2023.12.21 19:31
Olvasási idő 16:30
Maier Péter Szöllősi Anna Szécsi Krisztián László Panna Erdős Viktória Krajnyák Petra Szentgyörgyi Zénó Hering András

Ezek voltak a REFRESHER kedvenc magyar zenéi 2023-ban

Ezek voltak a REFRESHER kedvenc magyar zenéi 2023-ban
Forrás Golács Nóri / REFRESHER Magyarország
ZENE LISTA MAGYAR ZENE

Évről évre egyre nagyobb merítésből válogathat az, aki a legizgalmasabb vagy legszórakoztatóbb magyar albumokat keresi. Mi is összeszedtük a szerkesztőségünk kedvenceit 2023-ból.

Szerencsére lubickolni lehetett a jó magyar könnyűzenében idén. Miközben a zeneipar egyes szereplőinek téves diagnózisa szerint az album egy haldokló műfaj, évről évre egyre több nagylemez közül válogathatunk az év végi listákhoz. A 2023-as összefoglalónkban nincs sorrend, a szerkesztőség lelkes tagjai pusztán összeszedték személyes kedvenceiket, amikről le is írták, miért gondolják izgalmasnak, fontosnak vagy csak szimplán jónak. Ezek voltak tehát a REFRESHER csapatának kedvenc magyar albumai 2023-ban.

Ekhoe: Sose alszok

Megkérdőjelezhetetlen, hogy 2023 Ekhoe éve volt – a Puskásban triplázó Azahriah ide vagy oda. Olyan hazai előadók albumain featelt, mint KKevin, T. Danny vagy Manuel, a Budapest Parkban mind az OTL All Gang headlinerjeként, mind pedig a Manuel-koncert előfellépőjeként óriási bulit csinált, és az idei szezonvéget is egy teltházas Akvával ünnepelhette. Manuelt segítő coachként szerepet kapott a Voice-ban, a Sztárbox színpadán is előadhatták Mihályfi Lucával a nyár egyik legnagyobb slágerévé vált közös számukat, a Villámot, és most már szinte nincs olyan Ekhoe-szám, ami ne érte volna el az egymillió feletti megtekintést Spotifyon. Ha mindez nem lenne így is bőven elég, áprilisban megjelent a tavaly október óta várt negyedik nagylemeze, a Sose alszok, amely nagyon más, mint a korábbiak. A korábbi Dior, illletve Osztálykép című melancholic trap albumokhoz képest ez egy sokkal „közönségérzékenyebb” lemez lett. A dalokból nem sajnálták a trapre jellemző dobokat és basszustémákat, és ez a recept kiválóan keveredik a rage, a drill és oldschool hangzásvilággal, vagy éppen egy gospelalappal. A rapper ösztönös zsenialitásának köszönhetően ezekből a keresztmetszetekből olyan bangerek születtek, mint a Százszorszép, a Smash! vagy a Spanom, de azoknak sem kellett csalódnia, akik az érzelmesebb számokat kedvelik. Ekhoe a negyedik albumával ismét megmutatta, nem véletlenül szólt róla az év, és azt is, hogy nemcsak aludni nem tud soha, de hibázni sem. (Szentgyörgyi Zénó)

Carson Coma: IV

A Carson Coma jött, látott, és a gimis softrock, bársonyinges, szépfiús ethoszt úgy kukába vágta, hogy azt a Fidesz tisztújító kongresszusán is megérezték. A banda nyár elején droppolt IV című lemezével nemcsak előrevetített egy kevésbé újszerű, ám sokkalta letisztultabb és reszelősebb CC-hangzást, de ezenfelül egyértelművé is tette, hogy a srácok együtt nőnek és komolyodnak hallgatóközönségükkel. És milyen jól tették, hiszen pont arra világítottak rá, hogy a Z generáció életkori sajátosságaiból még nem egyértelműsíthető, hogy full kretének lennénk, vagy ne lenne társadalmilag kritikus nézetünk. El kell fogadni, telnek az évek, Giorgiónak a bajsza mellé kisarjadt a szakálla is.


Ami az előző lemezeken platóni érzelmek, platóni szerelmi forgatókönyvek, vagy csak minimálisan, de mégis példaértékűen homoerotikus gondolatok köré rendeződött, az most számonként egy nagy adag önreflexió, politikai véleménynyilvánítás. Úgyis mondhatnánk, hogy egy évadértékelő a magyar Orange Mirror 2023-as szériájából, de mindehhez a háttérzenét dallamtapadásos gitárriffek, dögös basszusjátékok, na meg néhol egy kis fuvolajáték szolgáltatja. Hatalmas slay! (Szécsi Krisztián)

Dzsúdló: Kincugi

Nem véletlenül lett Dzsúdló az ország ötödik leghallgatottabb előadója idén. Az ősszel együtt beköszöntött az új Dzsúdló-éra is, mikor szeptemberben debütált harmadik nagylemeze, a Kincugi. A kincugi művészete, melyről korábban mi is éppen az album nyomán írtunk, egy japán kerámiatechnikát jelöl. Lényege, hogy a törött edényeket, tárgyakat újra összeragasztják, a ragasztás mentén pedig arany színű festékkel díszítik az újjászületett tárgyat. Az egyébként bonyolult eljárás azt fejezi ki, hogy a hibáinkkal együtt válunk egyedivé, ez a gondolat inspirálta az énekest is.

