New Music Friday REFRESHER-módra: a Playback Péntekben ismét a hét legizgalmasabb könnyűzenei megjelenéseit gyűjtöttük össze, ezúttal hét lemezt és néhány dalt hoztunk nektek, hogy jól induljon a hétvége.
Albumok
Taylor Swift: The Tortured Poets Department
Egy ideje lehetett tudni, hogy érkezik Taylor Swift albuma, aki ráadásul már a megjelenés napján rakott a Tortured Poets Department mellé egy deluxe-os duplalemezt is. A The Anthology alcímmel ellátott anyag 15 plusz számot tartalmaz, úgyhogy a Swiftie-knek lesz mit pörgetni, miközben telesírják a fehér ágyneműjüket.
A Taylor Swift-albumoknál mindig van egy erős bulvárkörítés, akár tetszik az énekesnőnek, akár nem. Nekem az a benyomásom, hogy tetszik neki, és segíti a narratívaépítést (az album címe például erős utalást tartalmaz az exe, Joe Alwyn egyik WhatsApp-beszélgetésének nevére, amiről a színész Paul Mescallal beszélgetett a nyilvánosság előtt), de nyilván szíve joga úgy használni a párkapcsolati élményeit a művészetében, ahogy akarja. És igen, beszélhetünk arról, hogy az album nagy része Alwynról szólhat, vagy hogy utalásokat tartalmaz Swift Harry Stylesszal és Matt Healyvel való kapcsolataira, de akár beszélhetünk arról is, hogy Taylor Swift ezek nélkül a bulvárnarratívák nélkül is egy bátor, érett és nagyhatású dalszerző, aki mostanra fiatal zenészek egy egész generációját inspirálta.
Playback Péntek: Ki mással zárnánk az évet, mint Snoop Doggal és Dr. Drével?
tegnap 12:10 -kor
A Tortured Poets Department egyébként talán az egyik legmélyebben önreflexív lemeze, amelyben arról vall, hogyan hat az emberre, ha a világ egyik legismertebb arcát viseli, elmélkedik a halálról, és persze szokás szerint nagyon szókimondóan megénekli balul elsült párkapcsolatainak élményeit – ez utóbbi szokása az, ami miatt emberek tízmillióiból tud erős érzéseket kiváltani. A Jack Antonoff és Aaron Dessner által hangszerelt lemez hangzásában sokszor a Midnightsra hasonlít a rengeteg szintipophatás miatt, de a Folklore és az Evermore albumok selymes folkpopja is visszaköszön rajta. A lemez két közreműködője teljesen különböző világokból érkezik, de tulajdonképpen Post Malone és Florence + The Machine is tök logikus választás.
Lágy és könnyű hallgatnivaló, mindamellett, hogy Swift azért komplexebben, szellemesebben és mélyebben tud beszélni az életről, mint a popliga nagy része. Valószínűleg ez a titok nyitja is: úgy tud catchy lenni, hogy közben azért valamennyi intellektuális kielégülést is kínál, de ettől még persze nem szól mindenkinek. (Maier P.)
Azahriah: Skatulya I.
Hazánk leghatékonyabb és leghíresebb zenei szereplője egyik pillanatról a másikra ismét ledobott egy közel félórás albumot, amely óriási elismerésnek örvend az internet különböző fórumain. A Skatulya I. méltatói elsősorban azt emelik ki a lemezzel kapcsolatban, milyen sokrétű műfaji hatások fedezhetők fel rajta. Ez olyannyira nem vitatható, mint amennyire nem meglepő, elvégre kevés prototipikusabb Z generációs dalszerző van ma Azahriah-nál, aki önmagában megmutatja, hogy ezt a korosztályt mennyire hidegen hagyják a műfaji skatulyák (!). A hangzását már régóta meghatározza a reggae, de mellette nagyon sok afrobeat hatás is végigkíséri a lemezt. Mondanám, hogy a Skatulya I. az előadó szokásához híven kétnyelvű anyag, de akkor figyelmen kívül hagynám, hogy a Tartaroszban még német szövegrészlet is van – egyébként is ez a dal a legmeglepőbb, könnyen lehet, hogy Azahriah legrockosabb/legmetálosabb száma, ami alapján le se tagadhatná, hogy nagy rajongója a System of a Downnak és a Rammsteinnek is.
Bő egy hónap, és közeledik az előadó történelmi tripla-stadionkoncertje, így dukált, hogy érkezzen még egy komoly megjelenéssel ezelőtt. Kíváncsian várjuk, hogy szólalnak majd meg ezek a dalok a Puskásban. (Maier P.)
