Ha még sosem hallottál Fabrizio Romanóról, akkor nem tartod eléggé a labdarúgás ütőerén a kezed. Az elmúlt években a sportág legmeghatározóbb újságírójává és még annál is többé vált, most mégis úgy tűnik, hogy saját sírját kezdte el ásni.
Hiába szakmája, Fabrizio Romanóra talán nem is az újságíró kifejezés lenne a leginkább helytálló, sokkal találóbb lenne őt inkább a jelenség vagy az „információs központ” jelzővel illetni. Tízmilliók követik a munkáját a közösségi médiában, befolyása pedig akkorára nőtt már, hogy nem pusztán híreket szállít és tartalmat gyárt, hanem focisták életét és karrierjét emelheti fel és teheti tönkre néhány poszttal. De hogy jutott idáig?
Jó tett helyébe jót várj
Fabrizio Romano 1993-ban született Nápolyban, a futball egyik európai szentélyében, viszont sok helyi kortársával ellentétben nemcsak a sportág iránt mutatott lelkesedést, hanem az újságírás iránt is. Már gyerekkora óta foglalkozott sporthírekkel és a focival, szerkesztett magának saját futballmagazint is, viszont ezt már akkor is sokkal komolyabban vette egy egyszerű hobbinál, tudta, hogyha mindent megtesz, eljuthat a szakma csúcsáig is.
Arról énekel, hogyan kell szeretni magunkat és másokat, csak a felszínes hülyeségek nélkül – REFRESHER-portré Olivia Deanről
2025.8.11 11:31
Kamaszként, tizenévesen kezdett bele a blogolásba, és cikkeit nemcsak saját oldalára töltötte fel, hanem folyamatosan elküldte őket kisebb-nagyobb, focival foglalkozó médiumoknak, weboldalaknak, bízva abban, hogy hátha megjelentetik őket.
Kitartása nem volt hiába, tehetségére és a kora ellenére meglepően mély tudására hamar felfigyeltek. Fabrizio saját elmondása szerint 18 éves volt, mikor 2011-ben felhívta őt egy ambiciózus olasz ügynök, aki akkor a La Masián (vagyis az FC Barcelona méltán világhírű, utánpótlás nevelésért felelős akadémiáján) dolgozott, és nagyon szeretett volna meggyőzni két u-18-as játékost, hogy őt válasszák ügynöküknek.
Az egyik Gerard Deulofeu, egy fiatal spanyol szélső, míg a másik egy nagyon tehetséges tini csatár, Mauro Icardi volt. Romanót pedig arra kérte meg, hogy készítsen a két tehetségről játékosprofilt. Ő örömmel segített, az olasz ügynöknek sikerült is megszerezni mindkét játékos képviseletének a jogát, és Romano is megírhatta, hogy Icardi a Barcelona második csapatától az olasz Sampdoriába igazol.
Ez a szerencsés véletlen volt az egyik első kulcs Romano karrierjéhez. A pozitív első benyomás után kapcsolatban maradt az olasz ügynökkel, aki 2013-ban meghálálta Romano korábbi segítségét, és hónapokkal az átigazolás előtt kizárólag Romanónak adott hírt arról, hogy Icardi elhagyja a Sampdoriát, hogy az egyik legpatinásabb olasz klubhoz, az Inter Milanhoz szerződjön.
„Ne engem hibáztass, hanem az exemet, Brettet” – A szakítós számból sikert kovácsoló The Beaches is fellép a Szigeten
2025.6.15 8:31
A hír és maga a tény, hogy ezt egy ennyire fiatal újságíró ilyen megbízhatóan szállította, akkora szenzáció volt, hogy Romano hamar felkapott név lett a szakmában, és gyökeresen felfordult az élete. Alig húszévesen meghívták dolgozni a Sky Sports Italiához, amivel az olasz sportújságírás elitjébe került. Az élet iróniája, hogy az első riportját pedig pont azzal a Mauro Icardival készítette, aki elindítója volt karrierje első nagy lépcsőfokának.
Formabontó szemlélet és a kitartás
Romanót a sportújságíráson belül kifejezetten az átigazolások világa mozgatta. Aki egy kicsit jobban ismeri a sportágat, az pontosan tudja, hogy az átigazolási piac a focinak sok szempontból a legpopulárisabb, vagy mindenesetre a legbulvárosabb része, amivel könnyű nagyszámú olvasottságot generálni, és minden transzferidőszaknak megvannak azok az izgalmai, történetei, szappanoperái, amin mindannyian – akiknek ez jelent valamit – szeretünk csámcsogni.
