Visszatekintő kritika A Szent Johanna gimi – Kezdet című regényről: valószínűleg Rentai Renáta a magyar irodalom patás ördöge

Én még az a generáció vagyok, aki pontosan emlékszik, hogyan épült be A Szent Johanna gimi a magyar ifjúságiirodalom-kultúrába egyik napról a másikra. Jómagam soha nem érdeklődtem kifejezetten az SzJG-lore iránt – egyszerűen más volt az ízlésem. Pedig a popkultúra – legyen az hazai vagy nemzetközi – mindig közel állt a szívemhez: már fiatalon is azt gondoltam, hogy a mainstreamet jobb érteni, mintsem elítélni. Aztán jött a Covid-19, jött a karanténidő, ezzel együtt a wannabe Insta-influenszerek által propagált „énidő“, én meg ki is élveztem annak minden cseppjét. Bár kovászt nem nevelgettem, de soha nem olvastam annyit, mint a 2020-as lezárások alatt, és meggyőződésem, hogy erre nem lesz még egyszer lehetőségem. 

Gyakorlatilag masszívan úgy repültek el hetek, hogy csak olvasnivaló meg étel volt a kezemben, így azon könyvek listája, amiket már évek óta csak tologattam magam előtt, gyorsan megcsappant, s miután már nem volt Bulgakov- és Dosztojevszkij-kötet, amit be nem cuppantottam volna, egy barátnőm brahiból kölcsönadta A Szent Johanna gimi első kötetét, a Kezdetet. Semmiféle ellenvetésem nem volt a könyvajánlással kapcsolatban, sőt izgatottan vártam, hogy fény derüljön, mit tud az a regényciklus, ami segített az írónőnek, Leiner Laurának saját könyvesboltot nyitnia az amúgy is diszfunkcionáló magyar könyvkiadás piacán, és aminek szentségében évente több SzJG-találkozót szerveztek a rajongók. Meggyőződésem, hogy a Ciceró Könyvstúdiónak a 2010-es évek elején körülbelül csak ebből a sorozatból lehetett jelentősebb bevétele, szóval lehet fintorogni, de a budai elit gimnázium fixen tudhatott valamit.

 

 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

 

 

Leiner Laura (@leinerlauraofficial) által megosztott bejegyzés

Szóval 2020 őszén eljött a pillanat, hogy fejest ugorjak az SzJG univerzumába. Az eredmény: kipusztult agysejtek és felháborodás – főleg felháborodás. Az első regény után nem is voltam hajlandó folytatni a sorozatot, így soha nem is tudtam meg, Leiner Laurában felébred-e a későbbi kötetek alatt a jóérzés, de minimum a feminizmus. Azonban pár hete ismét eszembe jutott, hogyan uralta megjelenésének idején a könyvesboltok polcait, és azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon négy évvel később is sikerül-e az írónőnek kiborítania Rentai Renáta (a főszereplő) pökhendiségével, Cortez sematikusságával, Arnold felsőbbrendűségével és az amúgy is teljességében irreális magyar középiskola imázsával. Így bedobtam hát főszerkesztőmnek, hogy mazochizmusból, de főleg nyitottságból szívesen írnék egy cikksorozatot mind a kilenc kötetről.

@csak_egy_konyvmoly11 @Leiner Laura #szeretjukazirononket❤️❤️❤️#leinerlaura#könyvesoldi#foryoupage#fyp#fypシ#mindenesoldal#szentjohannagimi#l♬ eredeti hang - szjg📖🫀🎧📱

Egyébként a napló(regény) műfaja egyáltalán nem a modern irodalomkultúra sajátja. Például Franciaországban már a középkorban írtak úgynevezett livres de raisonokat (számadáskönyvek), amelyekben a birtokos családfők a könyvelést vezették, továbbá családfát készítettek, és feljegyezték a család történetének vagy az őket körülvevő világnak az idő múlásával bekövetkező jelentős eseményeit. Ezek az írások az irodalom fejlődésével sokkal személyesebb hangvételűek lettek, megjelentek a szerző gondolatai, világnézetei, hitvallása. A 20. században a legismertebb naplóregény minden kétséget kizárólag Anne Franké volt. Határozottan pozitívum, hogy Leiner ezt az irodalmi műfajt választotta regényciklusának alapjául, hiszen általában a naplóírást a köztudat valami kulminatív ponthoz köti, a középiskolai tanulmányok megkezdése pedig határozottan egy ilyen kiemelkedő időszak.

