New Music Friday REFRESHER-módra: ebben a formában utoljára szedtük össze a hét legizgalmasabb könnyűzenei megjelenéseit a Playback Pétekben. Ezúttal öt lemezt és néhány friss dalt hoztunk nektek.
Albumok
Billie Eilish: Hit Me Hard And Soft
A Playback Péntek most utoljára jelentkezik ebben a jól megszokott cikkformátumban, aminek méltó zárásaként Billie Eilish is megtisztelt minket harmadik nagylemezével, a Hit Me Hard And Softtal. Nem olyan rég jött a hír, hogy a tavalyi Sziget-nagykoncert után Billie Eilish albumbemutató turnéra indul, aminek az aktualitását adó lemeze végül hosszú várakozások után ezen a pénteken debütált. Eilishnak egy száma sem jött ki előre az albumról, ugyanis azt szerette volna, hogy a hallgatói teljes egészében, egyszerre kaphassák meg az új projektjét, ne pedig fokozatos, apró részletekben, és a Barbie-film számára készített, What Was I Made For? című szakmai és közönségsikernek örvendő száma óta először érkezett új zenei projekttel.
A Hit Me Hard And Soft 10 számból áll, Billie Eilish újra testvérével, Finneas O’Connellel dolgozott rajta, a befektetett munkából pedig egy iszonyatosan izgalmas és progresszív dark pop lemez született. Eilish örök védjegye, a néha suttogásba-motyogásba hajló éteri vokál nem volt meglepetés, de az albumot a zeneisége teszi igazán egyedivé, mert hangzásában könnyen lehet, hogy a Hit Me Hard And Soft az egész mainstream popipart tekintve a legunikálisabb projekt az elmúlt évekből. Nemcsak beatswitchekkel, hanem gyakorlatilag „stílusswitchekkel” operál, a maratoni, ötperces számokban olykor három teljesen különböző hangzás keveredik, ebből a legizgalmasabb például a L’amour De Ma Vie, ami kis túlzással akusztikus zenéből megy át hyperpopba.
A dalok tartalma és mondanivalója nagyon dominánsan a barátság és a szerelem témájára épül, miközben a szövegek nemcsak hullámzó érzelmekkel, hanem szexualitással is fűtöttek, ugyanis naturalista képekkel keveredő, zavarba ejtően őszinte sorokat kapunk a dark pop koronázatlan királynőjétől. (Szentgyörgyi Z.)
Mehringer: A bálban
Az egykor tehetségtemetőként működő X-Faktor meglepő módon az elmúlt néhány évben olyan arcokat tudott felvonultatni, mint például Manuel, Mihályfi Luca vagy Paulina, akik relevánsak maradtak a zeneiparban, mert képesek voltak megújulni és tudatosan építkezni. Közéjük tartozik a karrierjét okosan építő Mehringer Marci is, aki korábbi nagy sikerű dalai mellett végül tavaly októberben jelentette meg első, 111 című nagylemezét zenekarával, majd az évet egy telt házas koncerttel zárta az Akváriumban, de fellépett a Budapest Park, illetve nemrég a Budapest Aréna színpadán is, ByeAlex előzenekaraként.
A most pénteken érkezett új hullámos pop albumon is visszaköszön Mehringer művészeti ars poeticája, neki ugyanis a zene egy eszköz az őszinte és feltételektől mentes alkotáshoz, erős, meglehetősen explicit és zavarbaejtő szövegekkel, illetve a műfajok között egyensúlyozó és kísérletező dalokkal. Ez pedig nemcsak a zenei alapokban, hanem a közreműködők elképesztően széles skálájában is tökéletesen megnyilvánul. A bálban című albumán olyan vendégek szerepelnek, mint Beton.Hofi egyik állandó producere, Anubii$, a Váradi Roma Café, Filo és Atka az OTL-ből, Lil Frakk, vagy éppen mindenki aktuális nagy kedvence, Burijenci. Mehringerék június 14-én, az A38 hajó nagyszínpadán mutatják be a lemezt. (Maier P.)