Manuel: Torz (EP)
Manuel a tavaly februárban debütált, Idegen című gigantikus, 23 számos albuma után április 16-án jelentkezett először ismét több számos anyaggal, amely a Torz címet kapta. Maga Manuel az X-en arról posztolt, hogy az Orgonabokor című újabb album szintén idén fog droppolni, de még nem érezte elég jónak ahhoz, hogy kiadja, viszont cserébe a második Budapest Park-koncertjének közeledtével azért kaptunk egy hatszámos EP-t. Ahogyan maga az előadó is említette a posztban, meglehetősen intim viszonyba került az afro hangzásvilággal, ami bár alapvetően távol áll az eddigi munkáitól – ezért is kapott inkább egy különálló anyagot a projekt –, de meglehetősen jól áll Manuelnek. Az EP olyan slágerekkel érkezik, mint a már korábban kiadott Tiara, a Morionesszal közös Voodoo Baba vagy a Need U (Puha), de mindegyik szám magasan hozza azt a szintet, amit a maximalista előadótól el is várhatunk. A lemezt végigkövető melankolikus afrobeat ütemek egy fájdalmas szakítással való szembesülés témájának gerince köré épülnek, sokszor nyers, sokszor metaforikus szövegvilággal bizonyítva, hogy a Torz dalai jóval többet rejtenek magukban annál, minthogy egyszerűen csak vájbolgatós nyári számokként kezeljük őket. (Szentgyörgyi Z.)
Ajsa Luna: Illeg*lis partyk
Tovább folytatja, amit elkezdett a sötét, nyomasztó elektropop magyar hercegnője, aki szépen, lassan akkorára nőtt, hogy még az MTV EMA hazai díját is behúzta. Hétszámos második albumán több komoly név is közreműködött: Beton.Hofi, Beatrick, Anubii$, Sosehol és Toldyuuso mellett a feltörekvő Schëri Luxio teszi sokszínűvé a dalokat. Hallhatóan Ajsa Luna is egyre közelebb araszol az elektronikus tánczenéhez, több ponton is a house-hoz nyúl, a Lykke Li Sex, Money, Feelings, Die című szerzeményére reflektáló negyedik dal meg egy 2-step garage beatre készült. A lemezt szombaton az Akva KisHalljában mutatják be, ahol az eseményleírás szerint „lesz ILLEG*LIS PARTYK lemezbemutató meg világvége meg cicik meg fehér combok meg nőies nők meg férfias férfiak meg nőies férfiak meg ajsa luna meg tudod a barátnői“. (Maier P.)
Wavy: ¥
Majdnem egy év eltelt azóta, hogy megjelent a Wavy első nagylemeze, a Babel. A kollektíva a projekttel megvalósította kitűzött célját, és egy friss és kísérletező perspektívát hozott a hazai hiphopszíntérbe, de hatása miatt talán még a paradigmaváltás sem költői túlzás – nem véletlen, hogy mi is beválogattuk a kedvenc 2023-as albumaink közé.
Itt a REFRESHER piszok jó karácsonyi listája, amit bekapcsolhatsz csizmapucoláshoz – A basic dalok nélkül
2024.12.3 17:12
Most gyakorlatilag ott folytatták, ahol abbahagyták, ezért nem véletlen, hogy a hét másik legerősebb megjelenése a pénteken debütáló ¥ lett a Wavytől, ami a korai híresztelések szerint EP-nek indult, de aztán végül egy 14 számos albumot kaptunk. A lemez az előzőhöz képest talán még inkább kísérletezőre sikerült, mert bár természetesen képviselteti magát a trap (WW) és a jazzel ötvöződő bólogatós old school beatek is, de sok szám már inkább a rap és a pop keverékének tekinthető – például Co Lee-nak is van egy éneklős verzéje a Cinegében –, ahogyan a meglepően furán hangzó, country és népzenei elemeket vegyítő Balaton az album egyik legerősebb száma.
Ha valakinek egy mondatban kellene összefoglalni, hogy valójában mi a Wavy titka, talán azt mondhatnánk, hogy a srácok mind az oldschoolból, mind a newschoolból kiválogatják a számukra értékes elemeket, és más műfajokkal, illetve kellő intellektualitással keverve hozzák létre az egyedülállóságukat, az ¥ pedig tökéletesen igazolja, hogy nem csak egy egyszeri villanásról beszélünk. A májusi albumbemutató partit a Dürer Kertben csíphetitek el. (Szentgyörgyi Z.)
Girlhood: Esetek és minták
Új csajbanda bukkant fel a héten a magyar zenei palettán, és – bár nem tudhatjuk, mennyire lesz vevő rá a hazai közönég – jó esély van rá, hogy releváns piaci rést fog tudni megpiszkálni a Girlhood zenekar. Egy biztos, egy nagyon mai, modern és potens projektről van szó, amely a dreampop/bedroom pop/poppunk vonalon mozog, ráadásul dalszövegek szempontjából is illeszkedik a nemzetközi trendekhez. Az Olivia Rodrigo-szerű, személyes narratívára épülő szövegek úgy egyszerűek, hogy szellemesek, és úgy önreflexívek, hogy könnyen azonosulhatók. A zenekar tagjai Rodrigo mellett Avril Lavigne-t és a Wet Leget nevezik meg inspirációként, az ízlésükben pedig nagy az átfedés, úgyhogy könnyen kialakult a közös kémia az alkotás során. Egyértelmű, hogy ebben a zenei klímában a Girlhoodból lehet valami, ez látszik az online visszajelzésekből is. Két kérdés van igazából: tud-e majd több lenni annál, hogy „tehetséges emberek csinálnak valami trendit“, illetve hogyan szólal majd meg élőben. Mindkét kérdésre az idő ad majd választ. (Maier P.)
