Playback Péntek: Dzsúdló, Beton.Hofi és Doja Cat a hét legfontosabb megjelenései közt

Albumok

Dzsúdló: Kincugi

Dzsúdló harmadik nagylemeze a Kincugi címet kapta, amely egy mélyen filozofikus –  Lana Del Reyt is megihlető – japán kerámiatechnikát jelöl. A japán kerámiaművészet évszázados hagyományát szimbolikája miatt választotta az előadó. A kincugi művészetének lényege, hogy a törött edényeket, tárgyakat újra összeragasztják, a ragasztás mentén pedig arany színű festékkel díszítik az újjászületett tárgyat. Az egyébként bonyolult eljárás azt fejezi ki, hogy a hibáinkkal együtt válunk egyedivé. Különösen fontos üzenet ez egy maximalista, teljesítési kényszertől zajos világban.

A FÜGGŐ és a ROSSZLÁNY dalokat már május óta, a KERINGŐ címűt pedig pár hete hallgathattuk, de a keddi debütálással elnyerték méltó helyüket a koncepciólemezen, elvégre az énekes egy jól felépített vizuális világot csöpögtetett apránként, amíg össze nem állt az autóutakra (is) szánt album összképe. A hallgatása közben több plusz olvasatot is kap a lemez: a különböző témák és stílusok valójában nagyon is megférnek egymás mellett, sőt kiegészítik egymást. Dzsúdlónak így sikerült összeillesztenie a house-t, a hyperpopot és a klasszikusabb hangszerelést a gyerekkori traumák, barátság, némi társadalomkritika, valamint üresen álló otthonok mentén. (Krajnyák Petra)

Mitski: The Land Is Inhospitable and So Are We

A visszavonulással fenyegetőző Mitski legnagyobb örömünkre új, lágy, soft-country albummal tért vissza. Az amerikai énekesnő hetedik nagylemeze eredetibb és hazafiasabb, mint valaha: Mitski elmondása szerint ugyanis ez az eddigi legamerikaibb albuma. Hallgatóként csak megerősíteni tudom, a jellegzetes countryhangszerelés az amerikai filmzenék drámaiságával párosítva meglobogtatja lelki szemeink előtt az amerikai zászlót. Azonban dalszövegeiben megőrizte utánozhatatlan „mitskiségét“. Gyönyörű, mindennapi életképekkel teremti meg a Lana Del Reyt idéző melankolikus, ám kevésbé letargikus miliőt. Senki nem tud olyan szépen egy pohár italba fulladt bogárról énekelni, mint Mitski, ahogy a magányról, öngyűlöletről és túlvilági jelenésekről sem. Az album egy érzelmi hullámvasútra invitál, amelynek végén képes leszel nyalogatni sebeidet, majd elengedni a fájdalmas múltat, és a legcsúfabb élethelyzetekben is megtalálni a szépséget. (Krajnyák Petra)

Demi Lovato: Revamped

Egy évvel tavalyi zenei koncepcióváltása és első ízig-vérig rockalbuma, a HOLY FVCK után Demi Lovato visszatért, hogy új hangzást adjon eddigi legnagyobb slágereinek.
Még 2022 elején, egy "hivatalos" online temetési szertartás keretein belül az egykori Disney-színész végleg búcsút mondott popkarrierjének, és megígérte rajongóinak, hogy ezentúl csakis zúzós, headbangelős zenéket várhatnak tőle. Míg Taylor Swift azért adja ki folyamatosan régi lemezeit, hogy többé senki ne kereskedhessen egy-egy általa írt dal jogtulajdonával a tudtán kívül, addig Demi az önazonosság jegyében rekreálja slágerlistás számait: Cool for the Summer, Skyscraper, Give Your Heart a Break, Sorry Not Sorry – csak, hogy egy párat említsünk a rockosított szerzemények közül.
Nosztalgiázásnak tökéletes, hiszen az énekes az eddig megjelent összes albumáról dolgozott fel számokat, kivéve a 2021-ben megjelent – s pofátlanul alulértékelt – Dancing with the Devil... the Art of Starting Overről. Így ha te is a Disney Channelen nevelkedtél, netán kívülről fújod az összes Camp Rock-dalt, garantáltan bejövős lesz Demi Lovato Revamped projektje. (Szécsi Krisztián)

