A magyar író december 10-én veszi majd át a díját, vasárnap pedig megtartotta az ilyenkor szokásos beszédét Stockholmban. Krasznahorkai László inkább reményvesztettségnek, mintsem örömének adott hangot.
Sor került a Nobel-díj hivatalos átadása előtti beszédre, amit a magyar díjazott író, Krasznahorkai László december 7-én délután 5 órakor adott Stockholmban.
„Az irodalmi Nobel-díj kapcsán eredetileg a reményről akartam megosztani a gondolataimat, de a remény nálam végleg kifogyott“
– kezdte beszédét Krasznahorkai a 24.hu beszámolója szerint. Krasznahorkai az angyalokról, azon belül is „újfajta angyalokról” kezdett beszélni. Az erről szóló absztrakt értekezésben az író olyan hamis prófétákról beszél, akiknek ma már a régi angyalokkal ellentétben nincs üzenetük. „Már csak Elon Muskok őrült szerkezetei szerkesztik a teret és az időt” – említette meg Krasznahorkai, majd az értekezés zárásaként azt mondta: „hagyjuk az angyalokat, beszéljünk inkább az emberi méltóságról.”
„Feltaláltad a tüzet, és rájöttél, hogy az együttműködés az egyetlen esélyed. Feltaláltad a dögevést, hogy ura legyél a világnak. Megdöbbentően sok észre tettél szert: annyira barázdált és annyira komplex, hogy a világ felett hatalmad van. Hatalmad lett” – mondta Krasznahorkai, majd a modern világra reflektálva úgy fogalmazott:
„Aztán egészen hirtelen elkezdtél nem hinni semmiben“.
„A magad teremtette és a képzeletet megsemmisítő eszközeid segítségével már csak rövid távú memóriád maradt, így elhagytad a tudás és a szép és az erkölcsi jó közös birtokát. És készülsz kiköltözni egy lápvidékre, mész a Marsra. Inkább ne mozogj, mert elnyel ez a sár. De szép volt, utad az evolúcióban lélegzetelállító. Csak sajnos megismételhetetlen“ – fogalmazott a Sátántangó szerzője.
Az alkotó beszédében hosszan mesélt egy, a kilencvenes évek elején megesett történetről, amikor Berlinben látta azt, hogy néhány méterre tőle egy hajléktalan (ahogy ő fogalmazott: clochard) az állomás egy sárga vonallal elzárt területén vizelni készül, amit a szemben lévő peronon álló rendőr azonnal meg akart állítani. A rettegő hajléktalan ezt észlelve lassan a menekülés lehetőségeit mérte fel, a rendőrnek a feljárón át kerülve kellett megtennie a két peron közötti tíz méter széles sávot.
„A rendőr szemszögéből nézve a dolgot, ő a törvényt, a mindenki által jóváhagyott, és ezért kötelező jót képviselte, szemben a mindenki által elítélt, és az észszerűre nemet mondó szabályszegővel, más szóval, a rosszal. A köteles jót képviselte, de az adott pillanatban tehetetlenül, bennem pedig, ahogy megalázottan az embertelen versenyt figyeltem, kés élessé vált a figyelmem, ott állította meg a pillanatot, ahol észrevették egymást. És ez így maradt máig“
- mondta.
Krasznahorkai László hozzátette: az ő szemében a kettejük közötti tíz méter áthidalhatatlan, örök és legyőzhetetlen, hiába fogja el a rendőr ezt a clochard-t. „Az én figyelmem azt érzékeli csak, hogy a jó soha nem éri el a csápoló gonoszt, mert a jó és a gonosz között nincsen semmiféle remény. Az a lázadás, amire én gondolok, az egészre vonatkozik. Minden lázadás az egészre vonatkozik“.
A Svéd Királyi Akadémia ünnepi ülésén elmondott szöveget hétfőn A stockholmi beszéd címmel a Magvető Kiadó könyvként is kiadja. Krasznahorkai a Nobel-díjat hivatalosan december 10-én veszi majd át.