Kissbaba: Monopoly
A hét kellemes meglepetése a péntekre megérkező, Monopoly című nagylemez Kissbabától, ami a 2021-es Pachanga EP óta az első zenés kiadványa, illetve a debütáló albuma is egyben.
Hát itt meg mi történik? – Mozikba került a Mi vagyunk Azahriah, ami a nagy progresszivitásában elvesztette az igazi varázsát
2024.11.30 11:25
Maga Kissbaba, vagyis Kiss Bálint, úgy nyilatkozott az albumról, hogy az inkább egy korszak lezárása, nem pedig egy új időszak kezdete, és a továbbiakban más műfajokban szeretné kipróbálni magát. „Másféle zenéken dolgozom a lemez leadása óta, és máshogy gondolkodom a műfajról is. Nem szeretnék, ugyanolyan számokat készíteni, még akkor sem, ha könnyen mennek, vagy nagyon szeretik az emberek“ – fogalmazott.
Alakuljon bárhogy is a következő időszak, a tíz dalt felvonultató Monopoly üde színfoltja lett hazai trap műfajának. Az album ennek megfelelően hozza is a klasszikus trap-hangzásvilágot, néha poposabb, rage-esebb vagy latinosabb elemekkel elegyítve, mégis egy meglehetősen koherens élményt adva. Nem véletlen, hiszen a lemez executive producere Beton.Hofi dj-je, Txybandi, míg az utómunkálatoért AKC Misi felelt. De az album elsősorban nem az alapok, hanem az izgalmas featek (AKC Kretta, Damigo, Lenszkij, T4g, vagy a portugál CHVPO) miatt működik igazán, illetve a kreatív, popkulturális és közéleti témákat keverő szövegektől. (Szentgyörgyi Z.)
Számok
Fontaines D.C.: Starburster
Visszatért a Brit-szigetek egyik legmenőbb kortárs zenekara, a dublini Fontaines D.C., amely új dalával együtt bejelentette következő albumát is. A Romance augusztus 23-án (pár nappal azután, hogy nálunk is fellépnek a Szigeten) jelenik meg, és a 2022-es Skinty Fiát követi majd. Grian Chattenék legfrisebb számát az NME a banda eddigi legkísérletezőbb munkájaként mutatta be, amit könnyű kihallani, köszönhetően a vonósokat imitáló padeknek, a masírozó zongorának és a már-már rappereket idéző flow-nak, amivel Chatten új előadói oldalát mutatja meg. Ha ezzel a hozzáállással készül az egész album, az nem ígér rosszat, de augusztusban meglátjuk. (Maier P.)
Yannis & The Yaw: Walk Through Fire
Yannis Philippakist elsősorban a Foals énekeseként ismerjük, aki 2016-ban zenélt először együtt Tony Allen dobossal, majd bele is kezdtek egy közös projektbe, amihez Allen zenésztársai is csatlakoztak. A dalokat azonban a legendás dobos 2020-ban bekövetkezett halála miatt nem sikerült teljes egészében elkészíteni, Philippakis azonban elhivatott volt, hogy befejezze a projektet, és összerakott belőlük egy ötszámos EP-t, amelyről most meg is jelent az első dal. A Walk Through Fire egy virtuóz dobolással felvértezett bluesrock-dal, amelyről persze le se lehetne tagadni, hogy köze van a Foalshoz. (Maier P.)
Tempalay: Nehan
A japán Tempalay (japánulテンパレイ tenperei) zenekar korábbi kislemezével már kiérdemelte, hogy helyet kapjon Playback Péntekben. Most a lo-fi pszichedelikus pop és indie rock határmezsgyéjén mozgó zenekar a legújabb, Nehan című kislemezével ismét helyet kapott a heti zenés válogatásunkban.
Playback Péntek: Kendrick Lamar és Juice Wrld lemezeivel búcsúzik a november
2024.11.29 12:12
A nehan szó annyit tesz, nirvána, amely nem a zseniális Kurt Cobain méltán kultikussá vált zenekarára, hanem a buddhista filozófiára utal. A nirvána a lét körfogásából való kilépés állapota, az egyéniség, a lélek teljes megsemmisülését, egyben felszabadulását jelenti. A transzcendentális címhez és vibráló zenéhez hipnotikus hatású, kissé pixeles acidtripet idéző klip készült. (Krajnyák P.)
