Playback Péntek: Krúbi, André 3000 és Beton.Hofi a hét megjelenései között

Albumok

Krúbi: III. Krúbi

Krúbi halmozottan triplázott: három évvel az Ösztönlény után az éj leple alatt ránk szabadította III. Krúbit, a kilenc, azaz háromszor három dalból álló harmadik nagylemezét. Háttérvokálosként vendégszerepel a magyar könnyűzene megannyi arca, többek között BEATó, Azahriah, Beton.Hofi, a Carson Coma Giorgiója, Ganxsta Zolee, Figura és Young B!te is. A produceri munkában és a cinikus humor tekintetében leginkább az experimentális, elektronikus hangszerelésű pop fejtette ki hatását, ugyanis Krúbi olyan előadókban találhatott inspirációra, mint Slayyyer és Charli XCX.

A III. Krúbi leginkább a Nehézlábérzés és az Ösztönlény szintéziseként írható le. Találkozik a komoly és a komolytalan, cinizmus és a szomorkodás, így a végeredmény egy tragikomédia lett a magyar valóságról. Érettebben és kiábrándultan politizál, alacsonyan szállnak a NER-es szójátékok, hangot ad a félkomoly disszidálási ambícióknak is. A Szívhez hasonló terjedelmes dalokkal már nem találkozunk, a rövidebb, ha úgy tetszik rádióbarát hosszúságú számokkal új, komolyabb alkotói korszakába lépett az előadó. A Mini Krúbi sorait idézve: van benne önismeret, nem csak nőismeret. A társadalomkritikáról nem is szólva. (Krajnyák Petra)

André 3000: New Blue Sun

Felhördült az internet, amikor hétközben André 3000 meglepetésszerűen előállt azzal, hogy lemeze érkezik. Az Outkast-rapper ugyanis még soha nem adott ki szólóalbumot több évtizedes pályafutása alatt, az igazi csavar azonban nem ez a történetben.

Az atlantai előadó New Blue Sun című albuma egyáltalán nem az, amiben a rajongók úgy igazán reménykedtek volna. Ahogy az első dal címe is jelzi (Esküszöm, tényleg akartam egy „rap“ albumot csinálni, de ezúttal szó szerint erre fújt a szél) ez minden, csak nem egy hip-hop album. A 10-12-13 perces számokkal teletűzdelt anyag kizárólag instrumentális számokat tartalmaz, ezeken a vezető hangszer a fuvola, amelyen André 3000 játszik. Mindemellett olyan virtuóz zenészek improvizatív játéka hallható többek között, mint Carlos Niño, Surya Botofasina és Nate Mercereau, úgyhogy egész biztos, hogy sokak számára érdekes anyag lesz, még ha ezek nem is feltétlenül azok az emberek, akik egy kőkemény hip-hop lemezt akartak hallani. Ennek ellenére azért mindenkit megillet a pozitív előítélet, és az a feltételezés, hogy nyitott az új dolgokra (meg egy kis spirituális utazásra). (Maier Péter)

Danny Brown: Quaranta

Amit nem kaptak meg a hip-hop zene rajongói André 3000-től, azt az űrt betölti Danny Brown, aki az egyik legprototipikusabb példája „a kedvenc rappered kedvenc rappere“ karaktereknek. A Quaranta a detroiti emszí hatodik albuma, de ugyanazzal a virtuozitással mutatja meg rajta egyedi flow-ját, amely a kísérleti beatekkel kiegészülve tökéletesen reprezentálja, hogy ki és mi az a Danny Brown. Nincs sok közreműködő (MIKE, Bruiser Wolf, Kassa Overall), ettől talán még az eddigieknél is személyesebbnek hat az anyag. A producerek között pedig olyan nevek vannak, mint Alechemist vagy Paul White, nekik hála rappelés nélkül is teljes értékű hallgatnivaló lenne a Quaranta. (Maier Péter)

