Hatalmas siker az Alien: Romulus, viszont egyelőre sejtelmünk sem lehet róla, mikor láthatjuk újra a nagyvásznon az ikonikus szörnyet. Ezért is döntöttünk úgy, hogy összegyűjtünk pár kevésbé ismert sci-fi horrort az éhség csillapítása végett.
Ha az ember lát egy jó filmet, utána akaratlanul is megkíván valami hasonlót. Ez a gondolat vert bennünk tanyát, amikor láttuk, hogy az Alien: Romulust (kritikánkat itt olvashatjátok róla) nemcsak külföldön, de itthon is nagyon szerették a nézők. Úgy döntöttünk, hogy összegyűjtünk tíz olyan mozit, amiben van sci-fi is, borzongás is – lehetőleg a kevésbé ismertek közül. Persze egy veteránnak ezek nem biztos, hogy újdonságként hatnak, de akik esetleg a legutóbbi Alien kapcsán kedvelték meg a műfajt, azok számára jól jöhet gyűjtésünk. Tartsatok velünk és ne feledjétek a legfontosabbat: az űrben senki sem hallja meg a sikolyodat, a Földön (vagy akár a Marson) meg néha jobban jársz, ha tényleg senki...
1. Event Horizon – Halálhajó (Event Horizon)
Meglepő, de volt idő, amikor Paul W. S. Anderson még tudott filmeket rendezni: hozzá köthető a későbbi nejével, Milla Jovovich-csal orvul támadó Resident Evil-széria, amit itthon valamiért Kaptárnak fordítottak. Életműve kétségtelenül talán legkiemelkedőbb darabja a Philip Eisner írásában készült Event Horizon, vagy, ahogy itthon nevezték, a Halálhajó. A főbb szerepekre sikerült olyan színészeket meggyőzni, mint Laurence Fishburne (Mátrix), Sam Neill (Jurassic Park) vagy éppen Jason Isaacs (Harry Potter-sorozat). A sztori szerint egy hajót egy különleges mentőakcióra küldenek – egy régen elveszettnek hitt kísérleti járművet és annak legénységét kell megtalálniuk, de mondanunk sem kell, amint megérkeznek az objektumhoz kiderül, hogy jóval többről van szó egyszerű rutinmentésnél. Bár a filmből elég sok komolyabb jelenetet kivágtak – ezek közül néhány el is veszett – még így is megdöbbentően erős képi világgal rendelkezik, emellett pedig a sci-fiben mindig hálás témát meglepően újszerűen adja elő, miszerint nem jó dolog az ismeretlent piszkálni, mert az esetleg visszapiszkál.
2. Halálhegy – a Dyatlov-rejtély (The Dyatlov Pass Incident)
Bár maga a tény, hogy a sci-fik között emlegetjük, az is egy kisebb spoiler, ettől függetlenül érdekes megnéznie azoknak, akik szeretnek egy kicsit borzongani. A „Gyatlov-rejtély” 1959-én történt, amikor is egy rakás szovjet egyetemista egy kis hegyi túrára indult Igor Gyatlov vezetésével (később nevezték el róla a hágót), aztán mind egy szálig holtan kerültek elő, de igen különleges körülmények között. A filmben egy amerikaiakból álló csoport indul neki a hegynek, hogy egy dokumentumfilmben emlékezzenek meg az elhalálozottakról, aztán a történelem elkezdi ismételni önmagát és egy igen különleges magyarázatot is kapunk. (Hivatalosan 2020. július 11-én az orosz hatóságok bejelentették, hogy az áldozatok lavina következtében vesztek oda, ezzel pedig lezártnak tekintik a „nyomozást,” de a film még ez előtt készült.) A kézikamerás elemeket bátran használó művet Renny Harlin (Die Hard 2., Cliffhanger – Függő játszma) dirigálta, és bár közel sem hibátlan, de helyenként kellően hatásos.
