Megérkezett az ötszörös Oscar-díjas Alejandro G. Iñárritu új filmje, a Digger, méghozzá az öregurasra maszkírozott Tom Cruise főszereplésével. Spoilermentes kritikánk következik.
Még ha nem is vagy akkora cinefil, hogy ismerősen csengjen a világszinten respektált mexikói rendező, Alejandro G. Iñárritu neve, a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) és a Leonardo DiCaprio fémjelezte A visszatérő című filmjeiről bizonyosan hallottál már. Hozzá köthető még a Korcs szerelmek, a 21 gramm, a Biutiful, a Bábel, illetve az egyedüli vegyes kritikai fogadtatásban részesült produkciója, a 2022-es Bardo, egy maroknyi igazság hamis krónikája.
A Digger forgatókönyvét Iñárritu és két régi alkotó- és írótársa, Alexander Dinelaris és Nicolás Giacobone jegyzi, akikkel együtt rakták össze A visszatérő és a Birdman szkriptjét is, illetve csatlakozott hozzájuk A holnap határa és Az aszfalt királyai írója, Jez Butterworth. A Digger cselekményének részleteit hosszú évekig hétpecsétes titok övezte, ezért én is csupán annyit fogok elárulni a sztoriból, amennyi feltétlenül szükséges a kritikám értelmezéséhez. Úgy lesz az igazi, ha előttetek is a moziterem sötét homályában bontakozik ki a szövevényes fordulatokkal teli és meglehetősen elborult fabula.
Érdekességek a 40 éves a Macskafogóról, ami nemcsak kedvenc mesénk, de egy keményvonalas geopolitikai kommentár is volt
tegnap 10:35 -kor
A történet középpontjában Digger Rockwell (Tom Cruise), a hatalmas befolyással bíró, nárcisztikus olajmágnás áll, aki egy grönlandi fúrás során globális léptékű természeti katasztrófát idéz elő. Összedugja a fejét a válságkezelő csapat, élen Compson amerikai elnökkel (John Goodman), Diggerrel, Ganesh-sel (Riz Ahmed), az indiai származású tudóssal és az USA hadseregének parancsnokával, Fitzgeralddal (Robert John Burke). A válságkezelés villámgyorsan ámokfutásba megy át, és egyre kevésbé egyértelmű, ki is az ellenség: a környezetszennyező tevékenységet folytató oligarchák, a hipokrata társadalom, vagy netán maga a természet, amely „ránk támadt"?
Digger, a „katasztrofális léptékű komédia"
Így hangzik a film reklámszlogenje, amely nem is lehetne pontosabb. Ahogy Iñárritutól már megszokhattuk, ezúttal is egy olyan filmet csinált, amilyet előtte még soha senki. A Digger egy hangsúlyos társadalomkritikai vonulattal megfűszerezett groteszk és szatirikus fekete komédia, amelyet ha feltétlenül muszáj elhelyezni a mozgóképes palettán, valahol Stanley Kubrick klasszikusa, a Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni, és Bong Joon Ho Mickey 17 című filmjének határmezsgyéjére tehető.
A belülről rothadó rendszer, ami a fejünkre nőtt – Kritika Reisz Gábor Földszint című új filmjéről
2 nappal ezelőtt
Hihetetlenül ambíciózus, történeti tekervényekkel, csavarokkal és meglepetésekkel teli filmélmény, amely istenigazából egy bő kétórás társadalmi célú kiselőadás.
Digger Rockwell és Compson elnök felfuvalkodott, önimádó, pöffeszkedő figurák, akik archetípusokat, trópokat testesítenek meg. Karikaturisztikus fazonok, akik kapzsiságuk és elvakult egoizmusuk okán romba döntik a bolygónkat, ám a főszereplő hosszú monológjában a film közepe tájékán – ami óriásit fog menni a közösségi média felületein – megvilágító erővel közli, hogy mi, vagyis a hétköznapi emberek vagyunk igazán felelősek azért, hogy a szakadék szélére kerültünk.
„Rohadt nagy gondok vannak, mégsem vállalja senki a felelősséget" – Interjú Reisz Gábor filmrendezővel
2026.9.26 9:16
Kettőn áll a vásár: a nonstop profitmaximalizálás és a természeti erőforrások féktelen kiszipolyozása már nem sokáig fenntartható, a fejlett országok polgárai viszont kevéssé (vagy egyáltalán nem) hajlandóak arra, hogy lemondjanak a megszokott, kényelmes életük vívmányairól.
Alejandro G. Iñárritu „beáldozza" legújabb alkotását arra a célra – főszerepben a filmtörténet egyik legnagyobb szupersztárjával –, hogy ezt a keserű pirulával felérő, átütő erejű üzenetet lenyomja a torkunkon a személyes felelősségünkről, vagyis annak hiányáról. Roppantul becsülendő misszió a rendező részéről, ez viszont önmagában még nem garantálja, hogy a film jó is lesz. Sőt.