Számok

Beton.Hofi, ANUBII$: NULLAKÖZÖD / TÜKÖRTEREM

Úgynevezett bárokat köpködni táncolható, klubzenés beatekre – úgy tűnik, ezzel a céllal látott neki az új éra dalainak Beton.Hofi, aki már a MOTEL és ÓCEÁN című dalokon is „valami mással“ érkezett, és húzósabb, sötétebb alapokra kezdett rappelni. Nem tudjuk pontosan, mikor lesz ebből új album, de az biztos, hogy az utóbbi hónapokban igencsak befutni látszó ANUBII$ keze nyoma több ponton is rajta lesz, illetve az is hallható, hogy a Playbánia már-már popba hajló slágeressége helyett itt máshol van a hangsúly: kísérletező kiruccanások az elektronikus különböző irányaiba, enigmatikus és direkt odamondások váltakozása, és feltűnően megbolondított vokálkeverés. Eddig nagyjából ennyi a közös ezekben a dalokban, de persze várjuk meg a teljes albumot, hogy lássuk, mi is történik itt pontosan. (Maier Péter)

Bleachers: Alma Mater

Tudni szeretnénk, Jack Antonoff mikor volt utoljára szabadságon, vagy legalább is, hogy szokott-e aludni. A zenész-producer azontúl, hogy otthagyta keze nyomát olyan előadók zenei opuszain, mint Taylor Swift, Lana Del Rey vagy Lorde, saját bandáját is szenvedélyesen menedzseli. A most megjelent Alma Mater, ami a Bleachers márciusban megjelenő negyedik stúdióalbumjának előfutára, jól hozza a szokásos Antonoff-féle vibe-okat.

„Néha azt akarom, hogy az emberek azt érezzék, valami teljesen elérhetetlen, máskor pedig, hogy ott vagyok mellettük egy szobában. És így ha tényleg azt akarom, hogy olyan legyen, mintha csak beszélgetnénk, vagy mintha tényleg csak egy szobában ücsörögnénk, szeretek olyan véletlenszerű scratch-felvételeket hozzáadni a dalhoz, ami mindannyiunkat arra emlékeztet, hogy nem egy steril környezetben vagyunk. Egy ilyen dalban azt akarom, hogy olyan legyen, mintha a pincéd padlóján ülnék veled“ – fogalmazott a dalról Antonoff, aki ismét egyik legnagyobb múzsáját dolgoztatta a háttérvokálokon, így Lana Del Rey földöntúli hangja is felcsendül az akkordok között. (Szécsi Krisztián)

Barkóczi Noémi: Mintha értenék

Barkóczi Noémi Dolgom volt című albuma underground zenei körökben az elmúlt évek egyik legmeghatározóbb singer-songwriter lemezeként van számontarva. Az azóta megjelentSzia, fényfolt szintén sokat idézett alkotás, és könnyen lehet, hogy a legfrissebb single, a Mintha értenék is hasonló utat jár majd be. Ehhez hozzájárul az is, hogy egy egészen különleges, pixillációs technikával megvalósított videóklippel debütál, amely Regős Ábel és Nagy Judit Borbála keze munkája. A dal alapját az énekes-dalszerző gitáron írta meg, majd zenekarával közösen hangszerelte, akikkel legközelebb  a december végi, már teltházas Esti Kornél-koncerten vendégeskedik majd. És hogy miről is szól pontosan? „Arról, hogy mennyire rohadt nehéz megérteni egymást, egyfajta kiábrándultságról, amikor beletörődünk, hogy nem fog átmenni az üzenetünk a másiknak“ – mondta a Recordernek Barkóczi Noémi, akinek a fejében állítólag lassan körvonalazódni kezd egy új album koncepciója, így a melankolikus magyar gitárzene rajongói hamarosan várakozó üzemmódba kapcsolhatnak. (Maier Péter)

Miviana, toldyuuso: Befelé Élek

A Dal tehetségkutató egyik legnagyobb felfedezettje idén mindenképpen Miviana volt. A showműsorban versenyző Égni kellben nem csupán remek énektudását, nagy hangterjedelmét, de igazán összetett vizuális világát is megismertethette a publikummal. A Befelé Élek, amely debütáló lemezének első felvezető dala, egy az etnopopot a dubsteppel keverő albumot ígér. A szám szövegileg a saját belső harcait megélő női szüzsével játszik, ami elsőre erőteljes kontrasztban áll a veretős gépi melódiával, de a szám végére teljesen összeáll a kép. Izgalmas projektnek ígérkezik az énekesnő első albumja, érdemes lesz rá odafigyelni. (Szécsi Krisztián)