Fabrizio Romano pedig már azt is megtanulta nagyon fiatalon, hogy milyen áldozatokra van szükség, ha valaki a „transzferiparban” szeretne elismert és hivatkozott szakújságíró lenni. 20 évesen a Sky-hoz való csatlakozással együtt Milánóba költözött, ami az olasz és a szélesebb európai futballpiacnak is egy olyan székhelye, ahol munkával és szerencsével kiváló kapcsolati hálót lehet kiépíteni. Megismerte azokat az éttermeket és szállodákat, ahol a legnagyobb üzleteket kötötték. Sok évet töltött el azzal, hogy a várost járta, és ahol csak tudott, minden pletykát és tudást begyűjtött, amik kiváló kezdeti alapot szolgáltattak cikkeinek.
Nagy segítségére volt az a Gianluca Di Marzio is, aki akkor már – és egyébként azóta is – az átigazolások világának elismert nagykutyája volt. Romano többször is mentorként hivatkozik rá, aki nagyon sok hasznos tanáccsal, trükkel, praktikával látta el őt mint kezdő újságírót.
Itthonról kicsit nehezebb érteni a Bad Bunny-jelenséget, pedig nem véletlenül lett ő a latin világ popkulturális vezéralakja
2025.4.23 11:26
A támogatás azonban nem csak egyoldalú volt, Romano ezért cserébe segítette felépíteni Di Marzio weboldalát és blogját, vagyis kölcsönösen átadták egymásnak azt a tudást, amiben ők a legjobbak voltak.
És valójában ez volt a másik nagy lépcsőfok Romano életében. Fiatalként belecsöppent ebbe a rendkívül turbulens és kaotikus világba, és elképesztően nagy előnye származott abból, hogy már a legelső perctől elkezdte komolyan venni a közösségi médiás felületeket, először a Facebookot, majd az Instagramot és a Twittert is. Többször megfogalmazta azt, hogy hamar szembesült vele, hiába szeretne kitenni egy szép képet egy olasz tengerpartról, vagy az ebédjéről, az sosem fogja annyira érdekelni a követőit, mintha valami szaftos átigazolási pletykát osztana meg.
Ezért amellett, hogy rendszeresen publikált cikkeket a sajtóban, saját anyagait, gyűjtéseit, információit is elkezdte folyamatosan posztolni a közösségi médiában. Időt szánt arra, hogy válaszoljon a követőinek, próbált olyan átigazolási híreket felderíteni, amik érdekelték a követőit. Közösséget épített, miközben a legfontosabbnak továbbra is azt tartotta, hogy több forrásból alátámasztott, valóban igaz állításokat és híreket közöljön.
Az átlagos különcök mintapéldánya, Adam Scott végérvényesen elfoglalta az őt illető helyet a show-bizniszben
2025.3.29 8:47
Egy másik fontos pont volt, mikor azt is felismerte, hogy a közösségi média sokkal nagyobb teret nyit neki, és nyelvtudásának köszönhetően nem szükséges magát lekorlátoznia az olasz futballpiacra. Így szépen lassan elkezdett foglalkozni az európai labdarúgás élvonalával, a spanyol, a portugál, a német, a holland és a francia piaccal, de különösen az angol transzferpiaccal, ami az igazán nagy áttörést adta neki.
Hamar népszerű lett, hírfogyasztói és sportszakmai körökben egyaránt. Nem véletlen, hogy olyan médiumok kezdtek vele együtt dolgozni, mint például a brit The Guardian. Az igazán nagy berobbanásig viszont egészen 2020 januárjáig kellett várnia, mikor a hivatalos bejelentés előtt megírta, hogy a portugál középpályás, Bruno Fernandes a Sporting Lisszabontól a Manchester Unitedhez igazol. Maga a hír nem volt nagy szenzáció, mert 2019 őszén már sejteni lehetett, hogy ez az átigazolás meg fog történni, de mégis, ekkor sokan fedezték fel maguknak Romanót.
Aztán jött egy covid, és az időszakot különösen ki tudta használni, elképesztően sok tartalmat gyártott az összes közösségi felületre, ami létezik, ez pedig megalapozott neki egy újabb szintlépést is. Ma már ott tartunk, hogy gyárt tartalmat YouTube-ra, Instagramra, Facebookra, Twitch-re, X-re és természetesen TikTokra is. Az említett felületeken már összesen 115 millió követője van, ami egészen elképesztő.