Childish Gambino: Atavista
Donald Glover zenei alteregója, a Childish Gambino kihozta új albumát, amelyet egyszerűen csak úgy jellemzett, hogy a 4 évvel ezelőtt írt 3.15.20 című anyagának befejezett változata. Az Atavista címre keresztelt albumon 11 dal kapott helyet, köztük a Young Nudyval közös Little Foot Big Foot is, amihez egy fekete-fehér klip is készült Glover régi munkatársa, Hiro Murai rendezésében, és amelyben Quinta Brunson, Monyett Crump, Rob Bynes is feltűnik. Glover egyébként még 2020-ban adta ki a 3.15.20-t, amit akkor egy befejezetlen albumként a donaldgloverpresents.com oldalra töltött fel, majd nem sokkal később le is törölte. Az akkori zenei anyagon több olyan dal is szerepelt, amelyek hasonlóak, de nem teljesen azonosak az Atavistán megjelenő dalokkal, ahogy Glover a nyilatkozatában is megjegyezte, „az Atavistán helyet kapott dalok többsége azoknak a daloknak a csiszolt változata”.
Az Atavista ennek ellenére nagyot szól a zenei világban, és bár Glover többször bebizonyította, hogy igazi művész, ez az album újabb lépés előre a karrierjében. A lemez gazdag és változatos hangzást nyújt, amely ötvözi a funk, a hip-hop, az R&B és az elektronikus zene elemeit, ami már-már védjegyévé vált. A dalok szövegei mély érzelmi és társadalmi témákat dolgoznak fel, tükrözve a modern élet bonyolultságait és az identitás keresését. Az album címének jelentése – az atavizmus visszautalás régebbi korokra – is tükrözi ezt a témát, hiszen a múlt és a jelen közötti kapcsolatot boncolgatja többek között Ariana Grande, Kadhja Bonet, 21 Savage és Ink közreműködésével. (Hering A.)
kristoaf: ENSO
„Itt összegződött minden bennem, amit összegyűjtöttem az elmúlt években. Digitalizálódtam, majd visszatértem a hangszerekhez. Organikusan így gurul belőlem, belőlünk. Megint egy keveréklemez, viszont határozottabb az irány“ – fogalmazott Kristoaf új albumáról, amely nyolc különböző húzású, de egységesen atmoszférikus dalt tartalmaz. A dalszerző-énekes úgy érzi, valószínűleg ez lesz az album, amivel szeretné, hogy a nullkilométeres hallgatók kezdjenek nála majd évek múltán, és érteni is véljük, hogy miért.
Az Ensón Kristoaf közeli barátai és alkotótársai dolgoztak, köztük Sosehol, Gerendás Ruben, Somody és Hodován Milán. A legváratlanabb produceri közreműködés attól a Tendencytől érkezik, aki leginkább arról híres, hogy már akkor kőkemény drill beateket csinált, amikor még nem is volt népszerű a műfaj a hazai rapperek között.
„Nehéz összefüggően beszélni egy ennyire stílusokban kacskaringós történetről, de észrevettem egy önmegszólító mintázatot az album írása során. Sokat szól a lírai én magához, vagy annak egy rétegéhez, így éreztem be ezt a nyitott kört szimbólumnak. Térne vissza magához, de még keresi a végét, csak minél közelebb kerül hozzá, annál több perspektívát érez be. Gondolom így öregszik az ember. Erről a fajta levetkőzésről, flow-élményről szól az Enso, a felszabadult layerekről“ – fogalmaz Kristoaf a dalokat összefogó narratíváról. A lemezt június 1-jén, a Turbinában mutatja be zenekarostul. (Maier P.)