Kiemelt tartalom
Record Store Day: exkluzív magyar kiadványokkal, akciókkal és DJ-kkel jön szombaton a lemezgyűjtők és a zeneőrültek ünnepe Record Store Day: exkluzív magyar kiadványokkal, akciókkal és DJ-kkel jön szombaton a lemezgyűjtők és a zeneőrültek ünnepe ma 10:37 -kor

Az album kapott hideget, meleget, az én szívemben viszont különleges helyet foglal el. Nemcsak japán vonatkozása miatt, vagy mert megveszek a jól konstruált konceptlemezekért. A Kincugi egy tudatosan felépített, autóutakra (is) szánt album, amelyen a különböző témák és a popzene tucatnyi árnyalatai is megférnek egymás mellett, sőt, ki is egészítik egymást. A Dzsúdló-életművel elegáns késéssel fél évvel ezelőtt, tajvani tanulmányaim alatt találkoztam először, így mikor szeptember végén a villamoson munkába menet hallgattam a Keringő vagy a Tavaly télen című dalokat, újra az esős, neonfényes tajpeji éjszakában találtam magam. (Krajnyák Petra)

 

Gyuris: Úton

Legyünk őszinték, nem alaptalan az a sztereotípia az OTL-lel kapcsolatban, hogy leginkább tizenéves budai fuckboyok pogóznak rá velúr Jordan 4-ben, hogy aztán a koncert után majd apu jöjjön értük az SUV-vel. Ez ugyanakkor ne vegye el senki kedvét attól, hogy esélyt adjon a műfajnak, hiszen a hazai újhullámos szcéna idén is nagyon erős megjelenésekkel szolgált. A label húzónevei közül idén mindenki droppolt nagylemezt – az ibbigangtől AKC Misiig –, de talán Gyuris negyedik albuma lett az egyik legkiemelkedőbb. Az előző, 2020-as lemezhez képest az Úton egy sokkal melankolikusabb és sötétebb atmoszférát teremt a gyakori zongora- és hegedűakkordokkal, illetve a drillbe és hypertrapbe hajló hangzásvilággal. Megjelennek ugyan a Gyuristól megszokott metaforák és képek, de egyre nagyobb teret kapnak a nyersebb, pátosztól mentes élménybeszámolók is. Az Úton olyan slágerekkel, mint a Poligamy, vagy kendőzetlenül őszinte dalokkal, mint a Te és én interlude, valójában úgy működik, mint az élet: egy néhol nyomasztó, néhol kellemes utazásra invitálja a hallgatót, miközben a lemez maga a folyamatos átmeneteknek és az állandó otthontalanságnak a szimbolikus hullámvasútjává válik. (Szentgyörgyi Zénó)

Krúbi: III. Krúbi

Nem merem biztosan állítani, de szerintem nem hordott még a hátán a Föld olyan dalszerzőt, aki két soron belül képes utalni arra, hogy rákban elvesztette egy hozzátartozóját, majd arra, hogyan szopnak az apakomplexusos lányok. Ez az, ami nélkül Krúbi nem lenne az, aki. Egy botrányosan szókimondó figura, aki nem törődik azzal, ha közönséges, mert annyira magabiztos abban, hogy értékteremtő lesz az, amit csinál, hogy mondhatja ő a leggusztustalanabb dolgokat a világon.

Kiemelt tartalom
Playback Péntek: Dua Lipa, Blahalouisiana és Margaret Island a hét megjelenései között Playback Péntek: Dua Lipa, Blahalouisiana és Margaret Island a hét megjelenései között 2024.4.12 18:43

A „poszt-Krúbi zeneipar“ névadójának harmadik lemeze sem hagy kételyeket afelől, hogy az elmúlt évtized legzavarbaejtőbb, egyben legkreatívabb popzenészéről van szó. Nem állítom, hogy nem rokonszenvezek azzal, aki azt mondja, hogy „a faszom Negró, a torok kéményseprője“ sor egy kicsit sok, de közben meg annyira felszabadító a mai magyar nyilvánosságban azt hallgatni, hogy valaki ilyen szinten nem ismer határokat, főleg, ha ez zenei kísérletezésben is lecsapódik: egyedi dalstruktúrák, különböző világok meglepő vegyítése és rengeteg catchy hook. Valahol erről kell ennek szólnia, és ezért merhetjük leszögezni, hogy a harmadik Krúbi-album (is) egy modern magyar klasszikus. (Maier Péter)

