Hegedűs Dóra, a DÜSK alapítója a "Szegény párák" statisztériáért felelős tervezőasszisztenseként dolgozott. A forgatás két éve véget ért, de a világ számára most derült ki, hogy Jórgosz Lánthimosz filmje kosztüm szempontjából is egyedülálló. Interjú.
Hogyan jött az életedbe ez a projekt?
Valahol olvastam, hogy Jórgosz Lánthimosz nálunk forgat, nekem pedig nagy álmom volt egyszer együtt dolgozni vele. Kinyomoztam, magyar részről ki felel a jelmezrészleg kivitelezői munkájáért, és addig mentem, amíg fel nem sikerült venni velük a kapcsolatot.
Először varrodai asszisztensként és fordítóként kerültem be: segítettem intézni az ügyes-bajos dolgokat a műhelyben, beszerezni dolgokat, átmozgatni anyagokat, katalogizálni, emellett fordítottam a külföldi és a magyar szabászok, tervezők, asszisztensek között.
Nyilván sejteni lehetett, hogy ez nem egy kis produkció, de azért arra senki sem volt felkészülve, hogy ennyire embert próbáló munkának nézünk elébe. Egy hónap múlva kikristályosodott, hogy ez mekkora volumenű projekt, felmerült, hogy kéne még egy tervezőasszisztens, ekkor jöttem én a képbe.
Mi volt a feladatod tervezőasszisztensként?
Én főleg a statisztéria ruhájáért feleltem, ahonnan bizonyos darabok, fazonok át lettek emelve szereplőkre, például a Kitty nevű mellékszereplő ruhájára. A tervező kiválasztotta, hogy melyik anyagokat, milyen fazonú ruhákat szeretne látni. Az ő vezetésével a szabászokkal kikísérleteztük az alapfazonokat, amiket a kiemelt statisztéria számára használni szerettünk volna, és onnantól kezdve én egyeztettem a varrodával. Én készítettem a látványterveket, és a ruhák összeállításában és lemenedzselésében segítettem, de bizonyos főszereplőket érintő ruhadarabok fejlesztésében is részt vettem.
A Poor Things tervezője Holly Waddington volt, aki három tervezőasszisztenssel dolgozott együtt: Luzsi Tímea főleg a férfi öltözékért felelt, George Sayer szorosan együtt dolgozott Hollyval a női szereplők jelmezein. Sophie Bugeaud alá tartoztak a háttérszereplők öltözékei és egyenruhái, az ő felügyelete mellett kezdtem el dolgozni a jelmezek látványtervein. Én a külső varrodai munkákat menedzseltem le, technológiai rajzokat készítettem, és folyamatosan egyeztettem a varrodákkal.
Tehát én Sophie-val dolgoztam szorosan együtt, folyamatos párbeszéd volt köztünk, hogy mire van szükség, együtt fejlesztettünk bizonyos ruhadarabokat. Például volt az ikonikus báljelenet táncosokkal, pincérekkel, ott az összes készített ruhadarab volt, ezekért mind mi feleltünk. Főleg kivitelezési feladat vagy kreatív művezetés volt a feladatom, a tervezés része, a dizájn kitalálása Holly kezében volt, az utolsó statisztáig ő felügyelte, mi pedig támogattuk, hogy ez az elképesztő volumenű projekt megvalósuljon.
Mekkora szerepe volt a magyar vállalkozásoknak a tervezésben?
Bizonyos ruhadarabok Londonban készültek, de a legtöbb itthon, a produkció miatt létrejött helyi vagy külsős varrodákban, tehát elég sok magyar szakértelem és szakember van ebben. A munkálatok nagy része az Origo Stúdióban zajlott, és menet közben azon kaptuk magunkat, hogy újabb és újabb hangárt kell hozzácsapni, mert egyre több jelmez és díszlet halmozódik fel.
A filmiparban vagy a divatszakmában a kelet-európai stigma ma még egy létező jelenség?
A filmiparon belül egyre kevésbé érzem ezt, sőt mostanában egyre foglalkoztatottabbak itthon a szakemberek, számos produkció érkezik Budapestre. Más kérdés, hogy mikor lépjük át a határt, hogy a város ne csak egy szervizhelyként legyen jelen, hanem alkotói térként is. Azért egyre több olyan külföldi produkció létezik, amelyben magyar kreatív szakemberek is teret és lehetőséget kapnak.
Magyarországi tervezőként nem látom kilátástalannak a helyzetet, persze vannak napjaim, amikor úgy érzem, jobb lett volna Londonban születni, és ott kapcsolatokat, tapasztalatot szerezni, de külföldön sokkal nagyobb is a verseny. Egyébként szeretek külföldi szakemberekkel dolgozni itthon, mindig tanul valamit tőlük az ember, másféle kultúrát hoznak, amiből lehet meríteni.
