Publicisztikájában az énekesnő saját fogyásáról mesélt, illetve hangot adott annak, mennyire károsnak találja az Ozempic-kultúrát és a vékonyságkultuszt.
Súlyvesztéséről mesélt egy frissen megjelent esszéjében Lizzo, aki hangot adott aggodalmának is a társadalomban újraépülő (már ha elmúlt valaha) vékonyságkultuszra vonatkozóan.
A 37 éves énekesnő őszintén megosztotta gondolatait november 23-án a Substacken, „Miért fogy mindenki, és mit tegyünk? Üdvözlettel, egy lefogyott ember” címmel. Az anyagban Lizzo – aki elárulta, hogy jelenleg több mint 90 kilót nyom, és „még mindig büszkén nagydarab lány” – azt mondta, úgy érzi, hogy a plus-size nők „eltűnnek” az Ozempichez hasonló fogyókúrás gyógyszerek korában.
„Így hát itt vagyunk a évtized felénél, ahol a nagyobb méretek varázslatos módon eltűnnek a weboldalakról. A plus-size modelleket már nem kérik fel munkákra. És a nagy méretű lányaink már nem is olyan nagyok”
– reflektált, majd hozzátette: „Sok munkánk van még, hogy visszafordítsuk az Ozempic-boom hatásait”.
A Grammy-díjas énekesnő azonban elismerte, hogy a fogyásról szóló diskurzus nem egyszerű, és megjegyezte, hogy ő maga is részben azért akart lefogyni, mert „elege volt” abból, hogy identitását „beárnyékolja” a súlya.
Már a Vogue is meghajolt az AI előtt: veszélybe került a divat jövője?
2025.8.2 9:14
„Az emberek nem látták a zenei tehetségemet, mert túlságosan el voltak foglalva azzal, hogy az egész személyiségemet a »kövérségem« határozza meg” – írta. „Aktívan kellett küzdenem a »mammy« sztereotípiák ellen azzal, hogy hiperszexuális és vulgáris voltam, mert a mammy definíció szerint szexualitás nélküli személy”.
Szerinte ez az a valóság, amiről senki sem akar beszélni. Lizzo úgy fogalmaz, olyan korszakban élünk, amikor a nagyobb testű nők egyre vékonyabbak lesznek, mert belefáradtak abba, hogy ítélkezzenek felettük.
Az énekesnő azt is elárulta, hogy 2023 őszén súlyos depresszióban szenvedett, ekkor kezdett el fogyni. Akkoriban „mély öngyilkossági gondolatok” gyötörték, azonban úgy döntött, hogy „a teljes tétlenségét cselekvéssé alakítja”.
„A régi én szomorú és depressziós állapotban hajlamos volt a falásrohamokra. Több száz dollár értékű ételt rendeltem házhoz, és mindent megettem, amíg azt nem éreztem, hogy a gyomrom fel fog robbanni. De ezúttal egyszerűen nem volt kedvem ehhez”
– folytatta.
A zenész esszéjét azzal zárta, hogy a testpozitív mozgalmon belül árnyaltabb párbeszédekre és vitákra van szükség, amikben „felszabadítjuk magunkat attól az illúziótól, hogy csak jó és rossz létezik”.
Interjú Simon Lindbergh-gel, a legendás divatfotós, Peter Lindbergh fiával
2025.4.5 8:49
„Szeretném, ha hagynánk, hogy a testpozitív mozgalom terjedjen és növekedjen, távol a kereskedelmi szennytől, amivé vált. Mert a mozgalmak mozognak” – tette hozzá.