30Y: X

A tizedik album először név nélkül jelent volna meg, végül – ahogy Beck Zoli fogalmazott – a legtartalmatlanabb karaktert, az X-et választották címként. Amikor a legelső koncertemen hangosan üvöltöttem a 30Y-nal, hogy „ennyit a lázadásról”, már akkor éreztem, hogy ezeknek a formáknak a zenéjében különösen jól tudnak együtt létezni a punk és alter szólamok, és 23 év közös munka után is tudják hozni ezt a kissé tudathasadásos állapotot (szerencsére!): az X-en is gond nélkül megfér egymás mellett egy odamondó társadalomkritikus dal és egy szakítós bölcsészhimnusz.


A napokban egy baráti sörözésen arról beszélgettünk, hogy a Biodóm csupa ferde falakból épült, a munkások megelégelték, hogy egy rohadt egyenes formát nem adhatnak ki a kezeik közül (ami sokkal egyszerűbb feladat), és az anekdoták szerint különféle trágárságokat kezdtek belevésni a falba, például, hogy „hol az egyenes, baszdmeg?!” Akkor arra gondoltam, hogy valahogy a 30Y is így demonstrálja a haragját, de 23 év után az ő falfirkájuk nincs úgy az ember arcába tolva: a lázadásuk konszolidálódott, felnőtté avanzsált, és átalakult két egymást keresztező, semmit és mégis mindent mondó egyenessé. (Szöllősi A.)

 

Co Lee: Cirque de L'Homme

A tizenévesen egy bécsi-amerikai magániskolában szocializálódott, majd itthon bohóciskolát végzett, illetve modellként is dolgozó Co Lee először angol nyelven írt old school számokkal hívta fel magára a figyelmet Ausztriában. A szélesebb magyar közönség Beton.Hofi második albumán, a Backseat Bois szám közreműködőjeként ismerhette meg, majd csatlakozott Hofihoz a tavaly őszi Bagira Tour előfellépőjeként.

Halász Kolos ugyan nem volt akkorában idén, mint Ekhoe, de így is egy elég sikeres évet tudhat maga után. A februárban debütált, Cirque de L'Homme című első magyar nyelvű nagylemeze után a Wavy kollektívával is nagyot alkotott, végigtolta a fesztiválszezont, előfellépő lehetett a Budapest Park színpadán, az évet egy telt házas akvás koncerttel zárta, és a novemberben megjelent második nagylemeze, a Doór produceri munkájával közös A Program sem okozott csalódást. Mi most mégis inkább az első lemezét ajánlanánk, hiszen az tette fel őt a magyar hiphop térképére, olyan slágerekkel, mint a Nincs jegy vagy a Szentély. A Cirque de L'Homme nagyon hasonló Beton.Hofi Comic Sinséhez abban a tekintetben, hogy a különböző stílusok keveredése ellenére (hiszen van itt trap Gyurissal, bólogatós old school Goulaschsal, de dupstep és drum & bass is fel-felbukkan) mégis egy zeneileg és tartalmilag is nagyon átgondolt, koherens képet kapunk Co Leeról, magunkról, az ember cirkuszáról. (Szentgyörgyi Zénó)

Pogány Induló: Megáll az idő

Minden oka megvolt rá a magyar hiphopnak, hogy a jövővel kapcsolatos reményeit beleinjekciózza egy tizenéves csodagyerekbe, hiszen az a csodagyerek az első megszólalásától kezdve jelzi, hogy a legmagasabb értelemben vett klasszis tehetség. Ezzel együtt élni mondjuk egyáltalán nem lehet egyszerű fiatal alkotóként, feldolgozni mindazt, ami vele jár, de ha van ember, aki bír az ehhez szükséges intellektussal, az Pogány Induló, akinek első nagylemezét, a Megáll az időt a szakma és a közönség is csillogó szemekkel fogadta. Már debütlemezén sem mutat keveset. Értelemszerűen a hozzá legközelebb álló old school rap dominál, de képes volt olyan slágert is írni, mint az Afro Beat. A Megáll az idő ennek értelmében egy sokszínű, de mégis koherens atmoszférával bíró album, amelyen a rapper sokszor megregélt orgánuma, határokat nem ismerő szókimondósága és szellemessége adja meg az egységet. (Maier Péter)

Margaret Island: Idegszálaival (A végső türelem is idekötöz)