Egy csodálatos, frenetikus katyvasz
A Digger nézőként abszolút nehéz falat, ugyanakkor egy olyan falat, amelyet talán ideje lenyelnünk. Azt tudjuk, hogy a rendező nem rest elvetni a sulykot, de új filmjében ténylegesen „fullban nyomja a kretént". Pozitív és negatív értelemben egyaránt.
Filmtechnikai szempontból viszont impozáns produkcióról van szó: Emmanuel Lubezki, A visszatérő és a Birdman Oscar-díjas operatőre ismét igényes munkát végzett. A Diggert teljes egészében egy klasszikus, ritka és nagyméretű formátumban, VistaVision analóg filmre vették fel – ezért lehet IMAX-ben megtekinteni a filmet, és ajánlott is. Az utómunkát illetően az én ízlésemnek túlságosan deszaturált a színpaletta, de ez csupán apróság. A minuciózusan megtervezett, kreatív díszleti elemeken keresztül az olykor szándékosan túlspilázott, színpadias miliőig minden aprólékosan átgondolt, és épp olyan tébolyult, amilyennek Iñárritu megálmodta. A Digger egy olyan katasztrófakomédia, amelyet iszonyúan érdekfeszítő nézni, az élvezeti faktora azonban... az már más tészta.
Rendkívül bátor, gondolatébresztő és ízig-vérig szerzői hangvételű projekt, amely nem közelíti meg a rendező dobogóját, és nem is nevezhető kimondottan jó filmnek. Úgy tudnám leírni a legérzékletesebben, hogy káprázatosan középszerű. A cselekmény valamennyi pillanata kiszámíthatatlan és felér egy igazi adrenalinfröccsel, a játékidő felére azonban elfogy belőle a szusz. Egy keményvonalas filmszatírához képest kevés ütős poént tartogat a forgatókönyv; két-három szerényebb felnevetéstől és az említett monológtól eltekintve laposak a dialógok. Annak ellenére, hogy bámulatos a látványpékség és maró erejű az üzenet, meglepően üres lelkületű, csekély érzelmi immerzióval rendelkező produkcióról van szó.
25 éves a Moszkva tér, a rendszerváltás emblematikus filmje – Érdekességek, háttérsztorik, karakter-inspirációk
2026.9.20 9:16
A technikai aspektus mellett a színészi performanszok cipelik a hátukon a Diggert: Tom Cruise végre nemcsak ugrabugrál, hanem játszik is a vásznon (de még hogy!), miközben a lázálmokat idéző külsejű animatronikus bábcicáját cirógatja. Elmaszkírozott arcberendezéssel és több rétegnyi prosztetikával is karrierje egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtja. Újfent egy filmklasszikus karaktert öntött formába. Vonzza, imádja őt a kamera, láthatóan lubickol a szerepben – kár, hogy nem írtak neki egy fokkal rétegzettebb figurát. Digger Rockwell a való életből ismerős trópokon alapszik, de túlzóan elnagyolt és szélsőséges jellemvonásokkal rendelkezik ahhoz, hogy hús-vér emberként tekintsünk rá.
A kiváló karakterszínész, John Goodman a másik, aki Cruise mellett ellopja a showt. A nem titkoltan Donald Trump-pszichózisban randalírozó elnök bőrébe bújva ő szolgáltatja a cselekmény legszórakoztatóbb momentumait. Az arcmimikától a hangsúlyozáson át, Goodman tökély a vásznon. Riz Ahmed is zseniálisan hozza a neurotikus tudóst – mintha csak egy Wes Anderson-filmből szabadult volna el a karaktere. A mindig és mindenben elsőrangú, karizmatikus német származású színésznő, Sandra Hüller pedig jóval több képernyőidőt érdemelt volna.
A Digger távolról sem Iñárritu legjobb filmje, de valószínűleg nem is szeretne az lenni. Egy őszinte küldetéstudattal rendelkező projekt, amely figyelmet szeretne irányítani arra, hogy nem az olajmágnás oligarchák és a félőrült világvezetők a történet antagonistái, épp ellenkezőleg: mi magunk, akik hagyjuk garázdálkodni, sőt rendre vezetői pozícióba emeljük őket, anélkül, hogy számottevő felelősséget vállalnánk.
50 éves a vérzivataros rémálmokat okozó Carrie: fun factek a kultikus filmről, amelynek ősszel jön az új adaptációja
2026.9.19 9:19
Izgalmas magaslati pontokkal és temérdek középszerű mozzanattal rendelkező alkotás, amely történetmesélési szempontból nívótlan, gyakran kihívás nézni, mégis elismerésre méltó, hogy megcsinálta a rendező. Iñárritu- és Tom Cruise-rajongóknak, illetve cinefileknek természetesen illik végigülni – amennyiben egyik sem igaz rád, akkor feltehetően nem dől össze a világ (bár ezek után ki tudja...), ha megvárod streamingen.
