Az elmúlt évek legközismertebb bántalmazási botrányain keresztül gondolkodunk arról, milyen befolyással lehet a nyilvánosság a leghíresebb focisták megítélésére. Szentgyörgyi Zénó cikke.
Antony dos Santos, Mason Greenwood, Benjamin Mendy – nem túlzás azt állítani, hogy a nők ellen elkövetett erőszak lassan tradíció lesz Manchesterben, hiszen az említett játékosok mindegyike vagy a Manchester City-t vagy Manchester Unitedet erősítette, mikor kitört körülöttük a bántalmazási botrány. Sajnos a három sportoló csak pár név azok közül a topfocisták közül, akiket hasonló bűncselekménnyel gyanúsítottak meg az elmúlt egy-két évben, – az előző évtizedről nem is beszélve – amivel nemcsak a klubjaik komoly befektetései mentek kárba a transzferdíjaik finanszírozásával és csillagászati fizetéseik kiperkálásával, de saját magukat is ellehetetlenítették attól, hogy ugyanazon a magas szinten űzzék a sportágat, mint a korábbiakban.
Visszafelé sülhet el a 100 milliós fegyver? – Antony története
A három közül Antony esete a legfrissebb, hiszen vele kapcsolatban idén ősz elején merült fel a bántalmazás gyanúja, amikor ex-barátnője, Gabriela Cavallin családon belüli erőszakkal vádolta meg a United szélsőjét azt állítva, hogy a focista kapcsolatuk során számtalanszor alkalmazott ellene fizikai agressziót.
A támadó egyből kikerült a világbajnoki selejtezőket játszó brazil keretből, továbbá a Manchester is hivatalos közleményben tudatta, hogy az ügy lezárásig nem engedélyezi Antony visszatérését a csapatba a válogatott szünetről. Ő maga úgy nyilatkozott, hogy – ugyan kapcsolatuk valóban viharosként írható le, gyakori veszekedésekkel, de – testi erőszakról szó sem volt. Hozzátette azt is, hogy mindennek ellenére készségesen együtt fog működni a hatóságokkal, hiszen szeretné tisztára mosni a nevét.
Ennek ellenére meglehet, hogy a csapat sokáig nem számíthat majd a brazil játékára, hiszen azóta újabb két nő csatlakozott a futballista ex-barátnőjéhez azt állítva, hogy a szélső akaratuk ellenére szexuálisan zaklatta őket, az újabb fejlemények pedig egy sokkal hosszabbá nyúló ügy kezdetét jelenthetik, mint amire a klub és a játékos számított.
Aki túlélheti a túlélhetetlent: Mason Greenwood
A Unitedra nagyon rájár a rúd mostanában, mert nem elég, hogy csapatszinten nem jönnek az eredmények az idei és a tavaly nyári nagybevásárlás után sem, de Antony esetéhez hasonlóan a csapat egy másik támadóját, Mason Greenwoodot is a barátnője, Harriet Robson vádolta meg bántalmazással. 2022 januárjában olyan képeket töltött fel Instagram-oldalára a fiatal nő, amelyeken véres, sebes arccal látható. A későbbiekben egy hangfelvétel is napvilágot látott a nyilvánosságban, amelyen Robsont egy jól beazonosítható férfihang kényszeríti együttlétre a nő akarata ellenére.
A rendőrség azonnal megkezdte a nyomozást, a futballistát letartóztatták nemi erőszak és testi sértés gyanújával, továbbá klubja, a Manchester United azonnali hatállyal felfüggesztette a játékjogát és kikötötte, hogy ameddig az ügy nem tisztázódik, Greenwood nem csatlakozhat az első csapat keretéhez, továbbá szerződést bontott vele a Nike és még a FIFA videójátékból is kikerült a játékoskártyája.
A sportoló óvadék ellenében szabadlábon védekezhetett, amelynek az volt a feltétele, hogy nem lép kapcsolatba volt barátnőjével, de miután ezt megszegte, újra őrizetbe vették 2022 őszén. A legnagyobb megdöbbenésre idén februárban mégis ejtették a vádakat Greenwooddal szemben, a bíróság elmondása szerint azért, mert a volt barátnője, Robson nem vállalta a tanúskodást. A klub ezután belső vizsgálatot indított, majd a nyár közepén lehetett arról hallani, hogy a vezetőség szeretné, ha Greenwood visszakerülne a csapatba. Mielőtt még a bejelentés megtörtént volna, a klub terve a játékos reintegrációjáról akkora felháborodást keltett az angol sajtóban, hogy a United végül kénytelen volt kihátrálni a döntés mögül. A helyzet megoldásaként az angol klub úgy döntött, hogy kölcsönadja csatárát a jelenlegi 23/24-es szezonra, a támadóért folytatott versenyt pedig – sok sztárklub érdeklődése ellenére – a Getafe nyerte, így Mason a spanyol fővárosban hozhatja magát újra formába a szezon hátralévő részében. Madridba egyébként már az őt korábban bántalmazással vádoló barátnőjével és a nyáron született közös gyermekükkel együtt költözött.