Magyar filmekben is szoktam tevékenykedni kivitelezőként, tervezőasszisztensként, amikben általában kicsi, családias a légkör, egészen mások a forgatási napok. De sajnos egyre kevesebb olyan hazai produkció születik, amiben jó szívvel vesz részt az ember.
A Szegény párák íve főleg a főszereplő, Bella Baxter szettjeinek változásán mutatkozik meg. Kaptatok arra vonatkozóan instrukciókat, hogy a statiszták jelmeze hogyan fejlődjön a történet során?
Abszolút! Már a legelső napoktól kezdve raktunk össze hangulattáblákat, amiken keresztül Holly prezentálni tudta, hogy mit képzel el vizuálisan, hogy azok mindenki számára elérhetőek legyenek, útmutatást adjanak. Színben a rotten apple koncepciójához ragaszkodtuk, vagyis mintha egy rohadó alma egyes fázisai jelennének meg a vásznon.
Bella ruhája a gyerekkori puha textilektől, steppelt ruhadaraboktól indult el, ez fejlődik tovább folyamatosan a filmben. Van egy pont, amikor a karakter még nem a társadalmilag elvárt módon öltözködik, elfelejt bizonyos darabokat, például csak az alsószoknyáig jut, vagy csak a plasztront veszi fel, de hiányzik alóla a blúz. Azonban ahogy Bella felfedezi a világot, a szettek is egyre jobban összeállnak.
Hollynak nagyon nagy gondja volt a rétegekre és a színekre. Sok anyagunk festve lett. Például a kék ruhának, amiben Emma Stone leugrik a hídról, az alapanyaga eredetileg fehér volt. De voltak olyan részletek, amik nekünk is az újdonság erejével hatottak a film nézése közben, több ilyen váóélmény is volt.
A film a viktoriánus korban játszódik. Mi kell ahhoz, hogy korhű maradjon a tervezés? Használtatok régi eszközöket? Mennyire kellett figyelni a precizitásra?
A film extrém anyagtársításokkal, például PVC vagy vinyl anyagokkal is operált, amik nem korhűek, a kivitelezésében viszont igyekeztünk magas minőségű, történelmileg hiteles darabokat kiadni a kezünk közül, és lekövetni a viktoriánus öltözéket – fűzővel, alsószoknyával, fenékpárnával. Bella ruháin is látszik, hogy ezek couture munkák, rengeteg textúrával, fodros felülettel, ami nem igazán jellemző a jelenleg készülő filmekre, talán csak a nagyon kosztümös blockbusterekre, ahol van erre büdzsé, de azt gondolom, Magyarországon ez egyedülálló produkció volt.
A fantáziavilág erősen keveredik a történelmi világgal, a rövidnadrág és az egyetemi egyenruha elüt a viktoriánus kortól. Volt abban tervezői tudatosság, hogy a férfiak ruhája sokkal hitelesebb volt történelmileg?
Az eredeti tervek szerint jóval extrémebb formája lett volna a férfi öltözéknek is, a tervezői válaszért, hogy végül miért vetettük ezt el, viszont Hollyt kéne megkérdezni. De szerintem a női öltözékek egészen egyszerűen jobban elviselték ezt a fajta extremitást, és furcsán hatott volna, ha a férfiaknak jóval nagyobb a feneke vagy a válla. Nem biztos, hogy ugyanazok az attribútumok a férfiaknál jó irányba vitték volna el a látványt.
Több külföldi nagyprodukcióban, például A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlyában dolgoztál már. Miben volt más a Szegény párák?
A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlyában csak pár hétre ugrottam be segíteni, jelmezt beszerezni. Ez még bőven a Covid alatt zajlott, az őszi hullám alatt mindenki egymás után dőlt ki, kábé kalitkákban dolgoztunk, nem nagyon volt kapcsolat a munkatársak között.
A Szegény párák az első amerikai nagyprodukció, amiben úgy igazán benne voltam. Ez egy féléves projekt volt, nyáron elkezdtük, és decemberben fejeztük be. 2021-ben forgattuk, tehát még beleesett a Covidba, de ez már eggyel szabadabb volt.
Szuperizgalmas, hogy az elejétől a végéig dolgoztunk rajta: mi voltunk a nulladik emberek a műhelyben, akik elkezdték az egészet felépíteni, és az utolsók, akik elpakolták a ruhákat.
Emellett egy kosztümös filmről beszélünk, szerettem, hogy felépítettünk egy világot, míg egy kortárs filmnél többnyire jelenleg elérhető árukészletből dolgozunk.
Nem éreztél ürességet, amikor lecsengett az öt hónapos forgatási munka?
