Ezzel a gondosan válogatott gyűjteménnyel szeretnénk olyan fenségesen trash albumborítók világába kalauzolni, amelyeket emberiségellenes bűncselekmény lenne az adományboltok 300 forintos dobozainak aljára száműzni.
A most következő lemezborítók között olyan történelmi jelentőségű relikviák szerepelnek, amelyek letűnt korok szexuális dinamikáinak, félresiklott avantgárd művészeti koncepcióknak vagy erősen megkérdőjelezhető divattörténeti korszakoknak állítanak könnyfakasztó emléket.
Nemzeti kincseink
Metal Lady - Metal Lady (1990)
Bíró Ica 1990-ben a Pokolgéppel kollaborálva alkotta meg a Metal Lady nevű zenei perszónát és az azonos címet viselő albumot. A ‘80-as évek metál-kultúrájának összes fontos attribútuma megjelenik a lemezborítón, vadmacskáktól a hidrogén szőke dauerolt hajkoronán át, a szegecses bőrszettig. Az album igazi vadmacskája azonban Ica, aki korának szépségideálját megtestesítve rock ‘n’ roll istennőként tört be a zeneiparba.
Komár László - Aranyalbum (1981-1992)
A ‘80-as évek magyar könnyűzenéjét meghatározó pop-rock lemez megkísérli Komár László fénykorának összegzését. A Hungaroton Classics gondozásában kiadott válogatáslemez a magyar ‘aranyalbumok’ hosszú sorába illeszkedik, bár sem a Republicnak, Omegának, Hungáriának vagy LGT-nek nem sikerült Komáréhoz fogható vizuállal előállnia. Őszintén reméljük, hogy valakinek egyszer eszébe jut elkészíteni egy Komár Laci mintás öltönyszettet.
Neoton Família - Napraforgó (1979)
A Napraforgó nemcsak kivételes esztétikája miatt a hazai diszkó notórius alkotása, de a legnagyobb Neoton Família slágereket és ennek a korszaknak köszönhetjük. A ‘79-es album a banda személyes történetében is egy különleges mérföldkő, hiszen ezen a felvételen szerepel utoljára együtt a Kócbabák három ikonikus Évája, Csepregi Éva, Fábián Éva és Pál Éva.
Androgünitás - a férfiasság megélése progresszív lencsén keresztül
Kevin Rowland - My Beauty (1999)
Kevin Rowland fénykorában viselt fellépőruháit nem sok minden különbözteti meg Yungblud nonkomformista szoknyás szettjeitől azonkívül, hogy esetünkben nem egy huszonéves brit punkról van szó, hanem egy kopaszodó külvárosi apukáról. Ennek ellenére kiválóan sikerült közvetíteni az érzékiséget Rowland 1999-es lemezborítóján, amelyben tökéletesen lecsapódik ‘90-es évek nemi binárisokkal kísérletező korszelleme.
Cugini di Campagna - Preghiera (1975)
Legyünk őszinték, a legtöbb ‘70-es évekbeli heavy metál borító úgy öregedett, mint egy doboz tej. Ha meg kellene tippelnünk a Cugini di Campagna műfaját, valószínűleg őket is ide sorolnánk, ám a látszat ellenére a bondage-szettes, kitömött sirállyal pózoló manusok valójában olyan áhítatos gospel pop-ot játszottak, amely bármelyik vasárnapi misén felcsendülhetne. A 20. századi keresztény kultúra ambiguitása egyébként visszatérő elem lesz a válogatásunkban, mielőtt azonban továbblépnénk, mindenképpen érdemes meghallgatni a lemez dobhártyaszaggató falszettókban gazdag címadó dalát.