Cage The Elephant: Neon Pill
A Kentuckyból érkező Cage The Elephantnek köszönhetünk néhányat az elmúlt évtized legfontosabb indie slágerei közül (Cigarette Daydreams, Cold Cold Cold). Hatodik albumuk öt év kihagyás után érkezik, de hangzásában nem különösebben tér el a diszkográfia eddigi albumaitól. Némi blueshatással bíró, helyenként szintetizátorokkal alátámasztott, dallamos indie rock, amelyben a legmeghatározóbb faktor Matt Shultz énekes karakteres hangszíne. Egy hangulatilag sokszínű, rutinból és profin összerakott anyag, de ettől függetlenül ihletett és kreatív, a banda rajongóinak valószínűleg nem fog csalódást okozni. (Maier P.)
Dalok
Dzsúdló, Signo: Kelet
A Kincugi a tavalyi év egyik legsikeresebb albuma lett a hazai zeneipar egyik legnépszerűbb előadójától. Dzsúdló azóta túl van egy decemberi arénakoncerten, és most májusban is telt ház előtt lépett fel a Budapest Parkban, ahol elő is adta az akkor még kiadatlan Kelet című számot. A hangzását úgy lehetne legjobb leírni a heti menünk kínálatában, minthogy „afrobeat Dzsúdló módra”, hiszen az óriási hype-nak örvendő zenei alaptéma dzsúdlós (és/vagy tembós) stílusjegyekkel keveredve passzol bele újabb alkotóelemként a diszkográfiába.
De ami igazán izgalmas, az sokkal inkább maga a dal témája és a szöveg. A cím meglehetősen kétértélműnek tűnik, hiszen a Kelet az utalhat magára Magyarországra is, de talán sokkal inkább utal arra az északkelet-, kelet-magyarországi szociokulturális környezetre, ahol Dzsúdló felnőtt, és amiről több interjújában is őszintén beszél, viszont zenei kontextusban meglehetősen új ez a nyíltsága és beleállása. Mellette húsbavágó vendégverzét hoz a Holudvar kollektívában alkotó Signo, akinek az üzenete minden finomkodást nélkülözve válik egyfajta kollektív lelkiismeretté, hiszen a kényelmes nagyvárosi környezetből könnyű elfeledkezni arról, hogy ebben az országban párhuzamos valóságok léteznek, aki pedig nem ezüstkanállal a szájában született, de mégis képes volt kiszakadni a többségi társadalom életvilágából, az igyekezhet bárhogy is, nem tud sehova sem igazán tartozni. (Szentgyörgyi Z.)
Gyuris: Mit mondhatnék magamról
Idén májusban sűrítve kaphatjuk az OTL-dózist, hiszen Gyuris és Szalai is albummal jelentkezik, sőt talán még Ekhoe is droppol valamit a Budapest Park-koncertje előtt.
Gyuris új lemezének, ami a Natty Natty címet kapja, a Mit mondhatnék magamról az első hivatalosan is megjelent előfutára. A dal a zenei atmoszféráját tekintve viszi tovább a korábbi lemez, Az úton által elkezdett, sokkal sötétebb hangzású vonalat.
A lemezt az előző év végi albumajánlónkban a kedvenceink közé válogattuk, ami nem csak emiatt a melankolikus hangzásvilág miatt lett igazán erős, hanem mert jóval szövegcentrikusabb, nyersebb és talán sokkal mélyebb is az eddigiknél. Ugyanez elmondható Gyuris új daláról is. Az előző lemez útkeresésének és otthontalanságának koncepciója után a magány és a kimerültség kerül a szöveg középpontjába, ami a klasszikus jellemzőkre építő trap alappal és a videóklip látványvilágával válik harmonikussá. Az albumbemutató partit a Budapest Parkban keressétek, egy izgalmas divatprogrammal egybekötve. (Szentgyörgyi Z.)