Kiemelt tartalom

Benedek Elek 165 – Számon tartja valaki, hogy ma van a magyar népmese napja? 2024.9.30 14:07

Szóval, íme, ez itt a Literálisan, amiben különböző irodalmilag, popkulturálisan meghatározó könyveket szemlézünk. A kalapács alatt a 2010-ben megjelent A Szent Johanna gimi első kötete, a Kezdet. 

Az iskola, ami annyira életszerűtlen, hogy tényleg csak egy regényben létezhet

Szóval van ez a középiskola, a Szent Johanna Francia Tagozatos Alapítványi Gimnázium, amit Leiner valami elképesztően nívós, hiperszigorú és különc oktatási intézménynek próbál beállítani a regény főhősén, s – személyes meglátásom szerint a patás ördögön – Rentai Renátán keresztül. Tudjuk, hogy Budán található a II. kerületben (Reniék is ideköltöztek át Pestről, hogy minél közelebb legyenek a sulihoz), vagyis ahol a fővárosi elit lakik, amivel már jól bepozicionálhatjuk, hogy milyen alomból való kölykök járhatnak a gimibe: Reni anyja országosan ismert televíziós időjárásjelentő/ meteorológus, Cortez szülei diplomaták, Andris apja mérnök, Dave-ék meg csak úgy alapjáraton gazdagok.

A Ciceró Könyvstúdió első kiadásában a regény hátulján az alábbi szövegekkel kívánják a kedves olvasót ráhangolni az SzJG atmoszférájára, mint „Egy sorozat a való életről“, „Egy sorozat, amely itt és most játszódik“, „Srácok, akik olyanok, mint te, és mégis mások“, „A történet rólad is szól!“ – ja, minden magyar középiskolás együtt tanul diplomaták csemetéivel, meg a Rózsadombon lakik, de ez már részletkérdés. Azzal egyébként nem lenne probléma, hogy egy adott társadalmi osztályt reprezentálunk, hiszen szépen ki is emelte Leiner az intézmény nevében, hogy „alapítványi“, ami tulajdonképpen csak annyit tesz, hogy nem állami pénzből tartják fenn, hanem valami szervezeten keresztül vagy tandíjból, ami akár milliós összegre is rúghat.

Kiemelt tartalom

Élet és halál, vadhattyúk, rizsszemek és békák – Válogatás a kortárs kínai irodalom gyöngyszemeiből 2024.9.14 9:31

Leiner többször is nyilatkozott már arról, hogy miért francia kultúrkörnyezetbe helyezte a gimit. S bár mind a nyelv, s a nyelvhez tartozó kultúra maximálisan a túlszexualizálás áldozata a médiában, az írónőnek még ezzel sem sikerült palástolnia a tényt, hogy az iskola mennyire dimenziótlan. 

Nem beszélek franciául, de nagyon szép nyelv. Úgy éreztem, hogy az angol talán kicsit snassz lenne, különlegesebb nyelvet terveztem ehhez a történethez. Nagyon szeretem az angol nyelvet, egyébként angolul beszélek, de a franciát mégis közelebb éreztem ehhez a történethez

– mondta a sorozat szerzője még 2011-ben. És hát, mit van mit tenni, meg is látszódik, hogy Leinernek semmiféle megalapozott kapcsolódása nincs a francia kultúrkörrel, és arról csupán a legalapvetőbb, legirritálóbb klisékben képes gondolkodni – ha az Emily Párizsban producerei új forgatókönyvírót keresnek, szívesen kölcsön adjuk Leiner Laurát.