Egy igazi kísérletező, önmegvalósító négyszámos EP-vel jelentkezett a Lábas Viki, Füstös Bálint és Törőcsik Kristóf alkotta Margaret Island. A Toldi Miklós által producerelt, irodalmat folkkal párosító Idegszálaival merőben eltér a korábbi Margaret-hangzástól, és egy bátor művészi szintlépésnek tekinthető. A sokkal finomabb és visszafogottabb hatású kislemez egy Tóth Árpád és egy már korábban hallott Csoóri Sándor-versfeldolgozás köré épül, amely Vecsei H. Miklós Csoóri-szalon rendezvénysorozatára készült. Emellett az énekesnő kedvenc somogyi népdala is helyet kapott az albumon, valamint egy egészen váratlan együttműködés is Palya Beával, aki a Zabolátlan című szám szövegét ajándékozta a zenekarnak. Ha valaki a “klasszikus”, tinis bájú Margaret-hangzást keresi az anyagon, még csak nyomokban sem fogja megtalálni – Margareték ezzel az anyaggal végérvényesen felnőttek, és köszönik, marha jól áll nekik. (Erdős Viki)

Ricsárdgír: Kill the Koala

A májusban feloszlott zenekar még utoljára humorheroldkodott egyet, méghozzá a lehető legpozitívabb értelemben. A zenekar az elmúlt tíz évben megjárta a Hold sötét oldalát, majd színre lépett a Koala, amelynek pályája magasan ívelt, végül nyársra szúrva tűzhalált halt. A búcsúalbum azonban ennél sokkal barátságosabbra és kellően ricsárdgíresre sikerült. A zenekar sosem vette igazán komolyan magát, és pont ebben rejlett a varázsuk is. A Kill the Koala a megszokott kaotikus, pogós hangulattal örvendeztetett meg minket, ami a nyers, de egyébként valid rendszerkritika mellett egy nagyon fontos üzenetet is megfogalmaz: büszkén vállald a furcsaságaidat! (Krajnyák Petra)

Sisi: Sistahood 

Ha a magyar zenészek közül a nőket nézzük, 2023 egyértelműen Sisi éve volt. Nemcsak azért, mert sikerült egy alapvetően férfiak által dominált zenei színtéren nagyot robbannia, de emellett olyan hallgatókat is bevonzott a rap műfajába (például engem), akiknek a Spotify Wrappedjében alapvetően inkább az indie és alternatív műfajok jelennek meg. Sisi régóta várt első albuma, a Sistahood év végén robbant, és a legtalálóbb jelző rá az eklektikus. Megtalálhatók rajta old school, drum’n bass, de még dubstep műfajú trekkek is, ha az egyik műfaj nem jönne be annyira, csak nyomd a számot tovább, és a következő garantált befutó lesz. Sok ma megjelenő albumnál és előadónál kritika az, hogy „minden száma ugyanolyan“, ez Sisi Sistahood albumára azonban egyáltalán nem igaz. Külön öröm, hogy a már sokszor hallott „getting high“, „tépjünk be“, „szívjunk el mindent“ tematika mellett például a Teddki egy komolyabb hangvételű, már-már fájdalommal teli szám, amelyben hallhatjuk, Sisi miként éli meg a gyorsan felívelő karrierjét, és azt, hogy hogyan használják ki őt emiatt sokan. Első teltházas Akvárium-koncertjén elképesztő hangulatot csinált, rá teljesen igaz, ha azt mondjuk: jövőre a határ a csillagos ég. (László Panna)

Ótvar Pestis × Ricky the Tricky: Bolondos dallamok

A Bolondos dallamok egy iszonyatosan izgalmas, de mégis meglepően alulértékelt vállalás a 2023-as lemezmegjelenések közül. Ótvar Pestis neve Pogány Induló 2023-as debütáló albumán, a Megáll az idő című nagylemezen tűnhetett fel sokaknak, ahol többek között a Kötelező vagy a Pogi hip-hop mellett a 12+1-ben is közreműködött. A nyári Mozaik szólólemezen kívül még februárban jelent meg a Ricky the Tricky-vel közös anyaguk.

Kiemelt tartalom
Playback Péntek: Azahriah, Vampire Weekend és Charli XCX a hét megjelenései között Playback Péntek: Azahriah, Vampire Weekend és Charli XCX a hét megjelenései között 2024.4.5 18:57

Pogány Induló népszerűségének köszönhetően egyre inkább reneszánszát éli az old school, így egyre többen nyúlnak is hozzá a hazai színtéren. A Bolondos dallamok azért is különleges élmény, mert nehéz műfajilag hova belőni, az old schoolra jellemző elemekkel változatosan keveredik a drill és a sokszor rage-be hajló hangzás, amit Olasz Patrik és Sárai-Kovács Richárd duójának szimbiózisa működtet igazán. Ezt erősíti tovább az az üdítően kreatív és hiteles szövegvilág, ami kiválóan épít a régisuli hagyományaira, beemelve a trap műfajának finomságait. A számok önálló single-ként is nagyon jól működnek, de azt a markáns flow-élményt, amit az alkotók közvetíteni szeretnének, vagyis a lemez anarchikus-disztópikus atmoszféráját, azt az album egésze teremti meg. A hiphopot szerető, de valami igazán frissre vágyóknak kötelező! (Szentgyörgyi Zénó)