Egyből belecsöppentem egy másik projektbe, úgyhogy nem nagyon volt időm feldolgozni. Most, hogy két és fél év után elkezdték vetíteni a mozikban a filmet, eluralkodott egy nosztalgiahullám a stábon, de azért akkor megterhelő volt. Több hónapon keresztül tíz-tizenkét órában dolgoztunk a műhelyben, ez elég intenzív tud lenni mentálisan és fizikailag is. Még ha nem is érzed, amikor napról napra próbálsz túlélni, de egy nagy adag szakmai hála zúdul ránk a produkció miatt.
Van arról információd, hogy mi lesz a sorsa ezeknek a jelmezeknek?
Néhányat kiállítottak Los Angelesben, és volt szerencsém Londonban is találkozni velük, egész pontosan a Barbicannál, egy kisebb installáció keretein belül. Jó volt őket két és fél év távlatából újra látni. Viszik őket ide-oda, a kapcsolódó filmes vetítéseknél is volt egy-egy kiállított darab, de azt nem tudom, hogy valamelyik múzeum megveszi-e őket, vagy bekerülnek-e valamilyen gyűjteménybe.
A stílusodat funkcionalizmus és futurizmus jellemzi, főleg szubkultúrákból, a 90-es évekből merítkezik. Mennyire volt szándékod belecsempészni ezt ebbe a munkába?
Alapvetően ezek alkalmazott munkák, mégiscsak szervizmunkát adunk ezekhez a produkciókhoz. Szerencsére nyitottak voltak a művészi gondolkodásomra is, és az, hogy erre teret kaptam, viszonylag ritka egy ekkora filmben. Az egyetemen szövőszakos hallgató is voltam, és itt is lehetett bőven kísérletezni. Sok pliszírozott, hímzett anyag grafikai hátterében segédkeztem. Volt olyan ruhadarabja Bellának, aminek öten varrtuk a nyakát, ugyanúgy ott ültem a varrónőkkel, ahogy az egyetemen is csináltam ilyen dolgokat. A diplomamunkámnál is inspirálódtam reneszánsz, barokk, viktoriánus öltözékekből, úgyhogy ez a világ közel áll hozzám.
A film elnyerte a Baftán a legjobb jelmeztervezés díját, és Mihalek Zsuzsát production design kategóriában Oscarra is jelölték. Mennyire érzed a saját érdemednek a díjesőt?
A stáb az elmúlt években már hivatkozott rá mint referenciára, de az embereknek és a szakmabelieknek csak most esett le, amit mi már két és fél éve tudunk, hogy ez egy kosztümök szempontjából is érdekes és nagy projekt. Ad egyfajta akkreditálást, és valószínűleg összefüggésben lesz a jövőbeni megkeresések számával, más kérdés, hogy mennyire jogosan. Mert vannak hasonlóan nehéz munkák, és nem biztos, hogy eljutnak az Oscarig, nem feltétlen ez alapján kellene megítélni, hogy amúgy sikeres munkát végeztél-e vagy sem, mindenesetre ez egy jó visszacsatolás.
Bár nem te tervezted, ezért inkább mint divathoz értő szakembert kérdezlek. Bella ruhája rengeteg szimbolikával bír. Van, amit fontosnak tartasz kiemelni?
Ami szerintem izgalmas, az a turnűr szoknya, amivel nagyon sokáig kísérleteztek, de persze a nagy ujjak ellopják a show-t. Ami szerintem elképesztő, hogy Bella ruhái mind teljesen különböző fazonok, nem egy sablonon változtattunk ezt-azt, hanem teljesen nulláról volt kimodellezve. Egyébként a két külföldi főszabász a Star Warsban és a Harry Potter-filmeken dolgozott, nem ma kezdték a szakmát, de a magyar szabászoknál is volt, aki a Dűnében működött közre, tehát elég magas minőségben dolgozó szakemberek voltak mind a magyar, mind a külföldi részről a tervező mellett.
Kevesen tudják, de Holly egyébként az Angels Costumesben dolgozott, ami az egyik legnagyobb costume house Londonban, ezért olyan szakmai háttere van, ami jól megalapozza a korszak ismeretét. Természetesen neki is van egy saját tervezői stílusa, de rendezői igény is volt, hogy a belső szervek és ez a világ megjelenjen az enteriőrökben is. A filmben nem nagyon látszik, de volt egy mennyezet, aminek a kialakítása egy fülkagylóhoz hasonlított.
Mit gondolsz arról, amikor a kultfilmek jelmezei átszivárognak a popkultúrába, majd ezáltal a fast fashionbe is?
