„Talán a legextrémebb szállítmány a lósperma volt“ – Helyszíni riport és munkamustra egy fiatal kamionsofőrrel, Katona Andrással

Hogyha megkérdeznénk néhány huszonévest, hogy mi a TOP3 legtrendibb szakma, a kamionozás nem biztos, hogy köztük lenne. Te miért választottad mégis ezt a hivatást?  

Kicsivel a járvány előtt kezdtem el a kamionozást, és amikor 2020-ban kitört a Covid, jött egy szakasz az életembe, amikor sok minden átértékelődött bennem. Akkor határoztam el, hogy maradok a pályán: jól lehet vele keresni, tudok félrerakni, illetve az én esetemben közrejátszott, hogy nálunk egy családi vállalkozásról van szó, a bátyám és az édesapám is ezzel foglalkoznak. Egyébként mindig is vonzottak a nagy eszközök, autók, és bármi, ami logisztikával kapcsolatos. Ezért döntöttem úgy, hogy huszonhét évesen ráállok erre a pályára. 

Egy teherautó azért jóval nagyobb a személygépkocsinál, miben más vezetni?

Nehezebb, és idő kell, míg hozzászoksz, viszont mivel magasan ül az ember és messzire ellát, meglepően jól lehet uralni egy ekkora járművet is. Amikor beülök egy teherautóba, át kell hangolódni a méretekre és ráérezni, hogy mekkora a követési távolság vagy a féktávolság. Ha kamionozás közben hibázol, annak a következménye is sokkal nagyobb, mint egy személyautónál. 

Mi kell ahhoz, hogy valaki kamionos legyen? 

A vizsgázás Magyarországon körülbelül ugyanúgy történik, mint a B kategóriás jogosítványnál: jelentkezel egy autósiskolánál, ahol C+E kategóriás jogsit lehet szerezni, leteszed a KRESZ teherautós változatát, és szükség van egy orvosi igazolásra is. Van az egésznek egy szakmaibb része, tudni kell például, hogyan épül fel egy kamion. Nem azt mondom, hogy legyél kamionszerelő, de lásd át a rendszert, hogy mi hogyan működik, miként mozog a szerelvény.

És mi kell még ahhoz, hogy kamionos legyél? Természetesen íratlan szabály a kockás ing, és a baseball sapka. 

Itthon mennyire számítanak szigorúnak a közlekedési szabályok?

Én főleg osztrák, német, svájci útvonalon mozgok, és már rutinból tudom, hogy hol lehetnek olyan ellenőrzőpontok, ahol jobban résen kell lenni. A nyugati országokban több pénzt fordítanak arra, hogy ellenőrizzék az embereket, Magyarországon azért könnyebben meg lehet úszni ezeket a szabálytalanságokat.

Elmeséled, hogyan néz ki egy kamion belülről? 

Először az szúrhat szemet, hogy nagyon magasra kell felmászni, van, hogy 3-4 lépcsőfok visz fel a vezetőfülkéig. 

Mondhatni, ez egy panorámás iroda, csak a kilátás folyamatosan változik. 

A szuperkényelmes ülés mögött van az ágy, karnyújtásnyira van a hűtő, és kávét is pikkpakk tudok főzni. Egyébként úgy van kialakítva az egész műszerfal, hogy vezetés közben a tekerőkkel és gombokkal könnyedén tudom irányítani a teherautót és annak funkcióit.  

Nem kényelmetlen a kamionban aludni? 

Ezek a matracok szinte überelik a dormeós termékeket, ma már nagyon kényelmes cuccok ezek. Viszont a jogszabály miatt a hétvégéket nem tölthetnénk a fülkében, ilyenkor el kellene menni egy közeli munkásszálóra. Ez sokszor nem kivitelezhető, és a sofőr úgy dönt, hogy a szabályozás ellenére a számára kényelmesebb fülkében marad. Egyébként megvan a bája annak, hogy mindennap máshol ébredsz; csak elhúzod a függönyt, és néha a síkság, máskor a hatalmas hegyek látványa tárul eléd. 