3. A tébolyultak (The Crazies)
George A. Romero (Az élőhalottak éjszakája direktora) kétségtelenül a modern zombimítosz megteremtőjeként marad meg sokak emlékezetében, 1973-es műve is örökre beírta magát a mozitörténelembe. Miután az eredeti darab ma már finoman szólva is komótos, mi a 2010-ben megjelent remake-et is melegen ajánljuk, de bármelyikre is próbálunk rá, az alapok nem változnak. Egy békés kisvárosban, ahol soha, semmi nem történik, az emberek hirtelen elkezdenek megkattanni, az őrület pedig úgy tűnik, fertőző és nem kímél senkit. A kormány pedig ahelyett, hogy segítene, inkább elzárja a települést a külvilágtól, de hogy miért, az csak a filmből derül ki. Az angolul The Crazies címmel futó műben (illetve, miután az újragondolás tényleg nem rossz, mondjuk úgy, művekben) Romero társadalomkritikája, a kispolgári élet árnyoldala és a kétségbeesés a vezérfonal – a többi csak körítés, de milyen!
4. Életerő (Lifeforce)
Az angolul Lifeforce címen futó alkotás sem mai darab – 1985-ben debütált –, ettől függetlenül nem feltétlenül kell lenézni. A texasi láncfűrészes és a Poltergeist direktorának, Tobe Hooper sci-fije, amelyet az Alien első részét is jegyző Dan O’Bannon (!) írt, igen gyorsan váltogat a zsáner alműfajai között, de mindezt elképesztő magabiztossággal, sőt, stílusossággal teszi, ráadásul a korszak bája is erőteljesen hozzáad az élvezetéhez. A sztori úgy indul, hogy egy angol-amerikai űrhajó, a Churchill felfedez egy ismeretlen technológiával épített hajót a Halley-üstökösön és természetesen a felderítésére indulnak, de ott még a legtöbb sci-fi rajongó számára is meglepő dolgokba botlanak. A felütés ráadásul villámgyorsan eszkalálódik, így néhány jelenetet követően a Földön találjuk magunkat, ahol már a tét is elég durván megnő.
5. eXistenZ – Az élet játék (ExistenZ)
Bár David Cronenberg műveit igen sokan ismerik, az ExistenZ – Az élet játék valahogy nem szokott bekerülni a legjobbjai közé, pedig megérdemelné. Az ok valószínűleg az, hogy a sztori egyes elemei hasonló témákat boncolgatnak, mint a Mátrix, a Wachowski-testvérek mozijával ellentétben azonban itt nem kapunk túl sok akciót, viszont annál több undormányt és gondolkodni valót. Hol kezdődik a valóság és hol ér véget a fikció? A kérdés ismerős lehet, a válasz viszont kényelmetlen, főleg, hogy A légyről is ismert Cronenberg nem nagyon fogja vissza magát. Így az ő „Mátrixában” genetikailag módosított vagy létrehozott szervekből készül szinte minden, a fegyverektől elkezdve az ártalmatlan, vagy épp veszélyes, de állandóan gyomorforgató mutánsokig. Nem egy könnyű film, de érdemes nekiveselkedni, pláne, mert Jude Law (Legendás állatok és megfigyelésük-sorozat), Jennifer Jason Leigh (Aljas nyolcas) és Ian Holm (A Gyűrűk Ura-trilógia) is nagyszerű alakítást nyújtanak benne.
6. A néptelen Föld (The Quiet Earth)
A Néptelen Föld itthon is elég nagyot ment annak idején, valószínűleg annak is köszönhetően, hogy a Magyar Televízióban is leadták. Az Új-Zélandi alkotásban nincsenek ufók, szörnyek, vámpírok, undormányok vagy zombik – éppen ezért érdemes megnézni. A Craig Harrison írásán alapuló műben (amelyet olyan alkotások ihlettek, mint a Legenda vagyok vagy a Holtak hajnala) egy kutatóintézetben dolgozó tudós arra eszmél, hogy a nap reggel hat óra tizenkét perckor egy pillanatra elsötétedik. Hősünk megpróbál magyarázatot találni a dologra – éppen csak, amikor nekiindul, akkor döbben rá, hogy nincs kitől magyarázatot kérnie, rajta kívül ugyanis látszólag mindenki eltűnt a bolygóról. Befordulós, gondolkodós, fordulatos sci-fi, amely a tudatlanságtól való félelmünkre építkezik.
