New Music Friday Refresher-módra: a Playback Péntekben ismét a hét legizgalmasabb könnyűzenei megjelenéseit gyűjtöttük össze, ezúttal öt lemezt és három dalt hoztunk nektek, hogy jól induljon a hétvége.
Albumok
Franko: 23101075
„Jó érzés, hogy megjelent a lemez, elégedett vagyok, mert nem kellett sietni, volt időm dolgozni a dalokon. Kicsit azt érzem, hogy minden puzzledarab a helyére került, emiatt nagyon nyugodt szívvel tudom kiengedni a kezeim közül ezt az albumot” – mondja Franko, aki egykor még Chris Villon néven rappelt angolul, de – ahogy már korábban is írtuk – a magyarra váltás nála sem bizonyult rossz döntésnek. A Wavy-tag óriási underground névsort hívott egybe első magyar nyelvű albumára: producerként legtöbb helyen SilkSilver dolgozott, de készültek trekkek ONE-AB, WaTa, Blaize, Kapitány Máté, DomBeats, imdb, DanPinto és OB prodolásával is. A featek között pedig olyan neveket találunk, mint Co Lee, Indigo, Nash, Kapitány Máté, Drilladeltoro, 97inco és Chelios.
A lemez legfontosabb motívuma az út, amely a címben is visszaköszön: Franko Szigetszentmiklós (irányítószám: 2310) és Budapest, azon belül a Madách tér környéke (irányítószám: 1075), között ingázott sokat, ezt a korszakot veszi végig és zárja le a lemez. A 23101075 tényleg kicsit olyan, mintha egy hosszabb időszak különböző hangulatú hazabuszozásaiba adna betekintést – haza a nagyvárosból. Az ember valamikor fáradt, és csak azt kívánja, hogy megpihenjen otthon, máskor kattog a sok hülyeségen, valamikor meg übermotivált, és úgy van vele, hogy „nincsen senki, ki rám szól“. Ehhez idomulnak a dalok zeneileg is: egyszer bólogatós old school, máskor ciripelő trap- vagy kattogós 2-step garage-beateken pörögnek, megmutatva, mekkora kraft van a magyar undegroundban produceri szinten is. Az album bemutatókoncertje február 23-án lesz a Turbinában. (Maier P.)
The Smile: Wall of Eyes
A Radiohead a 2016-os A Moon Shaped Pool óta nem jelentkezett nagylemezzel, Thom Yorke és Jonny Greenwood azonban a koronavírus-járvány alatt szorosan összedugta fejét, Tom Skinner dobossal kiegészülve lényegében végig akarták zenélni a karanténidőszakot. Ebből az együttállásból született meg előbb a Smile, majd a 2022-es, A Light for Attracting Attention című debütlemez, ami nemcsak az év egyik legjobban várt, hanem egyúttal legjobban körberajongott megjelenése is lett.
Közel két évvel később Wall of Eyes címmel futott be hozzá a folytatás, amely már a megjelenése napján hasonlóan lelkes fogadtatásra talált, az éppen széteső Pitchforktól is nyomban megkapta a „best new music“ plecsnit. Noha Thom Yorke legtöbb korábbi munkájának, köztük az előző Smile-lemeznek is, Nigel Godrich volt a producere, addig a mostani anyag Sam Petts-Davies felügyelete alatt állt össze, aki korábban a frontember Suspiria-filmzenéjén is dolgozott.
Az album a legutóbbi kislemez, a Friend Of A Friend klipjével együtt érkezett, amit a múlt héten 18 nagyvárosban – köztük Londonban, New Yorkban, Amszterdamban és Tokióban – egy sor független filmszínházban premiereztettek. Akárcsak a címadó dal esetében, ezúttal is a zenészek visszatérő alkotótársa, Paul Thomas Anderson (Licorice Pizza, Vérző olaj, Boogie Nights, Magnólia stb.) rendezte a klipet – vagyis mindenképpen megér egy kattintást. A Smile idén turnézik is az anyaggal, és bár a koncertsorozat Magyarországot egyelőre nem érinti, Bécsben azért megnézhetjük őket augusztus 22-én. (Kovács D.)
Future Islands: People Who Aren’t There Anymore
Hetedik stúdióalbumát hozta el a baltimore-i szintipopbanda, amely 2020 után ismét nagylemezzel jelentkezik. A People Who Aren’t There Anymore illeszkedik a zenekar new wave-hatású, a 80-as évek szintetizátoros popzenéjén alapuló diszkográfiájába. Tematikailag a gyász, az elválás fájdalma szövi át az anyagot, miközben a Future Islands szövegeire jellemző pozitív kicsengés is ott van a dalok végén. Ahogy az NME írja, a sorok mögött feltételezhetően Samuel T. Herring énekes, illetve a basszeros William Cashion nemrégi szakításai állnak, a szomorú személyes történetekből pedig a katarzis lehetőségét mindig magukban hordozó szakítós himnuszok születtek. (Maier P.)
