New Music Friday Refresher-módra: a Playback Péntekben ezúttal is a hét legizgalmasabb könnyűzenei megjelenéseit gyűjtöttük össze. Ezen a héten Maier Péter válogatott hét friss dalt, a legizgalmasabb albumokat pedig Kovács M. Dávid szemlézte.
Albumok
Belle and Sebastian: Late Developers
2017-ben az év valószínűleg legviccesebb zenés hírét egyértelműen a skót Belle and Sebastian szolgáltatta, akik véletlenül egy észak-dakotai Walmartban felejtették a dobosukat. Richard Colburn csak egy pizsamát viselt, sem útlevél, sem telefon nem volt nála, zenésztársai pedig a felszállás után szinte azonnal kidőltek. A dobos közel négy órát várakozott, majd amikor már minden reménye elszállt, kibérelt magának egy szobát. A glasgow-i zenekar ezúttal azonban nem egy újabb tréfás hírrel került be a lapokba, hanem azzal, hogy a héten bejelentettek egy meglepetéslemezt, ami napokon belül napvilágot is látott. A Late Developers nem csupán folytatása a tavalyi, A Bit of Previous című anyagnak, hanem lényegében testvére is, hiszen – mint kiderült – egyszerre vették fel őket.
Rozi Plain: Prize
„Rozi Plaint hallgatni olyan, mint alakzatokat, formákat keresni a felhőkben“ – írta múlt héten a Guardian Rosalind Leyden zenei projektjéről. A harmincas éveiben járó dalszerző Winchesterben született, majd tanulmányai miatt Bristolba költözött, de az elmúlt tíz évet már Londonban töltötte. Ezalatt tagja lett Kate Stables zseniális, This Is the Kit nevű formációjának, Cleaner Records néven kiadót alapított (Rachael Dadd énekes-dalszerzővel), Devendra Banhart és KT Tunstall mellett turnézott, valamint több nagylemezt is kihozott. Az első két albuma – a 2008-as Inside Over Here és a 2012-es Joined Sometimes Unjoined – King Creosote Fence Records nevű kiadójánál jelent meg, a Prize pedig immár az ötödik a sorban.
Margo Price: Strays
A nashville-i Margo Price hat napig gombázott férjével és zenei partnerével, Jeremy Iveyvel a dél-karolinai hegyek között, majd – amellett, hogy lejött az alkoholról – közösen megírták a Strays gerincét, ami ugyan nem tipikus pszichedelikus lemez, viszont egyértelműen a Grammy-jelölt zenész eddigi legerősebb anyaga lett. Price negyedik albumának producere az Angel Olsennel és Father John Mistyvel is dolgozó Jonathan Wilson volt, a Radio című számban Sharon Van Etten működik közre, az Anytime You Call című dalban a Lucius vendégeskedik, míg a Light Me Up című szerzeményben Mike Campbellt, Tom Petty gitárosát és dalszerzőtársát hallhatjuk.
Billy Nomates: CACTI
A többnyire szólóban színpadra álló Tor Maries azt követően vette fel a Billy Nomates művésznevet, hogy egy alkalommal beszóltak neki, miután egyedül jelent meg a koncertjén. A zenész Leicesterben nőtt fel, és bár az évek alatt több zenekarban is megfordult, ezek egyikével sem sikerült befutnia. Később, egy depressziós időszakot követően elment egy Sleaford Mods-koncertre, ahol ráébredt, hogy újra zenélni akar. Leköltözött a tengerhez (Bournemouth-ba), ahol újra írni kezdett, első nagylemezét pedig a Portisheadből ismert Geoff Barrow segítségével vette fel Bristolban. Nem sokkal később már a Sleaford Mods Mork n Mindy című számában hallhattuk, most pedig befutott a Cacti című, második nagylemeze, amit ezúttal is Barrow kiadója, az Invada Records hozott ki.
Számok
Hundred Sins, Miller Dávid: Gyöngyhajú Lány
Minden idők legsikeresebb magyar könnyűzenei műve, a Presser Gábor és Adamis Anna által szerzett, eredetileg az Omega által előadott klasszikus az utóbbi években reneszánszát éli. A Gyöngyhajú Lány 2016 óta csücsül Hundred Sins fiókjában a producer tweetje szerint. Jó ideje játssza koncerteken, eredetileg más énekes adta volna elő, de az nem jött össze. Tavaly talált rá a műsorvezető-énekes Miller Dávidra, akivel végre összeállt a kép, elkészült a klip, és végre megjelent az utóbbi évek egyik leghype-oltabb feldolgozásdala, amelyben jellegzetes Hundred Sins-hangszínekkel, Miller Dávid „nagyon mai” énekstílusával és Azahriah gitárszólójával (illetve Vitó Zsombor videóklipjével) teljesen új értelmet kap a magyar popzene legendás kirakatdala.
