New Music Friday Refresher-módra: a Playback Péntekben ezúttal is a hét legizgalmasabb könnyűzenei megjelenéseit gyűjtöttük össze. Az egyre halkuló zeneiparból három albumot és két dalt ajánlunk, mielőtt nekimentek a péntek éjszakának.
Albumok
Co Lee, DOÓR: A Program
Amikor megjelent Co Lee-ék elmélkedős, gitáros-vonós dala, a BŐRÖNDKÍSÉRŐ, amely azóta igazi underground sláger lett, és sessionönként háromszor feljön valamilyen formában a TikTokon, nem feltétlen olyan albumra számítottunk, mint ami végül kijött A Programból. Az első kislemez emelkedett, filozofikus jellege inkább volt anomália a producer Doórral közös kollabalbumán, amelyen sokkal erősebben dominál a lazaság, a játékosság, az old-school hiphop attitűdje. Ettől persze csak színesebb lesz a lemez, amely egyébként is visszautasítja, hogy egy mederben maradjon: a kísérleti hiphoptól, a trapen át, a hazai rapperek fantáziáját mostanság nagyon mozgató afrobeatig, színes inspirációk gazdagítják Doór beatjeit. Co Lee zenei karakterisztikájának – remélem, ennek van értelme – egyik legfőbb aspektusa, hogy látványosan imád rappelni, így neki aztán jöhet bármi, rámegy. (Maier Péter)
Sisi: SISTAHOOD
Sisi élete első nagylemezével a kortárs magyar hiphop diszkográfiája is új színt kapott. Yalla című dalával Barbenheimer-eklektikával robbant be a férfiak által dominált szcénába. Idén stílszerűen április 20-án adta ki első EP-jét, rajta a Lil Frakk-kal közös TSINGLINGgel, mielőtt droppolta volna a 9 számból álló, sokszínű hangvételű albumot. A featek között szerepel Krúbi, a kuvaiti-magyar Jaber, Leggo, a nigériai Skeeny Boy és a producer-zeneszerző WaTa is. Sisi nemcsak az oldschoolt hozza vissza, hanem a drum’n bass és dubstep aranykorát is megidézi. Ami az album frappáns címét illeti, nem kifejezetten a nők egymás iránti szimpátiájára utal, mivel egy csapat srác közreműködésével készült. A feminista felhang helyett Sisi sokkal inkább az unokabátyjaival töltött gyerekkorára és karakterét formáló múltbéli élményeire reflektál a SISTAHOOD kifejezéssel. (Krajnyák Petra)
Drake: For All The Dogs Scary Hours Edition
Hat új dallal egészítette ki nemrégiben megjelent For All The Dogs című albumát Drake. Az ezzel deluxe albummá bővülő anyag új számai kifejezetten rapközpontúak, a „B-oldalas trekkeken“ a kandadai rapper nem igazán kísérletezett az énekelgetéssel meg a house-alapokkal. A megjelenés kreatív körítést kapott, ugyanis az alapokat Drake külön megosztotta azoknak a feltörekvőknek, akik szívesen rappelnének egy The Alcemist- vagy Overkast-beatre (ki nem?). Drizzy arra is megkért mindenkit, hogy osszák meg, mi jött össze. Úgyhogy: hajrá, srácok! (Maier Péter)
Számok
Blahalouisiana: Nem hittek Lennonnak
A háborúellenes, politikai popzene kérdéskörével foglalkozik a Blahalouisiana új dalának szövegében Szajkó András, aki inkább rezignáltan fogadja a kultúra irrelevanciáját a közéleti történések befolyásolásában, mintsem hogy mozgalomra hívna bárkit. „Mára már egyértelmű, hogy még a békéről szóló legszebb dalok sem nyomnak sokat a latban, a történelem továbbra is háborúk története, bármilyen elszomorító is ezt megénekelni“ – fogalmazott a hozzánk eljutó sajtóanyagban. A 70-es évek rockzenéjét – köztük a Fleetwood Macet – idéző dalban azért így is elég monumentálisra sikerült a refrén, aminek a hatásától nem könnyű megszabadulni az első hallgatás után. Főleg, ha megnézzük a hozzá készült szöveges videót, ami kifejezetten hangulatos és kreatív lett. (Maier Péter)
Björk, Rosalía: Oral
Két generáció találkozik Björk és Rosalía közös dalában, és ez a meccs nem is lehetne égbencsináltabb. A legendás izlandi énekesnőre jellemző, utaztatós, nagyterű, elszállós zenébe meglepően ízlésesen illeszkedik be korunk egyik leghíresebb spanyol popsztárja, aki egyébként is szeret izgalmas dolgokhoz nyúlni a jól bejáratott reggaetón-trap vonal mellett. A hallgatnivaló mellé izgalmas néznivaló is érkezett, ez pedig egy videóklip Carlota Guerrero rendezésében. (Maier Péter)
