Mától tekintheted meg nagyvásznon a várva várt A Hail Mary-küldetést, Ryan Gosling vadonatúj sci-fi eposzát, amelynek története Andy Weir, a Mentőexpedíció tekintélyes írójának tollából származik.
Az Üvöltő szelekhez hasonlóan A Hail Mary-küldetést is hónapok óta tűkön ülve várták a könyv- és filmrajongók. A világhírű sci-fi író, Andy Weir azonos című bestsellere letarolta a könyvesboltok polcait, és akik olvasták a regényt, joggal reménykedhettek, hogy a Pókverzum-filmek producerei és a 21 Jump Street rendezői, Phil Lord és Christopher Miller méltó adaptációt faragnak belőle. A főszerepre egy igazi hollywoodi nagyágyút, Ryan Goslingot rántották be, továbbá szerepet kapott a kitűnő Oscar-jelölt és Berlini Ezüst Medve-díjas német színésznő, Sandra Hüller is, akit olyan filmekből ismerhetünk, mint az Egy zuhanás anatómiája, az Érdekvédelmi terület, a Rose és a Requiem egy lányért. Minden összetevő adott tehát egy minőségi mozihoz.
A szinopszis szerint egy gimnáziumi fizikatanár, Grace (Ryan Gosling) felébred a kómából, és teljesen egyedül találja magát egy űrhajón. Fényévekre kering az űrben otthonától és amnéziában szenved: fogalma sincs, ki ő, és hogyan került a félelmetes, magányos helyre. Emlékei szép lassan térnek vissza; ráeszmél, hogy azért indították útnak, hogy megoldjon egy tudományos problémát, és kiderítse, mi okból jelent meg az univerzumban egy anyag, amely rövidesen elpusztítja a Napot és néhány évtizeden belül a Föld népességének körülbelül felét.
Amikor életed bulija életed utolsó bulijává változik – megnéztük a Keleti Blokkot, a Sirokkó Szövetkezet legújabb előadását
tegnap 12:58 -kor
Csakis Grace-en múlik a planétánk jövője, a felmerülő problémákra pedig egyedül kell választ találnia. Ekkor jön a meglepetés: az űr mélyén találkozik egy különös űrlénnyel, Rockyval, aki Grace-hez hasonló cipőben jár, hiszen az ő származási bolygója is hasonló veszélyben van. Ahhoz, hogy sikerrel járjanak, együtt kell működniük, a bökkenő csupán annyi, hogy az idejük mellett Grace ételtartalékai is vészesen fogynak, ráadásul meglehetősen nehézkes köztük a kommunikáció. Csekkold a lenti előzetest, azután pedig elmeséljük, hogyan sikerült a film.
Klasszikus született
A Hail Mary-küldetés két fronton indít támadást a néző szíve felé. Először is szórakoztató feel-good vígjáték, másodsorban rétegzett, egzisztenciális kérdéseket feszegető bolygóközi kaland. A film első harmadában az előbbi ars poetica érvényesül, ám lassan, de biztosan, ahogy a Grace és Rocky közötti kötelék egyre szorosabbá válik, mélyreható drámává alakul át.
Történetünk szívcsakrája Grace és Rocky meglepően elementáris erejű haverkomédiája – hiszen valójában két, de legfeljebb háromszereplős cselekménnyel van dolgunk. Egyszerre (szándékosan) komikus és végletekig megható, ahogy a minden tekintetben különböző figurák közel kerülnek egymáshoz, és kooperálnak annak érdekében, hogy megmentsék milliárdok életét. Rockyt bábmunka, számítógépes effektek és makulátlan karakterdizájn egyvelegéből keltették életre, mégis bámulatosan erős a kémiája Grace-szel. Garantált, hogy világszerte elkapkodja a közönség a Rocky-plüssöket és merch-termékeket a polcokról, mert Baby Yoda (vagyis Grogu) óta nem találkoztunk ennyire irgalmatlanul aranyos mukival.
Andy Weir regénye hangsúlyosabban fókuszál a tudományos részletekre, és olykor hosszasan elmélyül az akadémiai és matematikai megfejtésekben, az adaptáció viszont – helyesen – a sztori átélhetőbb, gördülékenyebb vonulatait domborítja ki. A cselekmény első negyedében ejt főként szót a film a biológiai háttértörténetre, de azt is frappáns formában teszi. Filmünkben Rocky és Grace különleges és lebilincselő kapcsolódása, valamint az imént említett nagyívű üzenet dominál.