A szerző bánatára pont francia szakon folytattam egyetemi tanulmányaimat, szóval próbálok minél kevesebbet szemétkedni, hisz mégsem várható el egy tinédzsereknek írt sorozattól, hogy a francia (vagy helyesebb: frankofón) kultúra legmélyebb bugyraiba kalauzoljon bennünket. Mindenesetre az mégis bizonyossággal kijelenthető, a Szent Johanna Gimi univerzuma pontosan ugyanannyira francia, mint amennyire keresztény a Fidesz:

• az iskola tanulóinak ünneplős uniformisán a francia nemzet színei (ti. kék, fehér, piros) köszönnek vissza, a fitthez pedig még egy svájcisapka is hozzátartozik, hogy teljes legyen az Emily Párizsban-életérzés – hiszen köztudott, hogy minden franciának van svájcisapkája, vagyis beret-je; 
• a kilencedikeseknek – Reni első féléves órarendje alapján – csupán négy (!) francia órájuk van egy héten, az is csak három napra leosztva (egy hétfőn, kettő kedden és egy csütörtökön), ezenfelül minden óra magyarul (!) folyik egy olyan iskolában, ami azzal promózza magát (Reni pedig soha nem rest kihangsúlyozni), hogy francia tagozatos – nekem volt ugyanennyi franciám középsuliban egy héten, pedig én nem francia gimiben tanultam;
• Reni osztályába jár egy francia fiú, Jacques (becenevén csak Zsák), aki egy büdös szót nem beszél magyarul, és aki felé kevéssé nyitnak osztálytársai, nem is próbálják inkorporálni tanulmányaikba a srácon keresztül a francia kultúra és a nyelv első kézből való ismeretét;
• amikor Reniék rajztanára, Vladár azt adja feladatul az osztálynak, hogy egy álmukat rajzolják le, Leiner annyira kreatívnak bizonyult, hogy Jacques-kal lerajzoltatta az Eiffel-tornyot, egy másik rajzórán pedig munka közben a francia himnuszt, a La Marseillaise-t dúdoltatta vele.

A további kulturális kliséknek pedig szeri, se száma. Egyébként a gimi annyira high-tech 2008-ban (ebben az évben játszódik a történet), hogy csupán arcképes igazolvány felmutatása után engedik be a diákokat az iskolába, azokat a gyerekeket, akikkel egyébként minden egyes nap találkozik a portás, és jól nyakig merülve az amerikanizált suliképbe, a tanulók számkódos szekrénybe pakolhatják cuccaikat. A magyar valóságban idegennek ható amerikanizált kultúrkörre is egyébként egy csomó példát látunk. A szocializmust megélt Magyarországon kevéssé látom, hogy egy 14 éves fiú (Dave) azzal szívatja a másik 14 éves osztálytársát (Zsolti), hogy 24 pizzát rendel a házukhoz. Szintúgy koridegen, hogy 2008-ban Dave begépelt szövegként adja be az irodalom házi dolgozatát Kardosnak, vagy hogy e-bookra töltse rá az összes tankönyvét. De ami még fontosabb, hogy a regény alapvetően ráerősít a magán- és az alapítványi iskolákkal szemben támasztott sztereotípiákra, vagy csak annyira elitnek próbálja feltüntetni őket, hogy a végén egyik logikai baki követi a másikat.

