Playback Péntek: Dua Lipa, Måneskin, The Biebers és 30Y a hét megjelenései között

Albumok

Måneskin: RUSH! (ARE U COMING?)

Senki sem fogja leordítani a fejem, ha kijelentem, hogy a Måneskin eurovíziós győzelme a legjobb dolog a 2020-as években, ami a klasszikus rockzenével csak történhetett. Az olasz Damiano David vezette banda az utcáról az X-Factorba tornázta magát, majd a dobbantón könnyedén átszökkenve, korosztályának legnagyobb koncertzenekarainak ugródeszkájához ért. Újra világslágerré tették a Madcon Beggin’-jét, hirtelen mindenki olasztanulásra adta a fejét miattuk, a csajok pedig összezavarodva konstatálták, hogy nem tudják eldönteni, valójában a basszusgitáros Vic akarnak lenni, vagy vele akarnak lenni. Mondhatni, a Måneskin részben felelős a generációs biszexuális pánikért is. A májusi, arénás koncertjükön mi is megtapasztalhattuk, hogy a négytagú formáció tényleg a legkúlabb itáliánó exportcikké avanzsált, ráadásul nevetségesen szexi, marha tehetséges zenészekkel. Nyilván senki sem lepődött meg azon, hogy januárban debütált RUSH! lemezükről most egy újabb bőrt húznak le 5 deluxe számmal, csini bakelitlemezekkel és fotókönyves CD-változatokkal, kiszolgálva a gyűjtői rajongói réteget.

Az új számok közül a HONEY (ARE U COMING?)-ot a srácok már pár hónapja egy emberként éneklik közönségükkel, négy teljesen friss dalukat pedig a legnagyobb jóindulattal is hallhattuk már tőlük más szöveggel, kicsit variált hangszereléssel. Az a helyzet, hogy a Måneskinnek két vonal jött igazán be: az I WANNA BE YOUR SLAVE példáját követő, lábdobbal és torz, picit affektáló vokálokkal startoló, uptempo rockdalok szex-drogok-pia témában, illetve a CORALINE-os klasszik, keserédes szerelmes balladák. A többi meg a kettő között félúton. A RUSH (ARE U COMING?) ötöse is tökéletesen beleillik ebbe a marhajól bevált sémába, de van ezzel probléma? Tulajdonképpen nincs. A banda tagjainak átlagéletkora még továbbra sem haladta meg a 23-at, ennek ellenére már megtalálták a saját hangzásukat, amiért Kínától Ausztrálián át az Államokig mindenki megőrül. Bőven ráérnek még a kísérletezni és begyűjteni a pofonokat mindenkitől, aki számon kéri őket, hogy hogyan merhetnek újat alkotni, addig mi megbirkózunk a szégyenérzettel, hogy véletlen az GOSSIP szövegét énekeljük az új OFF MY FACE refrénjére. (A THE DRIVER-t meg az Arctic Monkeys Tranquility Base Hotel & Casinójára, de az már csak egy mellékszál, elvégre nagyon ritka az olyan dal, amit korábban még nem írtak meg.) (Erdős Viki)

Buzás Bence: Átjáróház

Második tematikus EP-jén, az Átjáróházon az x-faktoros Stolen Beatből ismert Buzás Bence már nemcsak dalszerző-énekesként, hanem producerként is megmutatja magát. A négydalos kislemez anyaga összesen két hét alatt született meg, műfajilag a szerző egyetlen irányzatba sem sorolná szívesen. Amit Buzás Bence színtiszta örömzenélésnek címkéz, hívjuk mi kicsit r&b-s és reggaetonos elemekkel ellátott, pure popzenének.
„Az élet kilengései sokszor kiszámíthatatlanok, sokszor nevetünk önfeledten, másik pillanatban feküdhetünk egy kórházi ágyon. Az a szép a dologban, hogy ezek az állapotok pillanatok alatt változhatnak meg. Az érzéseink, ugyanúgy ahogy az emberek az életünkben: jönnek-mennek, életünk egy átjáróház. Egy dolgunk maradt csupán ennek tudatában: élvezni a szép pillanatokat és megélni a rosszat, tanulni és belőni az irányt oda, ahol a legnagyobb rossznak is van szépsége, ugyanis a világon minden szép dolog magában hordozza az elmúlást“ – mesélte Bence a szövegek mögötti inspirációról. (Erdős Viki)

