A világ szemei még pár napig Párizson, a figyelő tekintetek pedig jelentős nyomást helyeznek a francia döntéshozókra – elvégre a főváros és a franciák imidzse forog kockán. Na de végülis mennyit érhet ez az imidzs?
Ma már nem feltétlen számít istenkáromlásnak az, ha régi tradíciók létjogosultságát kérdőjelezzük meg, de legalábbis felülvizsgálódik a kivitelezési mód. Ugyan ez már az olimpia kapcsán is jelentkezik, a kritika (jogosan) környezet- és városvédelmi, esetleg biztonsági kérdéseket céloz. Idén a magas tesztoszteronszintű algériai bokszolónő, Imane Helif esetével habzószájú ideológiai csatározást, és a korszellemhez méltó gyűlölködést is láthatunk, ám naivitás lenne azt hinni, hogy Helif az egyetlen, akinek integritását és legalapvetőbb tiszteletét kisemmizi – ha nem is közvetlenül – a párizsi olimpia. Sőt, a francia döntéshozóknak messzire nyúlik a keze, és nem is félnek kinyújtani azt, már ha szeretett fővárosuk imidzséről és globális megítéléséről van szó a 2024-es olimpián. Íme a social cleansing, vagyis a társadalmi tisztogatás, amellyel Párizs utcáit a képeslapok mintájára kívánták festeni és festették is, még mielőtt az egész világ szeme rászegeződött volna.
Fontos a képeslapimázs, de ennyire?
Jelen esetben a társadalmi tisztogatás párizsi olimpia előtti megjelenéséről van szó, amely a sportesemény helyszíneinek környékéről, az Île-de-France régióból távolított el a társadalom perifériájára szorított embereket, nevezetesen bevándorlókat, hajléktalanokat és szexmunkásokat.
Mi is az a Gender Studies, amivel a kormány évek óta riogatja a magyar társadalmat? – Interjú Steve On Gender Studies kutatóval
2024.8.25 11:05
Ne legyenek illúzióink, mindez megtörténhet Európa egyik legfontosabb központjában, Párizsban, 2024-ben, az olimpiára hivatkozva. Párizsból ugyanis több mint 12 ezer bevándorlót és hajléktalant (köztük gyerekeket) lakoltattak ki a hatóságok és buszoztatták őket vidéki városokba és regionális menedékhelyekre a világ legnagyszabásúbb sportrendezvénye előtt, majd próbálták mindezt elütni azzal, hogy kilakoltatás általános jelenség, ami bizonyos esetekben indokolt. Mindennek természetesen „nincs köze az olimpiához, a hajléktalanok áttelepítése évek óta zajlik, a megfelelő körülményeket pedig minden esetben biztosítják” – tartja a hivatalos álláspont. A tények azonban mást mutatnak.
A főleg afrikai gyökerekkel rendelkező bevándorlókat, hajléktalanokat, vagy szexmunkásokat célzó tisztogatásról a kifejezetten a területet célzó párizsi Le Revers de la Medaille (Az érem másik oldala) nevű, majd’ száz civilszervezetet magába foglaló tömörülés munkatársával, Antoine-nal beszélgettem. A tömörülés kifejezetten az olimpia előtti tisztogatás ellen esküdött fel, munkájuk eredményeként Antoine a következő megállapításokat osztotta meg:
- 2023 áprilisa és 2024 májusa között összesen mintegy 12500 embert lakoltattak ki a párizsi hatóságok 138 akció során;
- a kilakoltatások mértéke az olimpiát megelőző hónapokban intenzívebb lett, és főleg a sportrendezvény helyszíneit célozta;
- a kilakoltatott emberek jobbára nem tudják, hogy mi fog történni velük, hova viszik őket, vagy mikor térhetnek vissza a fővárosba, sokan emiatt vesztik el a munkájukat vagy a párizsi lakhatásukat;
- Párizs utcáiról eltűntek az „informális telepek” (például sátortáborok), és jobbára a hajléktalanok is – azok, akiket nem érintett a kilakoltatás kénytelenek bujkálni, ugyanis az egyébként is hírhedten erőszakos párizsi rendőrség jellemzően zaklatja őket;
- a tevékenység a legmarginalizáltabb csoportokat célozza, nevezetesen etnikai kisebbségeket és szexmunkásokat, a rasszizmus és xenofóbia pedig egyértelműen kiütközik.
Azt, hogy pontosan hova, hogyan és meddig szállítják ezeket az embereket, a civil szervezet kevés esetben tudja nyomon követni. Sokszor a kapcsolat teljesen megszakad a civilmunkások és a kitelepített emberek között.
De mégis miért?
A társadalmi tisztogatást ugyan semmilyen körülmény sem legitimálhatja, Antoine-t a miértekről faggatva a vártnál is sokkal bagatellebb, ha úgy tetszik bugyutább választ kaptam. Szerinte ugyanis az indok nemes egyszerűséggel a képeslapimázs. A francia politikusoknak feltett szándéka volt, hogy az olimpia során fenntartsa a képet, amit a képeslapokról, a L’ecsóból, vagy az Amélie csodálatos életéből ismerünk, amelyben francia sapkás, cigarettázó és szigorúan fehér emberek andalognak a Montmartre-on – egy olyan képet, ami mára a legnagyobb jóindulattal is elég messze áll a valóságtól (És ami talán soha nem is volt – a szerk.).
Mindenki kiborult Imane Helif sikerén, pedig a férfias jegyekkel bíró női sportolók nem a modern, „beteg világ“ hozományai
2024.8.11 9:46
Na jó, de hát csak volt más oka is annak, hogy a francia hatóságok erőforrást és jóérzést nem kímélve pateroltak ki több ezer embert a városból. Kell, hogy legalább biztonsági érdekek indokolják mindezt.
Míg általánosságban a kitelepítést és az informális hajléktalantelephelyek felszámolását biztonsági okokkal magyarázzák, Antoine szerint ez nem állja meg a helyét a hatóságok rasszista tendenciái miatt. „Nem a származása, hanem az utcán töltött élet tesz valakit erőszakossá” – mondja, és hozzáteszi, hogy a Franciaországban erősödő szélsőjobboldali erők idegenellenessége nagy valószínűséggel hozzájárult a nyílt kirekesztéshez.
Egy inkluzív esemény
Az eset már csak azért is pikáns, mert az idei olimpia rendezői vért izzadva próbálták elhitetni a nagyérdeművel, hogy ez bizony egy el- és befogadó esemény, amely nem nézi el a kirekesztést. Kulcsszó: az inkluzivitás. Ez a narratíva persze már a felszínen is hiteltelennek érződik, és azokra az esetekre hajaz, amikor fast fashion óriások próbálják környezetbarát kampánnyal hülyíteni a népet, ám a társadalmi tisztogatás az inkluzivitást zászlajára tűző olimpia előtt azért mégiscsak a képmutatás új szintje.
Akit kiskorú elleni nemi erőszak miatt ítélnek el, ne szerepeljen olimpián: a Steven van de Velde-botrány
2024.8.10 10:09
Míg Imane Helif esete jól mutatja az alapvető gyarlóságot és toleranciára való képtelenséget, ami a ma viszonyait jellemzi, ebben a kontextusban vizsgálva azt is kihangosítja, hogy az osztálytartozás a láthatóság alfája és omegája. Helif karaktergyilkossága és nyilvános ízekre tépése ellen rengetegen kiállnak (nagyon helyesen), a vidéki városokba buszoztatott több ezer ember sorsa azonban nemigen üti meg az ingerküszöböt – vagy azért, mert el sem jut a szélesebb nyilvánosságig, ám talán inkább azért, mert a szegény, perifériára szorult emberek láttán tényleg a legegyszerűbb elfordítani a tekintetünket.
