Louisiana hírhedt „Cancer Alley¤-jében sűrűn sorakoznak a vegyi üzemek a fekete közösségek házai mellett – és ez sajnos nem egy elszigetelt eset, ugyanis a rendszerszintű környezeti rasszizmus igenis létezik.
Mi az a környezeti rasszizmus?
A fogalmat Dr. Benjamin F. Chavis Jr. civiljogi vezető használta először az 1980-as években. Meghatározása szerint az environmental racism, vagyis környezeti rasszizmus az, amikor bizonyos szennyező, veszélyes ipari létesítmények, hulladéklerakók vagy más környezetkárosító projektek aránytalanul gyakran kerülnek színes bőrű és/vagy szerény körülmények között élő közösségek közvetlen közelébe. Véletlen egybeesés lenne? Aligha. Minden jel arra mutat, hogy a döntéshozók és a politikai szereplők igenis tisztában vannak a helyzet súlyosságával, ennek ellenére a probléma a mai napig fennáll.
Az environmental justice, azaz környezetvédelmi igazságosság mozgalma a 80-as évek elején az amerikai Aftonban történt esettől kapott lendületet. Bár a helyiek és a polgárjogi vezetők tiltakozásai ellenére megépült egy veszélyeshulladék-lerakó az idő tájt a környéken – ami később a közösség ivóvizét is szennyezte –, ez az ügy reflektorfénybe hozta a környezeti rasszizmus jelenségét.
Szennyezve születünk – A mikroműanyagok már az első pillanattól bennünk vannak, és még mindig fogalmunk sincs, hogyan hatnak ránk
2025.6.19 16:18
1983-ban a Congressional Black Caucus egyik tagja felmérést kezdeményezett, ami kimutatta: a vizsgált 8 államban a veszélyeshulladék-telepek 75%-a színes bőrűek által lakott, alacsony jövedelmű közösségekben épült. A Chavis és Charles Lee által készített, mérföldkőnek számító Toxic Wastes and Race in the United States című jelentés pedig igazolta, hogy a probléma országosan rendszerszintű. Robert Bullard szociológus – akit a környezeti igazságosság atyjának neveznek – további kutatásai nyomán végül egyértelművé tette, hogy a környezeti rasszizmus minden olyan politikai döntést, gyakorlatot magában foglal, ami faji alapon hátrányosan érint bizonyos közösségeket.
Hogyan lép működésbe ez a jelenség?
A környezeti rasszizmus az 1930-as évektől kezdődő várostervezési diszkriminációból, a redliningból táplálkozik. Eszerint a bankok és az önkormányzatok térképeken jelölték be, hogy mely negyedek számítanak „veszélyesnek” – ezek voltak azok a környékek, ahol fekete vagy bevándorló közösségek éltek. Ezeket a területeket elzárták a beruházásoktól, ezáltal leértékelődtek az ingatlanok, így az ipari létesítmények olcsón helyet kaphattak ott. A szegényebb közösségeknek nem volt eszközük vagy politikai erejük megakadályozni a mérgező, akár halálos veszélyt is jelentő üzemek betelepítését. Ezért fordulhatott elő például az, hogy a chicagói General Iron fémfeldolgozó üzemet, miután azt a gazdag fehér Lincoln Park lakói kipenderítették a környékről, egyszerűen átpakolták a város latin, munkásosztálybeli részére.
Nem minden zöld, ami annak tűnik: Hogyan ver át minket a divatipar a greenwashinggal?
2025.6.14 8:09
A Michigan állambeli Flintben gyerekek százainál mutattak ki ólommérgezést, ami egész életükben kihat az agyi fejlődésükre. A louisianai „Cancer Alley”-ben kiugró mértékű a rákos megbetegedések aránya a vegyi üzemek szomszédságában. A bronxi „Asthma Alley”-ben pedig minden 6. gyerek szenved az asztmától. És ezek csak az amerikai példák. Globális szinten is ugyanilyen nyilvánvaló a képlet: a fejlett országok környezeti terhei rendre a szegény, színes bőrű közösségekre helyeződnek át. A környezeti rasszizmus tehát nem egy absztrakt fogalom és nem véletlen egybeesések sorozata, hanem a fájó valóság.
A divatipar sötét oldala
A divat sem mentes a környezeti rasszizmustól.
A bőripari szennyezések gócpontja például ma már leginkább Kínában, Indiában és más ázsiai országokban van. Hogy miért? Az egyre szigorodó környezetvédelmi szabályok miatt a nyugati gyárak ezekbe az országokba, térségekbe települtek át. A(z általában női) munkások a mérgező vegyszerek közt dolgoznak és élnek, születési rendellenességek és súlyos megbetegedések sújtják a a közösségeiket. A kínai hatóságok egyes területeket nyíltan „cancer village”-eknek neveznek.
„Nem a jövő veszett el, hanem az elképzelt, vágyott jövő” – Csapó Krisztinával beszélgettünk az öko- és klímaszorongásról
2025.5.19 10:26
De a fast fashion más módon is exportálja a mérgezést: a waste colonialism, vagyis szemétkolonizáció jegyében naponta konténerek ezrei érkeznek Afrikába és Dél-Amerikába óriási mennyiségű használt ruhával. Csak Ghánába, a Kantamanto piacra heti 15 millió darab fut be, ahol 40%-uk a hulladékként végzi; vagy elégetik, vagy szeméttelepre kerülnek.
A divatipar a felelős azért is, hogy az őslakos közösségek földjeit erdőirtással, legelők létrehozásával vagy bányászati tevékenységgel bitorolják el annak érdekében, hogy legyen helye a gyapjú-, bőr- és szintetikus alapanyagok előállításának. Akik pedig tiltakoznak, gyakran az életüket kockáztatják.
Fontos megemlíteni azt is, hogy az Amazonas esőerdőben fejlesztették ki a shiringa bőralternatívát, amit a fákból regeneratív módon, a fakivágástól megvédett területeken gyűjtött nedvből készítenek. Ez a biobőr nemcsak környezetbarát alternatívát nyújt az állati eredetű bőrrel szemben, de egyben hozzájárul az erdő megőrzéséhez és az őslakos közösségek anyagi megerősödéséhez is.
Mit tehetünk mi?
Tendayi Achiume, az ENSZ szakértője 2022-ben kijelentette: nem lehet valódi válaszokat adni a világ klímaproblémáira anélkül, hogy szembenéznénk a környezeti rasszizmussal. A világ leggazdagabb országai termelik a kibocsátás 80%-át, miközben a legszegényebbek fizetik a legsúlyosabb árat mindezért hőhullámok, áradások, terméketlen földek stb. formájában.
Nem tökéletes, hanem valódi – Ezért drágább sokszor a vintage, mint az új
2025.5.2 9:26
És hogy mi a megoldás? A változásnak alulról és felülről is el kellene indulnia. A döntéshozói és gazdasági oldal felelősségvállalása mellett tudatosabb döntésekkel, fenntarthatóbb alternatívák választásával mi is lassíthatjuk a szennyező iparágak terjeszkedését. Fontos az is, hogy nyomon kövessük, meghalljuk az érintett közösségek panaszait, és ha tehetjük, támogassuk a lokális mozgalmakat, civil szervezeteket.
A környezeti igazságosság nem arról szól, hogy a szennyezéseket egyik közösségről a másikra toljuk, hanem arról, hogy megszüntessük, de legalábbis mérsékeljük azokat, illetve jobban odafigyeljünk a klímaválság legnagyobb elszenvedőire. És ezt nem lehet tovább halogatni.