Mennyi ideig szokott tartani egy ilyen etap? Nem vagy ilyenkor magányos? 

A kamionsofőröknél nagyon változó az, hogy mekkora etapokat mennek, de az Unióban a sztenderd a 3/1 arány, azaz 3 hetet távol vagy, egy hetet pedig pihensz. Sokszor dolgozom úgy, hogy hétfőn elindulok, és péntekre hazaérek. A magány kapcsán pedig: sokat vagyok egyedül, de azért néha szoktam felvenni stoposokat, és ebből már életre szóló barátságok is születtek.

Amikor hosszabb úton vagy, szokott időd lenni arra, hogy szétnézz az adott helyen? Tehát van egy kis stewardess/pilóta vibe-ja a dolognak?

Amikor hosszabb kört futok, van időm arra, hogy magam mögött hagyjam a kamiont. A nyugati városokban nagyon jó a vasutas összeköttetés, és a kamionparkolóból tíz perc alatt be lehet jutni a városközpontba. Ilyenkor elő szoktam kapni a fényképezőgépemet a táskámból, és körbefotózom az egészet. Rengeteg svájci városban voltam így, de jártam már Dániában és Luxemburgban is. Nem sok beleszólásunk van az úti célba, de egyszer szeretnék kamionnal eljutni Portugáliába, Spanyolországba vagy akár északra. 

Galéria megtekintése

(3)

És útközben hogyan kötöd le magad? Zenét hallgatsz vagy inkább a gondolataidba mélyedsz? 

Egy hosszabb út elég monoton tud lenni, de próbálom magam elfoglalni: azon kívül persze, hogy figyelem az utat, sokszor hallgatok podcastet vagy hangoskönyvet, ami nemcsak leköt, de ébren is tart.   

Van az a kamionsofőrökkel kapcsolatos sztereotípia, hogy nem vetik meg az alkoholt. Mi a te tapasztalatod? 

Főleg nyugati országokban szoktam vezetni, ott ez nem igazán jellemző. Olyat már láttam, hogy hétvégén, a hosszú pihenő alatt isznak a sofőrök. Elvileg ezt sem tehetnék meg, mert mindig készenlétben kéne állniuk, ha valami ad hoc szituáció adódna, például arrébb kell állni a járművel.

Létezik egyébként kamionos közösség? 

Van néhány kamionos ismerősöm, de velük inkább online tartjuk a kapcsolatot. A parkolókban inkább az jellemző, hogy a sofőrök elfáradnak, magukra csukják az ajtót, elfordítják a slusszkulcsot, behúzzák a függönyt és pihennek.

A régi kamionos kommunák, meg a nagy főzések és bandázások a parkolóban már sajnos a múlté.

És azt tudjátok a másikról, ki milyen kamionsofőr, létezik esetleg valamilyen hallgatólagos nemzetközi rangsor? A tapasztalataid alapján melyik nációnak a kamionsofőrjeit kedvelik a legjobban, vagy legkevésbé?  

Van különbség kamionsofőr és kamionsofőr között, például abban, hogy ki mit szállít (veszélyes anyagot, túlméretes szállítmányt stb.) Egy kamionsofőrről sokat elmond, mennyire tiszta a kocsija, és megfigyelhető a tendencia, hogy a nyugati sofőröknél ritkán látni koszos teherautót. A holland vagy svájci kamionsofőrök elég nagy tiszteletnek is örvendnek.

Kiemelt tartalom

Jake Bugg: Könnyebb úgy ambiciózusnak lenned, ha szeretnél kitörni abból a közegből, amiben felnőttél 2024.10.23 10:09

Bár a kamionozás magányos szakmaként ismert, nem csak ülünk és vezetünk, hanem gyakran találkozunk raktárosokkal vagy logisztikusokkal is, akikkel szót kell tudni érteni.

A kamionsofőröket gyakran lenézik, ezért különösen fontos, hogy képesek legyünk értelmesen, barátságosan kommunikálni, és megpróbáljuk ezt a szakmát újra naggyá tenni.

Te mit szoktál főként szállítani? 

A mi szállítmányunk eléggé szerteágazó, főként autóipari alkatrészeket, palettás árukat viszünk.

