A gazdasági helyzet és a társadalmi átrendeződések miatt később repülünk ki a családi fészekből, mint szüleink vagy nagyszüleink tették. De meddig lehet otthon maradni? És mi van akkor, ha egy ideig még a mamahotel jelenti számunkra az otthont?
A 21. századra a felnőttkorba való átlépés hagyományos menetrendje teljesen átalakult. Nagyanyáink korában megszokott volt, hogy valaki 16-18 évesen családot alapít, házat épít, majd – igaz, gyakran a szülőkre támaszkodva – elkezdi a saját, független életét. Ehhez képest ma sok fiatal felnőtt már a gyermekvállalás gondolatától is megrémül, és nemhogy egy saját ingatlan vásárlása, de sokaknak egy önálló albérlet fenntartása is elképzelhetetlen álomnak tűnik. De hogyan lehet úgy függetlenedni, ha közben még mindig a szüleire támaszkodik az ember?
Magyarországon átlagban 27 évesen hagyják el a szülői házat a fiatalok, azonban az egyre emelkedő ingatlanárak és erősödő gazdasági válság hatására feltehetőleg ez a szám is növekedni fog. Az elmúlt években sokan a koronavírus-járvány miatt tértek vissza gyerekkori otthonukba, a pandémia lecsengése óta pedig nem biztos, hogy ismét akadt lehetőségük a költözésre. A gazdasági bizonytalanságokat, a megélhetési költségek növekedését, a karrierválasztási nehézségeket és a pandémia hatásait figyelembe véve talán nem is annyira meglepő, hogy a 25-29 év közötti európai fiatalok majdnem fele, 42 százaléka, a szüleivel él.
Bár a mamahotelre legtöbben kényszermegoldásként gondolnak, nyilvánvalóan sok előnnyel jár, ha otthon lakik az ember. Például nem kell albérleti díjat és rezsit fizetned – ennek ellenére anyagilag is hozzájárulhatsz a háztartáshoz –, közösen vásárolhatsz be és főzhetsz a családtagjaiddal, együtt végezhetitek a házimunkát, illetve közel maradsz a szeretteidhez. A szülőkkel való együttélés legfőbb nehézsége azonban nem a gyakorlati kérdésekből, hanem magából a szülő-gyerek kapcsolatból fakad. Hiába múltál el 18, 25 vagy 30, a szüleid számára te mindig “gyerek” leszel, és ezt a dinamikát nehéz átírni, ha felnőtt fejjel is otthon él az ember. A fiatalfelnőtt-évek egyik meghatározó folyamata a szülőkről való leválás, amit megnehezíthet az anyagi és a fizikai függőség.
Bár az érzelmi függetlenedés is nehezebb, ha nincs fizikai távolság közted és a szüleid között, azért nem lehetetlen. Az egyik legfontosabb dolog, hogy fektessétek le közösen az együttélés szabályait. Nem vagy már gyerek, így a szüleid nem várhatják el tőled, hogy este időre hazaérj, vagy hogy mindig beszámolj arról, hogy hol jársz. Viszont te sem várhatod azt, hogy anyukád mossa a ruháidat vagy tegyen rendet a szobádban. Üljetek le, és beszéljétek át egymással, hogy nektek hogyan komfortos az együttélés, kinek milyen igényei, elvárásai vannak a másikkal szemben. A jó kommunikáció elengedhetetlen, ezért próbálj meg tisztán és érthetően beszélni az igényeidről. Jelezd, ha úgy érzed, hogy egy kis térre van szükséged, de te is tartsd tiszteletben a szüleid privát szféráját. Ha áthívsz valakit magadhoz, azt jelezd a szüleid felé, és győződj meg arról, hogy számukra is oké, ha néhányan nálad lógnak.
Szintén sokat segíthet a függetlenedésben, ha te is beszállsz az otthoni kiadásokba. Sokan azért nem költöznek el otthonról, mert nem tudnának egyedül fenntartani egy albérletet, de ha felnőttként te is dolgozol, nem várhatod el a szüleidtől, hogy egészében ők állják a rezsit, ráadásul ők fizessenek minden bevásárlást. Egyezz meg velük, hogy mennyivel szállsz be a közös költségekbe. Ez lehet egy jelképes összeg is, de hidd el, neked is jobb érzés lesz, ha nem „ingyen élsz” a szüleid nyakán. Vigyázz az otthoni tárgyakra, berendezésre, és tartsd tiszteletben a szüleid szabályait, takaríts el magad után. A saját teredben és tárgyaiddal kapcsolatban ezt ugyanúgy te is elvárhatod.
Ha a saját teendőidről és életedről van szó, fontos, hogy merd meghozni a saját döntéseidet. Lehet, hogy régen mindenben kikérted a szüleid véleményét, de hidd el, hogy egyedül is képes leszel választani. Az élet része, hogy néha csinálunk hülyeségeket, de nem várhatjuk el azt, hogy minden helyzetben kisegítsenek a szüleink. Ha nem szeretnéd, hogy felnőttként is az ő véleményük határozza meg a gondolkodásod, kezdj el magadtól is döntéseket hozni. Egyáltalán nem könnyű leválni a szüleinkről, miközben együtt élünk velük, de megfelelő kommunikációval és a felmerülő nehézségek érett kezelésével így is lehet függetlenedni.