Így ért fel Hollywood csúcsára Paul Thomas Anderson, aki egy pornószínészről szóló elborult sztorival robbant be
tegnap 10:48 -kor
Társadalomkritikai kommentárként is funkcionál egy esetleges világvége szcenáriójának tekintetében; mindnyájan a bőrünkön tapasztalhatjuk ugyanis, hogy sem a körülöttünk egyre eszkalálódó katonai konfliktusok, sem pedig a klímaválság terén nem fest jól a helyzet. A Hail Mary-küldetés ugyanakkor emlékeztet arra, hogy nem ajánlatos lebecsülni a manapság fogyóban lévő emberi jóságot, ami bizony csodára lehet képes – hiszen bár csekély, de azért van még remény, hogy jóra fordul a bolygó sorsa a filmben és a való életben egyaránt.
Tálalásában az 1980-as évek Steven Spielberg-féle szívmelengető és érzelmes kalandfilmjeire hajaz, amely felszínén a feel-good mozizás császára, gyökereiben azonban magvas és fontos mondanivalóval bír – olyan, mintha az író és a rendezők összegyúrták volna az E.T. - A földönkívüli, az Érkezés és a Mentőexpedíció legvonzóbb jellemvonásait, és A Hail Mary-küldetés a közös szerelemgyermekük lenne.
Szia uram, gótikus dark romance-Frankenstein érdekel? – Kritika A menyasszony! című filmről
2026.3.5 16:01
Ha már szóba került a rendezés: Phil Lord és Christopher Miller parádés munkát végzett, pedig titáni feladat lehetett egy maratoni hosszúságú regényt ennyire feszesen összepattintani. A két és fél órás játékidő minden pillanatában kiérdemelt; a történet- és tempóvezetés világbajnok – még úgy is, hogy két idősíkot váltogatva sodródik a sztori, amely a direktori és írói finesznek köszönhetően szájbarágás vagy számottevő expozíció nélkül is tökéletesen követhető.
A Lord-Miller páros jól ismert humoráról, és előre sejthető volt, hogy a komikum minőségén állhat vagy bukhat a projekt. Szerencsére e tekintetben is remek hírünk van: a poénok 90%-a működik, és attól függetlenül, hogy mélyebb rétegeket is felvonultat a fabula, ha ezekre nem vevő a néző, akkor is szédítően jól fog szórakozni a teljes játékidő során.
Érdemes szót ejteni az unikális cinematográfiáról, mely a 2001: Űrodüsszeia absztrakcióit és szürreális képi transzformációit is eszünkbe juttathatja. Küllemét tekintve nem generikus, ezerszer látott űrmiliőt kapunk: az alkotók bátran kísérleteztek konvencióktól eltérően amorf, groteszk formákkal, mind karakterdizájn, mind pedig vizuálok és színkombinációk tekintetében.
30 éves a Sikoly: érdekességek tinikorunk kedvenc popcornmozijáról, amelynek még a Ku-Klux-Klánhoz is köze volt
2026.2.26 13:11
Spielberg említése magában hordozza a jellegzetesen érzelmes zenei aláfestést, aminek tekintetében szintén a jó ízlés határain belül mozogtak a készítők. Nagy kísértés lehetett, hogy Interstellar-féle száz decibeles túlspilázást, és konstans világrengető megdicsőülést kapjunk az arcunkba, de csakis akkor tekerik fel a hangerőt, amikor a dramaturgiai hatás feltétlenül megkívánja – és sűrűn mer csendes lenni. A játékidő harmadában nincs soundtrack, cserébe a hollywoodi blockbusterek világában üde színfoltként csúcsra járatja a karakter- és dialógfókuszt.
Ryan Gosling lubickol a teljességgel ráöntött szerepében. Széles emocionális spektrumon mozog a játéka, és mázsás súlyokkal ruházza fel a sorait: ha kell, vicces, ha pedig úgy kívánja a forgatókönyv, patakokban hullanak a könnyei a meghatottságtól – a nézővel együtt. A 40-es éveinek derekán járó hollywoodi szépfiú egyébként nem először bújt űrruhába, hiszen Damien Chazelle Az első ember című filmjében Neil Armstrongot alakította. A mindig megbízhatóan világklasszis Sandra Hüller szintén hibátlanul játszik, a tehetségéhez mérten viszont kissé kevés dolga akadt.
Egy olyan filmről beszélünk, amiért feltalálták anno a mozizást, és amiért még mindig megéri filmszínházba járni. Andy Weir és a rendezőpáros alkotása az év eddigi legjobbja, amely valamennyi aspektusában lenyűgöző: egyszerre szórakoztató, érzelmes, monumentális, és rendkívül mélyreható űrutazás. Könnyezve nevetős, kolosszális hatású film, ami azonban a legfontosabb: elgondolkodtat emberi sorsunkról, egyúttal képes arra, hogy formálja világlátásunkat és felcsavarja empátiánkat, ezáltal hozzájárulva ahhoz, hogy egy kicsivel jobb világban éljünk. Ami végső soron a filmművészet lételeme.
