A mémekkel való pingpongozás sokkal hasznosabb, mint gondolnád: az elmúlt években a pszichológia is felismerte, hogy a vicces-aranyos képek és videók csereberéjével a lehető legkönnyebben ápolhatjuk a barátságainkat. Csak ne ess vele túlzásba, légyszi.
Ezt a cikket egy vallomással kell kezdenem: néha rémes barátnak érzem magam. Olyan rémes barátnak, aki akár hetekig – rosszabb esetben: hónapokig – képes ignorálni a barátai kedves üzeneteit, beköszönéseit vagy érdeklődését a hogylétem felől. Természetesen sosem azért, mert nem fontosak nekem, vagy bunkózni akarok velük, hanem mert többnyire semmi kedvem magamról sztorizni, egyszerre több kérdést megválaszolni, mérsékelten szeretek csetelni, és már az emailkorszak óta rettenetes levelezőpartnerként tartom magam számon.
Szerencsére a környezetem már tudja, hogy élőszóban – ha ilyen-olyan elfoglaltságaim miatt nem is bármikor, mindenesetre – örömmel rendelkezésre állok, én pedig egy ideje azt vettem észre magamon, hogy minél rövidebb egy üzenet, annál nagyobb valószínűséggel válaszolom meg. Ennél már csak egy jobb van: ha egyáltalán nem is kell válaszolni, valami minimális reakcióval – mondjuk egy szívecskével – beéri a másik fél. Igen, ezek többnyire vicces vagy cuki kontentek az internetről, a többit meg majd a legközelebbi sörözésünkkor megdumáljuk.
Ezt az egészet csak azért citáltam elő, mert kiderült, hogy az internet különböző bugyraiból előbányászott mémeket dobálni a hozzánk közelállóknak a tudomány szerint is baromi kedves gesztus, ami a szürke hétköznapokon is segít életben tartani a barátságainkat – néhány rövidke másodperc erejéig összekacsintunk, felnevetünk, felidézünk magunkban néhány közös emléket, aztán pár pillanattal később máris megy tovább az élet.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A tudomány tényleg azt akarja, hogy dobáljak mémeket a barátaimnak?
Az elmúlt pár hét alatt egészen elképesztő mennyiségű megtekintést és lájkot hozott össze az Oxfordi Egyetem hivatalos Instagram-oldala egy videóval, amelyen az intézmény kísérleti pszichológia tanszékének egyik oktatója, dr. Mary Kempnich arra buzdított, hogy bátran küldözgessünk mémeket barátainknak, családtagjainknak és egyéb szeretteinknek.
Az emberi kapcsolatok és a mentális egészség közötti összefüggésekre specializálódott Kempnich azzal érvel, hogy vicces képeket és videókat küldözgetni azoknak, akiket szeretünk, lényegében az egyik legegyszerűbb, legkevesebb energiabefektetést igénylő módja a társas kapcsolataink ápolásának, hiszen általában nem várjuk el a másiktól, hogy érdemben válaszra méltassa a megosztott tartalmat.
Nem várod el tőlük, hogy válaszoljanak. Nem kérdezel tőlük semmi olyat, amit ki kellene fejteniük. Lényegében csak megmutatjátok egymásnak, hogy léteztek, törődtök egymással, és időnként meg akarjátok nevettetni egymást.
– magyarázza a videón Mary Kempnich.
Az Oxford szakértője azzal érvel, hogy a mémküldés egy gyors, minimális befektetéssel járó kommunikációs forma, amely legfeljebb pár másodpercet, kattintást vagy pöttyintést vesz igénybe – elvégre tök könnyű csak úgy rábukkanni valamire a neten, aztán átlőni valakinek.
