Miközben már bőven a rendszerváltás előtt is akadtak nemzetközi főműsoridős sorozatok a televízióban, akkor még sokkal több kapcsolódási pontot éreztünk mindenhez, ami hazai, legyen akár film, klasszikus értelemben vett széria, vagy telenovella.
Bár a televíziós, fiktív sorozatok végre (?) virágkorukat élik, a különböző streaming-szolgáltatások és a milliónyi kereskedelmi csatorna között ezek zöme igen halkan, vagy szinte semekkorát sem pukkant. Tekerjük vissza egy kicsit a naptárt: néhány évtizeddel ezelőtt nemhogy streaming nem volt, de nagyjából kábeltévék sem, így a szerencsésebbek műholdon keresztül nézték az amerikai mesecsatornákat, a pechesebbeknek pedig maradt mindaz, amit eleinte egy, később már kettő csatornán lehetett fogni. Ezekbe az időkbe repülünk most vissza.
5. Kisváros
Szinte hihetetlen, de igaz, hogy egy fiktív város és az amelletti határátkelő mennyi bűnügyet biztosított az alkotóknak. Márpedig nem csalás, nem ámítás, a Kisváros 1993-tól egészen 2001-ig futott. Nem hiszem, hogy sokan voltak, akik végig kitartottak mellette (abban pedig még inkább kételkedem, hogy ma bárki le tudna ülni és végig tudná nézni), ettől függetlenül egyike volt azoknak a magyar televíziós sorozatoknak, amelyek a vadkapitalizmus idején sokakba, sokunkba beleégtek. Nem a színészeken múlik a dolog: Hollósi Frigyes, Usztics Mátyás, Győri Péter és a többiek mind igen tehetségesek, de hiába, ha életszerűtlen helyzetekben, párbeszédekben, észrevehetetlen költségvetésből kellett dolgozniuk. Nem csoda, hogy a kereskedelmi televíziók felfutásával, no meg a bujtatott reklámok leszabályozásával az egyik utolsó, ambiciózusabb Magyar Televíziós programtól is elbúcsúzhattunk.
4. Linda
Bár az országunkat – joggal – érik olyan kritikák, hogy nem feltétlenül vagyunk progresszívak (elég csak megnézni, hány női, illetve férfi képviselő van a parlamentben), a sorozatok terén ez nem feltétlenül volt így. A mindenbe belekotnyeleskedő, első ránézésre törékeny nőt – aki aztán harcművészeti tudásával és furcsa csatakiáltásaival akár egy komplett bűnbandát is képes volt hidegre rakni –, imádták a magyar nézők. A Linda kisebb-nagyobb megszakításokkal 1984 és 1991 között ment, 2002-ben pedig még egy feltámasztást is kapott, bár arról jobb nem beszélni. Meglepő, hogy a minimális főszál ellenére sokaknak afféle vakuemlék néhány momentum a Lindából, ilyen lehetett az első balhé, amiben egy szatírt intéz el a harcra mindig vehető hölgy. Ma már nem igazán állja meg a helyét, de akkoriban egy magyar akciósorozattól mindenki megőrült.
3. Família Kft.
Kicsit későn kapcsolva ugyan, de végül a magyar tévések is úgy érezték, hogy elérkezett az idő egy igazi, klasszikus, mondhatni amerikai szituációs komédiára. Az 1990. októberétől egészen 1999-ig futó vígjátéksorozatot, miközben szinte mindenki nézte, senki se nagyon nevetett rajta, pedig az alkotók talán az országban először még a konzervkacaj-t is bevetették. Sajnos nem élő közönség előtt forgattak, így nagyjából bármikor alkalmazták, amikor csak eszükbe jutott, nem valódi közönségreakcióról volt szó, hanem tényleg rendezői utasításra megtörtént bejátszás jelezte, hogy mikor kellene nevetnünk. Nem sikerült, a Família Kft. pedig olyan mély nyomot hagyott a magyarokban és a szituációs komédiák történelmében, hogy azóta se nagyon próbálkozunk ilyenekkel (amikor meg mégis, lásd Rém rendes család Budapesten, inkább ne tennénk...)
2. Szomszédok
Talán ez lesz az, amely a legismerősebben cseng a mai fiatalok körében, mert valamiért mindenki nosztalgiát érez ez iránt a korszak iránt. Azok pedig, akik átélték, hogy beindul a Vukán György-féle főcímdal, valószínűleg izommemóriából keresnék a televíziót, ha meghallanák a dallamot – jó eséllyel már egy másik lakásban, házban, vagy akár országban. A Szomszédokhoz a nemzet legnagyobb színészeit sikerült leszerződtetni, sajnos azonban némi piszkálódós rendszerkritika mellett is egy szimpla, nem is túl izgalmas és egyáltalán nem alapos telenovella lett a végeredmény. Hogy ne csak azt nézzük, ahogy a zömmel családi házakból betondzsungelekbe költöztetett lakosok mindig joviálisan viselkednek egymással, természetesen mindig történt valami váratlan. Generációkat traumatizált a magát fűvel szúró (!) fiúk esete az egyik felvonásból, de volt itt építkezésről kieső munkás, süteménybe rejtett drogokkal maximum 3-4. osztályos gyerekeket függővé tenni kívánó drogdíler, meg szinte minden epizódban felbukkant Feri, hogy megvédje a lakók magántulajdonát a huligánoktól (minimum kétszer még lövés is dörrent!)
1. A Tenkes kapitánya
A Tenkes kapitánya volt a Magyar Televízió első, egyben legsikeresebb sorozata. Ha pedig hozzávesszük még azt is, hogy a „történelmi kalandsorozat” műfajban indult, valószínűleg nem csoda, ha egy utcában valakinek volt tévéje, akkor bizony a fél szomszédság ott ült, hogy tudja, mi történik a Rákóczi-szabadságharc idején, méghozzá Dél-Baranyában. Bizony nem egy rendszerváltás-közeli, vagy azt túlélő szériáról van szó: 1963-ban forgatták le, majd némi egyezkedést követően 1964-ben kerülhetett adásba. Ma már elképzelhetetlen, hogy egy ekkora sikerből „csak” egy évad forgott le, de egyes – sajnos meg nem erősíthető – források szerint állítólag a televíziónak kiutalt költségvetést szinte teljesen elvitte az adott évre, még úgy is, hogy a leglátványosabb jeleneteit nem tudták volna leforgatni, szóval simán csak bevágták az 1953-as Rákóczi hadnagya című film összecsapásait. Én megpróbáltam mai szemmel végignézni, nekem nem sikerült, de az tény, hogy ambíciójában, szereplői tehetségében (Zenthe Ferencet itt ismerte meg az egész ország) és a nagy, történelmi lehetőséget érző stábbal még mindig szórakoztatóbb, mint akár a Kisváros, akár a Szomszédok.