Madison Beer: Silence Between Songs

„Megállt forogni a Föld? Nem változik semmi. Leragadtam a kezdetnél, és nagyon fáj.“ A 12 évesen, egy Etta James-coverből Justin Bieber felfedezettjévé avanzsált Madison Beer ezekkel a sorokkal nyitotta második nagylemezét. A letargikus start egyáltalán nem meglepő: az elmúlt egy évtizedben a most 24 éves énekesnőt bekebelezte, jól megcsócsálta és kiköpte a popszakma, ami egy minden eddiginél őszintébb és mélyebb, 14 dalos albumhoz vezetett. A korábbiakban klasszikus rádióslágereket ezúttal Lana Del Reyre hajazó balladák és a ’60-as évek pop-rockját idéző dalok váltják, némi bossa nova és egy adag váratlan Tame Impala-hatással. A Billie Eilish-os sustorgást sokkal magabiztosabb, egészen óriási éneklések váltották fel, ami által kicsit visszakaphattuk azt a Madison Beert, akit anno a Youtube-csatornáján megismerhettünk. Az énekesnő hosszú utat járt be a rivaldafényben, de végre nemcsak valódi hangját, hanem arcát is megismerhettük a Silence Between Songs 44 percében, és dalok közötti csendjeiben. (Erdős Viki)

Woods: Perennial

Közel húszéves fennállása alatt immár tizenkettedik nagylemezével rukkol elő a Brooklynból indult Woods, amely legjobb éveiben Kevin Morbyt, az egyik legtehetségesebb kortárs énekes-dalszerzőt is a tagjai közt tudhatta. Morby éppen tíz évvel ezelőtt, 2013-ban hagyta el a zenekart, hogy a basszusgitározás helyett inkább a dalszerzésre és a szólókarrierjére fókuszáljon – ami, lássuk be, szépen bejött neki. A Woods azonban nélküle is elboldogul, lemezről lemezre tágítják a pszichedelikus folk kereteit, pályájuk lényegében egy zenei evolúció, amelynek legfrissebb pillanatfelvétele a most megjelent, Perennial című anyag – az eddig megszokottnál több, 11-ből 4 instrumentális felvétellel. Az album címét egyébként Jeremy Earl frontember egyik felismerése ihlette, aki egy nap rádöbbent, hogy az évelő növények valójában a természet loopjai. Bélyegevők, gombafalók, természetbolondok, itt a hétvégétek soundtrackje! (Kovács Dávid)

Ha már új lemezek: ha szeretitek a koszos posztpunkot ironikus szövegekkel, akkor ajánljuk figyelmetekbe a Soviet Monday legújabb EP-jét, ami épp nálunk debütált:

Kiemelt tartalom

PREMIER: „Pornószínész lett a babád“ – nálunk debütál a Soviet Monday új EP-je 2023.9.15 9:59

Számok

Beton.Hofi, toldyuuso: MOTEL 

Úgy tűnik, a PLAYBÁNIA utáni Beton.Hofi-érát az underground producerekkel való együttműködés és experimentál elektronikus alapok jellemzik. Az ÓCEÁN izgalmas klubbeatjét ANUBII$ jegyezte, a most megjelenő MOTEL esetében pedig Toldyuuso a közreműködő. Ez esetben is egy slágeresnek aligha mondható alapról beszélünk, cserébe a szöveg hemzseg az olyan megjegyezhető soroktól, mint „a kisebbiket a hétvégére hova vidd át“ vagy „fotózzák az arcom a premiereken / faggatják a spanomat, hogy terít-e nekem“. Az új single-höz az előző Budapest Park-koncerten forgatott olyan videót Miki357, amely hang nélkül is statement lenne. (Maier Péter)

Doja Cat: Balut

Ezen a héten Miss Doja is a '90-es/2000-es évekből inspirálódott, bár ez annyira nem is meglepő, hiszen ahogy korábban már közösségi médiás platformjain elárulta, a szeptemberben megjelenő albuma, a Scarlett egy az egyben a klasszikus, sokkal „művészkedősebb“ rap vonalát kívánja követni. Új száma, a Balut megint csak a misztikumból, az okultizmusból táplálkozik. A balut egy megtermékenyített kacsatojás, amelyet még melegen, héjában főzve fogyasztanak Délkelet-Ázsia különböző részein. Mivel mégiscsak egy kifejlődött szárnyasembriót fogyaszt el az ember egy-egy szertartásszerű balutozás alatt, szinte vétek lenne nem azonnal a saját gyermekeit elfogyasztó római istenségre, Szaturnuszra gondolni. Nehéz eldönteni, hogy Doja kezd végleg megborulni, vagy valóban igazi zseni, mindenesetre a Balut chilles ritmikájával, monoton, mégsem unalmas hangszerelésével elérte célját: egyre jobban várjuk a Scarletet. (Szécsi Krisztián)