Kempnich szerint egy-egy telibe trafáló mém elküldésével egyúttal azt is kommunikáljuk, hogy jól ismerjük a másikat, ami ugyancsak erősíti a kötődésünket. „Lényegében azt üzenjük vele: 'hé, gondolok rád, és tudom, hogy ezt értékelni fogod'. Szóval ne becsüld alá a mémek erejét! És ha a barátaid küldenek neked egyet, mindenképpen dobj rá egy lájkot vagy szívecskét“ – tanácsolja a szakértő.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nem kell rögtön válaszolnod, sokszor egy szívecske is elég
A mémdobálás pozitív pszichológiai hozományait már a koronavírus-járvány idején is méltatták a szakértők: amikor fizikailag is el voltunk szigetelve egymástól, felértékelődtek az online interakciók, a mémekkel való pingpongozás pedig gyors és kedves módja volt annak, hogy a karantén alatt is ápoljuk a kapcsolatainkat.
A mémek megosztása olyanokkal, akikkel jól kijövünk, egy egyszerű módja annak, hogy emlékeztessük őket arra, hogy gondolunk rájuk, anélkül, hogy ezt mélyebb szinten kommunikálnunk kellene. (...) Egy vicces mém feldobhatja a hangulatot, és érzelmi támaszt is adhat, amikor épp nehéz időszakon mentek keresztül
– magyarázta Ruairi Stewart pszichoterapeuta (The Happy Whole Coach) a Stylist cikkében.
Amikor valakit megjelölnek egy vicces kép alatt, vagy a mém egyenesen az üzenetei közé érkezik, akkor mindkét fél megéli, érzi a kötődést. Ahogy dr. Kalanit Ben-Ari pszichológus mondja: természetes emberi igényünk, hogy másokkal is megosszuk az élményeinket, tapasztalatainkat, a befogadónak pedig a kapott üzenet azt jelzi, hogy itt egy ember, aki látott valamit, amiről eszébe jutottam, és még tett is valamit azért, hogy ezt a tudomásomra hozza.
A HuffPost egyik cikkében a Detox Your Thoughts című könyv szerzője, Andrea Bonior pszichológus is amellett érvel, hogy a rövidebb, illékonyabbnak tűnő üzenetek gyakran hatékonyabbak, mint a túlírt gondolatok, hiszen a másik fél is könnyebben dobja a lájkot, szívecskét vagy nevetős fejeket, mint fogalmazza meg a válaszát. Vagyis a hosszabb üzenetek megválaszolása sokaknak tehert jelent, a rákészülődéssel töltött idő pedig időnként csak mélyíti a felek közti árkot.
Ilyenkor persze egy darabig még magunkat is azzal áltatjuk, hogy egy nagyobb lélegzetvételű üzenetben először is elnézést kérünk a kései válaszért, majd egy hosszú felsorolással felzárkóztatjuk a másikat arról, mennyi dolgunk és nyűgünk volt mostanság, és talán még arra is marad majd energiánk, hogy reagáljunk a tényleges, rég nem aktuális üzenetre. És közben egyre csak nyomaszt minket az eltűnésünk miatt érzett bűntudat.
Andrea Bonior szerint a mémekre ilyenkor is számíthatunk: csak bedobsz valami vicces-cuki képet, és máris sokkal oldottabb a hangulat, hiszen tettél valamit, amivel jelezted a másik számára, hogy nem akarod ignorálni őt. Hiszen könnyen lehet, hogy a válasz nélkül maradt barát vagy családtag már napok óta azon kattog, hogy mikor és mivel bántott meg.
A mémpingpongba még azok is könnyen be tudnak szállni, akik egyébként híresen lassan reagálnak a beérkező üzenetekre, esetleg valamilyen okból kifolyólag szófukarok, nem érzik magukat komfortosan, amikor írniuk kell.
Azt persze mindenképpen látnunk kell – és erre figyelmeztetnek a téma szakértői is –, hogy szimplán mémek küldözgetésével nem lehet épkézláb kapcsolatot fenntartani senkivel, viszont néhány jópofa kép vagy videó továbbosztása remek kiegészítője lehet a baráti kapcsolataink ápolását célzó eszköztárunknak.
Csak arra ügyeljünk, hogy ne mi legyünk azok a kellemetlen alakok, akik képesek napi végtelen mennyiségű mémet bedobálni a barátaival közös csetbe, mert ezzel épp a célunk ellenkezőjét érhetjük el.