Talán a legextrémebb szállítmány a lósperma volt, amit ráadásul expresszben kellett kiszállítani.

És mi volt a legmeredekebb utad, vagy a legdurvább, amit útközben láttál? 

Nagyon sokszor futok bele balesetbe: volt, hogy egy egész kamionkonvoj csúszott össze Győrnél, és csak egy hajszálon múlott, hogy én megúsztam. Tavaly tavasszal a müncheni körgyűrűn egy idős bácsi döntött úgy, hogy véget vet az életének, és leugrott a felüljáróról. Én voltam a második kamionos, aki áthajtott rajta.

Hogyan lehet ezt feldolgozni? Van bármi megküzdési stratégiád? 

Szörnyen húzós volt lelkileg, de a hatóságok minden segítséget megadtak. A németeknél minden balesethez kijön az úgynevezett autópályapszichológus, vele 1-2 órán át beszélgettünk, és az ő felelőssége az is, hogy enged-e továbbvezetni. Akkor ott helyben nagyon megrázó egy ilyen eset, de szükségszerűen ezek elhalványulnak az idő múlásával.

Hogyha tanácsot kéne adnod azoknak a REFRESHER olvasóknak, akik szintén kacérkodnak a gondolattal, hogy kamionsofőrnek álljanak, mit mondanál, miért tegyék vagy ne tegyék? 

Könnyű a kamionozásba belekényelmesedni, mert sok szabadidőt és jó fizetést ad, ezért viszonylag nehéz is szabadulni. Viszont, ha belevágsz, akkor próbáld meg élvezni az egészet, mert ez csak úgy működik. Szerintem fontos, hogy legyen otthon is egy hobbid, illetve, hogy a sportot is beépítsd a mindennapokba, mert a sok görnyedés és ülőmunka megviseli az ember szervezetét és a testét.

Te a kamionozás mellett hangmérnök is vagy. Ez hobbi vagy munka? 

A zene gyerekkorom óta vonz, csak azt nem tudtam, milyen formában. Tizenévesen elkezdtem dobolni, több zenekarban is játszottam, majd 2015 környékén megalakítottuk a saját zenekarunkat The Bluebay Foxes néven a legjobb barátaimmal, amit aztán a Covid kicsit megtépázott. 

A zenekarunk azóta szünetel, de szerettem volna valahogyan a zene közelében maradni. Azóta elvégeztem a hangmérnök sulit, és mára már nagyon érdekel maga a hangfelvétel és a procedúra, illetve, hogy miként születhetnek meg a legjobb hangzások. 

Azt hiszem, hogy a hangmérnökösködésben találtam meg azt a kreatív aspektust, ami a kamionozásból hiányzik: alkotni, és létrehozni valami sajátot. 

Ahogy körbenézek a szobában, mindenhol hangcuccok vannak. Az otthonod a stúdiód? 

Igen, átalakítottam a szobámat, hogy akusztikailag ideális legyen erre a célra: hangszereket és éneksávokat veszünk itt fel, illetve az asztalomnál keverem az anyagokat. Hangmérnökként próbálom a vintage vonalat képviselni, mind mikrofonokban, mind eszközparkban, ami anyagilag viszonylag megterhelő – a kamionozásból megszerzett pénzt főleg ebbe forgatom be, és szerencsére a családom is támogat. 

Mik a hosszútávú terveid? Nem félnek a kamionsofőrök attól, hogy az automatizáció és az önvezető autók hamarosan elveszik a munkájukat? 

Azért az idő, mire engedélyt kapnak ebben a bürokratikus rendszerben, ez a veszély szerintem még egy 5-10 évig nem fenyeget minket. De nem érzek ezzel kapcsolatban félelmet, szeretnék addigra teljes anyagi stabilitást, hogy szépen, megfontoltan áttérhessek a hangmérnökösködésre teljesállásban. Egyébként a zenélést is újrakezdeném, de az még várat magára; nyitott szemmel járok, és próbálok olyasvalamit bevonzani, ami igazi love projekt, és amit tényleg szívből csinálhatok.