@mindaroundme Most,hogy elkezdtem olvasni a mindig történik valami a Deákbant elfogott a nosztalgia és elpityeredtem,úgyhogy muszáj volt kiadnom magamból valahogy.☹️ #szentjohannagimi#szjg#szjgforever#leinerlaura#fyp#booktok♬ Wonderwall (Remastered) - Oasis

Bár az alapítványi iskolák fizetősek (például 2023-ban az Alternatív Közgazdasági Gimnázium éves tandíja 1,8 millió forint), mégsem azt jelenti, hogy az anyagi források kiapadhatatlanok. Kérdéses például, hogy van-e értelme külön a lányoknak és külön a fiúknak is fenntartani egy testnevelő tanárt. Nem tűnik túlságosan indokoltnak a nemi szeparáció, minek-után Reni osztályában tizenketten tanulnak (három lány, kilenc fiú), és az évfolyamon két osztály van. Ha nagyon átlagolni akarunk, akkor is huszonnégy ember jutna egy szaktanárra. És bár az is ismeretes, hogy a hasonló intézmények mind saját tantervvel rendelkeznek, s nem feltétlenül követnek egy államilag előírt modellt, mennyire tűnik hatékonynak, hogy Kardos irodalomtanárnál Shakespeare-rel kezdik az évet, mennek tovább az Antigonéval, majd jön a Szigeti veszedelem. Leinernek vagy nincsenek már emlékei a középiskolai évekről, vagy az éppen aktuális olvasmányok tartalmiságával próbált egy másodlagos jelentést adni a történetnek. Fun fact: erről itt szó sincs, vagy legalábbis erre utaló jeleket nem találtam. 

Kiemelt tartalom

REFRESHER-KVÍZ: Te mennyire emlékszel A Szent Johanna gimire? 2024.9.14 8:37

Reni szerint egyébként a Szent Johannába járókra a nem Szent Johannába járók furán néznek, mert alapítványisok – mondjuk a középiskolák közötti rivalizálás tényleg egy létező dolog, de nem kell ehhez alapítványiba járni. És az is igaz, hogy nem igen látni iskolát – ha már a nemi szeparációt emlegettem –, ahol külön házirend vonatkozik a lányokra, külön a fiúkra. Minden egyes pont szépen a nemi sztereotípiákból táplálkozik, például a lányokhoz felsorolt elvárások mind a megjelenésre és a külsőre utalnak (ékszerek, smink, tetoválás, öltözködés), és a fiúknál az elektronikai eszközök tilalmát részletezik – hiszen általános tény, hogy a lányok nem tudnak mobilozni, ne adj' isten egy számítógépet bekapcsolni. Számunkra kultúraidegen ez a fajta amerikanizált nemi megkülönböztetés iskolákban, meg szépen megmutatja, hogy a sztori egyszerűen nem öregedett jól. Ott is valahol felsikított Z generációs lelkem, amikor a halloweeni iskolabulin a 12/a-s Tarr Zsófit Reni osztálytársai azért csesztetik, mert kövér. Üdv a 2000-es évekből...

Rentai Renáta valószínűleg a magyar irodalom legtoxikusabb női karaktere

Hál' istennek Leiner volt annyira kedves – határozottan nem előrelátó –, hogy még a regény elején mellékelte Reni osztálytársainak MSN-profilszövegét és az ülésrendet, mert ezeknek hiányában a legtöbb karaktert semmilyenségük miatt egyszerűen nem lehet megjegyezni: hogy például mi a különbség Andris, Zsolti és Robi között, most se tudnám megmondani.

Mielőtt leereszkedünk a Dante-féle pokol legmélyére, ahol Iskarióti Júdás, Brutus és Cassius, vagyis az emberiség három nagy árulója mellett Rentai Renátát marcangolja Lucifer, röviden nézzük meg főhősnőnk osztálytársait, akik vagy a dimenziótlanságtól szenvednek, vagy akiket egyszerűen már komolyan vehetetlenné szaturált az írónő:

• Virág narrátorunk legjobb barátnője. Imádja Pete Wentzt, az Anti Fitness Clubot, és tulajdonképpen minden olyan popkulturális elemet, ami a 2000-es évek végén egy kicsit is jelentékenyebb volt. Emó, igen tehetségesen rajzol és fest, ellenben rettenetes gyengén teljesít majdnem minden tantárgyból. Arnold, Renátánk másik oldalbordája rendre olyan stílusban beszél vele, ami bőven kimeríti a verbális abúzus jelentését. Virág lesz Reni közvetlen környezetében az, aki a teret és az időt definiálja, vagyis hogy mi most tényleg 2008-ban vagyunk Magyarországon, ahol trendek uralkodnak, a fiatalok pedig ezekre a popkulturális jelenségekre valahogyan reagálnak, hiszen főhősnőnknek abszolúte semmi kapcsolódási pontja nincs a jelennel. Sajnálatosan Leiner egy 6 éves szintjére redukálta Virág szellemi kvalitásait, barátságukban pedig ez lesz kvázi a humorforrás: Reni okos, Virág sötét – ahogy azt maga Arnold is megfogalmazta az iskola negyedik(!) napján.
• Arnold egymagában próbálja már 14 évesen megtestesíteni a bölcsészsztereotípiákat (ezt egyébként a fiú osztálytársai ki is mondják a könyvben) meg a kirekesztő belpesti alterközeg minden elitizmusát, vagyis mindig késik, bármiféle erőfeszítés nélkül jó tanuló, csak szépirodalmat olvas, lenézi a populáris kultúrát, társai szerint igénytelenül öltözködik, hatalmas az igazságérzete, nem hisz a társadalmi hierarchiákban, a tanároknak visszabeszél és személyiségjogokról papol. Leiner a sorozat első kötetében karaktereit konzekvensen vagy annyira lecsupaszította, hogy érdemleges funkciójuk a szüzsében egyáltalában nincs, vagy olyan keményen felnagyította és sztereotipizálta őket, hogy már életszerűtlenek. Arnold a főhős életében morális ellenpontot jelent, vagyis az értékítéletet afölött, amit Virággal „csajosan megbeszélhetnek“, de potenciálisan mégis félrevezető – például Arnold többször pedzegeti Reninek, sejti, hogy tetszik neki az iskola menő csávója, Cortez, csak éppen semmi olyan konkrét kvalitást nem talál a fiúban, ami ezt indokolná.
• Kinga lenne a történet nemezise, csak Leiner pozicionálásával ellentétben a lány még így is sokkalta szimpatikusabb, mint a regény főhőse. Kinga lovas csaj (a 2000-es években a lómánia tényleg egy dolog volt), jól tanul, láthatólag gifted child, vagyis mindenhez van tehetsége, állandóan rivalizál, főként Renivel, továbbá egzecíroztatja környezetét és híveit, az a-s lányokat. A negatív színben való feltüntetés ellenére is, amit egy fiatal olvasó tanulhat a lánytól, az a munkaorientáltság. Kinga nem lumpol, mindig elvégzi becsületesen a rá bízott feladatokat, és – ha teszi is ezt nyersen – igazságtudatával képes helyre rakni környezetét. Mint amikor kifejtette Kardosnak, hogy nem hajlandó korrepetálni Cortezt irodalomból, akinek egyébként ugyanúgy lehetnének jó jegyei, ha alapvetően venné a fáradtságot, hogy tanuljon. Az SzJG egyik legnagyobb tévedése az a lustaság glorifikálása a menőség oltárán – Kinga pont ennek a tézisnek az antitézise. 
• Cortez (igazából Ádám) lenne a kilencedik évfolyam, és úgy en bloc az iskola menőcsávója, akiért nemcsak Reni, de az a-s Edina is odavan (az utóbbiról annyit tudunk meg, hogy frufruja van). Jóképű, gördeszkázik, magasról beleszarik kötelezettségeibe, szóval nem igazán tanul, vagyis csak inkább azokat a feladatokat végzi el, amihez kedve van (ami gyakorlatilag semmi). Gazdag diplomataszülők gyermeke, de a nagymamája neveli itt Magyarországon. Élt kint az USA-ban, személyét folyamatosan körüllengi az égbe magasztalt külföldiség. Reni nem igazán tudja definiálni, hogy miért is tetszik neki, hiszen Leiner, akárcsak sok más karaktert, az első regényben őt is igen üresen hagyja, de nyilván teszi ezt azért, hogy az adott olvasó a saját életéből egy konkrét személyt projektáljon a fiú bőrébe.