Nyolc vád, nulla ítélet: Benjamin Mendy
Ami pedig Manchester kék felét illeti, a City sem úszta meg botrány nélkül, ugyanis kiderült, hogy a csapat kulcsjátékosa, Benjamin Mendy ellen 2018 októbere és 2021 augusztusa között történt 7 nemi erőszak és egy szexuális zaklatás vádja miatt kezdtek nyomozni. Először 2020 novemberében tartoztatták le a védőt, majd óvadék ellenében elengedték és végül 2021 nyarán indított ellene eljárást a rendőrség. Ezzel egy időben pedig klubja is felfüggesztette játékjogát, sőt, a heti 100 ezer fontos fizetését is megvonta tőle.
Mendy beismerte, hogy életmódja okot adhat a vádak feltételezésére, hiszen sosem vetette meg az éjszakai életet – ittas vezetéséről is vallott–, és elmondása szerint nagyon élvezte, ha mindig más nők társaságában tölthette az estét.
A tárgyalások végül idén július 14-én értek véget a 29 éves futballista számára, a Chester Crown Court minden vád alól felmentette, de miután a szerződése idén májusban lejárt a City-vel, szabadon igazolhatóvá vált. Teljesen világos volt, hogy a botrány és két évnyi inaktivitás után (legutolsó profi meccsét 2021. augusztus 15-én játszotta egy Tottenham elleni vereség során) már nem lesz képes azon a szinten folytatni a pályafutását, ahol a csapat balbekkjeként abbahagyta, ennek ellenére a francia első osztályban szereplő FC Lorient kétéves kontraktussal szerződtette a tárgyalások után öt nappal, a felkészülési szakasz után pedig szeptember 17-én debütált is új klubjában, a Ligue 1-ben.
A nyilvánosság szerepének kérdése
Eszünkbe juthatna Jürgen Habermas, aki a társadalmi nyilvánosság szerkezeti átalakulásáról és működési struktúráiról írt hosszan, de ne aggódj, nem fog. Ennyire azért mi sem vesszük magunkat komolyan. Ennek ellenére izgalmas arról gondolkodni, hogy a nyilvánosság milyen funkciót tölt be ilyen nagyvállalatok – hiszen a futballklubok is azok – döntéseinek meghozatalában és hogy a közszereplőire – mondjuk a focistákra – milyen többletterhek hárulnak attól függően, hogy mennyire éber és számonkérő a közeg, illetve milyen szinten van az ingerküszöb egy-egy ország médiafogyasztóinak körében. Lehet, hogy ami Angliában botrányszámba megy – mondjuk egy testi erőszakkal vádolt futballista játékjogának a kérdése – az az olaszoknál, a franciáknál vagy éppen Spanyolországban teljesen más hangsúlyt kap. Nem hiába kerülhetett Greenwood a Getafé-hoz, vagy éppen Mendy a Lorient-hoz.
Az angol Premier League – az említett sportolók fellépéseinek korábbi színhelye – elképesztő médianyilvánosságot kap mind a brit, mind pedig a külföldi sajtótól, köszönhetően annak, hogy a legpiacképesebb és legerősebb bajnoksággá nőtte ki magát az elmúlt három évtizedben. Ezért nemcsak egy-egy mérkőzésre, de a bajnokságban szereplő játékosokra is óriási figyelem koncentrálódik, a bulvár pedig – annak tisztes rendje és módja szerint – arra törekszik, hogy minden súlyos vagy teljesen lényegtelen eseményt egyformán hatalmasra fújjon fel. Ezért lehet, hogy a felsorolt három játékos valóban büntetőjogi kategóriába illő tetteiről még a mai napig is cikkhegyek születnek. A klubcsapatok esetében felmerül, hogy egy ekkora támadási felületen, amit mondjuk a brit média jelent, milyen túlélési stratégiákat választanak, milyen (ál)kompromisszumokat kötnek a nyilvánossággal, milyen lemondásokat vállalnak a jó hírnevük megőrzése érdekében. Ahogyan a nyáron a Manchester United is kihátrált Greenwood reaktiválásából a nyilvánosság nyomására, sokat mondó, hogy csatárukat csak kölcsönbe engedték el, csak egy szezonra, sőt, a klub nemhogy nem mondott le róla, de az idei szezonban a fizetésének így is több, mint felét állja.
A kultúra általi meghatározottság és a kultúrába beágyazott média működését illetően az is egy érdekes felvetés, hogy egy-egy ilyen közszereplőnek – és most maradjunk csak a sportolóknál – mik azok a tulajdonságai, amiket előtérbe helyezünk, és ami alapján ítéletet hozunk felettük. Fontosabbnak tartjuk-e, hogy egy játékos középszerűsége ellenére tisztességesen bánjon mindenkivel, vagy legyen a világ legjobb játékosa, aki mindent megnyer, cserébe pedig elnézzük neki azt, ahogyan mondjuk a családjával bánik?
Te mit gondolsz, mitől függ egy sportoló megítélése? Egyáltalán, példaképnek kell lennie mindegyikőjüknek?