 

Glsch: Zúgó

Nem volt olyan méreteket öltő várakozás a magyar undeground hiphopban senki albumával kapcsolatban sem, mint amilyen megelőzte a Slow Village-tag Gergály Norbi, azaz Glsch (Goulasch) első szólólemezét. A hétszámos Zúgót nagyban inspirálta egy természeti hely, a Zala folyónak a rapper szülőfaluja mellett található része, ahol a kövek megtörik a víz zúgását. Glsch beszámolója szerint ez lehet számára az önmagában való elmélyedés, az állandó önvizsgálat szimbolikus térbeli kiterjedése – ez pedig az album jellegén is visszaköszön. Gergály az ország egyik legsokszínűbb, legkomplexebb rappere, van neki dühös-radikális és köldöknézegető bölcsész oldala is. Ez utóbbit mutatja meg inkább a Zúgón, ráadásul olyan nevek támogatásával, mint 6363 (Gege), Lusta Geri, D.Koms vagy Vanis. Akár producerekről, akár rapperekről beszélünk, a magyar underground kiválóságai adták a nevüket ehhez a projekthez, nem mintha anélkül ne lett volna ez az év egyik (ha nem a) legfontosabb raplemeze Magyarországon. (Maier Péter)

Wavy: Babel

A Wavy egy „paradigmaváltó” alternatív hiphop kollektíva ambícióival indult útjára, azzal a céllal, hogy a rap műfajának egy újabb, kísérletezőbb és szofisztikáltabb arcát mutassa meg. A csapat hosszas átalakulások után végül 2022-ben vette fel „végleges formáját”. A Babel névre keresztelt, magyar-angol duplalemez egy füzéri alkotótáborban született meg 2022 őszén, a kollektíva 15 tagjával (köztük Blaize, Co Lee, Aminon, Franko és Orlando), illetve olyan közreműködőkkel, mint Gyuris, Szalai, Figura, Holi vagy a rejtélyes KizzaPing69 alteregójával debütáló Beton.Hofi.

Kiemelt tartalom
Playback Péntek: Olivia Rodrigo, Shakira, Carson Coma és Galaxisok a hét megjelenései között Playback Péntek: Olivia Rodrigo, Shakira, Carson Coma és Galaxisok a hét megjelenései között 2024.3.22 18:32

A lemez koncepciója (a címe ellenére) egyáltalán nem borul teljes káoszba, az old school és az újsulisabb dalok meglepően harmonikus elegyet alkotnak, a Babel egységes hangulatvilágát pedig a jazzes elemek és még a trapdalokba is becsempészett élőhangszeres dallammenetek színesítik. A kollektíva ars poeticája az – amit a szövegeken és a feldolgozott témákon keresztül is közvetítenek –, hogy nem kell ahhoz „mélyről jönni”, hogy az ember hiteleset és autentikusat alkothasson a rap műfajában. Küldetésüknek is tekintik, hogy a  megszokottól eltérő perspektívák és eddig még nem ismert hangok is szerephez jussanak.


A Babel ugyan albumként adja át azt a szemléletmódot és flowt, amit az alkotók szántak neki, de a 20 szám közül mindenki megtalálhatja magának a kedvenceit, ahogy például én a Griffet, a Kocsiban ült vagy éppen az ultimate favourite Gasolinát. Ha a továbbiakban legalább úgy folytatja a kollektíva, ahogy ezzel a lemezzel elkezdte, ígéretes jövő elé néznek. Reméljük, hogy a majd egyszer talán megjelenő új Y EP-jük sem fog csalódást okozni. (Szentgyörgyi Zénó)

Ajsa Luna: Világvége

A Z generációs Hamupipőkének kikiáltott énekesnő 2020-ban olyan erővel robbant be a köztudatba, hogy a nyomában felszálló gombafelhő még most sem oszlott el teljesen. Első albumát három év várakozás előzte meg, a végeredmény pedig önmagáért beszél. Elektropop lemezén feldolgozta a Tankcsapda Mennyország tourist című slágerét, dalba foglalta a menzák ékének számító túrós csuszát, kimosta az ártatlanságot gyermeki álmainkból, és éteri hangjával lelökte lováról a szőke herceget. Az MTV EMA legjobb magyar előadójának ítélt, karibi származású énekesnő egészséges cinizmusával ironikus módon enyhített az elmúlt években eluralkodott világvége-hangulaton. (Krajnyák Petra)

Veryraredome: Nektek a nyárra!

