Nem szeretünk kimaradni valamiből, kellemetlen érzés visszautasítani másokat, és alkalmazkodni egyébként is könnyebb, mint konfrontálódni. Ám hosszú távon nem járunk jól azzal, ha folyamatosan igent mondunk mindenre.
Nem – egy egyszerű szó, amit kisgyermekként állandóan használtunk. Talán általánosságban elmondható, hogy sokkal előbb tanulunk meg nemet mondani, mint ahogy járni kezdenénk: „Nem veheted el a játékom”, „Nem akarok fogat mosni”, „Nem eszem meg a zöldséget” – halljuk állandóan óvodás korú gyerekektől.
Sokáig én is olyan ember voltam, akinek a „nem“ szó nem szerepelt a szótárában. Lehetett szó baráti találkozókról, iskolai vagy munkahelyi feladatokról, családi összejövetelekről vagy baráti szívességekről, szinte minden kérdésre, kérésre és meghívásra igennel feleltem. Ott akartam lenni a péntek esti házibuliban, de a szombat reggeli családi programot sem tudtam kihagyni. Az iskolai csoportfeladatokban több munkát vállaltam el, mint amennyit egyébként szívesen megcsináltam volna, és még az is nehezemre esett, hogy visszautasítsam valaki közeledését.
„Az érintettek szabadsága eldönteni, hogy állapot, zavar, vagy szupererő” – A neurodivergencia identitásképző szerepe
2024.12.7 9:56
A nemet mondás képességének hiánya gyakran vezetett ahhoz, hogy túlvállaltam magamat, vagy ami rosszabb: olyan dolgokat csináltam, amihez egyébként semmi kedvem nem volt. Szerettem volna mindenkinek megfelelni, ezért úgy éreztem, ha nemet mondok, azzal csalódást okozok. Szerencsére ma már könnyebben tudom tartani a határaimat, de hosszú évek önismereti munkája és sok sok gyakorlás kellett ahhoz, hogy megtanuljak nemet mondani, bár még ma is előfordul, hogy olyasmire bólintok rá, amire valójában nem szeretnék.
De miért olyan nehéz nemet mondani?
A nemet mondás képessége sokak számára alapvető, másoknak azonban megugorhatatlannak tűnő feladat. Az, hogy állandóan igent mondunk, alapvetően a másoknak való megfelelésről szól. A people pleaserek mindig készségesek, mindig ott vannak, segítenek, de valójában rettegnek az elutasítástól, illetve attól, hogy mások nem fogják kedvelni őket, ha a saját igényeik is előtérbe kerülnek. De miért számít nekünk felnőttként is olyan nagyon mások véleménye? És miért vágyunk állandóan pozitív visszacsatolásra?
A brit Harley Therapy pszichoterápiás központ szakemberei szerint az állandó megfelelés iránti vágy mögött gyermekkori tapasztalatok állnak. Lehet, hogy gyerekként úgy érezted, nem kapsz elég figyelmet vagy szeretetet, ha egyszerűen önmagad vagy. Azt tapasztaltad, a szüleid csak akkor elégedettek veled, ha megfelelsz a (magas) elvárásaiknak, a szeretetükért tenned kellett, az nem volt magától értetődő. Az is lehet, hogy a szüleid nehézségeken mentek keresztül, és te gyerekként inkább megtanultál megfelelni az igényeiknek, nehogy még te is “gondot okozz” nekik.
Persze nemcsak a családi minták, hanem a társadalmi és kulturális hatások is befolyásolják a személyiségünket. A nők például jellemzően nehezebben mondanak nemet, a hagyományos nemi szerepek szerint nekik mindig készségesnek, odaadónak, alkalmazkodónak kell lenniük.
Az állandó „igen“ ára
Persze, kell néha nemet is mondani, de könnyen felmerülhet az olvasóban: miért olyan nagy baj, ha igent mondunk a dolgokra? Hiszen a média folyamatosan azt közvetíti felénk, hogy mondjunk igent: merjünk belevágni új dolgokba, kockáztassunk, lépjünk ki a komfortzónánkból, hiszen csak egyszer élünk.
Az állandó igent mondás a saját határaink és igényeink figyelmen kívül hagyása, ami számos negatív következménnyel járhat. A kapcsolatainkban egyensúlytalanságot érezhetünk, hiszen mi folyton bevállalunk dolgokat, cserébe viszont nem kérünk semmit. Amellett, hogy magunkat terheljük, könnyen lehet, hogy egy idő után frusztráltak és dühösek leszünk, mert úgy érezzük, állandóan olyan dolgokat kell tennünk, amiket nem szeretnénk.
Így lépjetek tovább egy veszekedésen – a kibékülés legfontosabb lépései
2024.11.19 17:12
Emellett az állandó igent mondás szorongáshoz és stresszhez is vezethet, mert folyamatosan attól félünk, hogy mások elutasítanak minket, emiatt nem foglalkozunk a saját céljainkkal és vágyainkkal, kevés időt hagyunk saját magunkra. Sőt, az igényeink háttérbe szorítása hosszú távon kiégéshez vezethet, egy ponton túl már nem leszünk képesek mindent bevállalni.
És akkor mégis hogyan lehet nemet mondani?
Nemet mondani valakinek nagyon ijesztő lehet. Szembenézni a másik érzéseivel, csalódottságával vagy haragjával egyáltalán nem komfortos, és ha lehet, szeretnénk jó messziről elkerülni ezeket a helyzeteket. Azonban fontos tudatosítani magunkban, hogy ezeket a konfliktusokat és nézeteltéréseket meg lehet oldani, meg lehet beszélni, és a másik fél képes megérteni, ha valami éppen nem jó neked. Hosszú távon sokkal egészségesebb viszonyaid lesznek, ha megtanulsz nemet mondani, mintha állandóan csak igent mondanál.