Beirut: Hadsel 

Bár ez a hét elég izmos popmegjelenések terén, hiba lenne más műfajokat figyelmen kívül hagyni: beesett a világzenét indie-vel keverő amerikai formáció, a Beirut hatodik nagylemeze is. Igen szép zenei élményektől fosztotta meg magát az, aki eddig nem hallgatott Beirutot. A bandát nehéz körbehatárolni, de a már a felvezetőben is említett indie világzene talán a legpontosabb jelző arra, hogy mit is csinál Zach Condon projektje. A ma érkezett Hadsel a korábbi lemezekkel ellentétben mintha jobban operálna az elektronikus hangzással, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szerzemények nélkülöznék a többszólamú instrumentalitást és Zach Condon bársonyos tenorját.
A Beirut tipikusan olyan zenét csinál, ami akármikor chillbe rak – ez alól a Hadsel sem kivétel, ami a szomorkás és szürke novembert szép lágyan szövi át a maga pozitív energiáival. (Szécsi Krisztián)

Káltes Ekwa: Átv​á​ltoz​á​sok

„Vízesések résein át figyelnek engem a jezsuiták/ Bonts egy édes vermutot, a szovjet űrprogram halott“ – énekli Kiss Flóra a Gustave Tiger romjain alakult Káltes Ekwa élén, amely csütörtökön Átv​á​ltoz​á​sok címmel hozta ki debütáló nagylemezét. A 2022 tavaszán feloszlott – és rettenetes, mégis viszonylag jól leíró zsurnalizmussal folyton csak katedrálispunkként hivatkozott – zenekar két tagja, Dorozsmai Gergő és Szabó Sz. Csaba eredetileg azért vágott bele a projektbe, hogy a GT után végre kiélje szintis hajlamait és Bis-mániáját. Saját megfogalmazásuk szerint a mára letűnt electroclasht és az újhullámot szerették volna párosítani az új formációban, amely végül a Káltes Ekwa nevet kapta, és durván másfél évvel az anyazenekar megszűnése után ledobta 2023 egyik legizgalmasabb, legszórakoztatóbb magyar lemezét. Csak ismételni lehet a formáció ajánlását: „Hallgassátok meg a számokat egy fagyos és pogány erdő mélyén. Aztán sajnos mindannyian meghalunk, és elfelejtenek bennünket“. (Kovács M. Dávid)

Számok

Dua Lipa: Houdini

Kitartás azoknak, akik azon törik magukat, hogy utálják Dua Lipát, mert „túl pop“. Korunk egyik legnagyobb énekesnőjének legújabb dalán a közkedvelt pszichedelikus „zenekar“ „tagja“, szóval maga a Tame Impala, azaz Kevin Parker dolgozott producerként. És hát olyan is lett. Szóval ilyen az, amikor a témimpalás szintetizátorsoundok kilépnek Parker enervált dalszerzői világából, és egybeforrnak a groove modern istennőjének tempós, '80-as évek tánczenéjét idéző stílusával. Parkertől nem szokatlan amúgy, hogy popdívákkal melózik, korábban Rihanna 2016-os (és mai napig utolsó!) Anti lemezén is ott volt a neve a szerzők között, de eddig talán ez a legnagyobb fa, amibe a fejszéjét vágta producerként, és valljuk be, az a fejsze úgy ment át a fán, mint kés a vajon – ezt egész biztos alátámasztják majd a számok is a rádiós lejátszások, a TikTok-felhasználások és a streamingadatok tekintetében. Elindult tehát Dua Lipa legújabb érája, aminek a végén egy egész album várható, és van miért izgatottnak lenni. Főleg, ha olyan klipek készülnek majd a dalokhoz, mint ez itt, amiben az albán származású brit énekesnő egy Puma teremcipőben táncolja le az arcunkat. (Maier Péter)

30Y: alkalmi társ

Finom zúzda – ez jellemzi a 30Y-t az utóbbi időben. A jelenlegi éra vezető dala, az éhezők jóllakottak soundja köszön vissza legújabb számukban is: finom, melankolikus, lassú ballada, amelynek plusz réteget adnak a torzított gitárok. Egyszerre merengős és mély, egyszerre monumentális az alkalmi társ, épp ahogy a fent említett elődje. A korai Beck-szövegeknél valamivel letisztultabb (közérthetőbb?) sorok húsbavágóan szólnak a kötődésről, az emberi (valószínűleg romantikus) kapcsolatok mulandóságáról, felszínességéről, mélységéről. Ehhez tökéletesen illeszkedik a Bátori Gábor 'jim' sinco által rendezett klip, amely az éhezők jóllakottak (szerettük) univerzumának egy másik szeletét mutatja meg. A főszereplő Kovács Mátyás játéka és monológja miatt pedig messze több lesz ez egy puszta videóklipnél. Mit lehet ehhez hozzáfűzni azon kívül, hogy ez a dal és klip önmagában reprezentálja, hogy a nagy magyaralter zenekarok közül miért a 30Y az (egyik?), amely a mai napig képes újabb és újabb generációkat megérinteni anélkül, hogy meghasonulna önmagával?! Mert igazából ennyi a lényeg. (Maier Péter)

