A szocializmus nosztalgiájának egyik megkerülhetetlen alapkövét képzik a korabeli televíziós sorozatok, ezért most elhoztuk ezeket a legemblematikusabb műsorokat, és azt is bemutatjuk, hogy mit jelentett a televízió intézménye a Kádár-rendszer idején.
Ma már valósággal úszunk a tartalomszolgáltatók kínálatában és lehet, már nehéz elképzelnünk azt, hogy milyen, amikor a médiafogyasztásunkat egy központi hatalom irányítja és korlátozza, (jó, talán annyira mégsem nehéz) és egy vagy két televíziós csatorna próbál kiszolgálni minden igényt, legyen az a tájékoztatás, a közéleti műsorok vagy a kisebbek és a nagyobbak szórakoztatása is. Negyven évvel ezelőtt ez még természetesnek számított.
A Kádár-rendszer óvó tekintete
A Magyar Televízió (MTV – R.I.P. 2015) hivatalosan 1957. május 1-jén kezdte meg a működését, bár abban az évben februárban megindult a tesztsugárzás annak érdekében, hogy a kezdésig elhárítsák a felmerülő hibákat. Először egy csatornával és heti háromnapos sugárzással indultak, később ezt követte négy, öt, majd hat nap (heti hét nap sugárzás csak 1989-től volt) és végül 1973-ban indították útjára a második csatornájukat is, (M2/ 2-es műsor/TV2) ahonnan a magyar televíziózás igazi aranykora is datálható.
A Kádár-rendszer kultúrpolitikájának fontos eleme volt a televízió, (nemcsak azért, mert nem volt konkurencia) aminek kettős funkciót szánt a vezetés. Egyrészt természetesen nagyon szűrte és korlátozta azokat a tartalmakat, amik valamilyen szinten felbújtónak hathattak volna a közönségre, és alaposan megválogatta a tartalmait ideológiai szinten is, – például sokáig kerülték a nemzeti érzelmű vagy tematikájú koncepciókat – de egyáltalán nem arról volt szó, mint Romániában a Ceaușescu-érában, ahol gyakorlatilag a televízió egyetlen szerepe az volt, hogy a kőkemény propagandát letolják az emberek torkán. Másrészt – és ebből következik a második funkció – a szűrés ellenére a televízió mint az egyik elsőszámú médium, oly sok máshoz hasonlóan egy szelepfunkciót is betöltött a kultúrpolitikában, pontosabban a társadalomban, azzal, hogy szórakoztató és a szocialista életre sokszor önreflexív műsorokat vetítettek, és nem csak a 80-as években bekövetkező politikai (kényszer)enyhülés idején. Illetve emellett az is fontos volt a vezetés számára, hogy a bemutatott szórakoztató műsorok mindig rendelkezzenek egy morális töltettel is, amik negatív színben tüntetnek fel olyan devianciákat, mint mondjuk a bűnözés.
Ha nem kultúrpolitikai, hanem gazdasági oldalról közelítjük meg a kérdést, akkor elmondható, hogy – bár meglehetősen furcsán hat ezt leírni – akkor az MTV némi túlzással, de egy kvázi-piaci alapon működött, (a jelenlegi működéshez képest végképp) ugyanis a költségek egy jelentős részét előfizetésekből fedezték – persze ugyanolyan jelentős állami támogatás mellett – így a kezdetekkor a sokkal kisebb tőkeforrás miatt a műsorok száma is kevesebb volt, amik gyakran ismétlődtek. Változás a 60-as évek végén következett be, amikor egyrészt az előfizetők száma elérte az egymilliót, másrészt Pécsi Ferenc, majd Nagy Richárd vezetésével, érdekérvényesítő képességüknek köszönhetően sokkal nagyobb mértékű és minőségű gyártómunka vette kezdetét. Nemcsak a műsorportfólió bővült ki összehasonlíthatatlan mértékben, de egyre több hazai gyártású televíziós sorozat is készült, amik nemcsak itthon, hanem a KGST-régióban is népszerűvé váltak és nyugati területekre is eljutottak, így tehát a termelés külföldre is zajlott. Ezzel párhuzamosan folyamatosan jelentek meg filmek és sorozatok a tévében, vagy a szocialista régióból – orosz vagy csehszlovák alkotások – vagy a nagybetűs Nyugatról, amik bizonyos értelemben megint csak a szelepfunkciót erősítették.
Televíziós sorozatok
Bár a Magyar Televízió gondoskodott a Híradóról és belpolitikai műsorokról is, illetve volt Tévétorna a mozogni vágyóknak, a legszélesebb körben mégis csak a televíziós sorozatok iránt mutatták a nézők a legnagyobb érdeklődést. A hazai gyártású műsorok közül most a Szomszédokkal nem foglalkozunk, egyrészt azért, mert időben inkább a 90-es évekbe hajlik át és bár valóban betöltött egy meglehetősen explicit szelepfunkciót és igen, még a rendszerváltozás előtt, ’87-ben indult a sorozat, de az az időszak inkább a szocializmus összeomlásáról, meg a neoliberalizmusba való átmenetről szólt, semmint a Kádár-rendszer velejéről, másrészt pedig azért, mert egy korábbi cikkben már szemléztük a legpusztulatosabb magyar televíziós sorozatokat.
Netflix, Disney+, Max és SkyShowtime újdonságok szeptemberre, ha már alig vártad, hogy vége legyen a nyárnak
2024.8.31 8:23
A legikonikusabb műsorok egyik nagyágyúja valószínűleg A Tenkes kapitánya volt, ami egyébként a Magyar Televízió első sorozataként is debütált 1964-ben. A 13 részes történelmi kalandfilmsorozat óriási sikernek örvendett, de a szűkös költségvetés miatt nemcsak a folytatást kaszálták el, de már „az első évad” is sokszor megúszós megoldásokkal működött.