@..leinerlaura#leinerlaura#leinerlaurabooks#leinerlaurakonyvek#bookaddict#bookworm#books#reading#booktok#szjg#szentjohannagimi#kinga#szatmarykinga#cortez#reni#zsolti#dave#bexi#iov#marker#nagymark#feherrajmund#majorsara♬ original sound - speed songs<3

Reni osztálytársairól, és a kicsit is jelentőségteljesebb karakterekről pedig pár szóban:

• Reni szülei gyereknevelési könyvekből tudják, hogyan kell egy kamasszal beszélni, hiszen ők maguk valószínűleg soha nem voltak azok, továbbá visszatérő poén, hogy anyukája borzalmasan főz, mert 14 év alatt még senki nem mondta meg neki, hogy ami nem megy, nem kell erőltetni;
• Ricsi Cortez oldalbordája;
• Jacques francia;
• Dave-ék gazdagok;
• Zsolti, Andris, Robi gyakorlatilag annyira semmilyen, hogy a fejemben mindhárman egy és ugyanaz a személy;
• Gábor csendes.

És ennyi lenne A Szent Johanna gimi szereplőhálója, akik így vagy úgy hozzájárulnak Rentai Renáta mindennapjaihoz, és megágyaznak ahhoz, hogy a történet menjen is valahova, az első félév végéhez mindenképpen. De a főszerep mégiscsak a naplóregény szerzőjéé, Rentai Renátáé.

@..leinerlaura barki barmit mond, szeretem Renit♡ #books#booktok#bookworm#bookaddict#szentjohannagimi#szjg#cortez#reni#rentairenáta#rentaireni#leinerlaura#leinerlaurabooks#leinerlaurakonyvek#iov#bexi#nagymark#marker#majorsara#feherrajmund#kinga#zsolti♬ original sound - speed songs<3

Azt hiszem a magyar irodalomnak is kijárt egy Emma Bováry-féle ostoba, toxikus, végtelenül deluzív női karakter, vagy ha már a sokat emlegetett populáris kultúrára hagyatkozunk, akkor egy Bella Swan az Alkonyatból. És hál' istennek Leiner Laurának köszönhetően keblünkre szoríthatjuk ezt a báránybőrbe bújt farkast. Az írónő a jól bejáratott girl-next-door típusra próbálta felhúzni Rentai Renáta karakterét.

Reni semmilyenségéről konkrétan az első oldalon tanúbizonyságot lelünk, amikor megtudjuk, hogy mind a vezeték-, mind a keresztnevében három betűn keresztül alliterál: Rentai Renáta. Ez konkrétan az a gogoli helyzet, amikor az orosz író A köpönyegben Akakij Akakijevicsnek kereszteli főhősét, így pedig a szó alakisága magára a nevezett milyenségére utal. De ezenfelül más precedenst is kapunk Rentai dimenziótlanságára. Például, amikor a lány nem tudja eldönteni, hogy hogyan is díszítse ki szekrényét, mire Kinga, akit kiröhögnek azért, mert Vilmos hercegről rakott ki képet a sajátjába, rátapint, hogy ez azért van így, mert egyáltalában nincs is személyisége Reninek:

– Tudjátok, lehet, hogy szerintetek ez vicces, de Vilmos irtó helyes. Nem úgy, mint a nevetséges Pete Wentz! – mutatott Virág szekrényajtajára. – Renáta, a te üres szekrényed pedig az egyéniség teljes hiányáról tanúskodik.