Blahalouisiana: Kedvenc rögeszméim
A tavalyi év legjobb lemezei közül nem tudtuk kihagyni a Blahalouisiana Hozzánk idomult éjjel az ég albumát, de úgy tűnik, Schoblocher Barbiék nem pihennek, és egy új dallal, klippel kezdik az új évet. A Kedvenc rögeszméim nem áll távol attól, amit a tavaly megjelent számok képviseltek: torz gitárok, rockos groove és a tőlük ismert, klasszikus magyar rockzenét idéző éneklés. Ahogy a Recorder premierjéből is kiderül, a Blahalouisiana olyannyira nem pihen, hogy egy új albummal érkezik hamarosan, ez a single a második előhírnöke a majdani lemeznek az Éllek túl után.
O’SULLIVAN: Quiet Noises
A hyperacusis olyan betegség, amelyben 50 ezerből 1 ember szenved – köztük az ír származású, Magyarországon élő dalszerző-énekes, Ian O’Sullivan is legutóbbi Instagram-bejegyzése szerint. Ahogy az előadó beszámol róla, a rendellenesség legfőbb tünete, hogy halk hangokat durva zajként érzékel az ember. O’SULLIVAN kezelésen is átesett emiatt, új dalában pedig részben ennek a történetét énekli meg. Az egyszálgitárosnak induló folkdal úgy van hangszerelve, hogy akusztikailag finoman visszaadja az élményt, amit az ember ilyen esetben átél. A Quiet Noises élő premierje egyébként január 20-án lesz a Manyiban, ahol O’SULLIVAN zenekarral lép majd fel.
Miley Cyrus: Flowers
Nyolcadik, Endless Summer Vacation című nagylemezét harangozza be Flowers című dalával Miley Cyrus. A szám klipjét Rév Marcell magyar operatőr fényképezte, akit nemrég – Zsigmond Vilmos és Koltai Lajos után – az Amerikai Operatőrök Társaságába választottak. Az új Miley-klip és szám megjelenését egyébként egyéb izgalmak is övezik, úgyhogy egy külön cikkben is megemlékeztünk róla.
Måneskin: GOSSIP (ft. Tom Morello)
Azt, hogy a rock'n'rollal újra nagy sikert és pénzt lehet leakasztani, mi sem mutatja jobban, mint a Måneskin vitathatatlan bombasikere, amit nekünk aztán végképp nem kell elmagyarázni: nálunk akkora a zenekar körüli hype, hogy külön a magyar rajongóknak küldenek kedves, hálás üzenetet az Twitteren. Az új daluk azonban nem csak a fanokat töltheti el kíváncsisággal, hiszen a GOSSIPon közreműködik a Rage Against The Machine legendás gitárosa, Tom Morello. Az ő játékától az a dallamos, táncolós pop-rock, amit az olasz banda hozni szokott, kap egy kis plusz erőt, egész biztos, hogy a Måneskin-rajongók imádni fogják a számot. A hardcore Rage Against The Machine-fanokban már nem vagyok annyira biztos, de ki tudja!
Paramore: C'est Comme Ça
„Hát, ilyen ez” – mondja a Paramore, akiknek az új lemezük február 10-én érkezik, és az év egyik legizgalmasabb mainstream rock albumának ígérkezik, ahogy arról már korábban is írtunk. Amit eddig hallottunk a This Is Why-ról, abból egyértelműen kiderül, hogy Hayley Williams-éket most leginkább az izgatja, hogyan lehet mentálisan nem tönkre menni egy olyan világban, ahol folyamatosan globális társadalmi krízisek rontják a légkört. A C'est Comme Ça zeneileg illeszkedik az eddigi dalok közé, de a lüktetése leginkább a Bloc Party-t idézi, ami azért sem meglepő, mert Williams korábban beszélt róla, hogy a 2000-es évek nagy indie-disco-bandája mekkora hatással volt rájuk az új lemez készítésénél.
Gracie Abrams: Where do we go now?
A suttogós, Billie Eilishesque előadásmód lehet, hogy 2023-ban már sok mindenkinek könyökén jön ki. Gracie Abrams is abba a Z-generációs énekesnő-hullámba illeszkedik, amit a melankolikus dallamok és levegős éneklés határoz meg leginkább. A tehetsége azonban megkérdőjelezhetetlen, az új dala, a Where do we go now? pedig jóval upbeatebb szám, mint amiket a műfajban megszokhattunk. A dallamvilág a ’10-es évek második felének indietronicáját idézi, és, habár ez a tél eddig nem túl hideg és borús, biztos jönnek majd olyan napok is, amikor az ilyen zenék igazán ütni tudnak.