7. Xtro
A később több gyatra folytatást is kapó Xtro nem a zsáner kiemelkedő darabja, viszont igenis helye van az elfeledett listán, mert nagyszerű ötletekből nincs benne hiány, és ebbe már igenis bevehetjük az alapfelütését is. Eszerint ugyanis Sam három évvel a film kezdete előtt igazi harmadik típusú találkozást él át, szó szerint elrabolják ugyanis. A családja nehezen, de túlteszi magát a férfi hiányán, annál inkább meglepődnek viszont, amikor egyszer csak amnéziásan újra megjelenik. Hogy mi történt vele, arra nem emlékszik, de az biztos, hogy alapvetően változott meg a természete, méghozzá nem feltétlenül a jó irányba. Az ízig-vérig brit horrorban nagyszerű praktikus effektek vannak, kellően gusztustalan, ráadásul, ahogyan az szokás, minimum több szálon értelmezhető.
8. Élet (Life)
Daniel Espinosa rendező, mielőtt összehozta volna minden idők egyik legkínosabb filmjét, a Morbiust, összehozta minden idők egyik legjobb „Alien-filmjét”. Az idézőjel azért van, mert a moziban, amelyben többek között Jake Gyllenhaal (Országúti diszkó), Rebecca Ferguson (Dűne) és Ryan Reynolds (Deadpool) is felbukkan, természetesen hivatalosan nem része az Alien-sorozatnak, viszont nyomasztó hangulatával, az ismeretlentől való félelem táplálásával igen hasonlatos hozzá. A sztori természetesen itt is átlagosan indul: egy csapat Mars-kutató élet jeleire bukkan a vörös bolygón, hogy aztán elszabaduljon az a fajta klausztrofób, kilátástalan horror, amelyre nem sok példa akad a mozitörténelemben. Szerencsére folytatást sem kapott, így a befejezés is megmaradt olyannak, amilyen – egyesek szerint tökéletes, mások szerint suta. De pont ez benne a jó!
9. A Mars szelleme (Ghosts of Mars)
Mielőtt John Carpenter, a horror nagymestere, a Halloween-filmek és megannyi klasszikus megalkotója nyugdíjba vonult volna, hogy idősebb korára befüvezve videójátékozzon, előtte még rendezett pár bukást – az egyik ilyenről van most szó. A film nagyon bizarr egyvelege a sci-fiknek, az akció-horroroknak és a westerneknek (!), szereplőgárdája pedig Jason Statham (A méhész) és Ice Cube (New Jack City) részévtelének köszönhetően is igen bizarr, mégis, ha szereted a nem szokványos mozikat, érdemes adni neki egy próbát. A történet 2167-ban indul, amikoris az emberiség már a Mars majdnem teljes egészét terraformálta, ekkor lépünk be a képbe, hogy egy rakás elítélt bűnözőt, meg rendőrtisztet kövessünk, akik meglehetősen rendhagyó kalandba keverednek. A bolygó egyik bányászkolóniájának munkásait megszállták a „Mars szellemei” – vagyis azok a lények, akik már az emberiség előtt a planétán éltek –, a tárgyalásos megoldásoknak pedig nincs helye az alkotásban. Bár anyagilag bukás volt, nem véletlenül emelkedett kultikus státuszba megjelenése óta. Nem feltétlenül jó film, de egyszer mindenképpen érdemes megnézni.
10. Hardver, esetleg Mark 13 (Hardware)
Listánk utolsó darabja egy megint talán túlságosan elfeledett brit horror, amely sok szempontból merített a Terminatorból, mégis rendelkezik saját identitással. Két címen is ismert, ugyanis 1990-ben készült, amikor még azért bőven fordultak elő hangalámondásos kazetták. Richard Stanley író-rendező posztapokaliptikus víziójában egy atomháború után járunk, a földfelszín szinte élhetetlen. A túlélők zöme guberálásból tartja fent magát, mint a film két főhőse is, akik a pusztában rátalálnak egy robot darabjaira. Bár akadnak baljós előjelek, ők mégis úgy döntenek, hogy megpróbálják összeszerelni – amikor azonban sikerül, kiderül, hogy nem feltétlenül volt véletlen, hogy valaki nem akarta egyben látni. Miután „életre kél”, egyetlen egy cél vezérli, az, amire eredetileg programozták, és ez a cél nem feltétlenül tesz jót a túlélni akaróknak.