Méltatlanul „el lett nézve“ Veryraredome új albuma felett, annak ellenére, hogy a hyperpop műfaj/trend szerény hazai felhozatalában talán eddig a legerősebb anyag lett a Nektek a nyárra!. Az egyetlen probléma vele, hogy inkább a műfaj nemzetközi képviselőinek művészi megoldásaira hagyatkozik, mintsem egyedi megszólalásra törekedjen, de alapvetően kérdés, hogy egy ilyen erősen karakteres zenei stílusban lehet-e ezt másképp csinálni. Az mindenképpen magyarosítja az anyagot, hogy Veryraredome az anyanyelvén tolja, ráadásul egész szellemes szövegeket ír. A zene emellett tele van mindennel (valószínűleg ezért is van alacsonyan a hallgatottsági plafonja), rengeteg izgalmas ötlet, váltások, amik ezt a műfajt igazán szerethetővé tetszik. Nem vagyok benne biztos, hogy hallottam jobb és egyben modernebb magyar dalt idén a Vedával közös Délibábnál, amit, ha egy Veryraredome-kinézetű amerikai srác teaselne a TikTokon, akkor szinte biztos, hogy százezrek írogatnák kommentben, hogy „mikor droppolod, tesó?“. (Maier Péter)

Mehringer: 111

A Playback Péntekben az album megjelenésének hetében már kifejtettem, hogy darabokban szedtem össze az államat a 111 első hallgatásakor. A Mehringer első nagylemeze arról szól, amin minden gondolkodó 20 éves töpreng. Elmenni ebből az országból, vagy inkább maradni, és megpróbálni építeni valamit? A felnőtt témák és a felnőtté válás tematizálják ezt a bemutatkozó lemezt, Marci korosztályához képest kevés klasszikus szerelmes dallal. A dalokat átszövi a düh, a szociális szorongás, az otthonról való gondolkodás, társadalomkritikájuk még a bulis, dallamos trekkekben is megjelenik (Kurvanagyfalu). Az egész anyagot diverzitás jellemzi, a fő rockzenei alapokon nyugvó (Piros Marlboro) dark pop/rap vonaltól nem teljesen elkanyarodva találunk az albumon egy kis 80-as évek szintipopot (Nem halok meg senkiért), sőt, egy drum ‘n’ bass (Otthonom) alapra is felkaphatja a hallgató a fejét. Ez a keveredés azt hivatott szemléltetni, hogy a zenében nincsenek gátak, és Mehringer Marci bőven több egy ex-x-faktoros srácnál. (Erdős Viktória)

Kiemelt tartalom
„Lehet társadalomkritikus popzenét írni“ – Interjú a Mehringer zenekar tagjaival „Lehet társadalomkritikus popzenét írni“ – Interjú a Mehringer zenekar tagjaival 2023.11.5 12:49

Saya Noé: Jupiter

Két és fél évnyi érzelmi hullámvasutat ölel körbe és dolgoz fel Saya Noé második nagylemeze. A tizenkét dalos sötét indie-electronica-pop vonalon mozgó Jupiter hangulata éppen úgy kering, mint a címadó bolygó viharjai. Számok a barátságról, az álmodozásról, a szerelemről, a reményről és a nosztalgiáról, belengve olyan, a korábbiaknál mélyebb témákkal is, mint a szomorúság, a betegség és a halál. Maga az album egy érdekes, áthidaló tematikát hordoz magában: az elején álmodozó, egészen másvilági, fiktív vagy absztrakt, majd a vége felé megérkezik a valóságba, átértékeli az életet, introspektív módon közelíti meg a témákat, és nosztalgikusan tekint vissza a múlt eseményeire – a Jupiter bolygóján, ami elrepít, ami visszahív, egyúttal megtestesít. Hazai értelemben nemcsak hangzásában, hanem szövegvilágában is páratlan, csajos popalbum, ami méltón követi a Museum Of Sins örökségét, nem véletlenül érdemelte ki a nemzetközi hírnevet is. (Innen is üdvözlöm a csodálatos Michaelt, aki Németországból is képes összekapni a sátorfáját, és a világ bármelyik tájára elutazni egy jó kis Saya Noé-bulira!) (Erdős Viktória)

