Hetente egy bankkártyányi mikroműanyag kerül az emberek szervezetébe, és egyelőre fogalmunk sincs, ez hogyan hat ránk. Azonban egyre több jel mutat arra, hogy a ráktól a szívbetegségeken át a koraszülésig számos egészségügyi kockázattal járnak.
A műanyag nem vész el, csak átalakul... egyre kisebb és kisebb darabkákká, amelyek az emberi szem számára ugyan szinte láthatatlanok, mégis mindenütt körülvesznek minket. Sőt, amellett, hogy már a tenger gyümölcseiben és a rágógumiban is kimutatták a mikroműanyagokat, az emberi szervezetben, az agyunkban, a vérünkben, a tüdőnkben, de még az alsó végtagjaink ízületeiben is ott vannak ezek az apró műanyagdarabkák. Arról azonban, hogy milyen egészségügyi hatásokkal jár mindez, még csekély információnk van. Az eddigi eredmények alapján viszont nem túl rózsás a helyzet.
Ott vannak a vízben, amit megiszunk, az ételben, amit megeszünk, a ruhákban, amiket viselünk, és a levegőben, amit belélegzünk. A korallzátonyoktól az antarktiszi jégig a világ minden ökoszisztémájába eljutottak már, és beszivárogtak az emberi testbe is, az agyszövettől kezdve a szaporítószervekig, mindenhol megtelepedtek. A becslések szerint egy átlagember évente 78 ezer – 211 ezer mikroműanyag-részecskét fogyaszthat el. Hogy perspektívába helyezzük, ez azt jelenti, hogy hetente nagyjából egy bankkártyányi műanyag kerül a szervezetünkbe.
A mikroműanyag születése
Mikroműanyagnak az 5 milliméternél kisebb átmérőjű műanyagdarabkákat tekintjük, emellett azonban már nanoműanyagokról is beszélhetünk, amelyek ennél is apróbbak, ezeknek az átmérője 1 és 1000 nanométer közötti. Egy nemrégiben az Alpokban végzett kutatás felfedezte, hogy a gépjárművek gumiabroncsainak kopásából származó nanoműanyagok a hegyekbe is eljutottak. Becslések szerint évente 10-40 millió tonna ilyen részecske kerül a környezetbe, és ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, ez a szám 2040-re megduplázódhat.
Nem minden zöld, ami annak tűnik: Hogyan ver át minket a divatipar a greenwashinggal?
2025.6.14 8:09
Elsődleges mikroműanyagoknak tekintjük a szándékosan előállított apró műanyag részecskéket, például a kozmetikumokban használt mikrogyöngyöket és az ipari gyártásban használt műanyag granulátumokat. A gyakran polietilén-tereftalátból (PET) készült műanyag csillámok ugyan elmaradhatatlan kellékei a fesztiváloknak, környezeti szempontból viszont rendkívül aggályosak. Ezek is elsődleges mikroműanyagnak számítanak, akárcsak a mosás során a szintetikus ruhadarabokról leváló mikroszálak.
Ezzel szemben a másodlagos mikroműanyagok a nagyobb műanyag tárgyak – például elhagyott halászfelszerelés, műanyag szemét – bomlása során keletkeznek a természetben (szárazföldön vagy tengereken) az időjárás és egyéb környezeti hatások révén.
Egy nemrég végzett amerikai kutatás során a mintaként használt tenger gyümölcsei 98,9%-ában találtak mikroműanyagokat. De nem csak a sushi mellé jár egy nagy adag mikroműanyag. Találtak már mikroműanyagokat olyan élelmiszerekben, mint a méz, tea (filteres) és cukor, továbbá gyümölcsökben és zöldségekben is. A Cardiffi Egyetem tanulmánya szerint a mikroműanyagok a trágyaként használt szennyvíziszap révén a termőföldekre is eljutnak.
Károsak-e a mikroműanyagok az emberi egészségre?
Erre a kérdésre egyelőre nincs biztos válasz, a mikroműanyagok emberre gyakorolt egészségügyi hatásaival kapcsolatos kutatások még csak most kezdődnek. Azonban a részecskéket több szervben és szövetben is megtalálták, így az agyban, a herékben, a szívben, a gyomorban, a nyirokcsomókban és a méhlepényben. A vizeletben, az anyatejben, az ondóban és a mekóniumban, azaz az újszülöttek első székletében is kimutatták őket. „Előre szennyezve születünk” – mondta Dr. Desiree LaBeaud, a Stanford Medicine gyermekgyógyászati infektológusa, aki társalapítója az egyetem műanyag és egészség interdiszciplináris munkacsoportjának.
Az állatokon és emberi sejteken végzett vizsgálatok azonban abba az irányba mutatnak, hogy a mikroműanyagoknak való kitettség összefüggésbe hozható a rák, a szívroham, a reprodukciós problémák kialakulásával és egy sor más károsodással. Egy nemrégiben egereken végzett tanulmányban a valós idejű képalkotás kimutatta, hogy a mikroműanyagok az állatok agyában mozognak, és elzárják az ereket. Bár a kutatók szerint korai lenne azt feltételezni, hogy a folyamat megismétlődhet az emberi agyban, a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy „a mikroműanyagok lehetséges hosszú távú hatásai aggasztóak az olyan neurológiai rendellenességekre, mint a depresszió, valamint a szív- és érrendszeri egészség”.