Sugababes: When The Rain Comes

Sajnos a magyar sajtó gyakorlatilag semmit nem foglalkozott a ténnyel, hogy a 2000-es évek egyik legmeghatározóbb brit lánybandája, a Sugababes tavaly ismételten összeállt, ráadásul az eredeti tagokkal. Tudjátok, ők az a zenei formáció, akik karrierjük közepén, a harmadik generációs Sugababesből sem számláltak már tagokat, annyiszor történt énekescsere. Egy 2022-es mini fesztiválturné azonban visszahívta őket a színpadra, és a tavalyi Glastonbury fesztiválon akkora volt irántuk az érdeklődés, hogy egyszerűen vétek lett volna veszni hagyni őket. Mostani számuk, a When The Rain Comes igazi csemege a rajongók számára, hiszen mind dallamvilágban, mind szövegileg egy az egyben a régi Sugababes-hangzást hozza vissza. Úgy tűnik, ez egy ilyen nosztalgiázós hét. Öregszünk, na. (Szécsi Krisztián)

Saya Noé: Jupiter

Szeptember 26-án érkezik Saya Noé második nagylemeze, amelynek zászlóshajója és egyben címadó dala, a Jupiter egy örök álmodozót repít a világűr felé. Az énekesnőtől megszokott hyperpopos hangzáshoz ezúttal is egy gondosan kidolgozott angol nyelvű szöveg társult, szenvedéllyel, belső viharokkal és az önmagunk elleni konstans harccal megspékelve. „Tapasztalatom szerint gyakran a legnagyobb turbulens időszakokból lehet igazán erőt nyerni, akkor válik egyértelművé az irány, és az, hogy mi is számunkra a következő lépés“ – mesélte Saya Noé a dal hátteréről a Refreshernek. A végtelenül bájos és pozitív kicsengésű Jupiter különleges videóklipet is kapott, melyben az énekesnőt egy unatkozó bolti eladó szerepében láthatjuk viszont, ahogy a csillagászati könyvet lapozgatva fejben egy asztronautaként szeli a búzakalászokat. A lemez október 7-i, A38-as bemutatókoncertjén is hasonló képi világra számíthatunk, amit egészen kár lenne kihagyni. (Erdős Viki)

Charlotte Sands: use me

Júniusban már bemutatta magát a Simple Plan közönségének, október 10-én pedig ismét visszatér hazánkba Charlotte Sands, a 5 Seconds of Summer előzenekaraként. A pop-rock szcéna egyik legújabb üstököse január 24-én dobja ki várva várt debütáló nagylemezét can we start over? címmel, amelynek első kislemeze, a use me lerántotta a leplet az album borítójáról is. A single hangzásában kicsit rezonál a Krisztián által ajánlott Demi Lovato-albummal, mi több, az önmagunk szeretetéről szóló szám akár egy duettként simán elférne kolléganője repertoárjában. „Amikor a use me-t írtam, folyamatosan meg akartam felelni mindenkinek a környezetemben, és úgy éreztem, hogy az elvárásokon alul teljesítek. Ez a dal a rám neheződő nyomás elengedéséről szól, és arról, hogy ne akarjak azzá az emberré válni, mint akit mások látnak belém. Egy terápia volt megírni, és rengeteg súlyt vett le a vállamról“ – mesélte Sands a dalról a Ones To Watch blognak. Ha csípitek a csajos rockdalokat, de Olivia Rodrigo vagy éppen Avril Lavigne számai nem elég zúzósak számotokra, a use me-t és általánosságban Charlotte Sands diszkográfiáját nektek találták ki. (Erdős Viki)

Sufjan Stevens: Will Anybody Ever Love Me?

Sufjan Stevenst, mint énekes-dalszerzőt, szinte mindenki szereti, de Sufjan Stevens, az ember, úgy tűnik, nem mindig érzi ezt. Korunk egyik legelismertebb énekes-dalszerzője nemsokára új albummal érkezik, a Javelinről ez, a Will Anybody Ever Love Me? a második single. A feltétel nélküli szeretet utáni vágyakozás új himnuszához szemrevaló klip is készült. (Maier Péter)