The Anahit: #VÁLSÁGPOP

Ha úgy vesszük, az Anahit legújabb nagylemeze egy izgalmas kísérlet eredménye. A tavalyi évben ugyanis a zenekar frontasszony-atyaúristennője, Csányi Rita egy rendhagyó kihívás elé állította magát: hétről hétre real time-ban új dalkezdeményeket mutatott be a TikTokon, amelyek sorsa a közönségre volt bízva. Arra azonban ők sem számítottak, hogy rövid úton többszázezer kedvelést gyűjtenek be a kisvideókkal, amelyek végül a #VÁLSÁGPOP magját adták. A lemez egy olyan dalcsokor, amelyben keverednek a magyar, az angol és már a spanyol dalszövegek is, miközben olyan témákhoz nyúlnak, amik meghatározzák a hétköznapjainkat. Egyrészt megjelenik benne például az infláció, a zseniálisan vicces Tesco Chipsben és a Billsben (kinek jut eszébe olyan szöveget írni, hogy rocksztár akarok lenni, hogy kifizethessem a számláim?), másrészt olyan aktuális topikok is, mint a Wednesday sorozat körüli hype. Okos és szépen kidolgozott elektropop-dalok rengeteg humorral és szatírával, de közben valódi, mély érzésekkel. Karácsonyra érkező külföldi rokonoknak szuper mutogatnivaló, ha valaki mélyen beleásná magát, milyen is 2023-ban Magyarországon élni. (Erdős Viktória)

Kies: Világmegváltó lemez

17 dallal, köztük négy együttműködéssel, és az összes eddiginél kaotikusabb rockalbummal jelentkezett decemberben a Kies, ezzel meg is nyerve nálam a műfaj idei legjobb hazai lemezének címét. A punkrock színtér éllovasai új anyagukban buliznak, szomorkodnak, társadalmi felelősséget vállalnak, családapává válnak, és teszik mindezt a jól ismert, humorral átitatott stílusukban. Az új számokhoz olyan ismert arcok adták nevüket, mint Supernem zenekar Pulius Tibije, Myra Monoka énekesnő, a Mudfieldből ismert Kovácsovics Máté, valamint Köteles Leander, aki a Csillagod vagyok című dalban zongorázik. Kísérletező anyag, olyannyira, hogy a Mélyebb, mint bármelyik óceánban még egy gyerekkórus betéte is elhangzik. Egészen újszerű cucc egy kötött műfajban, ami 2023-ban bebizonyította: a punk mint műfaj, köszöni szépen, jól van, és igenis, vannak olyan dalok, amiket a kecskeméti illetőségű banda tényleg elsőként álmodott meg. (Erdős Viktória)

Kolibri: Nagyon jó, nagyon rossz, nagyon jó

Több barátom kérdezte már tőlem, hogy nem vágok-e eret Bognár Bandi, vagyis Kolibri zenéjétől, és innen is üzenem nekik: de, és kifejezetten jól esik, koncerten csinálni többedmagammal pedig egészen katartikus élmény. A zenekarrá érő formáció frontembere, Bandi (akinek már pusztán a hangjában is van valami elemi szomorúság) a siker kapujában állva fogta magát, és lelépett másfél évre Ázsiába, maga mögött hagyva a felívelő karrier mellett egy egészen nagy rajongótábort, és (szerencsére) több mint egy lemeznyi muníciót: a Nagyon jó, nagyon rossz, nagyon jó című album 2023 legelején debütált, Háló Geri (elektromos gitár, szintetizátor) és Halász Máté (dobok) közreműködésével. Kolibri munkássága alteres indiefolk gitárzenére épül elektronikus elemekkel és nagy adag melankóliával keveredve: a Nagyon jó, nagyon rossz, nagyon jó elénk tolja a szomorúság és az öröm kiszámíthatatlan ciklikusságát, és az attól való félelemet, hogy benne ragadunk a szarban. Magány és társas boldogság váltakozása, útkeresés, szép költői képek, az alkotói névhez méltón madártoposz és nagyon markáns énekhang jellemzi a produkció első albumát, ami szerintünk inkább nagyon jó, mint nagyon rossz. (Szöllősi Anna)

Cserihanna: Kikötő

Cseri Hanna első lemeze, a Kikötő elég eklektikusra sikerült, mind tematikáját, mind hangzásvilágát tekintve. A bábszínészként végzett, a Budapesti Bábszínház zenei vezetőjeként is dolgozó énekesnő nagy energiákkal robbantotta be első albumát, amit leginkább humorral, iróniával és játékossággal lehetne jellemezni, de bőven van mögötte mélység is, olyan nem túl gyakori számtémák által, mint a szorongás és a pánikroham, amiket Cseri Hanna már-már zavarba ejtő természetességgel dolgozott bele a zenéjébe. A különböző stílusokat felsorakoztató Kikötőn helyet kapott a generációs halogatás és az idő elnetflixezésének problematikája; bosszú fűtötte rapszám, ahol egy internetes csalót küld el a fenébe (Mayer Zolika), vagy folkos, népies elemekkel dúsított dal, ahol szofisztikáltan mesél (Az őrült nő). Máskor az exeit „gecipúderezi“ le egy csokornyi ízes átok kíséretében (Akinek én sok vagyok), BÁCSI című dalában pedig idős bácsikról – és kicsit a magyar valóságról – lamentál. Hannát egyébként nemrég elhívtuk egy interjúra, amit itt nézhetsz meg(Szöllősi Anna)

  

Baba Aziz: R.I.P.