Peggy Gou: Lobster Telephone
A világhírű dél-koreai DJ és producer, Peggy Gou új trekkje egy izgalmas, dinamikus utazásra invitálja a hallgatókat, amely tökéletesen ötvözi Gou jellegzetes house és techno stílusát a szürrealizmus elemeivel. A Lobster Telephone címválasztása pedig egyértelműen Salvador Dalí ikonikus szürrealista művére utal, amely egy homárt ábrázol a telefon kagylója helyén. Ez a kreatív és váratlan párosítás tökéletesen tükrözi Peggy Gou művészi látásmódját, aki mindig is szerette a merész és eredeti megközelítéseket mind zenéjében, mind vizuális művészetében, mesterien használja a modern elektronikus zenei elemeket, miközben finoman utal a klasszikus szürrealizmusra is. A szám egyszerre táncolható és gondolatébresztő, tökéletesen illeszkedve Peggy Gou eddigi munkásságába. Diszkográfiájának első stúdióalbuma június 7-én érkezik I Hear You címmel. (Hering A.)
Kolibri, Blaize, Daniel Varga: Kapaszkodó
Kolibri visszatért. A sabbaticalra vonult énekes pár hete már újra hallatott magáról egy Hundred Sins-közreműködéssel, most pedig saját dala érkezett, de ezúttal sem egyedül. A Wavyből ismert producer-DJ, Blaize, illetve az általunk is nagyra becsült New Fossils zenekar – és sok más projekt – szaxofonosa, Varga Dániel is csatlakozott a Kapaszkodóhoz, amely egy jazzes lo-fi hiphop beat és egy melankolikus alter dal fúziója. A dalszöveg különböző költői képek között vezet végig az önmarcangolás ösvényein, ahogy az a Kolibri-dalokban lenni szokott. (Maier P.)
Maluridé: Kígyó
Új hangzását mutatja meg a Maluridé zenekar legújabb magyar nyelvű dalában, amelyben kiléptek komfortzónájukból és afféle „dark“ fordulatot vett a zenéjük, amit a szöveg is megkövetelt. „Kérést szólok, kígyót hall“ – hangzik el az egyik átvezetőben, utalva arra az általános élményre, amikor egy kapcsolatban egy ponton túl nem tudjuk kifejezni, őszintén megfogalmazni érzéseinket, mert ezek a gondolatok nem találnak nyitott fülekre. „Muszáj kiírnunk, kibeszélnünk magunkból az érzéseinket, és különösképp azokat, amik olyan döntésre juttattak minket, amik életünk bizonyos pontjait megváltoztatják, vagy épp lezárják. Nem könnyű ezeket a tapsztalásokat szavakba önteni, de a kifejezésük nélkül egy olyan, elfojtott, és a saját gondolataikba tekeredett valóságot teremtünk magunknak, amiben már nem látjuk tisztán a miérteket“ – fogalmazott Viszkeleti Júlia, a dal szerzője. (Maier P.)
girlhood: kurvanagy ???
Kevesebb mint egy hónapja jelent meg a frissen bemutatkozó Girlhood zenekar debütáló EP-je, de már itt is a legújabb daluk, amely azokról a kapcsolatokról íródott, ahol az egyik fél csak figyelemelterelésnek használja partnerét. A Kurvanagy ??? viszi tovább azt a poprockos hangzásvilágot, amit a banda az Esetek és mintákon elkezdett, de mintha egyet még csavartak volna a torzítópedálokon. A dal végén telefonos hangüzenetben hallhatjuk Rausz Tíciát, a zenekar énekesét, amelyben barátainak panaszkodik, mesél és menti fel partnerét a red flagjei ellenére. Ettől a megmozdulástól még „oliviarodrigósabb“ a dal, de ahogy már a Girlhood érkezésekor is írtuk, minden ilyen apróság abba az irányba vezet, hogy meg tudják nyerni maguknak a legfogyasztóképesebb zenehallgató közönséget. (Maier P.)
Ez volt az utolsó Playback Péntekünk ebben a formában, de ne aggódjatok, a friss zenéket szemléző sorozatunk nem zuhan a homályba, hamarosan megújult formában térünk majd vissza vele. Addig is, hallgassatok sok új – magyar és külföldi – zenét!