Már most rengeteg hirdetés jött szembe selymes ruhadarabokról, de a TikTokon is láttam, hogy nagyon sokan Bella Baxternek öltöztek farsangkor. Szerintem ez elkerülhetetlen. Mégiscsak elismerés a tervező felé, ha a néző átveszi az adott stílust, mert – tudom is én – azonosulni tud a karakterrel.
Már a rendező és a színészek neve miatt is számítani lehetett rá, hogy ez a produkció meg fogja ugrani az emberek ingerküszöbét, de azért azt nem gondoltuk, hogy ekkora hájp lesz körülötte. Egészen csodálatos! Az meg főleg, hogy van ezáltal egy magyar Oscar-jelöltünk.
Hogyan tudtál haladni a saját márkáddal, a DÜSK-kel? Háttérbe szorult?
Tavaly év végén készült el a kollekcióm, addigra sikerült egyensúlyba hozni a dolgokat. A DÜSK nekem egy kreatív, szabadságot jelentő projekt, nem feltétlenül abból szeretnék megélni, vagy abból élek meg, inkább egy kísérletezésre alkalmas terep. A jelmeztervezés az az irány, amiben hosszú távon felfejlődni szeretnék, de most még abszolút asszisztensi munkáim vannak.
Mesélsz kicsit a 30Y-nal közös kollekciódról? Úgy tűnt, Beck Zoli altersége és Zaza punksága is abszolút rezonál a munkásságoddal.
Zoli környékezett már pár éve, többször felmerült, hogy dolgozzunk együtt, de időhiány miatt ezek nem valósultak meg. Pont egy éve, tavaly márciusban hívott fel a közös kollekció ötletével, hogy na, akkor írjam be a naptárba, decemberben jön a lemez. Teljesen szabad kezet kaptam, azt mondta, csináljak valamit, ami olyan, mint általában az én dolgaim. Begyűjtöttem Zolitól, hogy milyen szövegrészleteket szeretne kiemelni, többször lementem hozzájuk Pécsre, hogy átbeszéljük az elképzeléseket és a terveket. Abszolút csapatunka volt.
Eleinte nem feltétlenül merchkollekciót akartak a srácok, hanem valami egészen elborult haute couture-t, de talán annak nincs helye vagy létjogosultsága ebben a közegben. Végül a prémium merchandise kollekcióban maradtunk, amibe viszont belefértek több munkát igénylő high streetwear darabok is, mégiscsak egy dizájner kollaborációról van szó. Szerintem tök izgalmas lett a végeredmény, és szerencsére nagy sikere is volt, majdnem minden elfogyott.
Ironikusan hangozhat a Szegény párák után a kérdés, de van álomprojekted?
Várom, hogy Adam Driver Magyarországra jöjjön! Egyébként úgyis látni fogom, mi az, ami felvillanyoz, de a kosztümös munkák talán nagyobb kihívást jelentenek. Tanultam az egyetemen szabást, varrást, a nagymamám is varrónő, tehát volt egyfajta előképzettségem, mégis sokat fejlődtem a Szegény párák alatt szakmailag, és szerintem ezért érdemes csinálni talán bármit is.
Ha elhívnának egy kereskedelmi csatorna műsorába, elvállalnád?
Vannak olyan stylistkollégák, akik visznek tőlem saját tervezésű ruhákat például a Voice-ba. Hál' istennek a tévés projektek eddig elkerültek, szerintem teljesen más típusú embert igényel ez a munka, mint amilyen én vagyok.
Milyen tanácsot adnál azoknak a Z generációs fiataloknak, akik a tervezői úton szeretnének elindulni?
Jó kérdés... Évente egyszer tartok órát a Werk Akadémián filmes jelmeztervezés és zenekari styling témában, és mindig le szoktam lombozni a fiatalokat. Egyébként érdemes már az elejétől kezdve tudatosan építeni a karriered, és korán gyakornoki munkákat vállalni. Mi is szoktunk hívni kezdő öltöztetőket, akiknek nincs feltétlen tapasztalata, de ha elkezdesz ilyen területen dolgozni, és ügyes vagy, előbb-utóbb lesz tered és lehetőséged magasabb pozícióba jutni.
Tök jó, ha van egy szakmai háttértudásod, de mindenképp ad egyfajta magabiztosságot, ha testközelből látod, hogyan működnek a ruhák vagy az anyagok.
Emellett van átjárhatóság a különböző területek között. Sokan csak menet közben jönnek rá, pontosan mi érdekli őket. Még a filmezésen, a jelmezcsapaton belül is rengetegféle pozíció létezik, nagyon egyedi, ki miben érzi magát komfortosan. Nem érdemes feladni, ha elsőre nem tetszik egy munka vagy pozíció, mert lehet, hogy egy másik beosztásban, akár ugyanazon a területen, még sikeres tudsz lenni.