Az utóbbi idők talán egyik legjobban várt magyar zenei anyaga érkezett meg 2023-ban Baba Aziz első stúdióalbumaként. A Kanye West, Frank Ocean, Kendrick Lamar hatásait erősen éreztető R.I.P. című album a felszínes hallgatónak gyengén próbálkozó trapcuccnak is tűnhet, ám Aziz zenéje tökéletes fúziót alkot az experimentális R&B, hip-hop és pop elemekkel – ráadásul mindezt precíz mértani arányokkal. A gyakorta teljesen lecsupaszított, de természetességüknél fogva mégis nyers recitálásokkal, vagyis egy adott zenei alapra történő szövegmondásokkal a hallgatóságnak folyamatosan olyan érzete van, mintha egy privát beszélgetés fültanúja lenne. „Ezzel az albummal régi énemet, érzéseimet, rossz gondolataimat temetem hülye gondolattöredékek formájában. Az egész album igazából egy outro-szerű hanganyag, majdnem ez is lett a címe, de végül mégis a R.I.P.-et választottam, mert úgy éreztem, ez jobban leírja ezt az elgyászolós hangulatot” – nyilatkozta első albumáról a budapesti rapper. A kvázi naplószerűen őszinte sorok és gondolatok szerelemről, magyar művészközegről, politikáról egy szomorú zenei album egészét adják meg végül – ehhez olyan kollaboránsok adták featjeiket, mint Beton.Hofi, gyuris, Figura, Drilladeltoro és Egs. (Hering András)

Cataflamingo: Ajtónak támaszkodni

Egyedi, virtuóz és mégis érzékeny megszólalása van a Cataflamingo zenekarnak, akik az új lemezükkel értek be igazán. Az Ajtónak támaszkodni az a magyar album, amit szívesen előveszünk majd jövő nyár végén vagy ősz elején, mert az elmúlás keseredés érzését olyan gitártémák és énekdallamok hozzák elő az emberből, amelyek megragadók, megjegyezhetők, mégis komplexek. A karakterét kereső magyaralter új generációjának zászlóvivője lehet a Cataflamingo, és ehhez a lemez egész biztos egy nagy lépést nyújt, ahogy a zenekar sajátos hangulatú, bensőséges koncertjei is. A nálunk debütáló Vitorlák meg még mindig egy szívfacsaró dal, amelynél jobbat nem találsz, ha a régmúlt gyerekkorod siratnád. (Maier Péter)

Belau: Apriori

A nemzetközi zenei színtéren is egyre ismertebb Belau az elmúlt években komoly sikereket ért el két koncepcionális albumával. „Take you to the sea“ – vallja szerzeményeiről a Belaut alkotó Kedves Péter és Buzás Krisztián, akiknek első számú célja továbbra is az, hogy a modern egyén számára menedéket adhasson, ahol a hallgató önmagába és a gondolataiba merülhet, zenéjük segítségével. Az inspiráció pedig állandó. A természet legalapvetőbb elemei, melyek közül számukra a legfontosabb a végtelen tenger és annak ereje. „Emberek millióit érdekli, hogy milyen módszerek segítenek abban, hogy meg tudjuk különböztetni azt, hogy mi az, ami szolgál bennünket, és mi az, amit reflexek, traumák és konvenciók mentén alakítunk ki magunkban. Minden nagy történeti vallás alapjául szolgáló misztikumban rejlik pár olyan univerzális megoldás, mely segít eligazodni abban, hogy miként tudunk navigálni ebben a világban és mi adhat érvényt a döntéseinknek. A meditáció, a böjt és a sors elfogadása a félelmeink leküzdésén keresztül közös nevező. Az emberek elfelejtették ezeket, de ha újra felfedezzük mindazt, amire már az emberiség rájött, egyáltalán nem biztos, hogy rossz nyomon járunk. Ami minket szolgál, annak a túlpartján rejlik, amitől félünk“ – mesélte a zenekar, ami a 2023-ban megjelent harmadik, Apriori című albumával folytatta az utazást a Belau univerzumában, a korábbiaknál sokkal szenzitívebb és éteri szinteken. (Hering András)

 

Kövessétek a REFRESHER-t, iratkozzatok fel közösségi csatornáinkra is, hogy ne maradjatok le a folyamatosan frissülő tartalmainkról: @refresherhu néven ott vagyunk a TikTokon, az Instagramon, a YouTube-on és a Facebookon is!