Robert Pattinsont lesajnálták az Alkonyat után, így lett mégis napjaink egyik legfelkapottabb filmsztárja
2025.3.14 10:36
Most már tényleg egyértelműen kijelenthető, hogy ha futballról, és legfőképpen átigazolásokról van szó, akkor arról tényleg mindenkinek (aki persze nem egy kő alatt él, és nem a második világháború előtt született) Fabrizio Romano lesz az elsődleges hivatkozási pont, az a forrás, amiből egyébként tényleg lehet tájékozódni. A futballrajongók már nem a hivatalos bejelentéseket várják, és nem az újságokból tájékozódnak kedvenc csapatukról, hanem felkeresik Romano valamelyik oldalát.
Egy olyan monopol információs központot épített ki, amire az embertelenül sok munkájával egyébként teljes mértékben rászolgált. Ő lett „A sportújságíró” sokak szemében, vagy az első és utolérhetetlen „átigazolás-influenszer”. Miközben a „Here we go” kijelentése – ezt akkor használja, mikor egy üzlet teljesen biztossá válik – pedig az ő ikonikus jeligéjévé nőtte ki magát.
A fiatalok közül pedig sokan felnéznek rá, mintaként szolgál nekik. Például van egy nagyon fiatal brit srác, aki láthatóan Romano stílusát átvéve közli az átigazolásokat. Amúgy eléggé nagy forma a kissrác, érdemes ránézni bővebben. De a lényeg, hogy Romano befolyása elvitathatatlan.
„Here we goooo”
Na most ez idáig egy ilyen kis kellemes tündérmese is lehetne. Azonban Romano tevékenységének is megvannak az árnyoldalai és ellentmondásai, amikről mindenképpen szót kell ejtenünk még, mert egyre aggasztóbb dolgok jelentek meg közösségi oldalain az elmúlt években, amik sokat rontottak a hitelességén.
Persze lehet azon vitatkozni, hogy egy olyan gigantikus elérésű újságíró-influenszernek, mint Romano, mi fér bele a tevékenységébe, és mikor lép át egy vörös vonalat. Ha klasszikus újságírói sztenderdekben gondolkodunk, akkor az ő műfajába kizárólag az objektív, megbízható korrekt tájékoztatás fér bele. Lehetne ez máshogy is, de ő alapvetően ezekre a sztenderdekre építette fel a karrierjét. Sikere ennek is köszönhető, hogy a pontos tájékoztatás és a dezinformációk kiszűrése mindig előrébb volt, mint a szenzációhajhászat.
Voltak hibái, tévedései, amikor biztosként kommunikált olyan átigazolásokat, amikor valami mégis elcsúszott az utolsó pillanatokban, de ezek minden médiummal megesnek néha, a reputációján nem ez rontotta a legtöbbet. Néhány olyan típusesetet hoztunk a cikk végére, amik bár más példákkal sokszor megismétlődtek, itt ezeket találtuk a legmarkánsabbnak.
Több olyan alkalom is volt, mikor Romano átkelve a vörös vonalon kilépett objektív, újságírói szerepéből, és egy-egy játékos céljait és akaratát helyezte az előtérbe, gyakorlatilag egy második ügynökké, vagy ha úgy tetszik, marketingessé lépett elő.
Ennek egy eklatáns példája Szofjan Amrabat, aki 2023 nyarán már nagyon távozni szeretett volna az akkori klubcsapatától, az olasz ACF Fiorentinától, és a Manchester United volt a nagy álma. Romano – ha nem is hivatalosan – de a nyilvánosság erejével nagy nyomást gyakorolt mind az olasz csapatra, mind a Unitedre. 2023 nyarán szinte végigtolt egy kampányt Amrabat mellett.
A Bocuse d'Or-tól a Michelin-csillagig jutott el már a magyar séf, aki a saját csillagig meg sem áll – Interjú Szegezdy Rebekával
2025.2.15 10:49
Nagyon sok poszt született róla, amiben Romano mindig következetesen megírta, hogy a marokkói játékos már biztosan nem fog a Fiorentinánál játszani, és kizárólag a United jöhet szóba. Ez a nyomásgyakorlás végül meghozta a gyümölcsét, a „vörös ördögök” végül beadták a derekukat, és kölcsönvették a marokkóit a következő szezonra.
Ennél súlyosabb és mélyebb morális kérdéseket vet fel Mason Greenwood esete. Ha nem hallottál volna még az angol csatár esetéről, akkor azt itt pótolhatod, mert még korábban foglalkoztunk vele részletesebben.
