klein alvásszakértő. Felnőtteknél ez az arány már megváltozik: körülbelül minden huszadik embernél fordul elő alkalmanként.
De nem kizárólag a kor játszik szerepet abban, hogy tapasztalunk-e ilyesmit vagy sem, a genetika is beleszól: a jelenség gyakran családon belül ismétlődik, és más paraszomniákkal – például fogcsikorgatással, rémálmokkal vagy alvajárással – is együtt járhat. Emellett pedig a környezeti tényezők is befolyásolják, ezek közül is elsősorban a stressz, ami a tudomány oldaláról megvizsgálva teljesen logikus. Amikor a mindennapi élet terhei – legyen az egy különösen nehéz vizsgaidőszak, a mellette végzett részmunkaidős állás, egy ghostingoló potenciális partner vagy bármi más – túlzottan megterhelik az agyat, nehezebben tud átváltani az ébrenléti és az alvási állapot között. Ilyenkor az ember részlegesen éber marad, és megjelenhetnek paraszomniás tünetek.

„Ilyenkor tulajdonképpen alszanak, de az agy egy része még ébrenléti üzemmódban marad. Így az ember álmában olyan dolgokat tesz, amelyeket általában ébren szokott” – magyarázta Milena Pavlova neurológus, a Brigham and Women’s Faulkner Kórház alváslaborjának igazgatója.

Végül, de nem utolsósorban a jelenség még gyakoribb, amikor lázasak vagyunk, vagy másfajta betegséggel küzdünk, de lehet bizonyos gyógyszerek mellékhatása is. Egyes antidepresszánsok, asztmagyógyszerek vagy altatók pedig szintén növelhetik a valószínűségét, ahogyan az alkohol és a kábítószer-használat is.
Lehet tenni ellene?
Mivel az álmunkban történő beszélés önmagában nem veszélyes, nem feltétlenül kell bármit is tennünk, hogy megelőzzük. Más persze a helyzet, ha szeretnénk elkerülni, hogy a velünk együtt vagy mellettünk alvó(k) minket hallgassanak az éjszaka folyamán. Ilyenkor megpróbálkozhatunk egy-két praktikával, bár nem létezik fix, bevált módszer a dolog megszüntetésére.
A szakértők szerint a leghasznosabb, amit tehetünk, a helyes éjszakai rutin kialakítása, hogy ezzel elősegítsük az alváshigiénét. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy megteremtjük a békés alváshoz az ideális körülményeket. Kicsit konkrétabban: célszerű mindennap ugyanakkor lefeküdni és ugyanakkor felkelni (igen, még hétvégén is), a késő délutáni órákban már ne fogyasszunk koffeint, igyekezzünk minél kevesebb képernyőt az arcunk elé tartani a lefekvés előtti 1-2 órában, illetve érdemes a rendszeres testmozgást is beépíteni a mindennapokba, hogy kellemesen elfáradva hamarabb merüljünk mély álomba.

„A cél, hogy a testünk a lehető legfelkészültebb legyen az alvásra. Minden zavaró tényező ennek éppen az ellenkezőjét éri el” – fogalmazott Pavlova. Ha valaki ennek ellenére is fáradtnak érzi magát reggelente, vagy ha a somniloquia hirtelen kezdődik felnőttkorban – ráadásul intenzív félelemmel, sikítással vagy erőszakos mozdulatokkal jár –, akkor már érdemes szakemberhez fordulni. Ilyen esetekben alvásvizsgálat segíthet kizárni más betegségeket, olyanokat, mint az alvási apnoé vagy a periodikus végtagmozgászavar.
Kell tenni ellene?
A legtöbb érintettet érthető módon nem az zavarja, hogy beszélnek álmukban – inkább attól tartanak, hogy nem mondanak-e bármi olyasmit, ami kellemetlen lehet rájuk nézve, ha más is hallja. Ha te is ebben a cipőben jársz, akkor most megnyugtatunk: nem igazán kell attól félned, hogy alvás közben szerelmet vallasz a crushodnak, vagy egy ottalvós bulin elárulod a legféltettebb titkaidat a szobatársaidnak.

Egy 2017-es vizsgálat szerint, ami több mint 200 embert és közel 900 alvás alatt rögzített beszéd-epizódot elemzett, az esetek kétharmadában nem is valódi szavak hangzottak el. Ha mégis, a leggyakoribb szó a „nem” volt, illetve különféle kérdések, illetve káromkodások.

A kutatók mind a mai napig abban sem teljesen biztosak, hogy az alvás közbeni beszéd mindig az álmokhoz kötődik. Gyakran negatív tartalmú, veszekedést utánzó megnyilvánulásokról van szó, amelyekben még a nyelvtani szerkezet és a beszélgetés szüneteinek imitálása is felfedezhető. Az érintettek azonban szinte soha nem emlékeznek rá, és a hallgatóság számára sem ad elég értelmes információt egy-egy ilyen epizód ahhoz, hogy bármit megtudjanak belőle.
De azért érdekes lehet...
Még ha sok hasznos infót nem is árulunk el alvás közben, azért izgalmas lehet belehallgatni, hogy mi minden művelünk, amíg tudattalanul pihenünk – ebben segítenek a különböző applikációk. Nekünk a Sleep Cycle appal voltak kellemes pillanataink, amikor másnap visszahallgattuk, ahogy a barátom bemutatkozik valakinek, békésen szitkozódik, sőt egyszer-egyszer azt is rögzítette a telefon, ahogy a kutya a szomszéd szobában álmodik.
Még akkor is érdemes lehet tenni vele egy próbát, ha most úgy gondolod, hogy te sosem szólalsz meg álmodban – mert végül is, ki tudja biztosra?