Heavy Brains: Tanult módszerek
A debreceni, feltörekvő Heavy Brains első lemeze még a 60-as, 70-es évek rockzenéjét idézte, mostanra azonban teljesen átmentek szintetizátorosba. Zenéjükben fel lehet fedezni az újjáéledő szintipop és synthwave elemeit, illetve a 20. századi magyar rocktörténet klasszikusait is. A Tanult módszerek nálunk premierezett, úgyhogy ha olvasnál még róla, ide kattintva megteheted. (Maier P.)
Crescendo Selecta: Ennyi az egész.
Meghozta debütáló albumát a soul, az r'n'b, a hiphop és a pop tengelyén mozgó Crescendo Selecta zenekar, akik 2021-ben alakultak, és másfél éve dolgoznak ezen a konkrét anyagon. A sokáig tartó munka ugyanakkor nem szűrte ki a dalokból azt a dzsemmelős jelleget, amitől az ilyen fajta zene igazán működni tud. Különböző hangulatú dalok, amelyek instrumentálisan is megállnának, de Kovács Aliz, a tavalyi Voice második helyezettje plusz élettel tölti meg őket. Jelenleg még nagy a káosz, de az mindig ígéretesebb, ha egy produkció így indul, minta már az elején végletekig ki lenne találva. Érdemes lesz odafigyelni a bandára a jövőben is, mert ha beér a dolog, akkor üde színfoltja lehet a hazai popzenének. (Maier P.)
Számok
Justin Timberlake: Selfish
Közel hat év után tér vissza új dalával a fehérsrác-r'n'b koronázatlan királya, a Justinok között is legdzsasztinabb Timberlake, aki már jobban hasonlít Hugh Jackmanre, mint arra a Justin Timberlake-re, akit egykor megismertünk. A Selfish az énekes Everything I Thought It Was című visszatérő lemezének előfutára, amely március 15-én érkezik. Zeneileg korai önmagát idézi az új dal, ami annyira nem meglepő, ha azt nézzük, mennyire menő most az ezredforduló r'n'b-je, elég, ha The Weeknd, Madonna és Playboi Carti tavalyi slágerére, a Popularre gondolunk. Az, hogy Timberlake tudja-e ugyanazt hozni a saját műfajában, mint a stafétát az elmúlt évtizedben átvevő fiatalok, azt mindenkinek a saját értékítéletére bízzuk. (Maier P.)
Laurie: Megyek utánad
Már többször feldobta a TikTok a kis snippeteket ebből a dalból Laurie-tól, aki nagyon atmoszférikus, kedves és egyedi videókat készít a platformra. Ugyanezeket a jelzőket használhatnánk a dalaira is, amelyek olyan, mára popsztárnak számító nemzetközi előadókat juttathatnak eszünkbe, mint Clairo vagy Beabadoobee. Ez az úgynevezett bedroom pop csak az undergroundban tudta megvetni a lábát Magyarországon, de ki tudja, talán épp Süli Laura lesz az az egyéniség, aki nagyobb közönséget érhet el ilyesfajta zenével. Megvan benne minden, ami a Z generáció ikonjaiban: azonosulható, történetmesélő szövegek, bensőséges hangulatú zene és jó kontent. (Maier P.)
Palo Canto: Peyote
A Palo Canto egy viszonylag friss projekt, amelyet Tóth Bertalan (Cloud 9+) és Kedves Péter (Belau) indítottak tavaly. Első single-jük a Nóvé Somával közös West Wind volt, most viszont egy instrumentális trekkel hallatnak magukról: a Peyote egy hipnotikus technókiáltvány, amely a spiritualitás mezein kóborolva fogja kézen a hallgatót. „Ez a dal egy spirituális technótrip, amely az ősi energiákat igyekszik megidézni. A Peyote az idén ősszel megjelenő lemezünk egyik izgalmas szemelvénye, a West Wind után szerettük volna megmutatni ezt is, valamint, hogy milyen stílushoz, stílusokhoz nyúlunk majd. Jelenleg egy live session videón dolgozunk, amelyet reméljük, hogy mihamarabb megoszthatunk” – mesélték terveikről a formáció tagjai.