Dióhéjban annyit érdemes tudni, hogy előkerültek olyan hangfelvételek és képek, ahol Greenwood párja arról számol be, a csatár többször bántalmazta és szexre kényszerítette őt. A focistát a vádak alól később felmentették, de csak azért, mert az egyetlen tanú elállt a vallomásától, így pedig ellehetetlenült az ügy végigvitele.
Amikor a nyilvánosság elé kerültek ezek a felvételek, a Manchester United, az akkori csapata felfüggesztette a játékjogát, majd később rákényszerült arra is, hogy eladja őt a spanyol Getafénak. Innen aztán tavaly nyáron távozott, hogy csatlakozzon az Olympique Marseille-hez, ahol jelenleg is játszik.
FKA Twigs különc kislányból lett az a komplex előadóművész, akinek az albumait nem tudják nem ajnározni a kritikusok
2025.2.11 12:03
Greenwood egy kiemelkedő képességű játékos, ezt bizonyítják az idei statisztikái is, és ezt senki nem is vitatja. Magánemberként azonban sok kérdés merül fel vele kapcsolatban. Épp ezért volt nagyon furcsa és Fabrizio Romano saját márkájára is káros, hogy mind a getafés előtti és alatti időszakban, mind a jelenlegi szezonban is képletesen a szárnyai alá vette az angolt. Csak és kizárólag olyan posztokat tesz/tett közzé, amiben a csatár pozitív színben tűnik fel, a jó teljesítménye és a róla megosztott dicséretek kerülnek előtérbe.
A bántalmazás ügyéről semmilyen szó sem esett és most sem esik, Romano kínosan kerüli a témát, miközben ezzel a kontraszelektív hozzáállásával manipulálja a közvéleményt és a Greenwoodról szóló narratívákat.
Ahhoz sajnos nincs elég bizonyíték, hogy egyértelműen kijelenthető legyen, bizonyos érdekcsoportok fizetnek azért Romanónak, hogy egy bántalmazót ilyen jó színben tüntessen fel, de mindenesetre gyanús az ügy. Olyannyira, hogy emiatt az eset miatt nagyon sok negatív kritika érkezett Romano irányába és az is egyértelműen látszik, hogy a legnagyobb hitelvesztést ennek a húzásnak köszönheti.
Azt is érdemes megemlíteni, amikor Romano másféleképpen kerül szereptévesztésbe. Ilyen volt nem is olyan régen, mikor Donald Trumpot újraválasztották tavaly novemberben. Romano – teljesen abszurd módon – egész posztdömpinget tartott erről. Készült róla videó is, de sok olyan bejegyzést tett közzé, amiben kifejezetten pozitív színben tüntette fel az elnököt, és gratulált az újraválasztásához. Persze ezzel önmagában semmi baj nem lenne, hiszen magánemberként úgy gondolkodik geopolitikai kérdésekről, ahogy neki jól esik, de olyan indokolatlan és kontextus nélküli volt ez az egész minikampány, hogy Romano ezzel saját magát tette nevetségessé.
De szintén ilyen érthetetlenül áll az ember azelőtt, mikor Romano a focisták magánéletében turkál. Nyilván, értjük, hogy átigazolások, focihírek terén is van uborkaszezon, de amikor arról van szó, hogy Romano posztjainak egy jelentős részét az teszi ki, hogy újraközli a focisták nyaralási fotóit, megint csak túlzásnak érezhető.
Sőt, volt olyan alkalom is, amikor Instagramon egy futballista egy intim, meghitt képet posztolt a hiányos öltözetű feleségével, és Romano minden túlzás nélkül odakommentelt. Ezek a dolgok nem jópofák, hanem szimplán kínosak. Pont annyira kellemetlen, mintha a tanárod vagy a főnököd tenné veled ugyanezt.
Az ikon, aki mindent megtesz, hogy ledöntse saját szobrát: portrénk a 40 éves Cristiano Ronaldóról
2025.2.5 14:59
Persze, ezeknek egy részére lehet azt mondani, hogy csak egyedi esetek, vagy hogy apróságok. De minden ilyen apróság – és főleg ahogy ezek egyre gyakoribbá váltak Romano kommunikációjában – annál inkább kezdték lerombolni azt az egyenes, kimért, hiteles, feddhetetlen imidzset, amit nagyon sok munka árán épített fel. Hogy ez a folyamat visszafordítható-e, vagy hogy egyáltalán szeretné-e ezt megtenni, azt csak ő és a pénztárcája tudja. Majd ők ketten eldöntik.