– ezt a hiátust egyébként Renink az éppen már kifutó A Karib-tenger kalózai-mániával próbálta feloldani és egy csomó Johnny Depp-képet, meg más kalózos hóbelevancot pakolt be tárolójába, vagyis olyan popkulturális elemeket, amik éppen aktuálisan trendik. Milyen érdekes, hogy ezért még Virágot szépen piszkálja naplóbejegyzéseiben! De ott volt az a fentebb már emlegetett jelenet is, amikor Vladár tanár úr álomképet akart készíttetni az osztállyal, és Reni üresen adta be rajzlapját, mert ő „nem szokott álmodni“ – íme a kézzel fogható példa a fantáziátlanságra. Renátánk egyébként akkora pick-me-girl, hogy nyilván kitűnő tanuló, de bukásra áll rajzból – tudjátok, egy készség alapú tantárgyból, amit nem igazán lehet bemagolni, meg amiből nem illik megbukni, mert körülbelül lehetetlen. Az az igazság, Leiner nagyon igyekszik, hogy elhiggyük, mekkora észlény ez a lány, ám az első regényben önálló gondolkodás vagy ízlés írmagját mégsem látjuk részéről.

@szent.johanna.gim#pusztuljonforyouba#szjg#szjgforever#fy#fypシ゚viral#fypシ#fypage#fyppppppppppppppppppppppp#cortez#kezdet#reni♬ Under The Influence x Renegade (sped up to perfection) - TikTok Remix - TommyMuzzic & ZeddMusique

Reni fő személyiségjegye, hogy rossz angolból, amiből meg Cortez penge, ellenben a lány a legnagyobb ész irodalomból, ami miatt meg korrepetálnia kell a fiút. Rentai hétfőnként olvasókörbe jár, ír a suliújságba, a napi kiértékelőinek végén meg néha pontozza legújabb olvasmányait, ám annak ellenére, hogy Leiner irodalmi tálentumnak igyekszik feltüntetni a lányt, egyszer nem tud értelmesen irodalomról beszélgetni, még barátjával, Arnolddal sem, aki erre maximálisan vevő lenne. A kiértékelőkben minden író, minden egyes könyv 5 pontot kap, maximum annyit fűz hozzájuk, hogy „imádom“. Állítása szerint teljesen odavan Dickensért, de nem tudja értelmesen megindokolni, hogy miért, pár oldal után meg már szerelmes Mr. Darcy-ba a Büszkeség és balítéletből – abból a Büszkeség és balítéletből, aminek konkréten ez a lényege, ez a szüzsé, hogy a regény elején Mr. Darcy egy szemétláda, és a végén derül ki, hogy ő maga Jézus Krisztus reinkarnációja, olyan csodálatos. Reninek nemcsak, hogy nincs irodalmi ízlése, de képtelen értelmezni irodalmi alkotásokat. 

Továbbá elbagatelizálja mások traumáját, annyira ráfixálódott Cortezre, hogy Virág betegsége alatt nem érdeklődött barátnője egészsége felől, mert neki csak az számított, hogy legyen kivel megbeszélnie a nemlétező Cortez-projektet. Pont, amikor a lány hiányzott iskolából, és Reninek csak Arnold maradt a 9/b-ből, meg is jegyzi szépen, hogy hát ez nem ugyanaz, mert így kivel beszélgessen a csodás deszkásfiúról. 

Reni a regény elején mindent megtesz azért, hogy mikrokörnyezete elfogadja, még ha ezért nyakon is kell szúrnia a feminizmust. Gyakorlatilag a 9/b majdhogynem teljes férfi állománya az ő leckéiből él, ami azért valahol egyfajta női szubmissziót erősít, minek-után Arnoldnál be se próbálkoznak, pedig a srác szintúgy jó tanuló. Kérdéses, hogy valóban a közösség része kíván-e lenni, vagy szimplán önös érdekek vezetik, és nélkülözhetetlenné kívánja magát tenni, hogy általa minden más fiú a közösség része maradhasson, vagyis hogy ne rúgják ki őket. Vannak erre mondjuk kontraproduktív példák, Ricsi színötös kémiából Reni súgásainak hála, amiért tanáruk versenyre akarja küldeni a fiút. Summa summarum: Reni a leckéivel akarja magát megszerettetni. 