Csábítás szerelempázsittal (vagy anélkül)
Herbie Mann - Push Push (1971)
Előző témánk ellensúlyozása érdekében most a hipermaszkulinitás kerül reflektorfénybe. Ennek a fenomenonnak kimagasló példája a tehetséges fuvolás Herbie Mann, akinek népszerűségének növekedésével egyenes arányosságban váltak egyre bizarrabbá a lemezborítói. Mann az ‘50-es évektől egészen haláláig kísérletezett a jazz és a világzene fuzionálásával, félévszázados pályafutásának pedig olyan kiváló albumcímeket köszönhetünk, mint a Super Mann, The Evolution of Mann, A Mann and a Woman és Great Ideas of Western Mann. A dolog iróniáját egyébként az adja, hogy a zenész születési neve valójában Soloman volt, tehát a Mann művésznevet csakis rossz szóviccek gyártásának céljából vette fel.
Manowar - Anthology (1997)
Bár a heavy metál műfaján belül hihetetlenül szoros a verseny retinaégető borítók terén, a Manowar-nak a saját ágazatán belül is sikerült kimagaslót alkotnia. Az együttes legtöbb lemezborítóját a híres fantasy grafikus Ken Kelly tervezte, erre a listára azonban mégis egy olyan albumot választottunk, ahol maguk a bandatagok próbálják megtestesíteni azokat a híresen hipermaszkulin akciófigura-szerű alakokat, amelyeket Kelly a vásznain megálmodott.
The Handsome Beasts - 04 (2004)
A férfi testpozivitás és a NWOBHM (New Wave of British Heavy Metal) mozgalmárai 1972-ben alapították meg a The Handsome Beasts nevű formációt. Az együttes kiállta az idők próbáját, és a kétezres évek elején avantgárd felhangú multimédiás alkotásokkal kezdett kísérletezni. A 04 címet viselő lemez kompozíciójának központi eleme a banda frontembere, Garry Dolloway, aki munkásságával nemcsak a sztereotip nemi szerepeket kritizálja, de azt a természetellenes férfi-ideát is, amelyet a fentebb említett metál zenekar tagjai képviselnek.
Dave McKenna and The Wilbur Little Quartet - Oil & Vinegar (1977)
Ennek a borítónak a fennmaradása elsősorban egy Steve Goldman nevű férfinak köszönhető, aki több évtizedes adománybolti kutatómunka után 2021-ben Yorkshire-ben kiállítást rendezett személyes gyűjteményéből, amely 300 rendkívül fájdalmas lemezborítót tartalmazott. Ennek egyike volt volt a Dave McKenna és The Wilbur Little Quartet közös válogatáslemeze, amelyen egy állatiasan szenvedélyes pár látható, vegetáriánus csomagolásban.
Hajköltemények és divattörténelmi ínyencségek
The Faith Tones - “Jesus Use Me”
Őket lehet, hogy még Jézus se akarná használni.
Wild Thing - Old Lady / Next To Me (1969)
Nem, ez nem a Leningrad Cowboys filmposztere, hanem az olasz glam rock és a Hell’s Angels furcsa találkozása. A Wild Thing nevet viselő banda meglepően koherens vizuális világgal, igényes fotókkal és konzisztens logóhasználattal alakította ki összetéveszthetetlen imázsát. A Wild Thing egyébként napjainkra igazi kultklasszikussá nőtte ki magát, és kicsi, ámde annál hűségesebb rajongótáborral rendelkezik.
Keresztény konzervatív idill
Mary Hinge - Enter me, Lord (And let me feel thy mercy)
Mary Unhinged. De tényleg.
Uncle Les & Aunt Nancy Wheeler - “Do You Know Jesus?” (1979)
Nem tudom melyik sorozatgyilkos lelke lakozik ebben a bábban, de a borító tökéletesen beleilleszkedik a horrorbabák gazdag történelmébe. Ha egy ilyen tárgy lenne a házamban, akkor valószínűleg én is Jézust keresném. Egy 2014-es blogposztból az is kiderül, hogy a keresztény zenének van egy kizárólag hasbeszélő babákkal operáló alműfaja.
May You See Jesus This Christmas from The Mustard Seed Church to You (1984)
Bár a Mustard Seed Church zseniális indie rock banda név is lehetne, ez a saját kiadású prédikációs lemez körülbelül azt a látványt nyújtja, amikor ránézel egy dohányzacskón látható fotóra, de közben még sztrókod is van.