„Nem a jövő veszett el, hanem az elképzelt, vágyott jövő” – Csapó Krisztinával beszélgettünk az öko- és klímaszorongásról
2025.5.19 10:26
A légszennyezés és a koraszülések közötti kapcsolatot már megállapították, de egy új amerikai tanulmány szerint a koraszülöttek méhlepényében mind a mikroműanyagok, mind a nanoműanyagok magasabb koncentrációban voltak jelen. „Tanulmányunk arra utal, hogy a műanyagok felhalmozódása hozzájárulhat a koraszüléshez” – nyilatkozta az eredmények kapcsán Kjersti Aagaard professzor a The Guardiannek.
A gyermekek, akiknek szervei még fejlődésben vannak, nagyobb veszélynek lehetnek kitéve. Dr. Kara Meister, a Stanford Medicine gyermek fül-orr-gégész és fej-nyaksebész szakorvosa észrevette, hogy páciensei körében egyre gyakoribbá válik a pajzsmirigyrák, és gyakran autoimmun betegséggel hozható összefüggésbe. 2024 elején Meister és csapata mikroműanyagok után kezdett kutatni a mandulákban, amelyeket egészséges gyermekekből távolítottak el. „Azt találtuk, hogy a gyermekmandulák szövetének nagy hányadában találhatóak mikroműanyagok, és úgy tűnik, nemcsak a felszínen, hanem mélyen belül is” – mondta. Az egyik gyermek mandulájában a csapat mikroszkóppal látható teflonszemcséket talált.
A tudósok még nem tudják, hogy a mikroműanyagok mennyi ideig maradnak a szervezetben, vagy hogy a genetika, a környezeti hatások vagy más tényezők miként befolyásolják a hatásaikat. A kutatást az is nehezíti, hogy a tudósoknak nincsenek szabványosított technikái a mikroműanyagok azonosítására és számszerűsítésére. „Mivel a műanyagok mindenütt jelen vannak, nehéz olyan bizonyítékokat felmutatni, amelyek igazolják az ok-okozati összefüggést” – mondta LaBeaud. A nanoműanyagokat pedig még nehezebb nyomon követni, miközben ezek okozhatják a legnagyobb kárt. „Ez természetesen nem bizonyított, de ha valami elég kicsi ahhoz, hogy intracellulárisan bejusson, akkor nagyobb hatással lehet a sejtműködésre vagy a jelátvitelre” – magyarázta Meister.
Mit tehetünk?
Bár a mikroműanyagok elkerülhetetlenek, LaBeaud és Meister egyetértenek abban, hogy az expozíció csökkentésével valószínűleg az egészségügyi kockázatok is mérséklődnek. „Mindannyiunknak fel kell hagynunk a műanyag használatával, amennyire csak lehet, hogy megvédjük egészségünket, különösen az egyszer használatos műanyagokkal” – figyelmeztetett LaBeaud.
Nem tökéletes, hanem valódi – Ezért drágább sokszor a vintage, mint az új
2025.5.2 9:26
Ennek érdekében érdemes kerülnünk a tapadásmentes serpenyőket és műanyag edényeket, műanyag fóliákat, a szintetikus helyett pedig természetes szálakból készült ruhákat ajánlott viselni. Az élelmiszerekből, amit csak lehet, javasolt üvegben vásárolni és tárolni. Elviteles ételrendelésnél részesítsük előnyben a saját üvegdobozunkat. A hő valószínűleg fokozza a kioldódást, ezért Meister arra ösztönöz, hogy kézzel mossuk a műanyag tárgyakat, és ne használjunk műanyag edényeket az ételek mikrohullámú sütőben történő felmelegítéséhez.
Az egészséges életmód, beleértve a megfelelő alvást, a kiegyensúlyozott étrendet és a stressz csökkentését, szintén segíthet. „Az, hogy van benned egy kis műanyag, nem feltétlenül jelenti a világvégét” – mondta Meister. „A legjobb, amit tehetsz, hogy megadod a testednek az esélyt arra, hogy megbirkózzon azzal, ami jönni fog.”
LaBeaud szerint azonban mindez nem elég, hiszen évente legalább 450 millió tonna műanyagot állít elő az emberiség, és ez a mennyiség 2060-ra várhatóan megháromszorozódik. Szerinte a politikai döntéshozóknak felső határokat kellene szabniuk a műanyaggyártásra, meg kellene szüntetniük minden felesleges egyszer használatos műanyagot, fokozatosan ki kellene iktatniuk a műanyaggyártásban használt összes mérgező anyagot, és globális egyezményt kellene elfogadniuk a műanyagszennyezés megszüntetésére.