A második sorozat a Princ, a katona volt, ami a szintén 13 részével ugyancsak népszerű lett. Egy fiatal, sármos, jól kereső, de fusizó autószerelőről van szó, aki igazi hedonista, szereti a nőket, a pénzt, és ezen kívül más nem is érdekli, egészen addig, ameddig be nem hívják katonának. Az a fajta nagyon szándékos és didaktikus moralizálás, ami jellemezte a Kádár-kori sorozatgyártás fénykorát, itt jelenik meg a leginkább, szembeállítva a tisztességesen és keményen dolgozó munkásembert a nyugatimádó, hedonista fiatal „helytelen” értékrendjével.
Egyébként történelmi kalandfilmből akadtak még sorozatok szép számmal a későbbiekben is. Ilyen volt a 1969 és 1972 között sugárzott Bors, ami Bors Máté, egy hithű kommunista kalandos útját mutatja be az első világháború, a Tanácsköztársaság idejétől egészen a második világháború elejéig.
De szintén történelmi kalandfilmsorozatként érkezett később a Vivát, Benyovszky!, az Egy óra múlva itt vagyok..., vagy a Rózsa Sándor, ami a leghírhedtebb magyar rablógyilkos történetét dolgozza fel, de szintén futott A fekete város is, ami Mikszáth klasszikus regényét dolgozza fel. Emellett, az ifjúság kalandfilmsorozatoknak is jutott hely. A Fekete István regénye alapján, 1966-ban készült Tüskevárat biztosan mindenki látta (valószínűleg nem önszántából), de hasonló közönséget célzott meg Az öreg bánya titka is, vagy éppen az Utánam, srácok!
A bűnügyi- vagy krimiműsorok is elég népszerűnek számítottak, ebből voltak valós történéseket feldolgozó alkotások, mint a Sólyom a sasfészekben, az egészen beszédes Megtörtént bűnügyek, de fiktív „televíziós dráma/akciófilmsorozatok” is, mint Az Aranykesztyű lovagjai, A 0416-os szökevény, a Kántor, vagy a kései Kádár-korszak egyik gyöngyszeme, a Linda.
Sőt, amit az utókor is méltóképpen elfeledett, hogy a Magyar Televíziónak voltak szárnypróbálgatásai a sci-fi terén is, kevesebb sikerrel. Ezek közül a két leg”jelentős”ebb, az 1978-as A bunker, ahol 30 napos bentlakásos munkára keresnek férfiakat és nőket, akik magas összeghez juthatnak, ha kibírják a megpróbáltatásokat és a bezártságot, de ilyen az egészen szürreális, 5 epizódot megélt, 1973-as Pirx kalandjai is, amiben a címszereplő űrhajós kadét földöntúli bolyongásait meséli el.
Mesefilmek
Természetesen ne menjünk el az ikonikus mesefilmsorozatok mellett sem, amik nem meglepő módon elsődlegesen a gyerekeket célozták, de a felnőttek is szívesen fogyasztották a tartalmakat.
A fiktív nepobébik, akiknek ruháiért egy generáció epekedett – Kielemeztük a Gossip Girl luxusruhatárát
2024.8.27 15:37
A bábjátékok közül a legismertebb valószínűleg a Mazsola és Tádé a Futrinka utca-multiverzumból, A legkisebb ugrifüles, a Romhányi József forgatókönyve alapján készült, az okosba mindent megoldó Mekk Elek, az ezermester karaktere vagy éppen a Bodrogi Gyula karcos hangján megszólaló Süsü, a sárkány.
Amennyiben pedig a rajzfilmekről van szó, olyan klasszikusok készültek ebben az időben, mint a Frakk, a macskák réme, a Pityke őrmester,A nagy ho-ho-horgász, a Jankovics Marcell által megálmodott Magyar népmesék, a Pom Pom meséi, a Vízipók-csodapók vagy éppen az egyik legkiválóbb mém-alapanyag, a Mézga család is egy kicsit az alapműveltség részét képezi, úgyhogy ha esetleg nem lenne ismerős egyik cím sem, a filmsorozatokkal ellentétben ezekbe tényleg érdemes belenézni.
A televízió mint generációs élmény
Ami a streaming világában szintén elképzelhetetlen, hogy a televízió egy teljesen más funkciót töltött be az emberek médiafogyasztási szokásaiban, hiszen nemcsak hogy ez volt az egyetlen, audiovizuális tartalmat szolgáltató médium, de valójában egy olyan kollektív médiafogyasztói tudatot hozott létre, ami többnyire nemcsak generációs, hanem generációkon átívelő élményként hatott és tudatként funkcionált. Sőt, nagyon sokáig egy lokális közösségformáló szerepe is volt azáltal, hogy sokszor egy-egy tévével rendelkező családhoz gyűltek össze az ismerősi körből nézni az adott műsort (mondjuk ez főleg a 60-as években volt erőteljes.)
A vámpírdada, az isteni bártender, Rick és Morty, avagy milyen animéket nézzünk augusztusban?
2024.8.10 9:45
A különböző mese- vagy tévéfilmsorozatok a klasszikus célcsoportokon túl így mindenkihez szóltak és mindenkihez eljutottak (és nemcsak azért, mert a megunhatatlanságig ismételték őket) és a kollektív élmény miatt a hétköznapi diskurzusok szerves részét képezték. Ezért amellett, hogy nyilvánvalóan egy politikai-kulturális konzerváló funkciót is betöltöttek, ha még csak felszínesen vagy futólag is, de összekapcsoltak generációkat, családokat, közösségeket, aminek ma már csak a gondolatkísérlete is utópisztikusan hatna egy azóta nem sokat változó politikai rendszerben.