Kiemelt tartalom

Antikapitalizmus, szexfüggőség és a jóemberkedő hollywoodi elit – Négy nem fikciós olvasmány a nyárra, ami nem Oravecz Nóra 2024.7.20 10:03

A lány teljesen deluzív a menőség intézményével kapcsolatban. Erre nagyon jó példa, amikor megpróbálja leírni, hogyan öltözött fel Cortez és Arnold az október 23-ai ünnepségre:

Képtelen vagyok leírni, hogy mit éreztem, amikor megláttam Cortezt öltönyben. És bár sokat olvasok, azt hiszem, nincs megfelelő szókincsem arra, hogy jellemezzem Cortez kinézetét az ünneplőcuccban. (...) Arnold lépett hozzánk, szinte megdöbbentő volt ilyenkor látni. Ritka alkalom. Ő is egységruhában volt, csak ő lázadóra vette a figurát: hagyta, hogy az ing kilógjon a zakója alól, a nyakkendőjét pedig nem kötötte meg, csak hanyagul a nyaka köré dobta.

Reni olvasatában mindig Cortez lesz az igazi lázadó, mert tesiórán, amikor karon rúgták, nem mondott semmit és ez milyen „menő“ (sic), rosszul tanul, vagyis egyáltalában nem is tanul, pedig egyébként értelmes, szóra nem igazán méltatja ugyan, de jó fej, ám közben meg igazán jóképű. Cortez az egyetlen férfi szereplő, akinek tényleg tudunk is valamit kinézetéről, pedig őszintén szólva, ha igazi rebellist akar magának Renáta, Arnold felé kéne kacsintgatnia, aki ugyan intelligens, de rendre késik, visszaszól a tanároknak, nem követi a szabályokat, körülbelül mindenkit semmibe vesz, Rentaival mégis kedves.

Kiemelt tartalom

Létezik japán irodalom Murakami Harukin túl is! Íme 13 zseniális japán könyv 2024.6.16 9:08

Reni napjai egyébként konstans vekengésekben és értetlenkedésekben telnek, apjával jár ki a konyhára titokban este falatozni, simsezik, filmeket néz. Szóval tulajdonképpen egy teljesen normális 14 éves lány. Egy teljesen normális, nagyképű és kibírhatatlan 14 éves. Azonban minden fentebb felsorolt negatívumban a legrosszabb mégis az, hogy ő a főszereplőnk, és Leiner azt szeretné, hogy szimpatizáljunk vele. De ez egyszerűen nem megy.

Konklúzió

Akármennyi probléma is van A Szent Johanna gimi – Kezdet című könyvvel, mindig ki fogok állni olyan regények mellett, amik több ezer fiatallal szerettetik meg az olvasást. S bár Leiner Laura írói stílusa, főként sokszor esetlen leírásaival igencsak hagy némi kivetnivalót maga után, nem mondható az, hogy ez egy borzalmas könyv lenne. Vagy csak szeretem a katasztrófaturizmust és a trasht. De hogy az SzJG valóban trash lenne-e, majd a sorozat végén kiderül. Viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy kordokumentációnak helytálló.

Varázsa műfajiságában és tartalmiságában keresendő. Egy coming-of-age regény, amiben végigkövethetjük egy fiatal lány mindennapjait. Két idősíkon kell értelmezni: múlt és jelen. Ha rosszak voltak a gimis éveid, ezzel kicsit felülírhatod a traumatikus élményeket és negatív emlékeket, ám ha most szívsz a magyar középiskolai oktatásban, kicsit elmenekülhetsz a valóságból vele. Nem ideális, de olvastam már sokkal rosszabb ifjúsági regényeket.

És ha már Rentai Renáta minden napját értékeléssel zárja, én is így fogok tenni: