- terméket vagy szolgáltatást 18 éven felüliek számára
- szex, meztelenség vagy más felnőtt tartalom
- erőszakos, véres vagy arra érzékenyek számára nem megfelelő tartalom
Az ókori római társadalom annak fényében különösen ellentmondásos, hogy bár elvileg szigorú erkölcsi előírások szerint szerveződött (főleg a nők élete), mégis féktelen szexualitásban úszott – legalábbis a modern kori felfogás szerint.
Az ókori Rómát gyakran hozzák összefüggésbe a hedonizmussal és a kicsapongó szexualitással, lakosságát pedig rendszerint promiszkuitással teli, erkölcstelen társadalomként ábrázolják, amelynek életét kizárólag az evés, az ivás és a szeretkezés határozta meg. Bár nehéz figyelmen kívül hagyni Catullus Lesbiának adott ezer csókját, Vénusz érzékiségét vagy Ovidius szerelmes költeményeit, az ókori Rómáról alkotott képet árnyalhatja, hogy a katolikus egyháznak érdekében állhatott a pogány római világot a féktelen szexualitás és orgiák epicentrumaként beállítani. A katolicizmus a birodalom utolsó évszázadaiban hódított teret, az egyháznak nem titkolt eszköze volt a megmentő szerepbe pozícionálni magát, és ellenőrzés alá vonni a „megtestesült erkölcstelenséget“.
A férfiaknak csak AZ jár a fejükben... mármint a Római Birodalom – Miért lett ennyire felkapott a Roman Empire TikTok-trend?
2023.10.4 17:25
Házasság
Rómában csúcsosodott ki a patriarchális társadalom: a család feje mindig az apa – a pater familias – volt, aki a felesége, a gyerekei és a rabszolgák életét is irányította. A rómaiak valláson és hagyományokon alapuló társadalmi struktúrája azt diktálta, hogy a férfiak hozzák a szabályokat, a nők pedig szépen engedelmeskedjenek – a római városokban élő házaspárok többnyire ténylegesen ezt a mintát követték.
A házasságot – amit egyébként akkor még nem előzött meg semmilyen szertartás – a társadalmi berendezkedés alapjának, és különösen a felsőbb társadalmi osztály tagjai körében egyfajta kereskedelmi tranzakciónak is tekintették. A közösülés a gyereknemzést szolgálta, és a romantikus szerelem – ami az ókori irodalmi és képzőművészeti alkotások egyik fő motívumának számított – igen csekély szerepet játszott egy klasszikus római házasságban, a szex mint a szenvedély és a szerelem kifejezőeszköze gyakrabban jelent meg házasságon kívüli kapcsolatokban.
Válás és hűtlenség
Más ókori népekkel ellentétben a rómaiak nyomós indok esetén bármikor elválhattak, a válás elfogadható társadalmi lehetőségnek számított, és mindkét partner kezdeményezhette. Talán ebben az egyetlen dologban a nők szabadabbak voltak, mint néhány kultúrában és vallásban a mai napig.
A bordélyházakat és a prostituáltakkal való szexet „tisztességes játéknak“ tartották, csakúgy, mint az idősebb férfiakkal folytatott szexet. Azonban azokat a férfiakat, akik passzívak voltak az aktus közben, „alárendelteknek“ tekintették, akiket a társadalom megfosztott a „virtustól“ (latin 'férfiasság, bátorság, erény') és nőiesnek bélyegzett meg.
Bordélyházak
Ahogy az a National Geographic Bombing Pompeii című dokumentumfilmjéből kiderül, a pompeji bordélyházak legendásan olcsónak számítottak: a prostituáltak egy menetért annyi pénzt kértek el, ami akkoriban egy pohár bor árának felelt meg. Ezek a kuplerájok viszont kicsit sem voltak hívogatók, és borzasztó munkakörülményeket teremtettek: a helyiségek sötét, ablaktalan fülkék voltak, kőágyakkal. A prostitúció legális volt, szexuális tevékenységre pedig gyakran a rabszolgákat kötelezték: őket nemcsak szexuálisan, hanem gazdaságilag is tulajdonnak tekintette a „gazdájuk.“
Erkölcsi kódex
A rómaiak szigorú erkölcsi irányelveket követtek (mos maiorum), ami lényegében egy széles körben elfogadott íratlan kódex volt. A rómaiak írott törvényei említést tettek a szexuális bűncselekményekről, köztük a nemi erőszakról is, amiért halálbüntetés járt. Sokat elmond az akkori társadalmi berendezkedésről, hogy a prostituáltak nem élveztek jogi védelmet a nemi erőszakkal szemben, a rabszolgákkal szemben elkövetett nemi erőszakot pedig a rabszolgatartó tulajdonának megrongálásaként elkövetett bűncselekménynek minősítették.
Castitas: a római apácákra, az úgynevezett Vesta-szüzekre vonatkozó bűncselekmény. Az állam lányainak tekintették őket, és ha bárkivel szexuális kapcsolatot létesítettek, tehát „megszegték isteneknek tett fogadalmukat“, halálra ítélték őket.
Vérfertőzés: amikor a vádlott egy családtaggal vagy Vesta-szűzzel létesített szexuális kapcsolatot.
Erőszak: ezt a kifejezést a rómaiak olyan cselekményre használták, amikor a vádlott elrabolt vagy szökésre buzdított valakit, hogy szexuális tevékenységet létesítsen vele. Ha egy nő megszökött egy férfival, hogy az apja beleegyezése nélkül közösülhessen vele, mindketten bűnösnek számítottak „raputus“ elkövetésében.
Stuprum: fajtalanság, szeméremsértés.
A férfiközpontú társadalom és erkölcsi kódex jelentőségét, és azt, hogy a rómaiak a hagyományokban és a kiemelkedő emberekben látták a római nagyság forrását, jól szemléltetik Ennius szavai: „moribus antiquis res stat Romana uirisque“, azaz „a római állam a régi erkölcsökben és a férfiakban áll fenn“ – a gondolatot mind Cicero, mind Szent Ágoston (Augustinus) átvette.
Tabumentes szexualitás
A Római Birodalomból származó művek közül néhány ma biztosan kiverné a biztosítékot, nagy eséllyel letiltana az Instagram, pornográf tartalomnak minősítene a TikTok. A History Hit szerint a rómaiak a szexet – legyen az hetero- vagy homoszexuális – az élet természetes és tabumentes velejárójának gondolták, aminek az ókori írók és művészek is előszeretettel hódoltak, legyen szó irodalomról, képzőművészetről vagy akár a Colosseum színpadára vitt darabokról.
Pompejiben például egész erotikus mozaikokat, szobrokat és freskókat találtak nemcsak a bordély- és fürdőházakban (vagyis, ahol szexmunka folyt), hanem magánlakásokon is, ahol büszkén használták fel dekorációként a pajzán darabokat – ezek közül a legérdekesebbek ma a nápolyi múzeumban láthatók.
Ahogy a National Geographic Bombing Pompeii című dokumentumfilmjéből kiderül, az erotikus motívumú tárgyak az élet leghétköznapibb színterein voltak szétszórva: egy pompeji pékség falába például egy pénisz képét vésték bele, mert a tulajdonosok úgy vélték, hogy ez szerencsét hoz nekik, illetve segít az üzlet fellendítésében.
„A pénisz szimbóluma Pompeji városának különböző üzleteiben megtalálható volt, és használati tárgyakon is feltűnt“ – mondja John R. Clark történész, a Texasi Egyetem munkatársa a dokumentumfilmben, hozzátéve: a fallikus szimbólum igen elterjedt volt egész Pompejiben.