The Biebers, Trokán Nóra: Még most is fáj

„Szerettem volna egy klipet, ami méltó Trokán Nórihoz és Kulka Jánoshoz. Mérhetetlenül tisztelem Jánost, és bízom benne, hogy azok, akik hiányolják őt a színpadról, a szívükbe zárják ezt a klipet, ha viszontlátják benne. Az egész forgatás alatt ez járt a fejemben, hogy vissza tudjam adni, milyen szeretettel és tisztelettel nézünk fel rá” – mondta Puskás Peti a Refresherhez eljuttatott közleményben a Paolo Sorrentino művészetéből (valószínűleg) erősen inspirálódó videóklip mögötti motivációkról. A klip egyébként ott válik kifejezetten ijúpápássá, amikor – egyébként popszámokhoz képest szokatlanul későn – megérkeznek a dobok a Maddow által producerelt zenei alapba, és Trokán Nóra unottan ülő férfiak között táncol egy üres medencében. A dal itt válik finom érzéki balladából húzós klubszámmá, amely eddig talán szokatlan volt a Bieberstől. (Maier Péter)

Peggy Gou, Lenny Kravitz: I Believe In Love Again

Egyik legnagyobb példaképével készített új számot Peggy Gou: megérkezett egy újabb sikervárományos trekk az egyre népszerűbb DJ-producer és divatikon (It Goes Like) Nanana című nyári dance-slágere után, ráadásul egy Grammy-díjas legenda, Lenny Kravitz kollaborációjával. Az I Believe In Love Again című dal hangzásvilágával Peggy Gou továbbra is a sokszínűségét bizonyítja: az időtlen R&B-vel árnyalt és a kora kilencvenes évek dancepop-alapjain felkúszó klubhimnusz hűen tükrözi a koreai származású, de Berlinben élő művészt inspiráló sokféle zenei hatást. És ami pedig Lenny Kravitz vokálját illeti, a dalban az előadó egy olyan oldalával találkozhatunk, amit eddig ritkán hallhattunk. Peggy így mesélt a közös dalkészítésről: „A 90-es évek óriási hatással voltak a zenémre. Az emberek tudnak az akkori dance/house/rave-szcéna iránti imádatomról, viszont arról kevésbé, hogy mindig nagy R&B-fan, illetve nagy Lenny-fan voltam. Az 5 című, 1998-as albumát – mely személyes kedvencem – végtelenítve hallgattam, de az egész munkássága nagyszerű és időtlen. A közös dalunknál pedig bejött a stúdióba és varázslattá alakította a kezdetleges vokált, új dalszöveget is írt, és megalkotta ezt a hihetetlen gitárriffet. Az I Believe In Love Again a pozitivitás és a remény erőteljes üzenetét hordozza, és reméljük, hogy mindenki meg fogja ezt érezni, aki meghallgatja.“ (Hering Andris)

FRANKO: Nemo / Kalóz Freestyle

Magyarra váltott a wavys Chris Villon (Bartha Zsombi), és ez eddig nem bizonyosul rossz döntésnek. Az új projekt rögtön egy kétszámos kislemezzel indul. A Nemo címűt SilkSilver és Blaize producerekkel készítette, míg a Kalóz Freestyle-on WaTa beatjére Co Lee-t hívta közreműködőnek Franko. Ez utóbbihoz egy „nagyon Wavy-s“ klip is készült, amit Bornemissza Márk és Kebab rendeztek. Külön pacsi a videóban feltűnő focis kártyáért, elég nagy powermove, sőt, még azt is elfogadjuk, hogy egy Real-játékos (Rodrygo) van rajta, mert van annyira értékes a cucc összességében. (Maier Péter) 

Aurora: Your Blood

Chris Greatti Lady Gagától kezdve, Yungbludon és Poppyn át, Willow-ig ívelő produceri munkáját hajlamos vagyok az egekbe magasztalni, így különös izgalommal töltött el, hogy a norvég tündérlány, Aurora legújabb kislemezét, a Your Bloodot is ő jegyzi. A futurisztikus, kicsit filmzenés balladákról ismert énekesnő új száma persze az együttműködés ellenére sem lett egy rockdal, annál inkább hasonlít hangulatában és vokáljaiban is Ellie Goulding 2010-es debütáló lemezére, a Lightsra. Aurora minden egyes megjelenésében rávilágít az emberi lélek törékenységére és minden szépségére a hibáival együtt.

„A világ állandóan vérzik, és sosem tudhatjuk pontosan, mi van egy emberben legbelül, amíg nem nyitunk felé. Még akkor is, ha nem értjük igazán, min megy keresztül, próbálkoznunk kell. Ha ezt nem tesszük, mi értelme van az életnek? Néha olyannyira tud fájni szembenézni a félelmeinkkel, akár a halál, ezt pedig a születésünktől kezdve tapasztaljuk. A te véred. Az én vérem. A mi vérünk“ – mondta az NME-nek az énekesnő a dalról, amely nem csupán egy kislemez, hanem egy új korszak felvezetőjeként is szolgál. (Erdős Viki)